Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-13 / 292. szám

Csütörtök, 1984. december 13. 5 Somogyikönyvtári Műhely Annak az 1983. október 12-1 tanácskozásnak szenteli teljes terjedelmét a Somogyikcnyvtári Műhely most megjelent legújabb száma, amelyet Szeged évszázadai címmel rendeztek meg, s amelyen neves szakemberek tartól tak előadásokat a város múltjáról. Papp Gyulának, a városi tanács elnökének megnyitója után Kristó Gyula tanulmánya olvasható Szeged kialakulásáról. Kubinyi András Szegednek a középkori magyar városhierarchiában betöltött szerepét elemzi írásában. Szakály Ferenc a Palánk 169 7. évi telekkönyvét ismerteti, Szántó Imre pedig Szeged csatlakozása az 1848 márciusi forradalomhoz címmel íictt, igen érdekes tanulmányával szerepel a kiadványban. Tóth Ede Szeged a dualizmuskori parlamentben, valamint Ördögh Piroska Szeged politikai életének néhány sajátossága a ntpi demokrácia első éveiben című előadásának anyagát szintén olvashatják a lapban az érdeklődők. A Búcsú-rovat Lökös Zoltánnak Szántó Lászlóné Kisteleki Anikó temetésén elhangzott beszédét közli. Száncsengő Ezzel a címmel mutatja be új karácsonyi műsorát Halász Judit és a Bojtorján együttes december 19én, szerdán délután 5 órától, a felsővárosi lila iskolában. A gyérmekek körében igen népszerű művésznő előadására jegyek elővételben, a Bartók Béla Művelődési Központban már kaphatók. Ülésezett I Gyártják a Rekomát a művészeti tanács Magyar kobaltmágnes Svájcba Tegnap, szerdán ülést tartott a Csongrád megyei tanács Művészeti Tanácsadó Testülete. A résztvevők először megtekintették a felújítás alatt álló Szegedi Nemzeti Színházat, ahol Maár Márton építész-tervező ismertette a munkálatok jelenlegi állását, a felújítás részleteit. A továbbiakban a színészklubban dr. Kovács Miklósné. a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője tartott beszámolót az amatőr művészeti mozgalom Csongrád megyei helyzetéről, majd a tanácsadó testület tagjai megvitatták a testület jövő évi munkatervét. A decemberi Kincskereső „Hallod — szán csilingel, csilingel a kedvünk. / Siklani a hóban, de gyönyörű együtt..." Szergej Jeszenyin vidám hangulatú téli versét olvashatjuk a decemberi szám első oldalán. A Világjáró magyarok sorozatban ezúttal Festetics Rudolf Emberevők földjén című útinaplójának néhány izgalmas epizódját közli a folyóirat. Annus József: Békebeli csaták című regenvének IV. része egy műkédvelő színielőadás előkészületeit mutatja be, s a „csatára" készülő gyekekek puskaporgyártó kísérletét Az első szerelem csodájáról szól Jurij Jakovlev Laurák című novellája. Az ismert szovjet sci-fi-író, Ilja Varsavszkij szatírája (Másodsziiletés) a jövő állatkísérleteinek torzképét rajzolja meg. Gazdag és változatos a szám versanyaga is. Jiri Wolker versei a decemberi ünnepekről szólnak (Mikulás napján, Karácsonyi ének), Kiss Dénes és Grandpierre K. Endre mulatságos nyelvtörőkkel szórakoztatja az olvasókat, Petöcz András Micimackó-ciklusa a híres gverekregény hőseit idézi fel, Koncsol László Zúzmara című verse peciig a téli tál csillogását villantja fel. Téli vigasságokat, azok közül is egy izgalmas hócsatát örökített meg Aszlányi Károly Az Északi