Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

14 Hétfő 1984. december 24. Áz év sportolói A

napokban a Sajtóház klubjában bensőséges ünnepségen Szávay István főszerkesztő-helyettes, Debreczeny Pál, a megyei TSH elnöke és Teimel Zoltán, a városi sportfelügyelőség megbízott vezetője adta ót a díjakat, illetve serlegeket Az év szegedi sportolója megtisztelő címet kiérdemlő edzőnek, versenyzőnek, valamint csapatoknak. Az év szegedi edzője: Nyári Sándor (DÉLÉP SC, férfi röplabda). 2. Török Tivadar (DÉLÉP SC, női teke), 3. Volford László (SZEOL AK, atlétika). Az év szegedi női sportolója: Vidács Györgyné (SZEOL AK, teke, edzője: Révész János), 2. Szopori Erika (SZEOL AK, atléta), 3. Szabó Erzsébet (SZEOL AK, atléta). • Az év szegedi férfisportolója: Bucsuházy József (SZEOL AK. atléta, edzője: Volford László), 2. Petrovics Kálmán (SZEOL AK, kajakozó), 3. Zsódi Imre (DÉLÉP SC, kézilabdázó). Az év szegedi női esapata: DÉLÉP SC teke (edző: Török Tivadar), 2. SZEOL AK teke, 2. SZEOL AK kosárlabda. Az év szegedi férficsapata: SZEOL AK kajaknégyese (edző: Svidró József és SZEOL AK kenuhetese (edző: Kása Ferenc), 2. DÉLÉP SC röplabda. 3. SZEOL AK kosárlabda. 1984 SS sportolói. Nők: 1. Vidács Györgyné, tekéző, 2. v Stefanek Gertrúd, vívó, 3. Fórián Éva, sportlövő. Férfiak: 1. Gáspár Tamás. birkózó, 2. Fábián László, öttusázó. 3. Juhász László, fogathajtó. Csapat: 1, Fogathajtó válogatott, 2. Vasas SC vízilabdacsapat, 3. Labdarúgó-válogatott. Az edzői kispad miliődének szele elöyffir,. íjzulnokun. borzongatta meg, ott kezdte e hivatás néha göröngyös, olvkor magasba röpítő sikerekkel ; övezet L útját járni. Mint gyakorló edző és játékos egy személyben, jó és rossz tapaszlalatokból egyaránt részelt, ám ezeket — 6 sem tudott próféta lenni saját hazájában — akkor nem tudta kellően hasznosítani, A szülővárosában végzettek miatt sem kellett szégyenkeznie, az elismerésnél mégis több volt az elmarasztalás. Amikor Szegedre jött, öt éve ennek a múltból merítve fogalmazta meg ars poeticaját: edzőként szakmailag nem hibázhat, még apró. másnak talán fel sem tűnő melléfogásokat sem engedhet meg magának! Hogy mily mértékben sikerült megvalósítania, mi sem bizonyítja jobban, az idén harmadszor érdemelte ki ..zsinórban" a megtisztelő, büszke címet. Ma már ott tart, hogy az utcán ismerősök é« ismeretlenek szorítják meg a kezét, gratulálnak eredményeikhez. töretlen ívelésükhöz. elismeréssel szólnak teljesítményükről. „A buktatókat, hál' istenbek, eddig elkerültük, ama bizonyos gödör fenekén még nem voltunk, de arról, hogy megtudjuk milyen is ott, ezután is szívesen lemondunk. Ezt az újbódi megbecsülést mindenképpen meg kell osztanom csapatommal, hiszen játékosaim nélkül, akiknek nevét kivétel nélkül csupa nagybetűvel vésem emlékezetembe. aligha jutottam volna idáig. Ne higgye senki. hogy ezek a röplabdátok csodalények. Soha nem csinált hiúsági kérdést Nyári Sándor ®bból. hogy a játékosok ésszerűnek látszó javaslatát, az újdonságokat elfogadja, megbeszélje velük. Elve. , mint mondta, csak . akkor juthatnak előre, ha mindent, a dicsőséget és a fiaskókat is közóe-m vállalják. Ritkán kerülnek tekézők reflektorfénybe. Sokan csak olyan „sörözgetés közbeni" játéknak tekintik a tekét. Hogy korántsem játszadozásról van szó, arról bárki meggyőződhet, ha megnézi egy edzésüket. Például Vidács Györgynét munka közben. Hogy miért pont őt? Mert „történetesen" a SZEOL AK 28 éves tekézőnője nyerte az idei