Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

CcfitorffiV, 1385. január 3. S SZILVESZTER a képernyőn Hála az ünnepátcsoporto­sítások (állítólag gazdasá­gos) divatjának, az eszten­dó nevezetes, mert utolsó napján — nem dolgoztunk. Kinek-kinek volt ideje föl­készülni: bálra, mulatságra, malacságra (ami nem föl­tétlenül malackodást je­lent). vidám kikapcsolódás­ra. Lélekben magam is ké­szültem : igyekeztem elkép­zelni, mit éreztek a „tévés szilveszter" készítői, ami­kor megkapták a megtisz­telő megbízatást... Hogyan lehet 1984-ben kabarét csinálni? Nehezen. Ebben alighanem egyetérles van közöttünk. Kell-e eről­tetni. hogy az utolsó napi szórakoztatás másmilyen, hatásosabb legyen, mint az évközi átlag? Elementáris, frenetikus? Nos, erőltetni nem kell. Tudjuk, hogy járt a szarka. Nem bírta a farka... És győzött a bölcs előrelátás. Nyilvánvalóan eldöntetett, hogy a népek túlnyomó többsége manap­ság nem a tévé előtt kuksol szilveszterkor, az elenyésző kisebbség pedig megeleg­szik az éves szórakoztatás átlagszínvonalán tartott pro­dukcióval is — mas válasz­tása nem lévén. Ügy néz ki, kezdünk beletörődni, hogy nem országos esemény im­már a szilveszteri kabaré, nem várjuk. mint csodát, ezért nem is csalódunk — akkorát. Rendjén ez így, vagy sem — ki tudja? A magam ré­széről igazán nem bánom, ha nem (csak) cirkusz jut a népnek. Következéskép­pen rokonszenvesnek hatott, hogy 31-én amolyan „szo­kásos" műsort kaptunk. Megint a gyerekek jár­tak legjobban, délután szel­lemes bábmesék és igénye­sen összeállított Cimbora mulattatta őket. És este jött a Szuperbola. hagyományai­hoz híven szuperhöigyekkel es szuper-tévészemelyisé­gekkel. Bevallom, pontosan nem tudom, mi volt az üze­nete a Szuperbola szuper­víziójának, mely a 2024. esztendő televíziójáról szók — a műsorújság szerint. Én csak azt láttam, hogy a bemondók és a riporterek haját, szemöldökét, baju­szát, szóval mindennemű szőrzeteiket bekenték borot­vahabbal, fogpasztával? Ilyeténképpen sokértelmű képeket kaptunk, s mire a többrétegű információte­kercset kiszálaztuk volt, Árkus József nek sikerült bizalmas viszonyt létesíte­nie Esztergályos Cecília — Seherezádéval. Mégtu8tuk, hogy vegyi üzemek 2024­ben is lesznek (máskülön­ben honnan ennyi borotva­hab, fogpaszta (?), még nőknek is?) Ez biztató. Lát­hattuk továbbá, hogy a te­levízióban a jövőben sem dívik a „tervszerű káder­munka", vagyis a fiatalok ne reménykedjenek, a mos­taniak át nem adják a he­lyüket, Ügy tetszik, Moliére a példaképük. Megnyugod­va konstatálhattuk, hogy műsor mindig lesz, csak egyre gyöngébb, de ez nem fog gondot okozni, mert va­lószínűleg mi is öregszünk. Mindezek után talányos sakkpartit tálaltak nekünk, Árkus partnerének egy ide­ig a hátát fényképezték, s amikor már azt hittük, hogy így is fölismertük, akkor megmutatták, hogy nem is ő az, hanem csak a Gálvölgyi, aki erre az alka­lomra megtanulta a sakk­nyelvet ... Mintha csak a Szuperbola e „komoly" fejezetére rímelt volna a kabaré címe: Vala­hogy mindig lesz! így, e tévedhetetlenséget, biz­tonságot sugárzó felkiáltó­jellel. Hogy aztán miként is lett, végtére, arról nem na­gyon volt szó, legalábbis nem emlékszem. Csak arra, hogy a Vidám Színpadon debütált neves kollégák közül ismét Chrudinák Ala­jos tetszett a legjobban, mert olyan jókedvűnek látszott. KÓ4 eset lehetsé­ges: vagy a drúzoktól ka­pott valami titkos fózetet, amitől folyton nevet az em­ber, vagy a háta mögött el­bújt valaki és csiklandoz­ta. Mindegy, a hangulatunk javult tőle, ami ránk is fért. mert amúgy