Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ymsrA M SZMP SZEGED VÁROSI B I ZO TT S Á G Á NAK L A P JA 74. évfolyam 306. szám 1984, december 31.; hétfő Ara: 1,80 forint tiRRIRpp^ Lenni - boldogságra i ÍJ $ \ wtá- v * v, ttíri - v X/üVí >' a jf ' > « Lt Í, ' f.. t 1 < < I >: 1 Is ^-t IV Városépítés a jelenben és a jövőben Új formák — Kistársasházak — Közintézmények ; Í'1 „Lenni nem lennT — teszik föl egyre többször világszerte politikusok, tudósok, írók, művészek Shakespeare drámai kérdését Ekkora lenne a veszély, ilyen pengeélen táncolná szálveszteri káinkánját a világ?! A kiélezett választás talán túlzás, a súlyos fogalmazás — reményeink szerint — túlzott sarkítás, de a Földlakók kétharmadának nincs ls veszélyérzete, szerencsére nem élt át világégéseket tömegkatasztrófákat. S mégis, az ember, aki nemigen érezheti a bőrén, sejtjeiben, mindennapi tülekedései, hétköznapi örömei és szorongásai közepette e világsorskérdések súlyosságát, el kell hogy gondolkozzék. Mert ahogy zsugorodik a világ, ahogy szűkülnek a távolságok és elárasztanak az információk, a felelősség mind nehezebb teherként rakódik mindannyiunk vállára. Illyés Gyula szerint szélárnyékban dolgozunk, élünk, osztozva a kis nemzetek történelmi szereposztásában. Viharok dúlnak a világban, nehéz feladatokkal kell birkóznunk hazánkban is. Senki nem állíthatja, hogy országunk kívül esik minden veszélyforráson. S nem csupán a külhoni gondok, de saját kényelmességünk, igénytelenségünk is fékezi gyorsabb talpraállásunkat, reális lehetőségeink megvalósítását, az alkotó gondolkodás és -munka térnyerését. Jeles közgazdászok állítják, kifelé tartunk az „alagútból", már sejlenek a fények, a kijárat négyszögében tiszta az égbolt Nem ünneprontás talán, ha eszembe jut a sivatagi tévelygők tragédiája, akik a menekülés kapujában, mikor már erejük végső tartalékaikat felemésztve megpillantották az oázis életet jelentő tó tükrét feladták a küzdelmet . .. Hazánkban van elegendő tartalékenergia — szellemi és fizikai és anyagi egyaránt —, hogy minden nehézség ellenére őrizzük, védjük mostani nyugalmunkat, amely egyben kerete és alapja is a kényszerekkel szembeszegülő dinamikus cselekvésnek. Szélárnyék idején sem kisebbek az emberi vágyak, szárnyalásuk egekig ér. De a kis nemzetek történelmi tanulsága és tapasztalata a kis dolgok becsülete, a szeré- i nyebb sikerek elismerése, az apróbb boldogságok öröme. Tény. hogy a mostani ünnepeken sok helyütt szerényebb volt az ajándék, kevesebb fogás követte egymást az ünnepi asztalnál, többen állapíthatják meg a szinte kötelező év végi számvetéskor, hogy több munkával, keményebb erőfeszítésekkel érték el ugyanazt, mint évekkel ezelőtt De mert minden forint, minden kisebb csomag ajándék, s a jól elkészített, ünnepi ételek mögött is a becsületes munka megérdemelt elismerése húzódik meg — örömünk a megharcolt boldogság. Boldogság. .. Ezekben a napokban forgatom nagy szeretettel Juhász Ferenc új' verseskönyvet, mely homlokán hordozza ezt a legtöbbet áhított, de alig-alig nvakoncsíphető állapotot Az egyik versben azt írja: „A boldogság egy villanykörte volt. Egy 40 wattos villanykörte. Olvastam alatta hajnalig!" Lám, a kevés is lehet a legtöbb, s a sok is megzsarolhatja az embert Villanykörte és szikrázó napkorong között néha elmosódnak a határok. Csak egyetlen, súlyos teherként ránk nehezedő feladatunk és felelősségünk elől nem menekülhetünk, éljünk bár kontinensnyi földrészen vagy a Kárpátok karéjának szélárnyékában. Együttes kötelességünk, azon őrködni, hogy meg ne görbüljön „a világ gyémánttengelye". A lenni hitét, a béke reményét'az értelmes munka ígéretét cselekvéssel erősítsük a közös boldogságig. Ahogy Juhász Ferenc vallja: „Az a boldogság, ha azt tudod: léted nemcsak egyszerű emberállapot, de része a lét egészének, s résznek azért születtél, hogy az egészet kimondd!" Tandi Lajos A városépítéssel kissé úgy vagyunk, mint a focival. Több tízezren beavatottnak érezzük magunkat, és azt szeretnénk, ha a nagy közös játéktéren, és szűkebb