Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

Kedd, 1985. február 26. S Emlékek, élmények VIT-pályázat A7. időn. Moszkvában tartandó, sorrendben a XII. Vilaeifjúsáeí és Diáktalálkozó tiszteletére hirdetett pályázatot a KISZ Csongrád megyei bizottsága. Ennek célja, hogy ifjúsági közössegek. (KlSZ-szervozetek. ifjúsági klubok, úttörőcsapatok) és egyéni pályázók a korábbi évek világifjúsági találkozóin részt vett megyei küldötteket kutassanak föl, gyűjtsék össze a küldöttek által őrzött relikviákat a találkozókról, magnószalagon rögzítsek a delegációk tagjainak visszaemlékezéseit, élmény-, beszámolóit. A pályázatoknak tartalmazniuk kell a küldött nevét. címét, jelenlegi foglalkozását, valamint, hogy melyik találkozó résztvevője volt. akkor milyen tevékenységet végzett. A küldöttektől kapott tárgyi emlékek rendeltetéséről listát is kell mellékelni. Egy-egy visszaemlékezés időtartama 5 perc lehet, A beküldött pályamunkákból a vásárhelyi Mini-VIT-en, május 12-én kiállítást rendez a megyei KISZ-bizottság. Ekkor kerül sor a díjkiosztásra, amelyre meghívót kapnak a régi találkozók küldöttei is. A Y'lT-pályázatokot ápri"lis 20-ig lehet beküldeni a megyei KISZ-bizottság címére (6722 Szeged, Rákóczi tér 2.). Szakemberek találkozója Az MTESZ szentesi intézőbizottsága kétnapos országos szimpoziont rendez Innováció és eszközfenntartás címmel. A holnap, szerdán délelőtt kezdődő előadásokat és a bemutatókat a vizmű szentesi központjában tartják. Napirenden: a vízvezetékek csőhiba keresési módszere, a szivattyús kutak védelme, a tömítéstechnika új eljárásai és anyagai. A mezőgazdaságot érintő kérdések: erőgépek gazdaságos működtetéséhez pótlólag beépített műszerek, karbantartási és hegesztési eljárások, fémporfelszórás. A programot üzemlátogatások színesítik. í n kópernyő Figyeltem a Partnerek citriű műsorban (péntek, 2-es, 21 óra Iá perc) Ruszt József és Gábor Miklós beszélgetését. Rendkívül élvezetesnek találtam nem akartam elmulasztani egyetlen szavukat sem, éppen ezért, csak később, az adás után gondolkodtam el azon, miért, hogy ilyen éhesen habszoljuk (gondolom, velem együtt még sokan) ezeket az úgynevezett háttérbeszélgetéseket? Miért látszik olyan kielégíthetetlennek a naiv néző érdeklődése a művészeti műhelymunka dolgai iránt? Alighanem igen kézenfekvő a válasz, a sajátomat legalább pofonegyszerünek találom. Nem lehet másról szó e háttérbeszélgetések magas „teLszési indexének" okait kutatva sem. mint akkor, amikor — hogy az adott példánál maradjunk — valamely színházi nrodukció sikerének kiváltóit keressük. A ..felismerhetöség"-ben fogalmazható meg a mű cs a közönség találkozásának lényege, amit persze már régen kitaláltak, amit már narv cljriék elemeztek-tárgyal tak Mz az a bizonyos . ráismerésélminy", hogy itt rólum van szó, nekem való, számomra feldolgozható dolgokról. Ez az. amit Thomas Mann űgv fogalmazott, hogy a művészet segít élni. Amit llermann István állít a színházról. hogy tudniillik az mindig is ..népművészet" volt. mert ugyanazt a darabot (remekmüvet) mindig az adott kor (a játszás ideje) szellemében „írta át" (hogy például a Hamlet „annyiféle", ahánv — egymáshoz képest változott — időkben előadják). Akár egy előadás, akár egy „háttérbeszélgetés" akkor eleven, magávalragadó, ha valamiképoen