Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-19 / 297. szám

Szerda, 1984. december 19. A városvédelem Olcsó-e a munkaerő? tapasztaltabb turistömegeket igényel a- Sorok a szegődi yárosszópitők első közgyűléséről Vagy negyedórát várni kellett, hogy a Szegedi Városszépítő Egyesulet első közgyűlése határozatképes legyen. Ehhez a tagdíjbefizetés igazolásával rendelkező egyesületi tagok felének kellett összejönnie. Végül is voltunk vagy hatvanötén, s a városi főépítész jogosan tette föl a kérdést, vajon csak az eső. mostoha időjárás az oka a gyér érdeklődesnek'' Mert már az maga elgondolkodtató, hogy az éppen egy esztendeje alakult városszépítő egyesület eddig mindössze 120 embert tudott e nemes úgy mellé állítani, a város mintegy 180 ezer lakójából. Egyszerű érdektelenség. közöny húzódik-e meg a jelenség hátországában, esetleg többen vállalják a kibic szerepét, mint a tényleges munkát, netalántán nem elég hatékony a propagandamunka, vagy nem értenek egyet az egyesület elképzeléseivel, célkitűzéseivel? Egy mindenesetre tény: a Szegedi Városszépítő Egyesület fennállásának egy eszlendeie során bebizonyította léte értelmét, meglette az első lépéseket a szervezeti élet megteremtésére, megtartotta első visszhangos programjait, és kezdeményezésere néhány dolog történt is a városban. Egy esztendő munkáját összegezve a beszámoló megállapította, hogy a különböző társszervekkel közösen rendezett programok a városi környezet értékeinek megismertetésén túl a közvéleményt leginkább foglalkoztató témákat elemezte. Így vitát szervezett a Szegedi Nemzeti Színház rekonstrukciójáról: beszélgetésre ügyét pedagógusok, építeszek és Szúlök járták körül: az új híd szegedi hídfőjének beépítési tervével kapcsolatos vitát követően módosították az elképzeléseket: a városszépítő egvesület kezdeményezésére a tanács lebontatott két. városkéoet csúfító Davilont. ? egy kerekasztal-beszélgetést is szervezett. ahol a városban működő tervezővállalatnk építészei közszemlére bocsátották a jövőben megvalósításra kerülő pavilonok terveit. A városvédő és városszépítő tevékenység nemcsak látványos, nagy horderejű munkákban testesül meg. Való igaz. hogy különös súllyal és kiemelten foglalkozik a városszerkezettel; az építészeti eriékek védelmével. a megújuló környezet objektumaival, de fölvállalja az apróbb munkákat, is. Például — s erről megemlékezett a beszámoló, és néhány hozzászóló is —. a tanárképző főiskola főépületének zárt udvarán visszahelyezték a régi kandelábereket, a Radnóti gimnázium súlyos tölgyfa ajtajára is visszakerült a silány alumínium helyett a súlyos .rézkilincs. Az egyesület tagjainak közreműködésével elkészült a műemlékek és a műemlék jellegű éviiletek katasztere és lényképe. valamint a szegedi szobrok leltára. Jó néhány terv született egv egységes városi információs rendszer kidolgozására. Kas.s János grafikusművész pedig letett egv javaslatot a:-, egyesület és a városi tanács asztalára. a T^enin körút két végpontiát összekötő Tisza-part kulturális-művészet: centrummá való átalakítására. Az egyesület nem végezhetett volna eredményes munkát, néhány lelkes tag, és üzem. vállalat, szocialista brigád hathatós közreműködése nélkül. Mindenekelőtt n Szegedi Nyomdát és a Pégáz pb-gáztöltő állomás Hága László szocialista brigádját illeti dicséret. A nyomdászok társadalmi munkában készítették el a tagsági könyveket és egyéb nyomtatványokat, a Hága László szocialista brigád pedig a kommunista szombatokon keresett pénzt — mintegy 9 ezer forintot — utaltak át a városszépítő egyesület számlájára. Követendő példák! Bár kevesen voltak az első közgyűlésen; ötletben, javaslatban, figyelemfelhívó véleménynyilvánításban