Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

1,40 forint Az eredmény szakmailag jó - csak nem kényelmes Diamis - a overmekorvosi szo 74. évfolyam 295. szám 1984. december 16., vasárnap Ára: ©ti SC3 Z

'okog. szipog, aztán hüppög a barátnőm a telefonban. „Alltam. megfagyva, kővé válva, sóbálvánnyá dermedve, hosszú percekig, és egyszerűen nem hittem a szememnek. Nincs egy hete. hogy majdnem tízezer forintért kicseréltem mind az öt kopott, gumit az autómon. És akkor reggel lemegyek. és 'téglával, betondarabokkal alápócolva. ott áll a kocsi a parkodéban. Gumik nélkül. Csak a Pótkerékhez nem fért hozzá az a rohadt! Most mondd meg. mit csináljak?" Magam is belesápadtam, beszéltem neki feljelentésről, ismeretlen tettes ellen, újsághirdetésről. jutalommal a ..becsületes" jelentkezőnek, de aztán legszívesebben ököllel vertem volna az asztalt a tehetetlenségtől, az eleve kudarcra ítélt próbálkozásoktól., a reménytelenségtől. Mesélem a barátnőm esetét, s a társaságban mindenkinek van hozzátenni valója. Kinek az ablaktörlő lapátját, kinek a dísztárcsáit, a sógorodnak a benzinjét a kollégádnak a tetőcsomagtartóját, az ismeretlen levélírónak a két rendszámtábláját. .. Egész fűzérünk van már érthetetlen és bosszantó esetekből, egész csokrunk az efféle magatartásra ráhúzható rokonértelmű szavakból. „Tépjük a szánkat, úgyis hiába. a közerkölcs egyre csak romlik" — legyint végül egyikünk. Hazafelé menet, azon kapom magam, hogy fennhangon szidom az előttem álló autó vezetőjét. Újságot olvas, a piros lámpánál várakozva. Mikor már gázt kellene adnia, akkor kapcsol sebességbe, a mögöttünk feltorlódó sorból jó. ha hánom kocsi átér még a zöldön. A többiek kivárják a következő periódust. addig túráztatják a motort, szabályos füstfelhőbe burkolózva, ök a potenciális levélírók, telefonálók. a közlekedési ankétok felszólalói, akik rendre azt teszik szóvá: „lusták" a szegedi jelzőlámpák. Tehetetlenségükben mondják, hogyan is volna módjuk másképp közhírré tenni: a kocsisornak egyszerre «éne megindulnia, nem egymásra várva, mint ahogy a dominók dőlnek. Hogy volna lehetőségük szólni a motorosoknak, akik vadul elhúznak tíz autó mellett is. s beállnak az első mellé, jobbról? Hogy mondják el: ezt ne tegyék! Szálljanak ki a kocsiból, leckéztessék meg a szabályszegőt, a veszélyhelyzetet' előidézőt? Nyernek-e annyit a réven, mint amennyit veszítenek a vámon? Tűzzünk talán barátságos hangú cédulákat minden autó szélvédőjére, amelyik garázsunk bejáratában terpeszkedik, minden szóló motorra. amelyik egy autónyi helyen várakozik? Kezdjük el magyarázni a módosított KRESZ-t. a parkolóhelyre vadászó, de még véletlenül sem indexelő autósnak? A nagykörúti zöldhullámot a belső sávon meglovagló T-betűs te'neratónak? ... Nem. nem vitatkozunk. Csak a rendőrrel. Részletesen megokoljuk, hogy miért nincs tartalékizzó a tasakban. „Azt hittem . ..". Magyarázgatjuk, hogy a simára kopott gumiköpenyt épp ma akartuk kicserélni. „Oda indulok . ..". A sa.iát. érvényét vesztett jogosítványunkra rácsodálkozunk. ..Nem vettem észre". S közben a lehető legkisebbre nyitjuk a szánkat. ..Nem ittam én egv kortyot sem .. .". Munkatársam történele jut erről az eszembe: a minap első szóra beismerte, vétkes, tehát kész kifizetni a helyszíni bír-_ ságot. A rend őre úgy meglepődött a mentegetőzés, a kertelés elmaradásán hogy nyájasan, s fizetés nélkül tovább engedte. Tippnek sem rossz, az Ilyesmit kellene eltanulnunk egymástól. S nem azt. hogy minden nő eleve alkalmatlan a közúti gépjárművezetésre. c«ak vasár- és ünneonapokon nem. amikor is férjurunk szeret m?2innl néhány üveg sört. Nem azt kellene ellesnünk hogv miképpen kell be-zorítnnt a szabályosan várakozókat ..csak pár percre" szabálytalanul leállított járművünkkel! S ha nagyobb lóereiű kocsi húz el mellettünk az országúton, nem feltétlenül kell léoést tartanunk vele. neki ugyanis a fékje is jobban foghat. .. F