látszólag passzív nézőként is, „benne vagyunk". A szóban forgó beszélgetés vége felé azt mondta Ruszt József, hogy az eddigi pályáján (amely, tudjuk, gazdag, es művészileg elég markáns. másokétól jól megkülönböztet helően sajátos) született színházi előadások — csupa vázlatok. A kijelentés első pillanatban mellbevágó, meghökkentő. Adott egy ..sikeres" rendező nagy hírű. vitákat kavaró, mert útkereső. és éppen ezért kétségtelen színházi credményeket-ertékeket fölmutató előadásokkal, igényes (főleg vidéki) műhelyteremtésekkel a háta mögött — és azi mondja: vázlatok! Ami a Jegfurexább. hajlunk arra, hogy higgyünk neki, rokonszenvező egyetértés, és valamiféle. a míves munka iránt alázattal viseltető embernek járó tiszteletet erezzünk. A beszélgetésben ez csak az utolsó mondat volt, egyébiránt a színházi partKezeltesd Aranyoskám! (?) nerkapcsoj,átokról. munkakapcsolatokról „meséltek" nagyon okosan, érzékenyen. Miért, hogy mégis ettől az egy mondattól lett an,nyira „nekem való" (és talán többeknek) ez a műsor? Mert Ruszt József őszintén kimondott véleménye, a mögötte meghúzódó belső, ha tetszik alkotói feszultsegeléacdetlenség, az ember önmagával szemben támasztott igényei és * saját mindennapos gyakorlata közötti kisebb nagyobb távolságok teremtette rossz közérzet — benne van a levegőnkben! Biztos, hogv nem csak a művészeti elet légkörében, de ott a legnyilvánvalóbb. Például: a színház. Közismertek azok a szervezeti, müködésbeli körülmények, amelyekbe mint betontalakba ütközik az igényes, gondos. míves munkára kész színházi ember. Mint a most futó Sidneu Pollacksikerfllm; a Tooliie (Aranyoskám) főszereplője. Amikor Dustin Hoffman a film elején ágál az impresszáriója eíött, hogy kerítsen neki vegre egy szerepet, az kifakad: akinek négy hete van arra, hogy színpadra állítson egy darabot; az nem ér rá nz „összeférhetetlen" színésszel vitatkozni, hogy a haldokló Tolsztoj ülve haldokoljon vagy n színpad közepére sétálgatva! Még a reklámfilmrendező sem ér ra vitatkozni. hojjv egy paradicsomot ülve állva, járva lehet-e „hiteles" zöldséggé formálni! Manapság rohanás van. pénz- és időhiány, bemutatpkényszer, s mi minden el.lenható körülmény, hogysem elmélyülten, gondolkodva, valódi értékteremtő módon, „műhelymunkában", az önmagunkban rejtező kincseket felszínre h'>zva lehetne — alkotni Színházat, filmet, képet, szobrot, regényt. épületet, szimfóniát... Az Ybl-díjas építész (Molnár László) azt mondja, annyira szenved ettől a belső elégedetlenségtől a produkcióbaiszától és -kényszertől, hogyha előre tudja, ezzel jár a pályája inkább mást választott volna. De melyik .ez a „más" pálya? A jelenségkomplexum világra ter.jentsogünek, általánosnak. mindenfajta, az alkotáselemet magába foglaló foglalkozásra érvényesnek tetszik. Ma még aligha belátható. nehezen regisztrálható, mi fajt a károkat okoz, csak az a biztos. hogy nyilván „visszafordíthatatlan". jó vá tehetetlen jellegű karokat. Mit tehetünk? Talán ba egyre többen megkérdeznénk magunktól: de hát miért rohanunk ennyire? Az istenért: hova tartunk? Hátha egyszer odaérnénk, hogy nem kéne azt hallanunk, mint Aranyoskámnak: ..Remek színész vagy! Kezeltesd magad!" Sulyok Erzsébet Verseink rádiófigyelő Történt valahol, hogv egy kedves hölgyismerösöm, kí iránt komoly