világbajnokságot egyéniben. „Mellesleg" az ugyancsak aranyat nyert csapatnak is tagja volt. Nem volt ezek után nehez dolguk a választóknak az Év sportolója díj odaítélésekor ... Hogy végül is nemcsak Szegeden, hanem országosan is őt jutalmazták ezzel a címmel, az csak növeli szegedi kitüntetésének értékét. Vidácsné már 1977-ben ifjúsági válogatott volt, 79ben két bronzérmet nyert az ifjúsági Európa-bajnokságon, majd 80-ban a felnőttek világvetélkedőjén ezüstérmet nyert csapatban. Az 1982-es VB-re — mint mondja — nem szívesen emlékszik, hisz sikertelen versenyei között tartja számon. „Az ottani gyengébb szereplésem — mesélte a világbajnoknő — is <K>ka« az idei sikernek. Erőnlétileg, technikailag is jobban fölkészültem, mint két évvel ezelőtt." A csapatversenyben nagy fát ütött (így mondják ezt a tekézöknél), s ezután már reménykedhetett a magyar tábor, hogy e'véniben is terem babér a szegedi sportolónőnek. Közben — űgv mellékesen — párosban Némethnével egy bronzérmet is szereztek, s így. az egyéni verseny megkezdésekor csupán egy fával állt a vezető nyugatnémet Kaiser mögött. A szabályok értelmében egyszerre szólították őket pályára. Ezek a sikerek is hozzájárulnak ahhoz, h<^gy mind többen ismerik Szegeden a tekézőket. „Nem gondoltam volna, hogy ennyien szurkoltak nekem. itthon. Ismeretlenek is odajöttek gratulálni.". Viszonylag későn. 17 éves korában jegyezte el magát az atlétikával. A szegedi Erdészeti Szakközépiskola tanulója volt. ahol testnevelő tanára. Bak István, a kiváló szakember felfigyelt a jó mozgású, a futáshoz rendkívül jó adottságokkal rendelkező fiatalemberre. Az első sikerre nem sokat kellett várni, néhány hónapos közös munka, edzés után az országos ifjúsági bajnokságon 800 méteren harmadikként futott célba. Ifjúsági bajnok volt, meghívták korosztálya, majd az utánpótlás korúak. válogatottjába, a felnőttek között pedig 1983-ban húzhatta magara először a címeres trikót. A SZEOL AK saját nevelésű, tanári diplomával rendelkező, 26 éves atlétája a közel tíz év alatt több figyelmet keltő eredményt ért el. számára a „rfagy kiugrást" azonban az idei év hozta meg. Végre a felnőttek között is kiharcolhatta az annyira óhajtott sikert, az országos bajnoki címet. Méghozzá nem egyet — ha lúd, legyen kövér —, Bucsuházy József 1984-ben háromszor vehetett át aranyérmet ! A szép sorozat tavasszal kezdődött, amikor is a SZEOL AK mezei futócsapata (Bucsuházy, Énekes, Volford, Bak) megnyerte az OB I-et. Következett a nyáron a pályabajnokság — egy középtávfutónak ugye mégiscsak ez az igazi verseny — ahol az 1500 méteres távon nem talált legyőzőjére az alkatában és tulajdonságaiban az új-zélandi olimpiai bajnok John Walkerhez hasonló szegedi fiú. Az idényzárás is remekül végződött, ő is tagja volt a kék-feketék 4X800 méteres váltójának. amely szintén a dobogó legfelső fokán állhatott. Edzője, Volford László — akivel mind „munkaviszonya", mind emberi és baráti kapcsolata ideális — nem holmi kifutott sikerként könyveli el versenyzője mostani eredményeit. A példás hozzáállású futó pályája most ismét felfelé ível. Alinak (balról jobbra): övári György szakosztályvezető. Cserhalmi Júlia, Korász Anna. Bödőné Mracskö Annamária. Sáfrány Mihályné. Szabó Lídia. Török Tivadar cdzö. Tóth Zsolt technikai vezető. Ülnek: Lőrinczné Naschitz Katalin. Kcndercsiné Grcgor Edit. A képen nem szerepelnek de a csapatban játszottak: óliátné Szombathelyi Erzsébet, Kovácsné Kiss Erika, Süli