a kabaré semmiben sem különbözött a Telepódium szokásos be­mutatóitól. Nem részlete­zem, részint mert e helyt többször megtettem volt, másrészt mert a Bodrogi— Kabos duó reszletesen ecse­telte, miért oly botor do­log színvonalas szórakozta­tásért szólni — máskor is, hat meg szilveszterkor! Ezért nem mondok rosz­szat Hofi Géza műsoróról sem, aki viszont békés bé­kefesztiválért szólt, amiben teljesen igaza van. A többi­re (ami ezidén történt) nem igen szólt semmit, legalább­is emlékezeteset nem. Hát így telt, lassacskán az idő, éjfélig, az ismétlé­sek (Minden lében ket ká­nál, Négy nö, négy sanzon) és a nem sokat mondások jegyében, ilyenformán vál­tozatosan, hiszen nem fog­hatjuk rá a tévére, hogy mindent kétszer mond, min­dent kétszer mond ... Év vegére elég, ha egy műsor mégis akad, mely­ben ismételnek ugyan, de a fontosat. Tömény, lényeg­kiemelő, megragadó, fi­gyelemkeltő és figyelmez­tető „sűrítményeket", frap­páns-pontos összeállításokat kaptunk az elmúlt évről. — a vasárnapi Hét-ben. Igényes, színvonalas, fele­lősségteljes, érdekfeszítő adás volt, az év vége legjobb műsora. Hasonlókat az űj évre — a tévének és ma­gunknak. Sulyok Erzsébet ... és a rádióban Léhetne kezdeni azzal, hogy volt már (sokkal) jobb, ha a formula nem hatna oly színtelenné tapo­sottnak és nem szenvedne a viszonylagosság nagyon is szorosra csavart préseitől. Igen: a „mihez kepest?" örök relativitáskövetelő kér­désé szinte azonnal leféke­zi a durván leegyszerűsítő, az elsó indulatok által su­gallt minősítés kelőbb egyre gyorsuló sebességét. Ma­gyarán: rögtön kijelenthet­nenk, hogy bizony az idei rádiós szilveszter rossz volt — ha nem lett volna tavai v. tavalyelőtt, azelőtt is (így vagy úgy igen sokban ha­sonló) év végi hangszórós össztűz. No meg a tévémű­sor is, de azt hagyjuk. Ré­szint, mert nem az én asz­talom. részint — tudjuk — hamvába holtakról (állító­lag) vagy jót, vagy semmit. Szóval: bibi csak akkor lenne, ha bármihez is ha­sonlítani kellene a rádiónak ezúttal a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem kollégiumában rögzített B. ú. é. k 1985-ét. Akkor hát ne tegyük, iavallhat­r.ánk könnyedén. Hiszen az elkövetők stábja i6 nagyjá­ból azonosnak mondható a korábban megszokottakkal, az immáron hagyományos Marton Frigyes és társai ceg szerzői és előadói kö­zött éppúgy ott voltak Mar­kosék. mint Moldova György, Sajtóiyadászat csak­úgy. mint Bodrogi Gyula, Tabi László és Ti már György. Koltai Róbert, vagv éppen a Mit is ír a hogyishivják Ilaumannal és In kével. Koós ./ónos-féle csujjogató és Verebes-kon­íeransz is. Arccal az újdon­ságok felé. adhatnánk ki a jelszót maliciózusan. Apropó. Verebes és apro­po újdonságok. , Paradox módon a ..földúsított szóvi­vörendszer" (Major Tamás lett ..hivatalosan" a szóvi­vő Verebes István a helyet­tes) — elsősorban éppen a fiatalítást, a nemzedékek staf=taváUását tette meg középponti témáiául. persze meglehetősen erőteljes ak­tuáloolitikai felhangokkal. A törekvés, lettlégyen bár­mily rokonszenves is. legföl­jebb ha úgv 40 százalék­ban nevezhető sikerültnek, ebből húsz percentet a ré­gi „szólós" Verebes, ugyan­ennyit meg a „klasszikus Major" itt-ott fölfedezhető sziporkamaradvánvai jelen­tettek. Ikszedik számú bizo­nyítékként a tételre, misze­rint a márkanevek csak ak­kor számíthatnak igazán garanciának; ha bármikor, bármilyen szituációban ál­landó és igazi minőségi megújulásra képesek. Utóbbi megállapítás talán dupla érvénnyel is alkal­mazható (igen szomorúan) a magyar kabarénak — több­ször leírtuk — az