nem volt hiány. Vaiamenvnyien városunk szépsége, értékeinek megóvása érdekeben emeltek szót. Szorgalmazták például az együttműködést több üzemmel, vállalattal, társadalmi és tömegszervezettel: például a városgazdálkodási vállalattal. az. MTESZ-szel. a Magyar Hirdetővel stb. Javasolták. hogy nyáron szervezzen a KISZ az egvesület közreműködésével városszépítő építőtábort — a fiatalok. mindenekelőtt a Tömörkény gimnázium művészeti tagozatos hallgatói részt vállalhatnának épületdíszek pótlásában, egykori jeles személyiségek sírjainak rendbehozatalában. emléktáblák. szobrok tisztításában. környezetrendezésben. Szó volt az össze-vissza ragasztott plakátok környezetcsúf ítő hatásáról, a temetők siralmas helyzetéről, a város fáinak védelméről, a Sancer-tavak környékének óvásáról, a városban levő térképészeti jelek Európában egyedülálló vasöntvényei nek védelméről. Javasolták, hogy a városszépítő egyesület támogatásával készüljön szobor. mely Kovács István szegedi építőmesternek - állít emléket, aki a múlt század kiváló építészeként megmentette a szegedi vár gótikus és reneszánsz maradványait, es jó néhány épület is az ő nevéhez fűződik. Talárr ezen emlékművet össze lehetne kapcsolni a Sulkovszky-ház megmentett, nagyszerű kapujának felállításával is. A Szegedi Városszépítő Egvesület életében egy új szakasz kezdődik. Lejárt a kísérletezés esztendeje, az egyesület megtalálta leghatásosabb munkaformáit, kikristályosodtak legsürgetőbb feladatai. Ahhoz, hogy céljait elérje, hogy minél többet tud.ton tenni Szeged természeti és épített értékeinek védelmében. tömeg bázisra i'an szüksége: az eddiginél sokkal több lokálpatriótára. tettre kész fiatalra. és tapasztalt felnőttre. Ezért a Hazafias Népfront szegedi városi bizbttságának székházában (Vörösmarty u. 8.) hétfőnként, délután 5—6 óra között továbbra is fogadóórákat tartanak, ahol bárki megteheti észrevételeit, javaslatait, elmondhatja ötletei t. T. L. I tos vállalkozás összehasonlítani a „kinti" és az itthoni árakat és béreket. S még kockázatosabb afféle magánárfoLvam számítgatás alapján eldönteni, .hogy nálunk mennyire drága — vagy éppen túlságosan olcsó-e — a munkaerő? E kérdésekhez sokkal bonyolultabb számításokkal lehet csak közelíteni, s még így is meg kell békülni a viszonylag nagy hibahatárokkal, a pontos eligazodást nehezítő tévedésekkel. Az egyes országokra jellemző fogyasztási szerkezet és árarányok ismeretében, valamiféle közös valutában kellene számolni, ami a jól képzett statisztikusok számára is anynyira bonyolult feladat, hogy kenytelenek állandóan hangsúlyozni: számításaik eredményeit csakis becslésekként szabad kezelni. Mert igaz ugyan, hogy „kint" magasabb a bér és olcsóbb mondjuk a színes tv, vagy a kvarcóra, nálunk alacsonyabb a bér és olcsóbb, mondjuk, a lakbér .... no de ebből most miféle következtetés vonható le? Még a. gvaj korlott és edzett utazó is zavarba jön, ha a maga módI ján számolgat és hasonlítgat: többnyire elképedve tapasztalja. hogy „kint" bizonyos árukat elképesztően olcsón. más árukat viszont — a hazai gyakorlathoz képest Hogyan dolgoznak? Tájékoztató a TESZÖV-nél *Ar TP^OV a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerve. Hogyan dolgozik, hol, milyen formában képviseli a mezőgazdasági nagyüzemek érdekeit? — erről tartott tájékoztatót tegnap délután a szövetség tanácstermében Haskó Pál, a szervezet titkára. Az egyik legfontosabb feladat, hogy a piac igényeit szervezett formában közvetítsék a termelő gazdaságoknak. A teeszeknek a piac nagyobbrészt kereskedelmi és élelmiszeripari vállalatokat jelent. Ahhoz, hogy biztonságosabb legyen a termelés, hosszú távon ismerniük kell a vertikum tagjainak egymás