Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-03 / 259. szám

Szombat, 1984. november 10. 11 »7. a tény. hogy a rajzművészet sokfele irányzattal, technikával van képviselve, s hogy a fiatal és középgeneráció jeleskedik ezúttal is. Kollekciójuk tükrözi u mai magyar rajzmúvészet szinvonalat. sokféleseget. (A rangidős mesterek Barescy, Hincz Gyula. Martyn Ferenc. Reich Károly — csakúgy mint az első biennálén. most is távolmaradtak.) örvendetes, hogy a korábban kissé háttérbe szorult rajz, amely pedig a legősibb szeomesterség. újra teret kap országos tárlaton. ..A gondolatoktól a kiállítható gesztusrajzokig a rajz megjelenési formája végtelen..." — írja Keserű Katalin A rajz. mint önálló művészet címmel a biennálé katalógusában —. majd így folytatja: ..A rajz azonnal rögzíti a kiilső-belső. gondolati vizuális élményt, minden más műalkotásnál közvetlenebbül, természetesebben. Különösebb kivitelező apparátusra nincs hozzá szükség. Ezért rengeteg ötlettel, friss gondolattal találkozhatunk köztük különösen, ha más képzőművészeti ágak. más művészetek. sőt az élet altal kínált raj- ' zi formákat is a rajzművészethez számítjuk. Ez a lenyűgöző gazdagság azonban nemcsak a rajz parttalansagát jelenti korunkban. hanem egyúttal a nemrégiben felvállalt versenyfutás elvesztését is az idővel szemben." Az idei tárlaton sokféle a technika: toll és tus-, ceruza-, színesceruza-. grafit-, szén-, ecset-, golyóstoll-rajz tempera és vegyes technikák. Vannak klaszszikus rajzok. ..képírások", gesztusrajzok, szimbolikus képi ábrák, gondolati megfogalmazások — a megjelenési forrnak is igen különbözők. Archaizáló, szürrealizmusba hajló, geometrizáló. groteszk, lírai, ironikus rajzok sorakoznak egymás mellett. Sok a technikai, raizi bravúr ióval kevesebb a társadalmi, szociális gondolat. Megjelenítés, megidézés. primitív rajzolat, jellé egvszerűsödő, vagy éppen túlburjánzó formák. puha foltok, hideg mértani idomok — ez is. az. is felkerült a. NogváfH Sándor Múzeum falaira. A mtves^és. a klasszikusnak nevezett rajz mintha megsokasodott volna. Banga Ferenc, aki a Nógrád megyei Tanács nagydíját nyerte el boszorkányos figuráival, valószerű mesevilágot idéz. Lacza Márta. El Kazovszkij. Gazsó Rozália, Maracskó Gabriella, vagy éppen Orosz János finoman megmunkált lapjaira hivatkozhatunk. Engel Teran István költői illusztrációi. Wiirtz Ádám briliáns raizai is e vonulatba tartoznak. , Nádler István nagyméretű tempera vonalraizai ketett kalligráfiákat villantanak fel Vonallabirintussal iátszik Luzsicza Árpád. Kalmar István Rajz-teremtés sorozata filozófiai gondolatokat vet fel. Betűk szavak, sorok adiák hegedűs Z. László és Lux Antal grafikáinak tartalmi es formai jellegzetességeit. Dekorativan artisztikusak Haász István. Drozsnyik István es Topor András lapjai, ef. Zambó István Boldog sivatagát halak, madarak, csillagok, emberi testek. szétszórt tárgyak népesítik be. Szabó Tamás. Szabados Margit, Muzsnay Ákos. vagy a Csohány Kálmán-dijat nyert Lóránt János művei folthatásokra epitkeznek. Sorolhatnánk még a neveket, müveket. Hiszen a színvonal, a mesterségbeli tudás jellemzi a kiállítás csaknem minden darabját. A december 17-ig látható biennálé eseménye még két grafikus kamarakiállítása: a tavalyi nagydíjas Kovács Péter és a Csohány-djjas Sulyok Gabriella válogatott munkáinak bemutatása. A második országos rajzbiennálé megrendezésével csak megerősödött az a koncepció, amely az egyedi rajz otthonává Salgótarjánt választotta. Az elképzelés szerint a magyar grafika központja Észak-Magyarország lesz — ezen belül Miskolc a sokszorosított grafikáé. Eger az akvarellé. Egv évtizedes készülődés után az ttf82-es. majd az idei kiállítás bizonyította, hogy a Nógrádi- Sándor Múzeum e seregszemlére alkalmas központ Joggal sorolható már Salgótarján a rajz gyűjtő-bemutató centrumává. kádAr M.