Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

Péntek, 1984. december 28. 3 Színházak, múzeumok, iskolák Kulturális, oktatási beruházások Az 1984-es népgazdasági terv a nehezebb gazdálko­dási viszonyok ellenére is — fokozott figyelmet fordí­tott az oktatás, valamint a kulturális területek fejlesz­tésére: a művelődési tárca beruházásai mérséklődtek ugyan, de ennek ellenére több jelentős fejlesztés fe­jeződött be az idén. a kulturális nagyberuhá­zások közül ez évben ért véget aZ Operaház rekonst­rukciója. A műemlék épület teljes külső és belső fel­újítása a jól szervezett munka eredményeként ere­deti határidőre, a jóváha­gyott költségeken belül készült el Jó ütemben ha­lad a budavári palota hely­reállítása: nemrégiben meg­kezdődött az Országos Széchényi Könyvtár új ott­honának elfoglalása, és be­fejezéshez közelednek az ásatásokkal és a várfal­kiegészítésekkel kapcsolatos munkák is. A nagyberuhá­zások között befejeződött a Népművészeti és Közmű­velődési Információs Köz­pont építése is Budapes­ten, a III. kerület Harrer Pál utca 2. szám alatt. A vidéki színházak közül folytatódtak az idén a veszprémi, a pécsi és a sze­gedi színház rekonstrukciós munkálatai, s ugyancsak 1984-ben fejeződött be az egri Gárdonyi Géza Színház felújítása, valamint a nyír­egyházi színház rekonstruk­ciójának második lépéseként a szolgáltatóépület átadása. Elkészültek az új Nemzeti Színház építési-engedélye­zési tervei: a tavaszi alap­kőletétel után, várhatóan a jövő év első felében meg­indul a mintegy hárommil­liárd forintra tervezett ki­vitelezés is. Jó néhány múzeumban folytatódott az idén a meg­kezdett felújítás: az átfogó rekonstrukciós program ki­dolgozása előtt többek kö­zött a Szépművészeti, a Nemzeti, a Néprajzi Múze­umban és a Műcsarnokban végezték el a legsürgetőbb javításokat, s szereltek fel modern biztonsági berende­zéseket. A központi beruházások és tanácsi fejlesztések révén az oktatásügyben is jelen­tős eredmények születtek. Az idén több mint ötezer­rel nőtt az óvodai helyek, ezerrel az általános iskolai tantermek száma. 60 új osz­tályteremmel. 125 iskolai tanműhellyel bővült a szak­munkásképzés bázisa is. 1984-ben — a kormányha­tározat alapián — meggyor­sultak a középiskolai fej­lesztések: ez évben 400 mil­lió forinttal többet fordítot­tak e célra, mint azt meg­előzően. Bővült a gyógypedagógiai ellátást nyújtó intézmények köre: Cegléden. Tatán és Veszprémben új, illetve kor­szerűsített létesítmények ké­szültek-készülnek. Buda­pesten, a Kútvölgyi úton befejeződött a Mozgássérül­tek Nevelőintézetének tíz éve folyó építkezése is; a mintegy 280 millió forint­ba kerülő munkák végezté­vel hamarosan megindulhat a beköltözés, A felsőoktatás beruházá­sai közül elkészültek az idén a Miskolci Nehézipari Egyetem és a debreceni KLTE új oktatási épületei, valamint a pécsi Janus Pannonius Tudományegye­tem új, több mint 500 sze­mélyes kollégiuma. Folyta­tódtak az ELTE lágymányo­si épülettömbjének előké­szítő, valamint a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem rekonstrukciós munkálatai; a tervek sze­rint a jövő év szeptemberé­től a hallgatók az épület kétharmadát és az új men­zát