Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-20 / 298. szám

Csütörtök, 1984. december 20. 3 Az országgyűlés téfi ülésszaka Pelri Gábor felszólalása Huszonkét éve van részem abban a kivételes megtiszteltetésben, hogy tagja leheted az országgyűlésnek — kezdte beszédét dr. Petri Gábor, majd így folytatta: — A költségvetést olyan idcezakban tárgyaljuk most, amikor kedvezőtlen körülmények közt is igyekszünk fenntartani szocialista vívmányainkat, az elért életszínvonalat, a teljes foglalkoztatást, és újszerű megoldásokkal törekszünk kikényszeríteni a gazdaság újabb fellendülését. Sohasem tettem javaslatot költséges megoldásokra és mindig igyekeztem tekintetbe venni azt a tényt, hogy a sok egyéb feladat közepette az egészségügy anyagi igényeiben mértéktartónak kell lennünk és elsősorban a belső tartalékokat kell jobban kihasználnunk. A jelenlegi költségvetési vita nem éppen a számlák benyújtására megfelelő alkalom. Nem avval segítünk magunkon, ha szükségleteinkről hallgatunk, hanem ha jelezzük őket, és ha azt mérlegeljük, miképpen illeszthetők be a mai lehetőségekbe és a holnapi tervekbe. Ügy hiszem manapság már nem kell senkit meggyőzni arról, hogy az úgynevezett nem termelő ágazatoknak is milyen döntő jelentőségük van éppen a termelés szempontjából, hiszen például az egészségügy — ha jól működik — munkaerőt termel, a közoktatás pedig egyértelmű meghatározója egész jövőnknek. IGÉNYEK ÉS SZÜKSÉGEETEK Az utóbbi évtizedben egyre gyorsabban kibontakozó technikai fejlödes — elsősorban az elektronika területén — mind a kutatásban, mind a betegellátásban megnövelte a korszerű műszerek iránti igényt és szükségletet. E vonatkozásban külön kiemelem a hazai kutatás szükségleteit. A szellemi kapacitás és lépéstartás tekintetében igazán jó helyzetben vagyunk és a magyar kutatók nemzetközi megbecsülése örvendetesen jó. Kutatóink sűrűn megfordulnak a legjobb külföldi intezetekben, de bizonyos különleges technikai eszközök hiányának következtében tudásukat sokszor nem tudják itthon kihasználni, holott munkájuknak népgazdasági jelentősége is kiemelkedő. Mind az Akadémia, mind az OM'FB napirenden tartja ezt a' kérdést/ de szükségesnek véltem, hogy itt is hangot kapjon. Ami a szorosan vett gyógyászati műszerszükségleteket illeti, a hazai fejlesztés örvendetesen felgyorsult és bizonyos igényeket máris ki tud és ki is fog majd elégíteni. ha a belső piac vásárlóképessége és nem utolsósorban a felhasználók tájékoztatása kielégítő lesz. Vannak azonban ezen a területen is jelentós devizaszükséglettel járó kívánalmak, amelyek — minden túlzás nélkül — sürgősnek tekintendők. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezen a téren több szomszédos szocialista ország jóval előttünk jár. Pótmegoldások keresése határozottan célszerűtlen és gazdaságtalan. Legalább egyetemeink és egyes országos intézeteink ellátása sürgős feladat ezekkel a valóbín nélkülözhetetlen, költséges diagnosztikai és részben gyógyászati berendezésekkel. Visszatekintve az eltelt évtizedekre, nagy hiba volna megfeledkezni arról, hogy a magyar egészségügy a háborús pusztulásból i~en hamar magához tért és helytállóit a teljes bőrű társadalombiztosításból ráháruló és rohamosan növek edő terhek közepette. Kényszerítő okok miatt főként a • mennyiségi mutatók höv dér ével próbálja n. gtfdani az er -'¿éj, gjg&Apró Apia! kitüntetése haladó feladatot, Je nem sikerült evvel párhuzamosan elvégezni a változó körülményekből adódó kívánatos szerkezeti átalakítást. A BETEG ÉS AZ ORVOS A jelentős beruházások, a sok uj és szcp kórház és rendelőintézet felállítása és a tetemes létszámnövekedés ellenére a közvéleményben világosan felismerhető bizonyos elégedetlenség. Egy igen tapasztalt, a közéletben nagy érdemeket szerzett akadémikuslársam a közelmúltban azt a megjegyzést tette, hogy egészségügyünk — orvosi műszóval élve — a „lappangó elégtelenség" állapotban van. Bár az egészségügy a nemzeti jövedelemhez viszonyítva nagy ráfordítással. egészében véve igen sokat nyújt, ennek ellenere mind a