érzelmekkel viveltettem, egy verset ajánlott erőteljesen figyelmembe. Mivel az eset egyféle — nevezzük igy — „határhelyzetben" történt, a versnek, Szabó Lőrinc Semmiért egészen című költeményének sorai a mai napig szinte folyamatosan foszforeszkáló fénynyel vannak jelen valahol tudatom legmélyén. Jó néhány társukkal egyetemben. Erősen gyanítom, hogy mindnyájunk versei valahogy hasonlóképpen váltak verseinkké. „Határhelyzetek" és emberi kapcsolatok, eszmények és hangulatok, elvek, gondolatok, érzelmek valóságainak gyönyörű foglalataiként. Van a rádióban egy műsor, amire mindig különös örömmel figyelek. Tíz-tizenöt percben valaki mindig válogat legkedvesebb verseiből. (Legutóbb szerdán este a Kossuth adón Kézdy György színművész „Ákombákom" címmel, természetesen saját maga által előadva több Szabó Lőrinc- és Zelk Xolíán-vcrset. Közöttük a Semmiért egészent is) Mindig roppant lényeges dolgokat árul el a személyiségről, mik az illető kedves versei. A kutatás, a felfedezés öröme a rádióban hallottak reprodukálván a fentieket, részben pedig önmagában, önzetlenül is gyönyörű inyencfalatokként újra megízlelted velünk emberi fajtánk leginkább „haszontalan", de tán leginkább csodálatra méltó képességének termékeit — a költők alkotásait. Verseink szinte mindnyájunknak vannak. Ezért (is) oly elszomorító és egyben felháborító, hogy a fiatalabb nemzedékeknek nemigen tanítanak már úgynevezett memoritert, azaz „kívülről" megtanulandó verseket. (Hány sor „ugrana be",szinte csak úgy, spontán módon, ha nem (gy lenne.) Manapság verseket vagy versrészletcket kívülről tudni anakronisztikus, öreges dolog. Ha a varázs mégis hatott, s az illető ifjúnak-lánynuk elméje netán mégiscsak megnyílik a lírára (szerencsére még mostanában is sokszor történik így), a későbbiekben jócskán tesznek arról, hogy így vagy úgy elvegyék a kedvét a költészettől. Somogyi Tóth Sándor a Próféta voltál, szívem egyik kis jelenetében idézi föl, miként él az ösztönös igény még természetes módon a kisgyermekben; a srác a szélborzolta tóra mutatva mondja: „fázik a víz", ám az író rögtön föl is villantja révén persze át is lényegül :'"ja lehangoló jövőt; „a víz idővel n „visszaigazolás" bi-' 'nem tud fázni, a víz nem zonyítékaként is kedvtelve hallgatjuk mások kedvenc verseit. Ahol pedig valamilyen egybesés (mondjuk most. az inkriminált mű eseteben) mutatkozik, ott az „élőben" elénk álló alkotás ismét fölidézi azt n helyzetet, azt n hangulatot, azt az eszményt, azt a gondolatot és így tovább. Ez az átlényegülési folyamat kettős tartalmú: verseinkkel részben bennünket „szül újjá", élőlény ..." Meglehet. a példa profán, ám a tendencia annál valóságosabb. Később meg különböző tudós és bonyolult verselemzést iskolák koncepciói (kommunikációelméleti, strukturalista, konformista, masiniszta stb.) a legjobb nkurattal, a legnagyobb irodalom tisztelet tel magasabb, ha úgy tetszik, „intellektuális" szinten igyekeznek kilúgozni a költeményekből mindazt — ami éppen költeménnyé teszi azokat. Egyébként is: idővel legyen elég az elemzésekből. Lehet, tán fura, hogy éppen egy kritikus hangoztat ilyesmit, de olyan jó volna elhinnünk: éppen a versek esetében létezik különös vibrálással valami, valami belső lényeg, ha úgy vesszük, a megnevezhetetlen, a különös, az egyedi, a