park felfedezése című regénvében, ennek részletét is olvashatjuk ben. ütközet a futballmérkőzés is, még akkor is, ha gvnbokkal játsszák — ez a téma sem hiányzik a folyóiratból (Tandori Dezső: A régi gombcsaták, Tóth László: Egy nemzetközi labdarúgó-mérkőzés sorsdöntő pillanatai). A decemberi számban mindig megtaláljuk az év közben beérkezett legjobb gyerekírásokat — most sem hiányoznak (Színe-java). Az Örökség rovatban Fadrusz János szobrászművész életéről írt Szilágyi Ferenc. Az édes anyanyelvünk Szende Aladár írását közli (Szavakban rejtőző képek). A Könyvek között a Finnugorszamojéd (uráli) regék és mondák című kiadványt, ismerteti. A decemberi számot gyerekrajzok illusztrálják, felnőtt grafikusok (Csata Károly, Papp György, E. H. Shepard) most csak néhány rajzzal szerepelnek. Nagy értékű ritka földfém kobaltmágnes gyártását kezdték meg a Vasipari Kutató Intézetben. A főként a műszeriparban hasznosítható, „Rekoma" elnevezésű anyagot eddig csak importból lehetet beszerezni. Az új technológia révén ezentúl hazai forrásból is előállítják, sőt a Vaskút a közelmúltban jelentős mennyiségű „Rekoma" svájci exportjára írt alá megállapodást a külkereskedelem közvetítésével. A „Rekoma" legfontosabb tuljdonsága, hogy kis menységben is rendkívül nagy mágneses erőt fejt ki. Elsősorban a miniatürizált mérőműszereknél, számítógépeknél alkalmazzák, de jelentős a szerepe az óragyártásban is. Hazai előállítását a Vaskút — a svájci Braun Bowery Co.-cégtől vásárolt licenc alapján — a Videotonnal, a Ganz Műszer Művekkel és a Műszeripari Vállalattal együttműködve fejlesztette ki. Azóta a hazai gyártók nemcsak a licens szerinti termék előállítására képeeredetinél 20—30 százalékkal nagyobb mágneses erővel rendelkező anyagot is kialakítottak. Részben ennek is köszönhető, hogy a licencei eladó nyugati cég maga is vásárlói igényekkel jelentkezett. A „Rekoma" hazai gyártásával évente mintegy 15—20 millió forint értékű importot lehet megtakarítani. A megállapodások szerint máris több mint 3 millió forint exportbevételre is kilátás sek, hanem — további kuta- van. tások eredményeként — az (MTI) Önkéntesek a tűznél Műsorváltozás A nyugdíjasok szabadegyetemének holnap, pénteken délután 5 órakor soron következő foglalkozásán az eredeti programtól eltérően Gróf Buttler János házassága — költészet és valóság címmel dr. Máriaföldy Márton tart előadást a Hazafias Népfront városi bizottságának Vörösmarty utca 3. szám alatti tanácstermében. Új ftlfK Az egyiptomi utas Színes, szinkronizált francia film. Georges Simenon A bérlő című regénye nyomán írta: Jean Aurenchc. Fényképezte: Pierre William Glenn. Zene: Philippe Sarde. Rendezte: Pierre Granier-Dcferre. Főbb szereplők: S'imone Signorét, Philippe Noiret, Fanny Cottcncon, Julie Jezequel. Ha Georges Simenon, akkor biztos, hogy krimi. így is van: kriminek krimi, de hej, még micsoda különleges darab. Tényleg: ha azt mondom, hogy e műfajban ilyen sajátos alkotást még nem láttam, ezzel kénytelenkelletlen köteles vagyok föl is értékelni Pierre GranierDeferre filmjét. Hogy Az egyiptomi utas valóban rászolgáljon a jó minősítésié, arra, hogy a már-már hisztérikusan burjánzó mozis bűnügydömpingben