Délmagyarország, 1985. január (75. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

75. évfolyam 22. szám 1985. január 28., hétfő Ara: 1,80 forint vigyázni Mi lesz a Hasaival? A „fehér füst elszálit „Fontos feladat népünk egészségi állapotának javítása. az életmód egészségesebbé tétele a társadalom minden rétegében, különösen a fiatalok körében. Nagy gondot kell fordítani az alkoholizmus és az egészségre ártalmas, más káros jelenségek viszszaszorítására. Szükséges mérsékelni az ellátás indokolatlan területi különbségeit." (Idézel a XIII. kongresszus irányelveiből.) T

ény. hogy ez az egyenetlen egészségügyi ellátás ma Magyarországon több különböző — de egyaránt szükséges — funkciót tölt be: megelőzés, gyógyítás, szociálpolitika, utógondozás. Fontossági sorrendje gyakran keveredik különösen a kórházi ellátásban. Az 1975-ben állampolgári joggá lett ingyenes orvosi ellátás és egészségügyi szolgáltatások többletterhe ma is érződik az intézményhálózatban. Tapasztalati tény az is. hogy a szociálpolitikai feladatok aránytalanul túlterhelik az egészségügyet. Ellátás-uk egy részét — így például a kórházi ápolásra nem szoruló idős korú emberek gondozását — feltehetően más módon is meg lehetne oldani. Régebben részben a családok vállalták idős tagjaik ápolását, gondozását, ma erre számos körülmény miatt nem lehet számítani. Az orvos másokért él — hangzik századok óta a bölcs intelem. Am modern világunk tömegképzésében, a mondhatni iparszerűvé lett oktatás nagyüzemében van-e lehetőség biztonsággal kiválasztani a pályára alkalmasakat? Akik tudnivágyás és majdani hivatásuk iránti elkötelezettség dolgaiban méltán folytatják elődeik nemes hagyományát? Természetesen jogos a kérdőjel, hiszen legföljebb általánosságban igaz a hiztos kiválasztás. És a másik oldalról tekintve: vajon miféle kötélidegeknek és elnyűhetetlen munkaszeretetnek birtokosaként tekintünk az orvosra, hogy a napok viharában állia társadalmunk legkülönfélébb tagjainak segítséget váró követelő áradatát? Ismét másik oldalról közelítve: vajon kellően érdekeltek-e nálunk az emberek egészségük megóvásában? Társadalmi méretű elmarasztalás, elriasztó szankciók kisérik-e azokat, akik nem vigyáznak kellően egészségükre? Akik pillanatnyi haszonért, ostoba kivagyiságból, felelőtlenség okán későbbi betegségeket idéznek magukra, ám evvel önmagukon túl kárt okoznak a társadalomnak, szűkebb-tágabb közösségüknek egyaránt! Más szóval, megéri-e vigyázni egészségünkre, érdemes-e óvni ezt az értéket. vagy lehet úgy is tekinteni rá. hogy legföljebb kiírnak és kapom a táppénzt? Az értékek felől vizsgálódva Is valami hasonlóhoz jutunk, hogy számosan vannak, akik csak viszonylag késői életkorban védik tudatosan saját egészségüket. Társadalmi közgondolkodásunk ma még azt is nehezen fogadja el. hogy a dohányzás, a részegeskedés nem magánügy csupán, mert másokat is zavar. Márpedig nem nehéz belátni, hogy mindaddig lehetetlen lényeges haladást elérni az egészségre káros szokásaink elleni küzdelemben. amíg nem mindannyiunk célja az egészséges ember! A legutóbbi időkben sokat beszélünk a társadalmi méretekben gyakorolt takarékosság szükségességéről. Van, akire ez már nem hat. csak ha többet tehetnénk érdekében. mások még tisztelik a kimondott szó erejét. Bárhogyan is. mindenképpen költségérzékenyebbé kellene tenni az egészségügyi munkát az orvos és a beteg oldaláról egyaránt. S ennek egyik első lépése: tudni. mi. mennyibe kerül. hiszen mindennek ára van. Ám csak ha tudjuk a számokat. és világosan láthatóvá tesszük azokat, leszünk képesek tájékozódni. Az álszemérem kényszerei prédikálhatják csak a tudatlanság erényeit, hiszen időről időre szokásainkon változtatni nem érdem de kötelesség. Persze, hogy ezzel függ össze a jobb munkáért, a több munkáért magasabb fizetség elve. amelynek az egészségügyben is érvényesülnie kell. Ma jószerivel csak a beteg különböztet, pedig ennek határozottan kellene látszani a bérjegyzéken is. I

