Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

10 Szombat, 1984. december 15. - munkaerkölcs V STA ~~ nnunkaszokás — munkakultúra Ami összeköt bennünket A z áldott emlékű Váci Mi­hály tanító úr írta 19ti4­ben. a Mai dialektika cí­mű versében: „Hajszol, aki egy szalmaszálhoz se nyúlt még / s a tétlen jólétben utálkozik". Az idézet nem a költő véleménye a korról. A kor egy társadalmi re­tegének egyoldalú, elfogult véle­ménye a társadalomról. Tartok tőle. ilyen elfogultsággal, egyol­dalúsággal fogják vádolni Tanács István vitaindító kérdészJhata­gát. S általa ezt a korosztályt, melynek magam is tagja vagyok, a ..békeviselt nemzedék" címkét viselőket. Megszoktuk, hogy csak az egy­felől és másfelől egységében gon­dolkodjunk. Hibáinkról, betegsé­geinkről csak eredményeink fel­sorolása mellett beszélünk. For­mabontó módon most eredmé­nyeink felsorolása nélkül, de nyilván azokat nem feledve be­tegségeinkről kezdeményezett vi­tát Tanács István. Zavarba ejtően gazdag, könyv­tárakat megtöltő leírását adta az utóbbi 20 évben a magyar társa­dalomtudomány. a magyar társa­dalom betegségeinek. A vita kez­deményezését indokolja, hogy a napi gyakorlati politika még nem használja fel kellő mérték­ben a társadalomtudományok eredményeit, másrészt a tudo­mány sem talált még minden sebre flastromot. A hályogkovács dilettantizmusával, de annak fel­tétlen önbizalma nélkül próbálok választ keresni a vitaindító né­hány kérdésére. Történelmi, társadalmi szük­ségszerűségből következett a fel­szabadulás után: a szociálpoliti­ka és a munka díjazásának ösz­szemosódása. Mára az egvkori szükséghelyzet megszűnt. Mind ez ideig azonban nem sikerült különválasztanunk a szociálpoli­tikai juttatást a bértől. Ez a kon­zerválódás vált mára a hatékony­ság egyik kerékkötőjévé. Ez szüli a teljesítménvvisszafogást. az ér­dektelenség számos megnyilvá­nulását. Tulajdonképp meg sem próbáltuk még a szétválasztást. A gazdasági helyzet arra kény­szerít bennünket, hogy megba­rátkozzunk a ténnyel: a konkrét munkahely nem egyenlő a szo­ciális biztonsággal. A konkrét munkahely elvesztése azonban nem egyenlő a szociális bizton­ság elvesztésével. A szociális biz­tonság társadalmunk, a szocializ­mus lényegéből fakad. Teljes foglalkoztatásról beszélünk, holott tényszerűen teljes munkakönyv­elhelyezésről kellene beszélnünk. A teljes foglalkoztatottság felté­tele: a munkaerő, a teljesítmény, a technika, a fogyasztás totális harmóniája az egész világon. Ta­pasztalataink szerint ez a harmó­nia létrejön ugyan olykor-olykor, de ne állandó. A szociálpolitika és a bér kü­lönválasztása új kérdést vet fel. Hogyan mérjük, értékeljük a tel­jesítményt? Ma még hiányzik, vagy nagyon korlátozottan hat a többé-kevésbé megbízható mérő­műszer. Ügy hívják: piac. Nem a klasszikus ..farkastörvényeit." ér­vényesítő. de nem is az eladók versenyét ..szimuláló" piacra gon­dolok. A piac hiánya, korlátozott volta nem zárja ki azonban a teljesítmények mérésének lehető­ségét. A teljesítménymérés nyil­vánvalóan differenciáláshoz ve­zet. Hiszen nem vagyunk egyfor­ma adottságokkal áldva, vagy verve. A differenciálódástól való félelem szerintem nem általában a munkavállalókra jellemző. Sokkal inkább azokra az ortodox gondolkodású vezetőkre, akik úgymond, a társadalom tűrőké­pességét vélik aláásni a diffe­renciálás által. Oktalan ez a fé­lelem. mert mára szinte ..ameri­kai" méretű differenciálódás jött létre a magvar társadalomban. Sajnálatos, hogy a differenciáló­dás forrása nem az ellenőrizhető, szabályozható első gazdaság volt. hanem az úgynevezett második. A második gazdaság. Hankiss Elemér által alkotott definíciói közül egyet kiragadok: „Látha­tatlan. társadalmilag nem vagy csak hiányosan regisztrált, be nem'.vallott jövedelmeket ered­ményező gazdálkodói tevékenysé­gek összessége." Amíg az első gazdaságban nem kuriózum a havi kétezer fo­rintos nvugdij, a 3—4 ezer havi bér. a második gazdaságban sem kuriózum a napi 2—3 ezer forin­tos jövedelem. Ez a tény igazol­ja: a magyar társadalom tűrőké­pessége igen nagy. Ha a többnyi­re igazságtalan differenciálódást