pátriánkban a jó helyzetet meg jobb követné. Ezen a jobbon természetesen azt érthetjük, hogy életkörülményeink feltételei még komfortosabbak legyenek. A pénzügyi lehetőségek és az állampolgári igények soha nem harmonizálnak tökéletesen, ós csak a szakemberek tudják igazán megítélni a valóságos helyzetet. Most, az óév végén és az új küszöbén azzal a kíváncsisággal kerestük fel a városépítés műhelymunkájának egyik szakavatott egyéniségét. Takács Mátét, a szegedi tanács főépítészét, segítsen eligazodni, merre is haiadunk a városfejlesztésben. — Kérem. idézze fel az elmúlt évek jelentős pillanatait, nagyobb eseményeit — A hatodik ötéves tervben a tömeges lakásépítés még mindig jelentős számú es városképi hatású volt. Elmondhatom, a városfejlesztés egy űj szakaszához érkezett, hiszen az a gyűrű, amely elkezdődött a Tiszaparton. a Kossuth Lajos sugárűtnál bezárul, és ez a terület 5—10 szintes házakkal öleli körül a történelmi városmagot. Feltétlenül az újdonságok közé sorolható, hogy elkezdődött Felsőváros rekonstrukciója. Itt már használhatjuk igazi értelemben a rekonstrukció kifejezést, hiszen az utcáknak a nagy része megmarad. Részben kényszerűségből, mert kevés volt a pénz a szanálásra, ugyanakkor abból a felismerésből is hogy a régi városszerkezet őrzése sokkal emberibb léptékű településfejlesztéshez vezet, mint a tömbös, telepszerű beépítés. Felsővároson kísérlet folyik, hogyan lehet egyenként átépíteni a portákat és tömbszerű beépítéssel ötvözni. — ÜOV tűnik. napjaink egyik legizgalmasabb kérdése a Tisza-part, az új hídfő kornyékének beépítése_ Drámai véleményeket is lehet hallani arra vonatkozólag, hogy elcsúfítjuk a Belvárost .., — A Felső Tisza-part és környékének beépítése a város közvéleménye előtt és szakmai körökben is régóta vitatott téma. Pályázatot írtunk ki erre a területre, több rendezési terv is készült. Azt szeretnénk, a városnak ez a reprezentatív része olyan legyen, hogy miatta az utódok se marasztaljanak el bennünket. Persze nem vagyok egészen nyugodt, bár azt hiszem. hogy a Felső Tiszapartnak a tízemeletesekkel való lezárása célszerű. Hagyományos technológiával nem lehet építkezni, hiszen nem találna a város ide kivitelezőt. Ha valahol, akkor itt indokolt városképileg is a középmagas ház, mert a négyemeleteseknek csak a teteje látszana a hídról. A híd két oldalán a szegedi részen magastetős. négvötszintes épületeket húznak fel. A hídra néző házfelületeKen loggia lesz. de a házak északi oldalán már nem lett volna célszerű erkélyeket tervezni. A közvélemény nyomására a közelmúltban vitát szervezett a Hazafias Népfront és a városszépítő egyesület is. A vita természetesen nem zárult le, de meggyőződésem, hogy a hídfői házak miatt nem kell szégyenkeznünk az utókor előtt: amire egyáltalán ez az ipari technológia 1985-ben képes, az megjelenik ezen a vidéken. — Időzzünk még a Belvárosban, Szeged ékszerdobozánál! — Egyedi lakóház nem sok épült a Belvárosban a hatodik ötéves tervben. Figyelemre méltó az első öntött technológiájú lakóház az Április 4. útján. Nagyon sajnálom, hogy ebben a műfajban a folytatás elmaradt. A foghíjak beépítése általában közepes színvonalú Szegeden, a kiugróan szép építészi teljesítmény eleg ritka. — A közepes színvonalnak mi az elsőrendű oka, a tervezői talentum szegénysége. vagy a kivitelezők technológiai korlátai? — Sem egyik, sem másik. Leginkább az építtetők pénztárcája és építészeti kultúrája. Általában a belvárosi társasházakra jó tervek készülnek. amelyek megfelelő építészeti színvonalat képviselnek. Egyedi kivitelezésűek. tehát a technológia nem befolyásolja a terv megvalósulását. A leendő háztulajdonosokat azonban a kivitelezők könynyen ráveszik az egyszerűsítésekre, az olcsóbbnak véít formai megoldásokra. — Hogyan minősíti az intézmények építését? Ugyanis sok neves szegedi tervező méltánytalannak tartja, hogy több nagy munkát nem a helyi műhelyekkel végeztetnek el. — Kiváló képességű építészek élnek és dolgoznak Szegeden. