Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

Hétfő 1SC4. december 24, Katona /udit r rlíb ^ 1 Emberi üdvözlet Gondoljatok a szülőanyákra, kik kínok között szülnek világra csecsemőt és nézik csodálva. Ma legyen több egy terítékkel asztaloknál, bár itthon volna, gondoljatok a holt fiúkra és gondoljatok mindazokra kikre soha senki se gondol, nem jöttek meg fogságból, frontról. legalább gondoljatok rájuk, az értetek megsebzettekre, gondoljatok az öregekre s gondoljatok az éhezőkre, a sötét, fűtetlen szobákra. hói -nem suhog fényes angyal szárnya, gondoljatok az állatokra, a fájdalommal telt szemekre, kutyákra, árva gyerekekre! S gondoljatok a szülőföldre mely fölött nyugodt, havas éj lesz, reménye nő a békességnek és gondoljatok magatokra emberek, ti vagytpk a holnap, a szenvedéssel megváltottak. Kelet felől D

ecember 25-én lenne hatvanéves Váci Mihály. Már hatvanéves lenne? Még csak most lenne hatvanéves? Látszólag egymásnak ellentmondó kérdések tolulnak fel azokban, akik már olvasóként élték végig a hatvanas éveket, s benne a költő tüneményesen gyors beérkezését, majd 1970 tavaszán tragikus hirtelénségű korai halálát. Érett férfikorában távozott közülünk, s most már mindörökre így marad meg emlékezetünkben : tevékeny, feladatokat halmozó, a munkát, az elvégezni valót soha félre nem söprő közéleti emberként. Szinte érezzük még. hogy köztünk van, tegnapelőtt mintha még láttuk, hallottuk volna. De érezzük, tudjuk egyre inkább azt is, hogy arra a tegnapelöttre ma már szinte történelmi távolságból tekintünk visszafelé: a nyolcvanas évek derekán a hatvanas ' évek múltunk részévé vált. De Váci nevét felidézve nemcsak egy rokonszenves, elkötelezett magatartás, nemcsak a hatvanas évek légköre jut eszünkbe, hanem versek, verssorok tucatja is. Ilyenek, hogy: ,,Otthontalan csavargó vagyon én? / Hiszen / minden vidéken otthon érzi magát ! szívem"; „Kések között halok meg én. / a műtőasztalon"; „Mondd, kedvesem, milyen a tenger?"; „Ügy éltem, mint a százhúszat verő szív"; „Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen"; „Már összeroskadsz, — végre mondd: mit is akarsz hát, te bolond?": ,.Én úgy szeretnék népem mesélő emlékezetében ' pár szóban megmaradni, ahogy ma a beszédben / példa s bölcsességképpen / közmondást szoktak bólogatni". Ézek a versek — Váci Mihály költészetének legjobbjai: nem hullottak át az idő könyörtelenül dolgozó . rostáján. Hagyományt követő és hagyományt teremtő költészet Váci Mihályé. Lírája leginkább azt az; örökséget fiqjly,-tattá, amelynek a huszadik szúzadban Illyés Gyula a legn,a-, gyobb mestere. A származás, az élmények rokonsága is összekötötte őket, s Illyés volt az, aki a pályán elindította a nála jelentkező költőt, akit meg-megújuló tüdőbetegsége is gátolt a kor ai pályakezdésben (első kötete csak 1955-ben jelent meg). V