így elviseli, miért lenne okunk feltételezni, hogy az igazságos, el­lenőrizhető differenciálást nem tűri? K özmegegyezésről, társadal­mi szerződésről, ezek hiá­nyáról sokat haliunk, be­szélünk az utóbbi időben. Köz­megegyezés. társadalmi szerződés jön létre akkor ha osztályok, ré­tegek. csoportok többé-kevésbé elfogadják a társadalmi, politi­kai. gazdasági hierarchiában szá­mukra a társadalom állal kije­lölt helyet. Felkészültségéből ere­dően elsősorban az értelmiség az a réteg, amelyik érdekei érvé­nyesítése. elfogadtatása érdeké­ben igénybe tudja venni az úgy­nevezett tömegkommunikációs eszközöket. Az utóbbi időben az értelmiség nem jelentéktelen há­nyada nincs megelégedve (olykor okkal — máskor ok nélkül) sa­ját. a társadalomban betöltött helyével, szerepével. Igyekszik másságát, különállását hangsú­lyozni. Mártír szerepben tetsze­leg. ö a rosszul fizetett, a szár­nyainak eget nem kapó. a hal­mozottan hátrányos helyzetű. Ha nem áldozta volna ifjúságát ta­nulásra. ha munkakerülő, tolvaj, iszákos, családnyomorító mun­kássá lett volna, bezzeg akkor már régen lakása, és dupla fize­tése lenne. Ha igazán formában van. akkor elmondja azt is hogy a nyáron az NSZK-ban látta: ott az ilyen szép és okos értelmiségi, mintö. tízszer annyi fizetést kap. mint a munkások. Pedig azok a munkások dolgoznak is. nem úgy. Tudat, érdekeltség, demokratizmus E fontos kérdés ilyen jellegű megvitatására a kívánatosnál is kevesebb teret, iehetőséget biztosítunk. Pedig a mi gondunk­ról és bajunkról van szó, és ha az ellentmondások demokra­tikus keretek között — a nyilvánosság bevonásával — nem nyernek megoldást, az csak jelenlegi helyzetünket súlyosbíthatja. A helyzet pedig így is elég problémás, megoldását tovább már nem odázhatjuk. Sajnálatos tény, hogy munkahelyi magatartásunk, munkamorá­lunk — enyhén szólva — laza. Sok a lógás, a lazítás, az egymásra mutogatás, gyengén szervezzük meg feladatainkat, rossz hatékony­sággal dolgozunk: következődképpen igen magasak azok a költsé­gek, amennyiért termelünk é>8 amiért szolgáltatunk. Vagy ahogyan a kérdés szói: „Amit összegürcölünk, azt évszakról évszakra semmivé teszik a fogyasztói javak fölfelé kúsző árai?" V allom, hogy egy vezető személyes példamutatása minden hely­zetben nagyobb erővel hat. mint bármilyen paragrafus, ren­delet, utasítás szigorú előírásai. Vajon, egy üzem. egy gyár vagy egy hivatal, intézmény vezetője úgy dolgozik-e, úgy cselek­szik-e minden helyzetben, ahogyan az- elvárható volna? Nyilván­valóan — tisztelet a kivételnek — nem. Hiszen ő is „csak" ember, és tévedni ugye, emberi dolog. F.gyetértve a felvetett problémával, a nyitottan hagyott kérdé­sek sokaságával, megítélésem szerint három olyan fő terület van gazdaságunkban, amelyek jelenleg is nagymértékben gátolják a szilárdabb munkafegyelem kialakulását, s amelyek természetesen össze is függnek egymással: Tudati fejlettségünk lényeges lemara­dást tükröz anyagi fejlettségünktől, „jómódunktól". Egyéni érde­keltségi rendszerünk nincs kellően összhangban a csoport, a társa­dalom érdekeivel. A munkahelyek közvetlen vezetői még mindig nem élnek kellőképpen a demokratikus irányítás adta lehetőségek­kel. egyszersmind az ebből adódó kötelezettségekkel. Hierarchikus tudatunk és magatartásunk demokratikus fejlő­désünk legfőbb akadálya; megakadályozza, hogy a demokratikus magatartás és cselekvés természetessé, mindennapivá váljék életünk­ben. Ezt a káros „örökséget" is mielőbb le kellene vetkőznünk egy­más közötti kapcsolatainkban. Csupán természetesen, emberien kelle­ne viselkednie vezetőnek és beosztottnak egyaránt. N apjainkban létfeltétellé vált a hatékonyság, a dolgozók moz­gósítása, a jobb munkahelyi magatartás biztosítása. E köve­telmények azonban a legszélesebb demokratikus keretek biz­tosításával és mindennapi gyakorlása közepette valósíthatók meg. Márpedig a demokratizmus megfelelő tudás, önálló személyiség és felelősségvállalás nélkül aligha képzelhető el. Ezért tartom én a munkafegyelem megszilárdítása érdekében elengedhetetlen követel­ménynek tudati fejlődésünk lemaradásának