már használhatják Jö­vő év közepére várható az ELTE Szerb utcai épületé­nek befejezése is. (MTI) Jubileumi kötet Az Ideiglenes Nemzet­gyűlés és az Ideiglenes Kor­mány megalakulásának 40. évfordulója alkalmából elő­ször adja közre a négy év • tizedes dokumentumokat. A nagy események krónikája­ként a kötet közli az Ideig­lenes Nemzetgyűlés első és második ülésének jegyző­könyvét, az Ideiglenes Nem­zeti Kormány nyilatkozatát és ennek első visszhangjait. A kötetet az események megértését segítő jegyzetek egészítik ki. Emlékezés Szávai Ernőre „Vérbeli cukorgyári em­ber volt", aki a szolnoki gyárban munkásként majd e mezöhegyesiben igazgató­ként példamutató ele tu tat járt be. 80 évvel ezelőtt. 1904. december 31-én született Nagysurányban. Édesapja, aki öt gyermek ellátásáról gondoskodott, az ottani cu­korgyárban keresett megél­hetést, a munka idényjelle­géhez igazodva hol cukorfő­ző, hol kőműves volt. A család Szerencsre köl­tözése után Szávai Ernő la­katosszakmát tanult. Igen fiatalon, 19 éves korában került a szocialista mozga­lom vonzásába. 1923-ban belépett a szociáldemokrata pártba. Néhány év múlva Szol­nokra került, ahol a mun­kásmozgalom forradalmi szárnyának egyes résztve­vőivel kötött barátságot, közvetítésükkel lett részese az MSZMP szolnoki szer­vezkedésének. A Magyar­országi Szocialista Munkás­párt hatósági felszámolása után. 1927-ben az illegális kommunista párt sejtszerve­ző tevékenységét segítette elő a cukorgyárban Tóth Ferenc útmutatásai alap­ján. aki a Szolnok megyei kommunista szervezkedés szálait szövögette és fogta össze. 1929—1930-ban már erős cukorgyári pártsejt sztrájkszervező tevékenysé­géről tanúskodnak a forrá­sok, kiemelve még Dikó Balázs, Keskeny János, Lambert Ernő, Papp Antal, Polónyi Szűcs András. Rá­gó Antal, Ragó József, Ta­bák Lajos és Tisza József szerepét. A sejt tagjai rend­szeresen hozzájutottak a KMP sajtótermékeihez (Sarló és Kalapács. 100%. Ifjú Proletár. Űj március. Kommunista). Röpiratter­jesztési akcióikkal közvet­ve számos aratósztrájk elő­készítésébe* vettük reszt. Bár az 1930 nyarán tör­tént sorozatos lebukások a szolnoki mozgalmat is ér­zékenyen érintették, 1932­től egy újabb sejtszervezke­dés szálait lehet kitapinta­ni. Szávai Ernő a Vörös Segély vonal kiépítésének felelőseként közvetlenül já­rult hozzá a munkásmozga­lom üldözöttéinek megsegí­téséhez A harmincas évek végétől felesége, Török Mária, aki­nek családja a Tanácsköz­társaság érdekében végzett tevékenységéért sok üldö­zésnek és nélkülözésnek volt kitéve, mindvégig igazi se­gítőtársként állt mellette a társadalmi haladás ügyének töretlen szolgálatában. A háború előestéién a Moszkvai Rádió híradásai­nak hallgatásával és a hal­lottak agitatív terjesztésével szolgálta a béke megőrzésé­nek ügyét. A hatóságok éberségét kijátszva elvtár­saival Tisza-parti összejöve­teleken elemezték, vitatták meg a Szovjetunióból futár útján érkező anyagokat, és a háborúellenes mozgalom kibontakoztatása érdekében próbáltak felvilágosító mun­kát végezni. A felszabadulás utáni új történelmi helyzetben a né­pi demokratikus Magyaror­szág megteremtésére vál­lalkozó kezdeményező és tettrekész erőkhöz kapcso­lódott. 