utóbbi három-négv esztendőben feltűnt két legnagyobb te­hetségére, Markos György­re és Nádas Györgyre. Ez. a két fiatalember annak ide­ién a Kőbezórt lélek című. nyugodtan mondhatjuk. a maga nemében zseniálisan kidolgozott dokumentumri­port-paródiával lépett elénk az ismeretlenségből. Ügy látszott, egyszerűen mindent tudnak, ami csak a mai Ma­gvarországon az igazán igé­nyes nevettetéshez szüksé­ges. e sorok írója titkon a nyolcvanas évek szépen ..kettéosztódott" új Hofi Gé­záját ünnepelte bennük. Azután ... nőttön-nőtt az érthetetlen akciók száma, mármint a részükről. Nem értem (sajnos, a szilveszte­ri rádiókabaré sűrített fog­lalatként illusztrálta), miért elégednek meg olcsó, sok­szor alpári szintű témákkal és poénokkal, ragyogó ta­lentumukat miért fecsérlik a Kőbezárt lélek pompásan eltalált. szociális töltésű gránátjai helvett (gondol­junk csak vissza a tanács­elnökre. vaev a ..megvé­re") plcsénelt. önmagukat ismétlő, mondnndóban-szín­vor.alban ronoant sainálatos módon a részeg kocsmai röhögések nívóiát már-már elérő olykor nem is ízléses iátékpatronokra. Nehéztü­zérségi össztűz helyett pe­tardapufogtatásra. első osz­tálvű technikával készült rakéták helvett toldozott­foltozott oarittvázeatásra. vzomorú szilvesztert hoztak. Önmagukhoz képest leg­alábbis. Sokkal töhb örömre en­nen a rádiókabaré ú'donat­új szereplői sem adtak okot. \ Szenedről elszármazott Nany Rondó András époúev nem tud szabadulni a köte­lezőnek vélt közepes hu­morkliséktől, mint a De­fekt együttes, s a képernyő helyett most itt feltűnő An­tal Imre is a leghalová­nyabb Szeszélyes évszakok­ra emlékeztetett. Persze azért némi apró örömök akadtak. A legna­gyobb raadásul éppen „új" resztvevő (Vitrau Tamás) nevehez füzódöen. aki ugyan régi. kipróbált kaba­részerző (Sinkó Péter) mü­vet adta elő — mindenkép­pen az idei szilveszteri rá­diókabaré legmélyebben é6 legeredetibben szellemes produkciójaként. Hallhat­tuk . a legelcsépeltebbnek tűr.ö ötletből is — futball­meccs-közvetítés a Parla­mentből — mennyire bátor, e.even. elmés és kitűnően . úlö' poénok sorozata csi­holható, ha kellően inven­ciózus „elővezetésben" tá­laltatik . .. Azután nem le­hetett csalódni az egyre éiettebb és korszerűbb ka­barés személyiséggé felnövő Koltai Róbert számában sem. aki néhány évvel ez­előtti rögtönzéseit most egy Felelős Elvtárs szintúgy improvizált kérdésekre adott válaszaiban újította föl — igen jól és igen ha­tásosan. Ami a fentieken kívül volt még, ezek után hadd ne részletezzük Nemcsak a helyszűke miatt, hanem az lí>84-es esztendőt búcsúztató nagy össznépi banzá.i már említett, oly relatív érték­rendszerének okán sem. Mert hogy volt már a mos­taninál lényegesen jobb. több originalitást és keve­sebb sablont, a jelenleginél jóval határozottabb szellemi vonalvezetést felmutató mű­sor. az biztos. Am legalább ennyire igaz az is. hogy akadt (s remélhetően akad is még) az elmúlt évnél jobb esztendeje mindannyi­unknak, ugyanakkor nem is volt ez a tovatűnt év anv­nvira rossz sem. ÍMegint csak más valamihez képest.) Akárcsak a kabaré. Ne tart­sunk hát túlságosan rosz­s?abbtól, és ne számítsunk nagyon sokkal jobbra sem. Meglátjuk. Ráadásul a vi­lág. akárcsak a kabarémű­sorok. nemcsak relativitás­ból. de bizonyos objektív fejlődés törvényeiből is áll. úgv mondják. Akkor vi­szont: nosza! Domonkos László (Át)láttam, hogy ... ... ha el nem ugrom, fejemre esik egy „szent" karácsonyi fenyő. Elug­rottam. Tényleg vége az ünnepnek... De vajon ez a módja annak, hogy megszaba­duljunk a „kellékektől"? Igaz, ha