speciális ertékekkel rendelkezik, előbb rögvest ki kell jelenteni: Simenon könyveit régen olvastam, a Maigrettörténetekre is inkább csak a tévés produkciók jóvoltából emlékszem úgy ahogy. De miért ne lehelne egyetérteni azokkal a gyakorlott és igényes krimiolvasókkal, akik a hivatalos műfaji kategorizálás értékrendjétől függetlenül is Agatha Christie mellett a legjobb alkotásokként citálják Maigret mester szülőatyjának könyveit. Az egyiptomi utas viszont. erős a gyanúm — éppenhogy a simenoni világtól teljesen függetlenül jó, mintegy az eredetit semlegesítve-túlhaladva. És számomra ez a legvonzóbb az egészben. Hogy a keleti miliő mily vonzó tud lenni, legalábbis a Casablanca óta tudjuk. Ám. hogy ezúttal az egyiptomi élet az egyénre gyakorolt mélyebb varázsát menynyire originális eszközökkel képes egy tulajdonképpen mégiscsak „kiözépműfajúnak" tekintendő film megidézni, az csak komoly irodalmi művel, leginkább talán Durrell híres (és kitűnő) regényének, az Alexandriai négyesnek atmoszféra-teremtő erejével állítható párhuzamba. Ám ezen az örömteli újdonságon túl ez az alkotás egy teljesen más jellegű, kifejezetten dramaturgiai újítással is kellemesen meglep bennünket. Ugyanis a film kétharmad réézében az égvilágon semmi feszültség, semmi krimiizgalom nem tapasztalható — érdeklődésünk mégsem lankad egy pillanatra sem. Csodák csodája: éppen az emberábrázolás, egy mélyen emberi vonzalom kialakulási stációinak lélektanilag is pontos felmutatása miatt. Ahogyan a „vétlen" gyilkos (akinél mellékesen ártalmatlanabb és rokonszenvesebb pasast ritkán látni) meghitt, tiszta és szép barátságot köt az idős szállásadónővel — nem krimibe, de valódi irodalmi műbe való. ám az igazi bravúr: hogy a krimiből sem „lóg ki" S ezen sem a melodramatikus vég, sem az enyhén ziláltnak tűnő kezdet érdemben nem változtathat. Ilyen különleges felépítésű műhöz járul nem mindennapi szenzációként a teny, hogy egy régen látott és váltig zseniális színésznőt. Simoné Signoret-et és egy kitűnő partnert, Philippe Noiret-t lehet látni a két főszerepben. Jó, tudtuk eddig is, milyen nagy színésznő Simoné Signorét, de ahogyan az idős háziaszszonyt, a gondos panziótulajdonosnőt, az aggódóirányító anyát, a valamikori „tüzes nőt" és az emberséghez még nyilvánvalóvá lett bűnök után is ragaszkodó becsületes teremtményt alakítja, az egyszerűen óriási élmény. Ha e hangulatos, végső soron a krimi hagyományos kritériumainak ts így-úgy megfelelő film helyett csak őt láthatnánk két órán át, nyugodtan sóhajthatnánk: megérte. Így viszont egy igen eredeti feldolgozása Simenan-adaptáció. színészi jutalomjáték és még némi izgalom is, ami együtt van. Aki ennél többet vár valaha is egy krimitől, az egy hétig egyfolytában nézze a Lindát, megérdemli. Domonkos László „Égett a tanya". Így kezdődik Sz. Lukács Imre egyik komor hangvételű regénye, s hogy ez jutott eszembe a minap Balástyán, az nem véletlen: önkéntes tűzoltókka! beszélgettem. Ök ugyan másképp kezdték a maguk regényét, valahogy úgy, hogy ... Balástya, Tanya .. szám alatt propán-bután gázpörkölő felhasználásával a gazdasági épület falazata alá fészkelt patkányok eltávolítását kísérelte meg, s ezenközben a tűz