Varázslat maga, amiről már nem beszélni, amit már nem elemezgetni kell — hanem „csupán" érezni. Ez az igazi Költészet, a megismerhetetlen, a megnevezhetetlen, a közvetlen emberi kommunikációnál sokszorosan többet közvetíteni tudó mlsztérlum-csodu univerzuma. Ha (máig nagyon remélem) erre gondolt a versajánlással ama bizonyos hölgy ismerős vagy bárki, aki szeretett nő, barát (különben a kettő lehet ugyanuz is), ha logked- _ vesebb verseink, az Ódától Benjámin László Két évtizedé ig, Az Cs Kajánig és tovább ezt a kimondhatatlan lényeget zárják lélekbörtonökbs — akkor, merem állítani, a rádió révén országos közkinccsé tett verskedvencek mindnyájunk titkos belső rekeszeibe tudnak hatolni. Előbb vagy utóbb, ezzel vagy azzal a művel, teljesen mindegy. Verseink vannak tehát. Verseink, amelyek mindig sokkal többek, mint egyetlen érző emberi lény lélektani alapokon történő, önkényes irodalmi választásai. Verseink összekötnek, szép titkokat árulnak el, kimondják a kimondhatatlant és tovább rezegnek nz egymástól (legalább néha) nem is oly távoli emberek között. Ezért lehet mindig olyan különös borzongató örömmel figyelni, ha valaki — mondjuk a rádióban — legkedvesebb verseibűi válogat. Domonkos László Forrnak, tervezők, nívó Hétfőtől Budapesten, a Rákóczi úti Ipari Bemutató Házban egyhetes kiállításon láthatók az 1985. évi formatervezési nívódíjra beadott pályamunkák. Az Ipari Minisztérium, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium közösen meghirdetett pályázatára 7!) vállalat 133 termékkel nevezett be. r Uj hangjátékok, sorozatok Jeles kortárs magyar <>s külföldi szerzők új hangjátékait, a színházi évad legjobb produkcióinak felvételeit, két neves színművészünk. illetve drámaírónk hang játéksorozatát hallhatják iden többek között u rádióhallgatók a Rádiószínház műsoraiban. Az ország „legnagyobb színháza", n több mint 30 esztendeje megalakult Rádiószínház évente mintegy 340 alkalommal, több mint 20 ezer pereben sugároz műsort. Átlagosan 70 bemutatót tartanak évente, ennek több mint egyharmada magyar szerző új alkotása. Így az esztendők során a magyar irodalom egyik fórumává. kialakult és állandóan bővülő írói gárdájával a maqyar irodalom egyik műhelyévé vált. A külföldi irodalom megismertetéséből ís kiveszik részüket: a kevéssé ismert területekről az idén többek között haladó nigériai, török, dél-afrikai szerzők írásainak és drámáinak radióváltozatuit is sugározzák. Kialakult az idei első negyedév pontos programja. Ebben többek között Vészi F.r.dre új hangjátékát, a Bronzutókort tűzik műsorra. A március 6-án hallható darab napjainkban játszódik, hőse egy szobrász, aki élete egy puntján szembesült korábbi alkotói magatartásával. A hangjáték főszereplője Slilkovits Imre, rendezője Varga Géza. Március 30-áfl Athol Fugardnak, a dél-afrikai haladó szellemű drámaírónak a színpadi müvéből készült hangjátékát hullhatják a rádióban. A vér köteléke című kétrészes mű irodalmi ábrázolása a távoli világ konfliktusainak művészi és emberi problémáinak. A darab szereplője Gáspár Sándor és Balkai Géza, rendezője Magos György Április 3-án. a felszabadulási évforduló előestéjén lesz a bemutatója Bor Ambrus Vincze Péter című hangjátékának. A 40. évforduló.