1945. februárjában lépett be az immár legális kommunista pártba. A szol­noki cukorgyár pártalap­szervezetében vezetőségi tag­gá, majd titkárrá választot­ták. További életútján új és nehéz feladatokkal kel­lett birkóznia, a párt gaz­daságvezetői teendőket je­lölt ki számára. 1949 augusztusában a cu­koripari központba osztály­vezetőnek nevezték ki, majd a vidéki cukorgyára­kat ellenőrző csoport élére került. 1950 decemberétől a mű­ködési nehézségekkel küzdő mezőhegyesi cukorgyár igazgatói teendőit bízták rá. Munkájának eredményessé­gét jelzi, hogy a gyár né­hány év múlva elnyerte az élüzem címet. Ennek ma­gyarázatául szolgálnak egyik leányának édesapja emlékét idéző szavai: „Vér­beli cukorgyári ember volt.. szinte ez volt az élete. Kampány ideje alatt gyakran éjjel felkelt és be­ment. Mivel korábban mun­kás volt. az összes folyama­tokkal tisztában volt, ezért tudta megállni a helyét..." Az ellenforradalom idején mindvégig a gondjaira bí­zott gyáriban tartózkodott. A munkások bizalmát élve­ző igazgató helytállásával sikerült a munka folyama­tosságát biztosítani. 1956 vegén az elsők közölt vett részt a párt újjászervezésé­ben. a községi ideiglenes pártbizottság megalapításá­ban. Nyugdíjba vonulását követően telepedett le Sze­geden. ahol négv éven ké­résziül haláláig. 1973-ig. ak­tív munkása volt területi pártalapszervezetének. Szocialista elkötelezett­séggel végzett példamutató tevékenységét több magas kitüntetés — köztük a Szo­cialista Hazáért Érdemérem — fémjelzi. Földváriné Kocsis Luca mindenféle A műsoiszerkesztő föltehet­te a kérdést: milyen is le­gyen e háromnapos ünnep műsora? És válaszolt: ünne­pélyes. Vagyis? Ne legyenek benne szélsőségek, kihívóan jó. avagv rossz produkciók. Olyasimi kell, ami nem ráz­za ki a nézőt a bőréből: nem lelkesíti agyon, de föl sem bőszíti. Csendes szépsé­gű, három napon át nyugod­tan. békésén hömpölygő mű­sorfolyam kell. Amiből min­denki kihalászhatja a maga „fogását". Jelentem, eme szűkszavú­an jellemzett törekvés a leg­teljesebb mértékben megva­lósult. Hiába, a körültekintő szerkesztésnek főszerepe van tévénkben! A „mindenkinek valamit"-élv olyan szeren­csésen érvényesült, hogy aki nem volt túl falánk, és nem akart a másoknak szánt mű­sorokból is részesedni, ma­radt ideje, hogy élvezze a legjobb pillanatokban leesett havat, az ünnepélyes fehér­be öltözött kinti világot. Né­mi ügyeskedéssel talán a gyerekszobákba is betalál­tunk (ahol remélhetően nin­csének tévékészülékek) és élhettünk . játékszenvedé­lyünknek — együtt a gyere­kekkel. Talán tán elnémí­tottuk időnként a mindenkit szolgáló dobozt, és vibráló képei helyett egymásban is volt módunk gyönyörködni. A tévétől kétségtelenül a gyerekek kapták a legtöbb ajándékot, s ez így is van rendjén. A „rétegműsorok" is rétegeződtek, korosztá­lyok, vérmérsékletek, érdek­I I ' I IN I I I II IÍ »1 • lődések szerint. Vagyis az óvodásoktól a nagvkamaszo­kig, a szépre érzékenvektől a vadnyugati piff-puff-ked­velőkig. a tudományos isme­retek igenlőitől a kalando6 fantasztikumhoz vonzódókig — mindenki választhatott. Nekem tetszett a Bárány­számláló című csehszlovák film érzelmes mesé;ie a be­teg