átterjedt a ... stb, úgyhogy végül is: „égett...", akárcsak a regényben. Ha pedig kevésbé jegyzőkönyvszerűen idézem őket, akkor így szólna: sokba került a gazdának a pocok! Mert ugye, ki hitte vclna, hogy a pocoklyuknak is több kibejárata van és ha az egyiken bemegy a láng, a másikon is ki tud jönni, akkor meg igazán nem sok kell a „tűzeset keletkezéséhez", különösen, ha a fal túloldalán, a lyuknál kévébe rakott csutkaszár áll. A gazda elmondhatta, égett a keze alatt a munka, patkánya sincs azóta, csak — a káron kívül — a szabálysértési bírságról szóló csekk láttán ét ez néha egy kis melegséget. „Égett a tanya" ... * — Amikor a tűz kiütött, a közelben lakó Mucsi Sándor önkéntes tűzoltóhoz szaladtak, segítsen már valamit. Be a téesz-irodára, onnan telefon a tanácsra, s onnan ment a riasztás a helyi önkéntesenknek és a szegedi hivatásos tűzoltóknak — meséli Virág László, a helyiek parancsnoka, önj kéntes tűzoltó százados. A I balástyai önkéntes tűzoltó ' egyesület tagjai ekekor „vonultak". Nem be. nem fel-, még csak nem is ki-vonultak, hanem csak így, egyszerűen. Tűzoltóul ez jelenti azt, amihez mi egyszerű tűzfélő halandók a kapkodó rohangálást, a pánikkeltő vijjogó szirénát gondoltuk hozzá. Az önkéntesek a fővárosból kiszuperált. de nagy teljesítményű, működőképes tűzoltóautóval támadnak a tűzre — s mindeddig minden alkalommal teljes sikerrel. A 29 tagú balástyai egyesület tavaly és az idén összesen 16 tűzesetnél állt helyt, s jellemző, hogy mire a szegedi tűzoltók a helyszínre érkeztek, a helyi önkéntesek eloltották a tüzet. A „profikra" nagyobbrészt már csak a mindenkor kötelező hivatalos tűzvizsgálat és az esettel kapcsolatos adminisztratív munka ma. radt. Nem azért, mert lassan érkeztek, hanem mert emezek gyorsan és jól dolgoztak ! * — Nem sérti a hivatásos tűzoltókat, hogy az önkéntesek „eloltják előlük" a tüzet? — kérdezem Veszelka Nándor főhadnagyot, a városi tűzoltóparancsnok helyettesét. — Miért sértené, ha egyszer ezért támogatjuk az önkéntes tűzoltó egyesületeket?! Éppen ez a lényeg! A helyben levők a legjobban gépesített egységnél is hamarabb érhetik el a tüzet. Éppen az ő segítségükkel érhető el, hogy egy-egy tűzesetből nem lesz súlyos katasztrófa. A balástyai egyesület elnöke, Kónya Ferenc mondja, hogy a községben több mint 30 éve működik a testület, melynek az alakulásától 1951-től hosszú időn át ő volt a parancsnoka. — Akkoriban tizenketten kezdtük, és bár már csak hárman maradtunk a régiekből, huszonkilenc a mostani létszám. Igaz, hogy nemrég vettünk föl 17 éves tagot is, azért mégis nehéz helyzetben vagyunk: magas az átlagéletkor. Pedig az utánpótlás kell. — Így igaz — erősíti meg Rócz Ferenc tanácselnök. — Már csak azért is, mert egy sor olyan fontos feladatot is ők látnak el, amely a mindennapi tűzmegelőzéshez szükséges. A tanács minden támogatást megad — a társszervekkel közösen! — az önkénteseknek. * Aki csak egyszer is beleérzett már a tűzoltóverseryek sportrendezvényekével vetekedő izgalmába, amely a fiataloknak is jelenthet annyit, mint egy meccs, tudja, az egyesületi tagság felelős, férfias feladatvállalás is. És nemcsak az! Emberek segítőkészségének kinyilatkoztatása is. Emberformáló