csökkentését, érdekelt­ségi rendszerünk differenciált ésszerűsítését, és a demokratikus ve­zetői stílus általános elvárását, ha úgy tetszik, megkövetelését — a vezetés bármelyik szintjéről és területéről is legyen szó. KUTNYIK PAL. a HVDSZ—KIOSZ szb-titkára A mint „ezek". A munkás ezt hall­va. olvasva, minthogy retorikát sem tanult, lakonikus rövidséggel morog maga elé: Repedjetek hat­felé! A „vita" valahol itt tart. Vélt. vagy valós igazságaink han­goztatása közben alig vesszük észre, hogy az értelmiség na­gyobbik hányada, miként a mun­kások nagy része is. naponta ke­ményen dolgozik. Több-kevesebb eredménnyel. Miközben egymást „dolgozni" küldözgetjük, miköz­ben társadalmi igazságtalanságok kiküszöbölésén dolgozunk, nem azt kellene keresnünk, ami el­választ. sokkal' inkább azt. ami összeköt bennünket. N émeth László álma volt a 30-as években a „Kert­magyarország". Egész más indítékok miatt valósult meg mára kiskertes Magyarország. Számtalan oka közül csak néhá­nyat autonómia utáni vágy; a tulajdonbirtoklás öröme: a ter­mészetbe vonulás; a vagyongya­rapítás stb. eszköze a kert. Esetenként van nyilván gazda­sági haszna is. Ügy gondolom azonban, nem ez a legdöntőbb a hobbikertek elterjedésében. Hi­szen megtermeljük mi a kiskert­jeinkben a világ legdrágább krumpliját, legdrágább zöldségét. Akkor, amikor bekerítünk, ami­kor kutat fúratunk, amikor kis gépeket, vegyszereket veszünk, és ezeket pazarló módon használ­juk. Akkor, amikor tizennégy li­tert fogyasztó autóinkkal oda­vissza utazunk. Sokkal inkább játéknak kell nekünk a kert. Azt játsszuk, hogy ott mi vagyunk a legfontosabbak. Ott értünk tör­ténik minden. Magunk építjük az alpesi szerszámoskamráinkat. Ha sikerült, megépítenünk, ha egye­nes lett a répasor -trtrkor • illúziónk támad, hogy mi a töb­biek. a társadalom nélkül is va­lakik vagyunk. Tudjuk, hogv ez csak illúzió de szükségünk van illúziókra, játékokra. Olykor tá­lán még ilyen játékra is. hogy mi írjuk az újságot. BECSEI SÁNDOR /O-v f % \ í v r //J JlL.A -J| 7 U Xmmi,. jUu <mm\ LENKEY ZOLTÁN RAJZA SJ.U.&Í, Tandori Dezső Az ötemeletes vadgesztenyefák Idehallatszik ablakainkba ezeknek az ötemeletes vadgesztenyeíáknak minden zaja; szél. eső. madár, mondhatni: egyéb. Nekem: négy-öt évtizede; amióta itt élek. És főleg amióta a szemközti házakat lebontották. Bombatalálatos garniszállót, palotát, bérkaszárnyát. A Duna látszik, és egyre jobban látszik a fák közt. mert a fák közül kipusztulgatnak fak. az új fák olyan csekélyek a régiek mellett. Á1 látni a víz hajnali fémes felszínére, a madarak rémes zaja közepette, a víz esőverte színére a fák esőverte zöld színén át. látni a vizet egyre jobban 'a lombokon is. táruló réseiken. Már júniusban elkezdenek kivörösödgetni a lombok, perzselten állnak a vadgesztenyefák, pergő kemény levelekkel. Azért,' persze, vannak köztük ezek a nem-tudni-honnét és hogyan is erős példányok: se állat, se ember, se neny m.űa\.k<?tás egy ¿lyen fa. helyben felügyel, külön rá sincs bízva semmi; és egy költő azt mondta róluk: nem mennek sétára, tudják, hogyan kell megkapaszkodni.'s ahnvira elmondhatnák neki. az 6 élete hogyan is legyen csinálva. A lebontott házak helyén foeizós grundok lettek, aztán parkok, még a finn rokonság emlékjelével is. csavargóval, aki nyaranta is itt üldögél nagykabátban. prémsapkában. az én etetőpoharaimmal a bokrokon, példás park-e. vagv sem. gépkocsikkal, melyek ráhajtanak, éji nyughelvüket közelítve Most a vizet nézem, egy hajó vándor V-jelét. A vadgesztenyék alatt autó- s buszparkoló lesz. s egyebek Pákolitz István Tollbamondta A jobb családok csemetéi hátitáskával feszelegtek; a dűlőúti famíliák ősi küldötteinek hátán vászontarisznya laffogott; méregették bár egymást a bőr-bűzű hátitáskások és a kenderszagú vászontarisznyás népek, s noha kravál nem lett a dologból. az oskolamester mégis jobbnak látta, ha kifogja a.szelet a vitorlából, s máris tollbamondta békéltető bölcsességét: „A tudás éppúgy belefér a vászontarisznyába, mint a hátitáskába; de még jobb. ha kinek-kinek a fejébe töltődik." i

Next

/
Thumbnails
Contents