lecipeljük a lép­csőn. szegény fa utolsó védekezés gyanánt tüle­vélszönyeget borít a lép­csőházra. Azt pedig fel kell söpörni. Annak idején — óreg pesti bérházban — az volt a szokás, hogy a család egy tagja lement az ud­varra, körülnézett, senki nincs ott, intett, a fenyő pedig röpült. Egy ötéves forma kisfiú is lakott ott, minden karácsonyfát zo­kogva megsiratott. Anvuuu! A néni dobálja a fát! Anyuuu! Fáj neki. szóljál, hogy ne csinálja! Anyu persze nem szólt, de a kisfiú karácsonyfá­ját úgy lopták ki a lakás­ból, ahogy ünnep elótt becsempészték. Apu már emelte át a korláton, anyu megfogta a kezét, és le­sétáltak a fenyővel. Le­tették a többi közé — mert a karácsonyfáknak ez a sorsuk —. de közben valami átszellemült sze­retettel gondoltak az ün­nepre. Lehet, hogy ez így szentimentalizmus. Végül is nem az a lényeg, hogy a kopasz fenyőtestben meglássa az ember a ra­gyogó ruhában pompázó, királynői karácsonyfát. De ne hajigáljuk egy­más fejére. Mert, aki alul van. annak — vérmérsék­lettől függően — egész más fog eszébe jutni. — rc — Tavalyi naptár -1984 JANUÁR. Kétnapos tudo­mányos tanácskozást ren­deztek a 70 éves Szőkefalvi ­Nagy Béla akadémikus tisz­teletére (5—6.). Nyugat-eu­rópai vendégszereplésre uta­zott a színház operai tago­zata (8). A 70 éves Straub F. Brúnó akadémikust kö­szöntötték (12.). Görgey Gá­bor Fejek Ferdinándnak cí­mű történelmi komédiáját mutatta be a színház (13,). Reizner-emléktáblát avat­tak a közművelődési palotá­ban í 19-)- Szegedi építészek kiállítása nyílt a Képtár­ban (21.). » FEBRUÁR. Fölavatták Ge­ra Sándor portré«zobrát. Kalmár Márton alkotását (2.). Irodalmi kávéház nyílt a Royal Szállóban (6.). Űj alkotással, Szathmáry Gyön­gyi Kós Károly-dombormű­vével gazdagodott a Nem­zeti emlékcsarnok (9 ). Meg­kezdődött a tanítás Makkos­háza új iskolájában (27.). MÁRCIUS. Elhunyt Pé­czely György, a JATE ég­hajlattani tanszékének a ta­nára (3.). Szecsődi Ferenc hegedűművész nyerte a Cziffra-alapítvánv egyik ösz­töndíját (20.). Elhunyt a Ti éves Greguss Pál. a JATE növénytani tanszékének ny. tanára (23.). ÁPRILIS. Megnyílt az át­alakított Móra könyvesbolt (2.). Kobayashi Ken Icsiro vezényelte az Állami Hang­versenyzenekart (5.). El­hunyt Lacsán Mihály, volt kerületi tanácselnök (6.). Smelana Az eladott meny­asszony című vígoperáiát mutatta be a színház (8.). Névtudományi konferenciát rendeztek 113—14.). Megkez­dődött a mai magyar zene hete (16.). Kinyitottak a strandok (29.). MÁJUS. Kétezer dalos ta­lálkozott városunkban (5.). Akadémiai díjat kapott a Gabonatermesztési Kutató Intézet három munkatársa: Bayabás Zoltán. Erdei Péter, Szántéi'Imre (10.). Sub aus­cipiis rei publicae avatták dók (orra a tudományegyete­men Szoboszlai Ildikót és Valastyán Pált (28.). JÚNIUS. Czógler Kálmán emléktábláját helyezték el a volt főreáliskola falán (2.). Fölavatták a Somogyi-könyv­tár és a Csongrád megyei Levéltár úi közös . épületét. Somogyi Károly portrészob­rát Kalmár Márton készítet­te (6). ünnepélyesen átad­ták az újszegedi KÖJÁL­székház képzőművészeti al­kotásait: Benes József zo­mánckoinpozicióiát, Lanls András Merengő és Szath­máry Gyöngyi Hvgieia című szobrát (8). Fölavatták a Délterv űjszegedi székházát (8.). Agromarket raktárbolt nyílt a Dorozsmai úton (11.). Fönnállásának 100. évfordu­lóját ünnepelte a Szilléri is­kola (12). Az -árvízi emlék­műnél levő emlékkövekre fölvésték Gregersen Guilb­rand, Kováts István és Sü­vegh Mihály nevét (16). Megtartották a szakszerveze­ti néptáncegyüttesek 6. or­szágos minősítő találkozóját (22—24.). Megnyílt a taná­rok 14. nyári akadémiája (25.) JÜLIUS. Hollós Józsefről nevezték él a kecskeméti Bács-Kiskun megyei Kórhá­zat (2.). Űj vasutasszállót ad­tak át (2). Megnvílt a 21. pedagógiai nyári egyetem (17.). Több mint hat év után újra kinyitott a Takaréktár utca és a Horváth Mihálv utca sarkán levő gyógyszer­tár (19). Mintaboltot nyitott az Attila utcában Pannó­nia Szőrmekikészítő Válla­lat (20.). A szabadtérin be­mutatták Erkel Hunvadi László című operáját (201. és Szörényi—Bródy rock­operáját. az István, akirálvt (21.). Megnyílt a 24. nyári tárlat (22.) és a 13. művelő­déselméleti nyári egyetem (26.). AUGUSZTUS. Fölavatták a Szathmary Gyöngyi készí­tette Bálint Sandor-emlék­táblát (1.). Ezer magyar és külföldi könyvtáros találko­zott (2.). Gounod Faust cí­mű operáját és Kacsóh Rá­kóczi című daljátékát mu­tatták be a szabadtérin (3. 10.). Építőgépeket kölcsönző bolt nyílt a Tolbuhin sugár­úton (9). A grúz állami né­pi együttes bemutatkozását elmosta az eső (16.). a be­mutató másnap volt. Pátzav Pál Kenyérszegő című szob­rának egy másodpéldányát avatták föl a Klauzál téren (20.). SZEPTEMBER. Elhunyt. Krajkó András, a munkás­mozgalom regi harcosa (16.). Megnyílt a munkajog és a szociális ellátások jogának elsó európai regionális kong­resszusa (19). A színház be­mutatta Telemann A türel­mes Szókiatész című vig­opéráját (21.). Horváth Imre és Farkas Béla emléktáblá­ját. avatták (21., 22.). Lajtai —Békefi A régi nvár című operettjét mulatta be a szín­ház. Törőcsik Mari vendég­szereplésével (24.). OKTÖBER. Fólavatták Szívessy Tibor emléktáblá­ját (8.). A Sportcsarnokban ünnepi nagygyűlés volt a megye fölszabadulásának 40. évfordulója alkalmából (12.). A színház bemutatta Kai­mán Imre Marica grófnő cí­mű operettjét (13.). A ken­derfonógyár Bakay Nándor utcai falán emléktáblát avat­tak n fölszabadulás utáni el­ső üzemi tanács emlékére (19). NOVEMBER. A Postás­sporttelepig rövidült a 3-as villamos járata (5.). Fölavat­ták a makkosházi általános iskolát. Az úttörőcsapat Or­tutav Gyula nevét viseli (5.). Schiller Ármány és szere­lem című tragédiáját mutat­ta be a színház (16.). Váro­sunkba látogatott Lázár György miniszterelnök (27./. Ünnepi ülést rendeztek a Magyar Nemzeti Független­ségi Front megalakulásának 40. évfordulóján (30.). DECEMBER. Két egvföl­vonáson bemutatásával meg­nyílt a színház klybszínparla (3.). Kocsis István Árva Bethlen Kata című mnnn­drámáját mutatta be Jónás Gabriella. a Szabadkai Nép­színház tagja (8.): Fraknóv Gábor lett a városi pártbi­zottság egyik titkára (17.). Megtörtént a rókusi vízto­rony műszaki átadása (18). A 60 éves Tóth Béla írót köszöntötték a Bartók mű­velődési központban (20.). A. F. Jegesedik a Balaton Kikötőben a halászhajók A fagyos éjszakákat köve­tően megkezdődött a jegese­dés a Balatonon. Mint azt a Siófoki Meteorológiai Ob­szervatórium ügyeletesei el­mondották : a Szilveszterkor még hullámzó magyar ten­ger déli partjánál összefüg­gő, két-három centiméter vastag jégréteg képződött Amennyiben a hideg tovább tart, néhány napon belül jégtakaró bontja a tavat. A Balatoni Halgazdaság halászhajói a kikötőben tar­tózkodnak, a jég miatt már nem tudtak kivonulni, így megkezdték a vízi járművek téli javítását Emellett hoz­záláttak a jégvermek előké­szítéséhez: Siófokon, Fonyó­don és Keszthelyen az öt jégveremben több mint két­ezer tonna jeget szeretnének tárolni a nyári időszakra. Ehhez azonban at. szükséges, hogy legalább tíz centimé­terre „hízzon", a jégpáncél.

Next

/
Thumbnails
Contents