erő. Érdekes példát adott ez nemrégiben. Az egyik balástyai házban tűz ütött ki, az önkénteseknek köszönhetően sikerült megfékezni. A háztulajdonos olyan mélyen átérezte tettük súlyát, hogy azóta szinte minden riadónál maga is rohan, s együtt dolgozik az egyesület tagjaival. Be ugyan nem lépett — nem is akar —, de ott van, vállvetve, önkéntesek közt egy még önkéntesebb! I. Zs. Mi maradt ki Inczefi könyvéből? Kodály • i n W m IJ Első alkalommal ítélték oda a Kodály Zoltán zenei ösztöndijat, amelyet a művelődési miniszter a pályakezdő fiatal zeneszerzők, zenekutatók, zenekritikusok számára létesített. A díjat idén Csemiczky Miklós zeneszerző. Grabócz Márton zenetudós. Király László zeneszerző és Sugár Miklós zeneszerző nyerte el. Megosztott díjban részesült Mezei János zenekutató és Szigeti István zeneszerző. A magyar földrajzinévkutatás kiváló kutatójának. Szeged környéke és Makó földrajzi nevei úttörő vizsgálójának. Inczefi Gézának (1906—1974) emlékét kívánom megoltalmazni, nehogy valóban az a látszat rögzüljön meg a Délmagyarország olvasóinak fejében, mintha Szeged környékének földrajzi nevet címmel 1960-ban megjelent munkájából — „valami oknál fogva" — kimaradtak volna azok a földrajzi nevek, amelyeket minden rendszer nélkül Komoly Pál a Délmagyarország 1934. december 8-i számában fölsorol. Nem is értem, hogyan juthatott Komolv Pál barátom arra a nézetre, hogy ezek nincsenek benne Inczefi könyvében. Hiszen, ha hivatkozott rá. akkor nyilván belenézett: ekkor pedig — a betűrend megfelelő helyén — meg kellett őket találnia. Kettő kivételével. Inczefi gyűjteményében nincs Matraszék, és nincs Sudányi hegy. De az a gyanúm, a valóságban sincs és * nem is volt. Az első nyilván saitóhiba Makraszék helyett, és a másik is valószínűleg valamely ismertebb högy eltorzult változata. Azonkívül, hogy Komoly Pál ok nélkül kedvezőtlen színben tünteti föl Inczefi kitűnő munkáját, meg is toldja még naiv ntvfejtéseivel is, holott éppen Inczefi a nyelvtudomány és névkutatás legjobb színvonalán már kielégítő magyarázatokat adott Atokházának semmi köze a szegedi meg szabadkai pásztorok békétlenkedéséhez, hiszen a népetimológiás eredetű Átok a kun Altuk, magyar Adok vezetéknévből keletkezett. Ballagi-tó eredetéért sem kell Attiláig mennünk, hiszen 1359bő] fönnmaradt írás szerint Balak Benedek özvegyétől vette Szeged ezt a földet. (Balaki — Balagi — Ballagi a fejlődési sor, a magyar nvelv törvényei szerint.) A Honvéderdőben Lefánti juhásztól megölt honvéd őrnagyoknak Tömörkény a vezetéknevüket is megörökítette: Gracza és Záhonv. Egyik sem volt gróf. A telek sokféle jelentése közül a szegedi határbeli Kistelek nyilván a sokáig egy helyt tartózkodó jószágtói jól megtrágyázott földterületet jelentett. öszeszék eredetének sincs köze az „összes szikterülethez", hanem az ösze családhoz; az a szikes (székes) terület, amelyen ez a jellegzetesen fölsőtanyai család települt meg. Inczefi 1722-ből már idéz írást róla. Szatymaz „történelmi neve sem piactér, vagy vásártér: török eredetű személvnév: 1202-ben már előfordul Socmos, később Zotmoz, Zatmoz alakban (Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár/1983. 387.). Péter László