kislányról, akit olyan kórházban apoltak — bocsá­nat. szerettek — a doktorok, a nővérek, a hullaszállító bácsik, a részeges szerelök és a takarító nénik, amilyen talán — van valahol a vilá­gon . . . Tetszett a ..boncaság" is. nagyon. Katkics Ilona 1976-os filmjének ismétlése, meg a legújabb folytatása (írta: Varga Katalin). Igaz, a Legyél te is Bonca megte­kintése után, amint estére kelt, és elkövetkezett a Csil­lagok háborúja, és erőtlenül tiltakoztam, hogv tán ez na­gyobb gyerekeknek való, megkaptam, hogy még tit­kos Bonca sem vagyok, nem­hogy igazi. Mert egy igazi Bonca igenis megengedi a gyerekének, hegy legalább karácsonykor megnézzen „egy klasszikus filmet", ha már az illető gyerek a vuki­kat, aotropoidokat, Artut, Thripiót, a gonosz Darth Va­dért, a halhatatlan Obi-van Kenobit és a többieket áb­rázoló kártyanaptárakat amúgy sem vehette meg a trafikban... így hát, mint igazi Boncához illik, végig­izgultam Luké és Han Solo és a hercegnő igazságos har­cát a gonosz erői ellen, s éj­szaka el is nyertem bonca­ságom megérdemelt jutal­mát, mivelhogy „az átélt fe­szültségekkel nem al'V't az ember a saját ágyában", és hova merően ilyenkor. ha nem a saját szülőjéhez, aki. ha Bonca, mindehhez „jól viszonyul". Karácsonyi és anyai Bon­ca-maeatartásomnál csak Süsünek volt nagyobb sike­re, a gyerekek Bodrogit is ..leénekelték'', és a Játsszunk bábszinházat! üdvös hatásá­ra kielemezték e kedves egyfejű összes testmozgásá­nak mikéntiét. Levente Pé­terrel lelkesen sütötték a mákos és diós bejglit s még tavalyról emlékeztek, hogy ha az igazi szemetet csak jelképesen dobják ki a sze­metesbe. ahogy méltán ked­venc mozdulatával e nagy­szerű gyermekpszichológus­játékmester Levente, pw, akkor sem haragszom. Ne­kem ne is mondja senki, hogy a tévéből sok rosszat tanulnak a gyerekek ... A felnőtteknek valóból a Mensáros László—Görgey Gábor beszélgetés tetszett a legjobban. Miért? őszinté­nek hatott, mesterkéletlen­nek, emberinek. Meg lehe­tett tudni belőle, hogy Men­sáros valószínűleg — ilven. Vonzóan érdekes. művelt, bölcsen ironikus és ónironi­kus, szenvedélyesen kíván­csi, apatikusan beletörődő, hiú és szemérmes, próféci­ákra hajlamos és befelé for­duló, kiállhatatlan, szeretni­való — szinészember. Sulyok Erzsébet «« ' SÍ > G «-• •• ,-. V . A bőség zavara rádiófigyelő A bőség zavara is zavar, Szerencsére. Karácsony délutánján ta­lálkoztam az utcán egy öreg­emberrel. Zsebrádiót hall­gatott. Ki lehetett? Nem tu­dom. Zene szólt a készülé­kéből, ünnepi muzsika. Ment az öregember az utcán, át­szellemült. zenétől megszé­pült arccal. Hová mehetett? Nem tudom. Magamban megköszöntem a szerkesztőnek a muzsikát. Gyógyító zene volt. Nehéz lehet mindenki ked­vére tenni És mint annyi­szor. a rádiós kollégáknak' most is sikerült. A Karácso­nyi zeneparádéról már szól­tam, az Magyar Kornélt di­cséri, a többi szerkesztőt a többi gyönyörű zene. És most beszéljünk Gyár­fás MiklósróL aki az egyik legjobb művelője a rádiójá­ték rettenetesen nehéz mű­fajának. Micsoda mondato­kat ír. és hogy mondja el ezeket n mondatokat az egyik legcsodálatosabb han­gú magyar színész. Tomanek Nándor, aki szerepe szerint hajlamos és