betegek, mind az orvosok elégedetlenek. Nem valamiféle magyar betegségföl van szó; világjelenséggel állunk szemben, mely valamilyen formában még a leggazdagabb országokban is félreismerhetetlen. Jogos a kérdés: akkor hol a bajok és az elégedetlenségek gyökere? A zsúfoltság, az elavult epületek, az ismert és felpanaszolt fogyatékosságok ellenére a mai Magyarországon az orvosi ellátás hozzálérhető a rászorulók számára, és az intézményrendszer, legmagasabb szintjén igen keves kivétellel, színvonal tekintetében álljuk a versenyt a legjobbakkal. Még ez a legmagasabb szintű ellátás is — bár egyelőre nem ez jelenti az átlagot — hozzáférhető, ha az erre hivatottak élnek is a törvényes lehetőségekkel. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a magas importhányad feltartóztathatatlanul növeli a költségeket, és a hatékonyság még így sem kielégítő. Végső soron az egészségügyi ellátás nyilvánvaló humanisztikus indítékaival együtt része a népgazdaságnak és így, ha napjainkban napirenden van gazdasági eletünkben az érdekeltség, mint a teljesítmény hajtóereje, akkor tudomásul kell vennünk. hogy ebből a szempontból az egészségügyi hálózatunk működtetése és társadalombiztosítási rendszerünk is alapos és szakszerű felülvizsgálatra szorul. Hangsúlyozom, hogy korántsem csak az egészségügyben dolgozo emberek érdekeltségére gondolok, bár ez sem oldható meg avval, hogy egyszerűen etikai kategóriává tesszük, hanem a rászoruló betegek érdekeltségére is célzok, mert több vonatkozásban ez sem egyértelmű. Aránytalanul magas a táppénzes állomány, a rokkantsági nyugdíjas és a korai nyugdíjba menetel a helyenként súlyos munkaerőhiány közepette. Mind hazai, mind világviszonylatban a bajok egyik forrása a beteg-orvos ' kapcsolatban kialakult elszemélytelenedés : „az orvos személyisége, mint gyógyszer" a patikában kapható, Vagy éppen nem kapható gyógyszerek és a fiókokban felhalmozott tablettagyűjteméhvek helyett. Az orvoshoz fordulók felének panaszai mögött netn olyan be- ; tegségek rejlenek, melyek a tankönyvek tartalomjegyzékében fellelhetők. Ezeknek a betegeknek nem sűrűn megismételt eszközös vizsgálatokra, nem megújított receptekre, nem szakkonzíliumokra való ide-oda küldözgetésre van szükségük, hanem olyan kiválqan képzett, sokoldalú gyakorlott orvosokra. akiknek van idejük és türelmük végighallgatni őket, belemélyedni személyes gondjaikba és embertársi segítséget nyújtani; azaz folyamatosan kézben tartani őket es gondjukat viselni. Minderre futná a ma nyilvántartott 30 ezer magyar orvosból, de a rendszer, a szervezés, amelyben működnek, sőt az a képzés, amelyben részesítjük őket, erre már, vagy még nem igazán megfelelő. Bennünket valamikor arra tanítottak, hogy ..a betegnek grundig igaza van". Ez nagy alapigazság, melllvel nemcsak egyéni, hanem társadalmi méretekben is számolnunk kell. TÖRÖDÉS AZ IDŐSEKKEL Ismert, hogy növekszik népességünkben az idősebb korosztályok számaránya. Ellátásukat nemcsak települési viszonyaink sajátosságai nehezítik, hiszen sorsuk a legsűrűbben lakott településeken is komoly gondot okoz. Azok a patriarchális körülmények, melyek közt három nemzedék együtt élt — akkor sem mindig a legnagyobb egyetértésben — soha többé vissza nem térnek. Az öregekről való illő gondoskodás nem karitatív kérdés. nem jótékony társadalmi akció, nem alamizsnálkodás, hanem elsőrendű társadalmi érdek, hogy ne mondjam, nemzeti feladat, nemzedékről nemzedékre szálló természetes emberi és társadalmi kötelezettség. A gyakorlati megoldás és járható üt nem a végső menedékként szolgáló szociális otthon, sem az. hogy a családok aktív kórházi ágyakon helyezik el az otthon »1 nem latható idős szülőket. A tartósan beteg embereknek, korukra való tekintet nélkül, nem harmadrendű, úgynevezett elfekvő osztályokat, hanem szakszerű gondozást nyújtó kórházi osztályokat kell építenünk, míg a család nélküli, vagy családon A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Apró Antalnak. az országgyűlés volt elnökének a munkásmozgalomban. a szocialista társadalom építésében kifejtett több évtizedes eredményes munkássága elismeréseként nyugdíjba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést szerdán Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Sarlós István, az országgyűlés elnöke, és Kállai. Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Közös vállalat A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat és a francia Amtel Chimie et Plastiques (ACP) cég vezérigazgatói szerdán Budapesten vegyes vállalat alapító okmányát írták alá. Az új vállalat Franciaországban kezdi meg működését Chemol-France néven. A két ofszág vegyipari fejlettsége, valamint az | iparág több területen egyI mást kiegészítő jellege az ; eddigieknél jóval nagyobb j kétoldalú áruforgalmat te' het lehetővé. A két partner l ennek legalkalmasabb eszközét a vegyes vállalatban látja. Az okmány alái írásánál jelen volt Hubert André Marié Dubois, Franciaország budapesti nagykövete is. (MTI) Elutazott Budapestről a Nyikolaj Talizin vezette küldöttség magyar-szovjet gazdasági tárgyalások belül el nem férő idős em berek számára önálló valódi otthonokat. Vannak már erre követendő hazai példák. Leghelyesebbnek vélnék egy új biztosítás intézményes bevezetését, melyet az emberek megköthetnének 30—35 éves korukban. A felgyűlt díjakból, esetleg ezt kiegészítő tanácsi hozzájárulásból lehetne garzonházakat építeni, melyhez minden további nélkül hozzájuthatna az, aki tanácsi lakását leadja. KöZös étkezést nyújtva ott — orvosi ellátással egybekötve. A, kormány előterjesztése eléggé világossá teszi mindannyiunk előtt, hogy nehézségeink nem csekélyek, de azt is. hogy bízhatunk leküzdésükben. Bármint van is. az alapvető társadalmi kérdéseinkkel kénytelenek vagyunk foglalkozni. Ugy vélem. javaslataim ilyen kérdéseket érintenek, és olyan ráfordítást, mely talán nem lépi túl lehetőségeinket és biztosan bőven megtérül. Az emberi életben a sokféle szépség és öröm mellett ott van a nyomorúság véghetetlenül sok változata is. Ezek közé tartozik a betegség is, az öregség is. Igyekezzünk enyhíteni ezeken! Ez is a mi munkánk — és nem is kevés — fejezte be hozzászólását dr. Petri Gábor. Jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a magyar— szovjet gazdasagi és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 32. ülésszaka. Az ülésszűü jegyzőkönyvét Marjai József és Nyikolaj Talizin miniszterelnök-helyettesek írták alá. Jelen volt Kapolyi László ipari, Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Az ülésszakon kiemelten foglalkoztak a KGST-tagállamok 1984. júniusi felső szintű gazdasági ertekezletén és az októberi KGSTülésSzakon született megállapodások. valamint a novemberi magyar—szovjet kormányfői tárgyalásokon meghatározott feladatok teljesítésével. Intézkedési tervet dolgoztak ki a tennivalók végrehajtására. Megvizsgálták a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió népgazdasagi terveinek 1986—1990. évi koordinációjával összefüggő teendőket. Az elmúlt év során jelentősen előrehaladt a tervek egyeztetése. A következő ötéves tervidőszak kölcsönös szállításainak jelentős részét már egyeztették. A felek fontosnak tartják, hogy ez mielőbb befejeződjék, és ennek eredményeként az előirányzott áruforgalom növekedése meghaladja az eddigi előirányzatokat. Folyamatban van a jelenleg érvényben levő több mint 30 gyártásszakosítási és kooperációs egyezménynek a következő ötéves tervidőszakra történő meghoszszabbitása, esetenként bővítése, új megállapodások kötése. A felek fontosnak tart. ják a munka meggyorsítását a tervkoordinációs tevékenység jobb alátámasztására. Az ülésszak kiemelten foglalkozott öt ágazat — az autóipar, a hajógyártás, a traktor, és a mezőgazdasági gépgyártás és a petrolkémiai ipar — területén megvalósuló együttműködés helyzetével és a közös teendőkkel. Megállapították, hogy különösen az autóipar területén kell a kedvező lehetőségeket kihasználni az együttműködés további bővítésére. Az ülésszakon megbízták a két ország illetékes minisztériumait és országos főhatóságait, hogy a többi