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy az az építész, aki nem ott dolgozik ahol él. jobban elengedi a fantáziáját. Bátrabb, nem tart attól a közvéleménytől, amely mindennap bánthatja vagy dicsérheti. Sokkal jobban igyekszik a saját esztétikai normái szerint dolgozni, mintsem, hogy a helyi közvélemény preszsziójától vezetve egyszerűbbet. kevésbé vitathatót alkosson. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a jó megoldás, ha valaki nem veszi figyelembe a környezetet. Ám, országszerte is azt tapasztaltam, hogy ingerkettő, látványos, igazán egyedi épület akkor született ha az építész kezét és fantáziáját legalább a helyi közvélemény értékítélete nem kötötte. — Elismeréssel figyelem azokat az építészeket — mint például Nóvák István. Tarnai István —, akik az alföldi és a szegedi építészeti hagyományokat felhasználják a modern formavilágban. Lehet. hogii konzervatív vagyok, de jó érzessel tölt el az ilyen ragaszkodás. — Minden építész arra törekszik, hogy egyedit alkosson. Mégis a sors és a körülmények csak néhány építésznek teszik lehetővé, hogy a nagy mű létrejöhessen. Az említettekhez hasonlóan én még másokat is idesorolnék, például Falánkat Tibort. Csépé Lászlót, Koczor Györgyöt... Szegeden legalább harminc olyan építész dolgozik, akire rá lehetne bízni a város bármelyik pontján a tervezést. — Miképp látja a városépítés további lehetőségeit? — A tömeges lakásépítés mértéke a hetedik ötéves tervben jelentősen csökken. Rókuson körülbelül 2200 lakás épül, valószínű, hogy a Szőregi úton is megkezdődik a többszintes, telepszerű lakásépítés, ami azonban sokkal kisebb mértékű lesz, mint Tarjánban vagy Felsővároson volt. Újdonság. hogy középmagas ház talán egy sem épül. Petőfitelepen, a Nagy-Szilléri dombon kistársasházak és családi házak készülnek. A legtöbb otthon azonban magánerőből épül, családi házas, vagy kis társasház formában, a város legkülönbözőbb részein. A közelmúltban nagyon sok helyen a korábbi tilalmakat feloldottuk, és így lehetővé vált a folyamatos városépítés. A következő ötéves tervben az ezres nagyságot is meghaladhatja a kistársasházakban épülő lakások száma. — A magánerős lakásépítésről milyen bizonyítványt lehetne kiállítani? — A magánerős lakásépítés színvonala semmivel sem rosszabb az országos átlagnál.' ha osztályozni kellene, akkor közepesnek minősíthetném. Az elég sok gyenge és az elég sok ió ház átlaga ez. A tervek színvonala sokat javult. A tervezők egy része megérezte a modern építészet romantikába hajló fejlődését, a nosztalgiahullám az építtetők nagyobb részét is elérte. — Gondolom, a közintézmények telepítése sem fejeződött be 1984-ben? — Remélem, a közintézmény-építkezésnél Szeged továbbra is szerencsésnek mondhatja magát. Köztudomású, hogy a klinikai tömb alapozása már megkezdődött. jövőre hozzálátnak egy nagyon szép, 24 tantermes középiskola kialakításához, ezt követi, remélem, a SZOT háromszáz ágyas gyógyüdülője. ami Újszegeden, a Termálfürdő közvetlen szomszédságában kap helyet. Az üdülőszövetkezetek közül egy vagy kettő rövid időn belül megvalósulhat! A SZOT-szállóval nagy létrést teszünk az üdülővárosi koncepció kiteljesedéséhez. Sajnos, nem az általunk is támogatott elképzelés győzött. A DÉI/TERV programja ugyanis jobban illeszkedett volna a környezethez, és az üdülőépítésben is új formát hozott volna. Végül is a Budapesti Lakóterv egyszerűbb és olcsóbb elgondolását fogadta el a beruházó. Kénytelenek vagyunk megalkudni a fontosabb cél, a feltétlen megvalósulás érdekében. — Mit remél a városi főépítész 1985-től? — Épüljön sok szép házj a nem szegedi építészek alkalmazkodjanak jobban a hflyi körülményekhez, a szegediek pedig próbáljanak egy kicsit kiszabadulni a közvélemény konzervatív nyomása alól. Az építők az egyszerűségre való törekvés mellett — vagy azzal párhuzamosan — a házak városképi megjelenését legalább olyan fontosnak tartsák, mint a szerkezetek jő minőségű kivitelezését. Halász Miklós Az Ybl-díjas Nóvák István tervei alapján készül Szeged új gfmnáztnma. Képflnkö u az iskola homlokzati raj za 4