lyen, sőt eretnek gondolatok fogalmazódtak meg a napokban tartott pécsi orvosegyetemi konferencián. arr.e'.y egészségügyben dolgozó társadalomkutatókat, körtük szeaedi szakembereket hívott eszmecserére. Talán még szokatlan, hogy nemcsak orvosok ügye az egészségügy. de ha jól meggondoljuk, mégis természetes. A betegségre és így a gyógyítójára is telepedő titokfátyo] eloszlatása akkor eredményes, ha mind többen felnőttként számba vesszük, milyen is e munka intézményrendszere, kik a katonái? I.chet. arra jutnánk, hogv a mostani adottságok is többet hoznának egészségben, ha más szervezettségben gyakorolnák hivatásukat a szakemberek. Biztonsággal csak az mondható, hogy az egészségügy intézményeinek együtt kell változnia a társadalmi igényekkel, mert ellenkező esetben törések keletkeznek, és romLó közhangulat. Ennek a változásnak a kimunkálása viszont közös erőfeszítést igényel, összhangban a társadalmi demokratizmussal. „Az etika azt parancsolja az orvosnak hogy mindazt tegye meg a betegért, amit lehet, nemcsak azt. amit ő tud. Legfőbb parancs az emberszeretet, amelynek belső tartozéka a betegek érdekében folytatott tanulás, hiszen az orvodnak azért kell többet tudnia, hogy többet használhasson vele másoknak." Petri Gábor professzor fogalmazott így. pályatársainak példát kínálva. Tráser László Már jó néhány perce néz| z.ük a sziklaszilárd oszlopoI kat. Láthatóan megrágta az ide vasfoga. A neves operaénekessel. Gyimééi Kálmánnal nosztalgiázunk, és arra gondolunk, milyen régen röpdösött az éneiétben ifjúságunk édes madara Egv aranyos sztorit meél — a hatvanas évekből Rómában volt ösztöndíjas, Gina Ctgnától. a világhírű énekesnőtől tanult, és egv alkalommal a signorinn megkérdezte: „Mi van a Kass-szállórcl?" 0 még a régi néven ismerte, hiszen az énület valamikor a Kass családé volt. Hát ilyen híre van a mi kis szállodánknak. Amikor a signorinn érdeklődött a Hungária hogvléte iránt, még teljes fényéten pompázott. A városképi jelentőségű Intézményen a romlás virágai csak a hetvenes években mutatkoztak. Addig nemzedékek nőttek fel a patinás falak között, vasárnapi boldogságban. Hangulatát mindig az ünnepélyesség, a fennköltség jellemezte, ami spékelődött a ledér bájjal és örökös vidámsággal. Az intézet magasztos etikáját a zárás pillanatáig megőrizte. Középkelet-európai hírű bárját csak nyakkendőben és zakóban lehetett látogatni. Ernő bácsi, a portás, éber cerberusként őrködött az etiketten, és még a beatnemzedékek lazább ei kölesei sem tudtak változtatni a megrögzött szokásokon. Húszasért kölcsönözte a zakót, tízesért a nyakkendőt, és harmincasért lehetett kapni Egri leánykát. Két régi cimborámmal, Gállal és Csőrével hetente ott lejtettünk a táncparketten. Urak voltunk, mert 400 forint volt asz ösztöndíjunk — havonta. Hol van már a tavalyi hó? Hiába kérdeztem ismerősöket, kollégákat az utóbbi időben: senki sem tudta pontosan, mikor is zárt be végleg a Hungi. Feriig mi, újságírók ott voltunk, amikor széthordták a berendezést. Olcsón adták az ágyakat és a fotelokat Magunk a biliárdasztalt v'ttük-ho«tuk a Sajtóházba Kölcsönbe. A zárás évére az új Hungária portásai sem emlékeztek. De valaki jól elraktározta gondolatai között a dátumot: Turi Imre étteremvezető régen is a szállodában dolgozott. Tőle tudom. 