kéoes a halha­tatlanságra. Dehát; nemcsak úgy. Aiándék volt ez a hang­játék, minden szereplőjének. és főként a szerzőjének kö­szönet érte. A bőség zavara is zavar. Szerencsére. ' Fogtam a tollamat, hogy aláhúzzam azokat a műso­roknak a címeit, amelyeket meg kellett volna még hall­gatnom. Rövid idő alatt rá kellett jönnöm, lehetetlen­ségre vállalkoznék. Olyan > volt ez a karácsonyi étlap, amilyet kedvtelve nézeget az ember, s azt sajnálja csak, hogy nem tudja az egész ételsort megkóstolni. A legtöbb öröm persze — és ez így is természetes — gverekeknek jutott. Félek tőle kicsit, hogy a televízió rabságában élő aprók és még apróbbak nem kapcsol­ták be a rádiót. Sajnálható ják! Nem rikító volt az a ka­rácsony a rádióban. Emberi volt, s talán érthető, hogy igyekezett azokhoz beszélni, akik a szeretet ünnepén is egyedül voltak. Köszönet ér­te. P. F. Születésének 80. évfordu­lója alkalmából budapesti (VII. Szövetség utca 30 A. számú) szülőházának falán csütörtökön megkoszorúzták Ladislav Novomesky szlo­vák költő, publicista, politi­kus emléktábláját. A munkásságával a ma­gyar és a szlovák nép barát­ságát. erősítő költő kétnyel­vű emléktáblájánál a Műve­lődési Minisztérium nevében Rátkai Ferenc miniszterhe­lyettes koszorúzott. Elhe­lyezte koszorúját a költő emléktáblájánál Ondrei Du­rej. a C«?hsziovák Szocialis­ta Köztársaság budapesti nagykövete is. A Magyar Írók Szövetsége nevében Hu­bay Miklós elnök, és Jová­novics Miklós főtitkár he­lyezte el a megemlékezés vi­ragait. Megtudtam, hogy. . ­... a hétköznapi átlagnál — sajnos — többször men­tettek a fehér autókkal az ünnepekben, s arról is tá­jékoztattak, hogy fenyő-, függöny-, szőnyegpadló- és bútortűzhöz egyszer sem riasztották a piros kocsi­kat — csillagszórók vagy gyertyagyújtás nyomán. Ez a rossz és a jó hír. A mentőorvosok munká­ját nagyban fokozta az idő­járás-változás. Komoly do­log a frontérzékenység, amely a szívbetegek egyik legnagyobb ellensége. A hirtelen változás különö­sen 24-én és 25-én okozott súlyos panaszokat, szívtá­jékl szorításokat. Kará­csony napja már a „gyo­morelégtelenségek" jegyé­ben telt el. Ezek mind megelőzhetők lettek volna, hiszen az orvosért kapá­lozás helyett kevesebbet — és főleg az előírtat, meg­szokottat — kellett volna fogyasztani, elhárítani minden belső és kül„ő kényszert és rábeszélést. A mértéktelen evés (milyen tapintatos vagyok!) nélkül sokaknak kellemesebben teltek volna a pihenőna­pok. A hó és a fagy is mo­tiválta a mentők munká­ját: balesetek — ficamok és törések — miatt szá­guldoztak az ügyeletesek. Főként a hatvanon túliak kerültek hordágyra! Szép az éjféli hóesés, de ... Örömtelibb híreket kap­tam a tűzoltóságtól. Mind­össze négy eset említendő. Az egyik szemétledobóban elektromos hiba okozott 100 forintos kárt, másutt olajkályha égett — kívül­ről, Alsóvároson kémény­be épített faszerkezet miatt volt tűz, és az algyői gáz­üzem csőkemencéjéből ki­folyt égő olajat kellett megfékezni. Befejezem a legesleg­örömtelibb hírrel: egyet­len gyermeket sem „etet­tek agyon", nem volt bal­eset szánkózás közben sem és nem kínálták szeszes itallal a gyermekeket. — ács — v

Next

/
Thumbnails
Contents