ÁRTA Az egyszerűség dicsérete H

a a mai folyóiratokat olvasom, eléggé régi történetek jutnak eszembe az irodalom életéből. Az egyik már a 17. században Molière Az embergyűlölő című darabjában szerepelt, midőn a főhős. Alceste, egy egyszerű francia népdalt állit szembe a bonyolult udvari költészettel. Ehhez kapcsolódik a II világháború után készült Szerelmek városa című film — egyébkent Marcel Carné legjobb filmje — egyik jelenete. A hós rendkívül hosszan udvarol 'szíve hölgyének, aki megunja a hosszú széptevést, és bezárkózik hősünk barátjával, s amikor elhúzza a függönyt, ennyit mond: a szerelem egyszerű. Az egyik emlék irodalmi, a másik filmművészeti, de mindkettő azt fejezi ki, hogy mennyire káros a problémák és az egyszerűen elintézhető ügyek, valamint a kifejezések agyonbonyolítása. Az agyonbonyolítás mindig egy-egy olyan társadalomra vagy irodalomra, művészetre vagy kultúrkörre emlékeztet, amely már túlszabályozza önmagát; a rendeletek, a kifejezések, a megfogalmazások érvényükét vesztik, mert elöregedtek, s nagyon óvatosan kell mindent megfogalmazni, mert minden félreértésre ad alkalmat, s a félreértésekből igen bonyolult szituációk keletkezhetnek. Ha ma például valaki beadná egy szerkesztőségbe a következő sorokat: „Őszbe csavarodott a természet feje. Dérré vált a harmat, hull a fák leyele" — valószínűleg azonnal visszakapná, pedig ezek Arany János-i sorok, mégpedig a Toldi estéjének nyitósorai. De egyszerűek. Nem úgy. ahogy Szabolcska Mihály volt egyszerű, hanem úgy, mint minden igazi művészet, minden igazi költészet, es minden olyan társadalom vagy olyan tarsadalmi réteg, mely nyíltszívű. őszinte es közvetlen. De elfelejtettük a közvetlenséget. S ez lenne az oka annak, ha ma mar visszaadnák az előbb idézett szöveget. S azt hiszem, hogy emögött az. irodalmi jelenség mögött társadalmi jelenseget kell latnunk, amely egyfelől érthető. Mélyen összefügg ugyanis azzal, hogy társadalmunk hosszú ideje konszolidált. és minden konszolidációban egvre bonyolultabbá, finomabbakká. cizelláltabbá válnak az elet szabályai. Továbbá társadalmunk egyre több lehetőséget nyújt, és a több lehetőség mindig új kérdéseket, komplikáltabb viszonyokat termel ki magából. M

indez igaz. ennek a ténynek tudatosítása azonban egyáltalán nem felesleges. Sőt csak akkor, ha tudatosítjuk, hogy a társadalmi folyamatok a konszolidáció periódusában szükségképpen bonyolultabbak, közvetettebbek, mint a nagy változások idején, akkor lehet igazán felvenni a küzdelmet az egyszerűség, az őszinteség és a közvetlenség érdekében. Persze nevetséges volna, ha valaki magukat a konszolidált viszonyokat támadná, mert a konszolidaltsag szükségszerű fejlődési eredmény, melyet egyetlen társadalom sem ad fel. Azonban a nyugalomból, az agvonszabályozottság. a túl minuciózus és túl precíznek látszó bürokrácia nem szüksegkeppen következik. Hadd említsem meg