gondjait lehetőségeit, így elkerülhető mind a hiány, mind a túltermelés, amely gondokat okoz az ellátásban, illetve az értékesítésben. A téeszszövetség a fontosabb vállalatokkal rendszeres konzultációkat szervez, ahová valamennyi érdekeltet meghívják, s nemcsak kölcsönösen tájékoztatják egymást a problémákról, hanem az érdekegyeztetés konkrét foimái is kialakulnak. Társulások jöttek létre például a fűszerpaprika-termelésben, a baromfitenyésztésben és -földolgozásban, napirenden van gazdasági társaság alakítása á hűtőiparral. Jó a kapcsolat a konzerviparral és a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal. Nem sikerült viszont egyelőre az együttműködés a boriparral, sok zavar támadt idén a zöldségtermesztésben és felvásárlásban. Egy másik területe az együttműködésnek, hogy a tudomány legújabb eredményeit minél előbb hasznosítsák a gyakorlatban is. A téeszszövetseg kezdeményezésére számos kutatási eredmény gyakorlati próbáját, valósították meg. Rendszeres összejöveteleket rendeznek a kutatók és a fölhasználók között, összegyűjtik a megoldásra váró gondokat, illetve a hasznosításra váró tudományos eredményeket. A fajtanemesítésben például verseny bontakozott ki a hazai és a jugoszláv kutatóhelyek fajtái között. A téeszszövetség ennek a hasznát bizonyítva látja a mind jobb fajták elterjedésében, a jó hozamokban. A verseny arra is módot ad. hogy a tudósok minél előtt reagáljanak az élet által fölvetett' problémákra. Ilyen volt az utóbbi években az aszályt jobban tűrő fajták igénye. A téesz-szövetségben számításokat végeznek például az új szabályozók pénzügyi hatásairól. Egy. még életbe sem lépett új rendelkezés a kedvezőtlen természeti adottságú teeszeknek hoz komoly hátrányokat. A TESZÖV lépéseket tesz annak érdekében hogy az illetékes főhatóságok vizsgálják fölül, a jogszabályuk valóban az általuk kívánt hatást váltja-e ki. Számos más feladata mellett a szövetség kulturális missziót is betölt: színházbérletük. a Búzakalász mind nagyobb tömegeket vonz. A téesztagok számára üdülést, kikapcsolódást szerveznek. Tervezik, hogy méltóképpen megünneplik a földosztást, majd a termelőszövetkezeti mozgalom im, dulásának negyvenedik évfordulóját. s a teeszszervezés negyedszázados jubileumát. fölmérve, mennyit változott azóta a mezőgazdasápban dolgozók életmódja, mentalitása, társadalmi megbecsülése. — elképesztően drágán vásárolhat meg. A legta-asztaltabbak pedig már azt is tudják — vagy legalábbis sejtik —, hogy hibás áz egész számítási alap. Zsákutcába vezet a bérek es az árak összehasonlítása akkor, ha megfeledkezünk annak vizsgálatáról, hogy a munkáltatók — az üzemek, a vállalatok — drágán, vagy olcsón jutnak-e a munkavállalóhoz? Ha drágán, akkor elemi érdekük, hogy óvatosan gazdálkodva bánjanak az emberi munkával. Ha meg olcsón, akkor nyilván ennek megfelelően értékelik és becsülik meg (anyagilag is) a munkaerőt. Akkor most olcsó. vagy kellőképpen drága a munkaerő Magyarországon? Nem olvan egyszerű a válasz, mert attól függ, hogy kiről, vagy miről van. szó: a vállalatról, vagy általában a népgazdaságról. Mondhatjuk azt is. hogy nálunk az élőmunka viszonylag olcsó, mert az egy órára jutó munkaerőköltség mindössze 30—35 százaléka a nyugat-európai országok átlagának. (Ez sem biztos, mert nálunk egyelőre csak elvi döntés született a munkaerőköltség-számítás bevezetésére.) S