ágazatban is mérjék fel a kölcsönösen előnyös együttműködés további bővítésének lehetőségeit, és ennek eredményét már a két ország közötti tervegyeztetés során vegyék figyelembe. A bizottság ülésén foglalkoztak a két ország műszakitudományos együttműködésére yonatkozó közös előírások, eljárási szabályok korszerűsítésével. Részletesen elemeztek a tartalékalkatrész-szállitás helyzetét. A KGST-tagországok júniusi felső szintű gazdasági értekezletén elfogadott elveknek megfelelően egyetértettek abban, hogy a szerződéses fegyelem erősítésére a két ország közötti kapcsolatokban a KGST-n belüli általános szabályokon túlmenő szigorúbb előírásokat, szankciókat alkalmaznak az alkatrészszállítások terén, a késedelmek és lemaradások, a nem szerződésszerű teljesítés eseteiben. Megállapították, hogy, ennek; jelentősége túlmutat a kétoldalú kapcsolatokon. A, tárgyalásokon elfogadták azokat a mintaszerződéseket, ameiyek alapján a vállalatok és az egyesülések közvetlen kapcsolatokat létesíthetnek egymással. Ezzel egyidejűleg a kormányszervek szorgalmazzák és támogatják a két ország gazdasági szervezetei közötti közvetlen gazdasági kapcsolatok létrejöttét. A felek eredményesnek ítélték meg a magyar vállalatoknak szovjet ipari üzemek rekonstrukciójában végzett munkáját. Folyamatban van a Likinói Autóbuszgyár rekonstrukciója, s egyezményeket írtak alá a moszkvai cipőgyár és a krasznodari bútorgyár korszerűsítéséről. Az ülésszakon előkészítették magyar vállalatoknak újabb szovjet üzemek —» többek között élelmiszer. könnyűés vegyipari vállalatok — műszaki felújításában vaió részvételét. Megbízást adtak a két ország illetékes szerveinek, hogy még a tervegyeztetés lezárása előtt részletesen mérjék fel az együttműködés további szélesítésének lehetőségeit ezen a területen is, és dolgozzák ki a komplex szállítások programját. A bizottság áttekintette az 1984. évi árucsere-forgalmi előirányzatok teljesítését és megállapította, hogy a cél. kitűzések alapjában megvalósultak. Intézkedéseket fogadtak el az áruszállítási kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, a lemaradások pótlására, a szállítások ütemezésének javítására. Kedvezően értékelték a na« pókban aláirt 1985. évi kölcsönös áruszállításokra vonatkozó jegyzőkönyvet, és annak évközi bővítési lehetőségeire vonatkozó elképzeléseket. A bizottság értékelte a korábbi határozatok teljesítését. Megállapította, hogy a közösen elfogadott feladatok megvalósítása rendben folyik. A szovjet delegáció tagjai az ülésszak alatt külön tárgyalásokat folytattak magyar partnereikkel és több vallalat vezetőivel. Nyikolaj Talizin találkozott a kormány több tagjával, a Magyar Posta elnökével, meglátogatott híradástechnikai és elektronikai üzemeket és intézményeket. Nyikolaj Talizin és a szovjet küldöttség szerdán elutazott hazánkból. A repülőtéren a delegációt Marjai József búcsúztatta. Jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI) Tanácskozott a vásárhelyi pártbizottság Ülést tartott tegnap, szerdán délután a hódmező'-j vásárhelyi városi pártbizottság — amelyen jelen volt dr. Komócsin Mihály. az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára — személyi kérdésekben hozott döntéseket. Dr. Szalontai József — elérve a nyugdíjkorhatárt — kérte nyugdíjaztatását. A testület ezért első titkári tisztségéből és végrehajtóbizottsági tagságából — érdemeinek elismerése mellett — felmentette és egyidejűleg a városi pártbizottság első titkárává választotta Kis Lajost, a pártbizottság eddigi titkárát, _ ,.. _ Mivel a megyei tanács a megyei kereskedelmi osztály vezetőjévé kinevezte, a városi pártbizottság dr. Földes Gyulát — érdemei, nek elismerésével — felmentette titkári funkciójából, végrehajtó bizottsági és pártbizottsági tagságából, valamint a gazdasági és szövetkezetpolitikai munkabizottság elnöki tisztségéből. A testület Oláh Jánost és Sugár József et, a városi párt bizottság politikai munkatársait kooptálta a pártbizottsága, majd a pártbizottság titkáraivá és a végrehajtó bizottság tagjaivá meg. vál