^alkajniából született mű főhőse 1945-tól napjainkig gondolja végig életét, amely során egv jellegzetes sors bontakozik ki. A főszereplő Sinkó László, a rendező Varga Géza, Az idén folytatódik az !9!)4-ben indult Jutalomjáték sorozat, utnely egy-egy kiváló színész legjobb rádiós szerepeit eleveníti fel. Májusban és szeptemberben egy-egy héten keresztül olyan darabokat halihatnak viszont az érdeklődök, amelyek főszerepeit Gáti József, valamint Sinkovits Imre alakította. A sorozatot egyegy új felvétellel egészítik ki; így májusban Szophoklész Oidipusz király és OidipiLsz Kolónoszban című drámáit dolgozzák, fel, Babits Mihály fordítása alapján. Durkó Zsolt zenéjével, Gáti József főszereplésével. Az év második felében Hegedűs Géza és Vámos Miklós tíz-tíz hungjátékából rendeznek írói sorozatot. A •távolabbi tervek között szerepel a tavaly befejeződött Világszínház helyébe lépő új sorozat, a magyar dráma történetét bemutató ciklus sugárzása. (MTI) Bemutatnak egyebek közölt formatervezett és variálható szekrényelemeket, ülőgarnitúrákat, különféle lakásfelszerelés! cikkeket, fürdőkádakat. csempéket, modern textilíákot és divatcikkeket, de láthatók szerszámgép- és szállítójármű modellek is. A legjobb formatervezett cikkek — idén először — a nívódíjas termékek emblémáját együtt használhatják a Kiváló Aruk Fóruma emblémával, amelyet kísérletképpen automatikusan megkapnak. A kiállítás megnyitása előtt Szabó Imre ipari miniszterhelyettes sajtótájékoztatót tartott. Elmondta, hogy még mindig kevés vállalat pályázott szlnvona. las újdonsággal, pedig ösz. tönzésképpen a dijak összegét megkétszerezték. Továbbra is kevés hazánkban a jó formatervező, s amit a tervezők a rajzasztalon megálmondnak, azt legtöbbször az ipar nem képes ugyanolyan színvonalon előállítani. A mostani kiállításon is látható például bútor, amelyet lekerekített elemekből terveztek, de mire elkészült és kiállították, szögletes, érdes felületű lett, mert a gyártó nem rendelkezett a megfelelő megmunkáló technológiával. Néhány iparvállalat, például a MF.DICOR és a MOM sikeresen alkalmazza a formatervezőket, s az ö közreműködésükkel a piacon rendkívül keresett gyártmánycsaládok készülnek, amelyek jóval kedvezőbb áron értékesíthetők, mint a hagyományos termékek. Olasz muzsikosok eslje A JATE KISZ-klubja sorozatban szeretné megszervezni különböző művészeti águkban alkotó olasz művészek estjeit. A dolog tulajdonképpen már elkezdődött, decemberben, Giorgo Gaslini együttesének dzsesszkoncertjével, A második alkalom má. hoz egy hétre ígérkezik: március 5-én, kedden este fél 8-kor az aulában rendé, zik meg az Amadori— Monteverde duó hangver. senyét. A ' harmadik prog. ram terve is megvan, olasz filmhét szegedi megrendezésére készülnek. Mindebben a budapesti Olasz Kulturális Intézet segíti az egyetemi klubot. Az egy hét múlva megrendezendő koncert vendégei, llianca Maria Monteverde hárfuművész és férje, Sante Amadori, aki csellón játszik — bejárták már a világot. Mindketten a pesaroi Rossini konzervatóriumban tanultak (Monteverde hosszabb ideje ott hárfatanár). majd kamarazenekarok tagjaiként, illetve szólistákként koncerteztek — Londontól Bombay-ig, New Yorktól Ankaráig .., Az egyetemi kiub vezetői a városi érdeklődő közönséget is várják a keddi eseményre. Jegyeket elővételben a JATE közművelődési bizottságán lehet vásárolni. k