annyit azért tudunk, hogy például tavaly 316 milliárd forint volt az anyagi ágakban működő vállalatok összes munkaerőköltsége. Ennek háromnegyede a bruttó munkajövedelem; alig egynegyede a béreket terhelő adó, a további néhány százalék pedig szociális jellegű költség. Ez így nem látszik túlságosan magas munkaerőköltségnek. Csakhogy: miközben 1980 és 1983 között a munkajövedelem és a nyereségrészesedés összesen 16 százalékkal emelkedett, a bérek után fizetendő munkáltatói adók csaknem másfélszeresükre nőttek. Ez már nem lényegtelen drágulás. Vegyük ehhez még hozzá a munkaerőköltség további T- és jórészt az állami költségvetést terhelő — összetevőit, és a végieredmény: a munkaerőköltségen belül több mint 28 százalék a szociális terhek aránya, s ez nagyjából egyezik a legfejlettebb ipari államok gyakorlatával. Magyarán és egyszerűen: a vállalatok számára, az adóterhek növelésével sem túl drága, a nemzetgazdaság számira pedig korántsem olcsó a munkaerő „ára". A vállalati szférában megjelenő olcsó munkaerőnek — sok hátrány mellett — jól jövedelmező haszna is lehetne. De nincs, mert a munkaerő olcsósága nálunk nem versenytényező; az ebből — mellesleg: nem könnyen kiaknázható — piaci előnyök számunkra elvesznek a rendkívüli alacsony munkatermelékenység miatt. Ebből pedig az is következik, hogy a munkaerő-drágítás csakis olyan módszerekkel képzelhető el. amelyek révén a termelékenység is növelhető, vagy legalábbis a termelékenységnövelés serkenthető. Ellenkező esetben a munkaerő árának növelése a jelenleg sem túlságosan kedvező piaci pozícióink további romlásához vezet, hisz a mainál drágább munkaerőt változatlanul alacsonyabb hatékonysággal foglalkoztatni — a lehető legrosszabb üzlet. Okkal feltételezhető, hogy a januártól érvényes új keresetszabályozási rendszer jócskán enyhíti majd a munkerő ára és haszna körüli anomáliákat. Ha a vállalatok is úgy akarják. Mert e szabályozás összes — s máris nyilvánvaló — előnyei aligha érvényesíthetők a mozdíthatatlanul merev belső ösztönzési rendszerben. Ha a vállalatok nem szánják el magukat saját érdekeltségi rendszerük gyökeres átformálására, akkor számukra a munkaerő drágul ugyan — az általánosan érvényes szabályok értelmében — ám ebből senki semmit nem profitál, még az állami költségvetés sem. Ha viszont változik a vállalatok ösztönzési gyakorlata, akkor a drágábban kapott munkaerőt saját érdekeik miatt is okosabban, hasznosabban foglalkoztatják, s ez végül is nem mellőzhető nyeresegnövelő tényező. A magasabb nyereségből pedig —s ez a keresetszabályozás lényegéből és logikájából következik — magasabb bérek és keresetek fizethetők. A

turistamentalitáson alapuló számítgatásokJ kai persze még így sem lehet megbízható értékítélethez jutni, ám ha valaki mégis makacsul így számolgat, akkor soha ne felejtse el megnézni, hogy a magyarországi munkatermelékenység hányadrésze a gazdaságilag fejlett országokénak. Jelenleg alig a fele, esetenként még annyi se. Vértes Csaba Fúrás robotvezérléssel Elektronikus berendezés vezérli a krivoj-rogi érclelőhely egyik nyíltszíni fejtésen a fúróberendezéseket. Tervezői és alkotói a moszkvai bányaipari intézet szakemberei. Az elektronikus robot a talajviszonyoktól függően a legjobb üzemmódot biztosítja. Ha például a fúrószerszám puha, agyagos talajt ér. akkor az elektroni'-us agyba továbbított információ alapján utasítást kap a kiemelő mechaniz- ] mus, a kiemelt fúrófejet ! megtisztítják és a fúrás j folytatódhat. A szovjet ércbányászat ( műszaki-tudományos fejlesz- ) tésének egyik fontos iránya , a külszíni kitermelések fejlesztése. A szakemberek sztrint ez a kitermelési mód jóval termelékenyebb, mint a földalatti fejtések. Fontos tényező, hogy az önköltség is jóval alacsonyabb. Üi kulturális létesítménnyel gazdagodott Hódmezővásárhely. A városközpont egyik, a XIX. század elején emelt műemlék lakóházát népművészeti állandó kiállítással rendezték he, ahol helyet kaptak a város gazdag hagyományú textildíszítő és agyagiparának termékei