Józsefné Mivel 1980-ban már nyert hazai bajnokságot a DÉLÉP SC nöi tekecsapata, nem volt teljesen meglepő, hogy az idén újból sikerült az élen végezniük. Könnyűnek azonban nem nevezhető a bajnoki cím megszerzése, hisz csak az utolsó előtti fordulóban dőlt el. hogy a kék-fehérek a BKV Előrevel. a SZEOL-laL. valamint a Kőbányai Porcelánnal folytatott rivalizálásban elsősorban két világbajnok. Lőrinczné és Kovácsné vezérletével az élre tudnak törni. A bajnoki cím hűen mutatja a csapat erejét. Itthon ugyanis nincs több olyan erős szakosztály, mint a DÉLÉP-eseké. hisz náluk két nemzetközi, négy első osztályú és három aranyjelvényes ifjúsági minősítéssel rendelkező sportoló versenyez. Idei szereplésük csúcspontja a Mannheimben lebonyolított Bajnokcsapatok Európa Kupája volt. Ekkorra azonban sajnos. Kovácsné szülése és Süliné visszavonulása miatt meggyengült a csapat, így a rutintalanabb fiataloknak nem sikerült a legjobb négy együttes közé bejutni. Tizenkét fán múlt... Azért Európában ötödiknek lenni sem ok a szégyenkezésre. Á SZEOL ÁK kenu hetese A SZEOL AK C Vlí-es hajóegységének legénysége, balról jobbra: Mucs. Váradi. Hanekám, Salánki, Earkas, Boüo, Bohacs A kajak-kenu sportban itthon általában az olimpiai számok eredményeit kísérik elsősorban figyelemmel. Így annak sem volt igazán nagy visszhangja, még egyesületen belül sem, amikor a SZEOL AK kenu hetese megnyerte az idei magyar bajnokságot. Pedig a mögöttük levő egységek „tömve voltak" olimpiai és világbajnoki érmesekkel, helyezettekkel. A siker további értékeléséről annyit, hogy a győztes kenuban ülő szegedi fiúk közül Váradi Sándor 22 évével volt a legöregebb, s az is érdekes, s az egység erejére , jellemző, hogy Hanekám István 500-on, egyesben, második, a Mucs Mihály—Váradi Sándor kettes 1000 méteren és 500-on is ezüstérmes, a Salánki György—Hanekám egység 500-on ötödik, a Bodó Attila —Bohács Zsolt-páros 500-on hatodik helyezést szerzett. Hetedikként Farkas Árpád ült a győztes hajóban, aki „csak" ehhez az egységhez adta erejét, mint kiderült — sikerrel; a rajttól vezetve, tisztán, egy hajóhosszal nyerték a versenyt. Hogy jövőre lesz-e ismétlés? Ne legyünk ünneprontók, s csak annyit: közülük csupán hárman maradnak az egyesületnél az új idényre. Az oldalt Balogh Tamás és Gyiirki Ernő írta, a fotókat Gyenes Káinián és Sipos István készítette Nyári Vidács Bucsuházy Sándor Györgyné József Á DÉLÉP női tekecsapata Á SZEÖL ÁK kajak négyese A SZEOL AK K IV-es hajóegységének versenyzői, balról jobbra: Kopasz, Petrovics, Knieth, Zcntai Ki hinné, hogy a kajakosoknál is van rivalizálás a csapatba kerülésért? Így van pedig, hisz nem volt könnyű bekerülni a SZEOL AK azon kajak négyesébe, amely végül is aranyérmet nyert az idei magyar bajnokságon. Ja. és elindulni sem volt könnyű... Nem volt. és jelenleg sincs ugyanis az egyesületnek olyan hajója, amely megfelelő lett volna a bajnoki induláshoz. Na már most. hazai egyesülettől nem lehetett kunyerálni, hisz a konkurrciiseknak Is kellett a vt-r.sen.ven a hajó. ígv végül déli szomszédainktól sikerült kölcsönkérni. A szakértők szerint döntő volt ez a pszichológiai hatás, amit az új hajóban való evezés jelentett a fiúknak. Mégpedig a rangidős (30 éves) Kopasz Péternek. az olimpiai utazás elmaradása miatt lelkileg nehezen egyensúlyba kerülő Petrovics Kálmánnak, s az egyesület saját nevelésű fiataljainak: Zentai Tibornak és Kmeth Sándornak, ök lapátoltak ugyanis az „aranynégyesben".