például, hogv még a fiatalok Iskolai dolgozataiban es írásaiban is sokszor találkozunk a túlbonyolítottsággal. Ott is. ahol nemcsak szükségtelen, hanem egyszerűen akadályozza a gondolat kifejtését. Tehát társadalmi betegségről- van szó, melyből ki kell gyógyulnunk, visszatérve nem a leegy /.erősítéshez, hanem ahhoz, hogv a szavaknak elsődleges értelme is van. Milyen jelenségeket sorolhatnék még fel a fentiek alátámasztására? Senkit sem akarok kanonizálni, de mégiscsak furcsa, hogy igen sok írás születik napjainkban, mely számos marxista szerzőt idéz, olyanokat, akik — helyesen vagy helytelenül — Marx. Engels és. Lenin írásaiból indultak ki. Értelmetlen "volnn-élöírnf''.T/tt" libgy ki kit idézhet és kit nem. Különben Is az úgynevezett cijatoíijgia, vagyis az idézgetések kórs/áká már elmúlt. Az viszont mégiscsak furcsa, hogy sokszor közismert marxi igazságokat más szerzők. Lukács. Althusser vagy Gramsci, tehát modernebb alkotók átírásai alapján ismeri jneg a mai fiatalság. Az egészről eszembe jut az, midőn egy német tudós nem Goethétől idézte Goethe híres mondatát. mely szerint: „Szeretlek, s ha szeretlek, mi közöd hozzá", hanem mint André Gide fordulatát szerepeltette, aki pusztán Goethét idézte. Mi is hasonlóképpen vagyunk. Az idézetek idézeteinek az. idézetét kez.djük megteremteni, és nem fordulunk vissza a meglehetősen evidens forrásokhoz. P

érsze többről van szó. mint irodalmi vagy tudományos kérdésről. Ha csak az irodalmi módszerek forognának kockán, szükségtelen volna ezeket a sorokat leírni. De az. az igazság, hogy sajat életünket néha telerakjuk olyan kérdésfelvetésekkel. olyan ellentmondásokkal, melyeken mar nem látszanak át azok a legfontosabb összeütközések, melyeket a magyar tássadalom átel. Nemcsak lánckereskedelem létezik, hanem lánc-gondolkodás is. Nemcsak a termelőtől a fogyasztóig vezető út hosszabbodik meg, hanem a valóságos konfliktusoktól a megfogalmazottakig is egyre hosszabb lesz. s így aligha tudjuk megoldani az igazi nehézségeket Pedig megvan a lAsszaút az. egyszerűséghez. Azoknak van iga/.uk, akik nem azt követelik meg. hogy pusztán néhány tiszteletkör leírása után, néhány személyes aggály feltárásával es bizonyos önmagunkba vetett kételkedéssel mondjuk ki. hogy mi fá.i. hanem azt kérik: közvetlenül és igaz módon áruljuk el. hogy sajognak a sebek. HFRMANN ISTVÁN Zelk Zoltán Mint űzött eb Mint űzö t eb. vonítva fut a tái fölött a szél. ' nvomában csörögve, három húseees falevél. Erdők, ligetek peremén, amerre elhalad: váavón emelik eg felé a fák ágaikat. Szállnának ők is. mint amott a három falevél — rabok a fák. bús börtönük a nappal és az éi . . . Fut. fut á szél maid megpihen és fáradtan piheg s tűnődve, hosszasan kering egv kis tisztás felett s nézi: alant, a dúlt füvön sziszegő rőzse ég: öreganyó melegíti bögrénvi levesét. Leszáll a szél. belekóstol s mormogva fut tovább — széthinti a vidék fölött a szegénység illatát. * A költő hagyatékából. Mesterségből jeles Kilencvennyolc művész 187 munkája szerepel a Salgótarjáni Nógrádi Sándor Múz.eum termeiben a 11. Országos Rajzbiennálén. Noha az idén jóval kevesebben (csak kétszázan) kaptak meghívást a kiállításra, mint két evvel ezelőtt az első biennálera, mégis 516 mű közül válogathatott a zsűri. A számok persze itt nem mondanak sokat. Annál többet OIENES GABOR: MADÁRRAL AND BEN lis JÓZSEF: FÓLIA HÁZTÁJI