1976. december 31-én gördült le az a bizonyos képzeletbeli függöny, ami eltakarja valamennyiünk szép emlékeit. A pontosság kedvéért rögzítem, az étterem már akkor ősszel becsukta kapuit, a zónázó és a bár szilveszterig várt. A búcsúra. Ettől a pillanattól kezdve gyűjtöm a Hungária-sztorikat. Közel annvira sem szépek. megindítóak. mint liaidan volt ifjúkoromban. Részt vettem fél tucat tárgyaláson ahol a szegediek azt próbálták bizonyítani a HungarHotels budapesti vezetőinek. hogv a Tisza-parti szálloda is van olyan patinás. mint bármelyik fővárosi kivénhedt vendégfogadó. A szigorú lelkek és üzleti érdekek miatt p. Hungi felújítására egyetlen fi'lér sem jutott. Évekig volt csövesek találkozóhelye, majd 1981-ben a Délép nyújto'ta kezét, hogv megmenti az épületet a városnak Köpvvjéváírással. ingyen átvette a bezárt sz.állodát. mert öt év kellett ahhoz, hogy kiderüljön, senkinek sincs pénze a rekonstrukcióra. No persze, abban mindenki egyetértett, városképileg fontos, hogy az intézményt megőrizzük az utókornak. A sors iróniája: 1982 januárjában az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség a már romos épületet műemlék jellegűvé nyilvánította. Ha ez a gesztus hat évvel korábban születik, talán az országos szervek megadiák a EO—100 millió forintot. mert a felújítás anynyiba került volna Akkor. No, de 1982-ben sem veszett fejsze nyele az ügy, A Csomiterv lázas buzgalommal elkészíti a rehabilitáció tértiéit. és májusban szemlét tart egv bizottság. Akkor voltam utoljára az épületen be!ül. Elkeserített a látvány, de reménykedtünk, és hallgattuk Bugár Mészáros Károlyt, a műemléki felügyelőség megyei referensét. Akkor jegyeztem le városvédő szavait: a Hungária azzal érdemelte ki a felügyelőség figyelmét, hogy nemzetünk nem dúskál az építészeti emlékekben. Nem kell ahhoz több száz éves épület, hogv az országos felügyelőség is a pénztárcájába nyúljon és némi anyagi támogatást biztosítson a felFöikészüEIen, felelősséggel Az elmúlf hetekben kezdődtek országszerte a mnnkásörcgvoegck gi ülései. Az eddig végzett munka eredményeit, a kiképzési feladatok végrehajtását, a munkásőrök szolgálatellátását értékelték szombaton a szegedi Gera Sándor munkásöregység ünnepi gyűlésén, a Sportcsarnokban. (Az ünnepségről tudósításunk a 2. oldalon.) Képünkön: Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára kitüntetéseket ad át a kiemelkedő munkát végző munkásőröknek. újításhoz. A szegedi hotel esetében is van remény erre. Jókedvű volt mindenki, a felek megegyeztek, ami menthető, az megmarad. Igv az étterem oszlopai és Kiss János, egykori szepedi lakatos. vasléncsóiének tartozékai is. Takács Máté városi főépítész azt mondta viccesen: ..Felszállt az utolsó fehér füst, kezdődhet a munka." A füst nemcsak fel-, hanem el is szállt Minden maradt a régiben. A Déléo nemes gesztusát szétfoszlatta a hét szúk esztendő. Ennek kellemetlen Itatását beruházási stop formáiéban a vállalat igazán 1933-tól kezdte érezni. Pedig ekkor már A'yilas Imre vezetésével készen voltak a tervek. 130 millió forintból tetőtől talpig új ruhába tudnák öltöztetni az épületet Az elképzelések lenvűgözőek: a földszinti étteremben egeik óráról a másikra színházat lehetne varázsolni. a rózsaszín teremhez vezető lépcsők helvén lenne a színpad. az emeleten a koncertterem. a Délép Zenebarátok Kórusának maidani főhadiszállása A szállodai rész 200 ágvas lesz. és a pincéből, a kis-Hungiból presszót, borozót alakítanak ki A szálloda beiáratát az Arr ny János utcára építik. Hogy mikor? A Délén nem adta vi.ssza a Hungáriát — nem Is lenne kinek. Várja a kedvező szeleket. hogv dagadó vitorlával. a megfelelő anvagiakkal elkezdje a munkát. Ma úgv tűnik, csak a következő öléves terv végefelé kerülhet erre sor A falak addig kibírják. a belső részének nem árt az eső. mert azt teljesen ki kell cserélni Csak megmaradjon az éoület. Gyimesi Kálmánnal viszszasétálunk a parkolóba. Ránéz az ódon falakra. é» tekintetével kérdezi: „öre®. mi lesz veled?" Halász Miklós VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!