áci Mihály lírája a tárgyias-leíró jellegű. Gyakori nála az epikus részletezés. Uralkodó hangneme az elégikus és a patetikus. Sorsa, betegsége, lelki alkata is vonzotta. az elégi kussághoz, a csakazértis kivívott sikerek pedig a pátoszhoz. Sorsában nemcsak önmagát, hanem osztályának egészét szemlélte. Az egész dolgozó nép felemelkedését. napfényre jutását tartotta fontosnak, s az erről szóló híradást erősítette saját példájával is. Tárgyiassága tehát egyúttal nagymértékben személyes is. Bár szemérmes költő, aki érezhetően gátakat tör át, amikor önmagáról beszél, fontosnak tartja, hogy mégis elmondjon mindent. Költészetének és emberi magatartásának is elszakíthatatlan alkotóeleme etikussága. Jóhiszeműen és gyanútlanul fog hozzá minden dolgához, de csalódások nem a dolgok megoldhatatlansága miatt érik elsősorban, hanem azért, mert számtalanszor kell tapasztalni az emberi hibákat, a tendenciává növő rosszat, a túlzott es korai kompromisszumhajlamot. Váci Mihály költészetének első állandó antológiadarabja . a Kelet felöl című vers (1961). Történelmi és költői arc poetica ez a mű: a magyar nép évezredes kisemmizettségének és a győztes forradalomnak a képe a népből származó költő elkötelezettségének tudatával társul. A vers pontosan kifejezi keletkezése korát is: a sok gond után • konszolidálódó magyar társadalom. képe a társadalmi háttér. Váci Mihály azonban mindig együtt tudott haladni a kor változásaival. A hatvanas évek végere egyértelművé vált, hogy a szocializmus építésében újabb szakasz kezdődik, másfajta gonaokkal. ellentmondásokkal. Eme korváltás felismerésének reprezentatív verse a Valami nincs sehol. A korábbi vers történelemszemlélete egyívűbb: a társadalom folyamatos előrehaladását tételezi fel. A Valami nincs sehol történelemszemlélete tükrözi a társadalom változó állapotát. s már benne van az a tudás. hogy a történelem menete nem egyívű, hibákkal, zsákutcákkal terhelt. A gondolatmenet sok-sok isméi léssel nyomatékosított kulcsszavai: valami hiányzik — újra s.ell kezdeni mindent. A vers nem egy pillanatnyi élethelyzet, hanem egy egész élet számvetése. Az ilyenfajta summázó számvetések vagy igazolják az életet (ilyen például Benjámin László Vérző zászlók alatt című verse), vagv elutasítják. elhibázottnak tartják, (mint József Attila több kései mű\e). Váci Mihály versében azonban nem annyira az . *áí- BÚM iö)»w> a történelmi helyzet .-teszi fel -kiélezetten a kérdést. Nerti' egV'és emberek, hanem- egy egész társadalom számvetéséről van szó, méghozzá egy építő társadaloméról. Az elutasítás és az elfogadás egyaránt történelmietlen volna A korszakváltás tudatosítja egy lezáruló történelmi szakasz eredményeit. hiányosságait, valamint a kezdődő új szakasz feladatait is. i A

vers első fele hatalmas felsorolás: a meg nem valósult eszmény kibontása. A fordulóponton felidéződik a történelmi embert hajtó küldetéshit. s mellé társul az előbbi tudás: az e-zménv nem valósult meg. F, felismerés után többfelé lehei elindulni. Vgci Mihály nem azt mondja, hogv a küldetéshit, az ..ígéret'' hamis, hánem hogy a van nem azonos a céllal, s ezért kellene ..újra kezdeni min-, ciem e világon". Nem külső kívanalom ez, hanem az embert történelmi útján továbblépésre késztető belső parancs. Olyan ..hitetés", amely emberré teszi az embert. Ol van költői végrendelet, amely szépségét és igazságát minden időben megőrzi. VASY GÉZA Vác/ Mihály Mint a példabeszédben Én úgy szeretnék népem mesélő emlékezetében pár szóban megmaradni, ahogy ma a beszédben példa s bölcsesség-képpen közmondást szoktak bólogatni. öreg mondja a fiatalnak. mindenki eltűnődve hallgat: — Igen! e pár szó mily igaz! — — s egy életen át megfogadja; eszébe sem jut, nem kutatja, hogy aki a tanácsot adta. hol van. már hol van! — és ki az?