olytassam-e még? Akik e sorok olvastán egyetértően bólintanak, valószínűleg amúgyis a józan (a szó mindkét értelmében józan!) vezetők táborába tartoznak. Azok közé. akik elborzadnak minden téli reggelen a szélvédőüveg tenyérnyi jégmentes foltján kikandikáló autóvezetők merészsége láttán. Mit láthat a körülötte rohanó forgalomból, hogy fogja észrevenni a zebrára lépőt, aki talán az én gyerekem vagy a saját apja? Nem vagyok félős természet, de mostanában kezd rossz közérzelem lenni. ha öt—tíz percnél több időt töltök a volánnal a kezemben. C:öpp gyereket látok a vezető melletti ülésen és bukósisak nélkül motorozó családapát. Lovas fogatokat a külváro-i kocsma előtt — naná. kólát isznak odabent a hajtók! Az egyirányú utcákból a menetiránnyal szemben haladó, a ió szándékú figyelmeztetésre idege'on fölcsattanó úrvezetőket", a szirénázó mentőautóra rá sem hederítöket. a lakóteleoi iárda né'küli utakon száguldozó motoros tizenévesekét, lá'va. mostanában mind't? rr-akórdezem magamtól: ezek' mitől érzik magukat ilyen bizlos nyeregben * De úsv látszik, csak tépem a számat, eavelőre hiába. „A közerkölcs egyre csak romlik." S annak, ugye. a flarzteretika is része... Pálfy Katalin Mi történt, mondjuk, úgy 30 éve, ha egy szegedi kisgyerek megbetegedett? A szülő vagy elvitte a Kossuth Lajos sugárúti poliklinikára, vagy szólt a fölnőttek körzeti orvosának, nézze meg az odahaza fekvő gyermeket, de fogadta a kicsiket az SZTK is. Amennyire az ember viszszaemlékezhet gyermekkori tapasztalataira, az idő tájt mintha nem lett volna olyan puskaporos a levegő az egyetlen, igazán gyerekeket ellátó rendelő várótermében, mint manapság olykor a 34 gyermekorvosi körzet egvikében-másikában. " Végül is az SZTK gyermekgyógyászati szakrendelését váltotta föl 25 esztendeje az az ellátási forma, amely a területi elven alapszik. Vajon, mi mindenben hozott előrelépést a körzetesített gyermekorvosi hálózat, s mi az, ami panaszra adhat okot. Választ dr. Dux Ernő, a szolgálat csoportvezető főorvosától és dr. Román Ferenc főorvostól, a gyermekkórház igazgatóhelyettesétől kértem. A gyermekellátás jelenlegi formája tisztességes eredményt ért el 25 esztendő alatt. Az integrációt megelőzően, már 1964-ben szoros szervezeti és szakmai kapcsolatba került a körzeti szolgálat a gyermekkórházzal, s példamutató az együttműködés a gyermekklinikával is. Eredményként könyvelhetjük el. hogy megyénkben a legalacsonyabb a csecsemőhalálozás aránya, hogy lényegesén csökkent a gyermekkórház zsúfoltsága, emelkedett az itt élő emberek egészségügyi kulturáltsága. Ehhez az időszakhoz fűződik, hogy külön gyermekorvosi ügyeletet terveztek Szegeden, s hogy az iskolák falain belüli ellátás is javult. Bizonyos betegségeket sikerült háttérbe szorítani, helyüket azonban újabbak foglalták el. Az eredmények mellett szólnunk kell a gyermekeket nevelő családok által is érzékelt, kevésbé megnyugtató jelenségekről is. Való igaz. hogy a zsúfoltság korábban nem okozott ekkora gondot, mint manapság. Az okok összetettek. Regebben szűkebb volt a biztosítottal; köre. A nagyszerű vívmány, hogy állampolgári jog az orvosi ellátás. némi túlbiztosításra is ösztönzi a betegeket, az aggódó szülőket különösen; apró. otthon is kezelhető panasszal azonnal orvoshoz viszik a gyereket. A betegforgalmat mo t maga a váróterem zsúfoltsága is szabályozza: a tömeg láttán egyszerűen visszafordul az. akinek a gyermeke nem szorul igazán orvosi kezelésre. (Hogy mikor teheti ezt meg a szülő nyugodt lelkiismerettel, ennek eldöntéséhez kellene jóval több egészségügyi, gyermekgondozással kapcsolatos ismeretre szert tennie.) Olykor egy idejében beadott kúp, 1-2 napos diéta, forró tea vagv kamillas borogatás is elég a gyógyuláshoz. A zsúfoltság természetesen függ az adott időszakban előforduló betegségek számától és a munkaerő létszámától, összetételétől is. Ha.például- hirtelen megszaporodnak a hurutos betegek, a gyógyítók átlagos ellátásra „méretezett'' létszáma azonnal kevésnek bizonyul, s ahelyett. hogy erősítésről tudna gondoskodni az egészségügy, az ő dolgozói is, emberek lévén, megbetegszenek, s a hiányzók egyszerű pótlásával is nehezen küzd meg. A „rizikófaktor" duplán érvényesül az elnőiesedő egészségügyi munkakörökben, hiszen ha nem is a doktornő, a védőnő, az ápolónő, az orvosírnok betegszik meg, a gyermeke lehet beteg. Panaszra ad okot a zsúfoltság mellett az is, hogy, noha jelenleg 19 helyen rendelnek, nem mindenki viheti a lakásához legközelebb eső intézménybe beteg gyermekét. A válasz erre az, hogy éppen a tűizsúfoltság elkerülése érdekében a nagy népsűrűségű területekről, például az Északi városrészből kénytelenek egyes családokat a Lenin körúti rendelőbe irányítani. Meglehet, hogy így — az utazás idejét is beleszámítva — hamarabb kerül az orvos elé a gyerek*; mintha a szomszédban ugyan, de hosszasan várakozna. Gyakran vetik az egészségügy szemére hogy nem szűnt meg a betegek fölösleges küldözgetése. Az orvostudomány fejlődésének, differenciálódásának eredményeként maga az intézményrendszer is sökgócúvá vált. Az integráció elméletben összekapcsolta ezeket a területeket, a kórház, az ifjúsági rendelőintézet, az ideggondozó egy helyben való „központosítása'' azonban horribilis összegbe kerülne. A 25 év egyéb változásokat is hozott a gyermekorvosi ellátásban. Míg régebben napi 6 órát rendeltek az orvosok, feladataik köre mára jócskán kiszélesedett. A megszületett csecsemő iránti maximális figyelem, rendszeres ellenőrzés szükségessége hívta életre a tanácsadási rendszert, a körzeti orvos otthon fekvő betegeket is ellát, de iskolaorvosi teendői is vannak. A szándék helyes: egy szakember őrködjék a gyerek egészségén az első pillanattól gyermekkora végéig. A cél valamifele állami háziorvosi szisztéma kialakítása, személyre szóló, individuális ellátás megteremtése, amely azonban jelenleg utópia. Utópia, mert érvényesülését gátolják a gyakori helyettesítések, az. hogy az orvosi körzet határa nem esik egybe az iskolaival, hogy az egy betegre jutó átlag s 3 perc nem elegendő az orvos és a beteg bizalmas bei szélgetésére. Az ingyenesség megteremtette a lehetőségét annak, hogy az egészségügy közelebb kerüljön a családokhoz, hogy a gyerek egy szakemberhez kötődjék, de mindezt egyéb tényezők is befolyásolják. Pedig egyre kényszerítőbb erővel sürgetné . ezt a közeledést maga az élet: ma már a gyerekek panaszai mögött is nemegyszer lelki okok húzódnak meg. Kezdeti stádiumban ezek „kezelése", is a körzeti. gyermekorvosra várna. > A diagnózis szerint tehát vannak neuralgikus pontok a gyermekorvosi szolgáltatásban. Mondhatnánk úgv is: szakmailag .jó a: eredmény, csak nem kényelmes. A tartalom rendben, a formát kellene még csiszolni. A refrén ismerős, hisz olv sokat elhangr zik manapság: pénz nélkül nem megy. Az egészségügy jelenlegi eszközéivel nem képes a növekvő igényeket minden szempontból megnyugtatóan kielégíteni, az eddiginél nagyobb szüksége van a társadalmi szervek támogatására. Az anyagi segítség mellett azonban másra is számit: az orvosok cs az érthetően túlérzékeny szülők kölcsönös megértésére, türelmére. Hogy a tartalmon, a felelősségteljes szakmai munkán ne essék csorba. Éppen közös céljuk, a gyermek felépülése, egészsége érdekében. C'hikán Ágnes Ma már nemcsak csavarhúzóval és villáskulccsal dolgoznak az autószerelők, hanem .iónéhány korszerű diagnosztikai br rendezés Is seg-.ii r.iunk .¡uka!. Könnyebb, gyorsabb velük a hibát megállapítani. Azt mondták régen, a r.ics'.er attól mester, hogy tudja, hová kell nyúlni. E berendezések mindenki szimáVa lehetővé teszik e/t. Ám ettől a munkát még el kell végezni, s azt nvndig. s mindenütt, az embernek kell — miként fotóriporterünknek. Nagv Lászlónak, a Volánnál készé'1 kepei tanúsítják. I 1 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!