Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-11 / 265. szám

Vásárnap, 1984. november 11. 3 Körösi Csorna nyom Jó! jött a jó idő Finisben az őszi munkák „Minden nép eredete ho­malyba vesz, mondák vilá­gába vezet. Nem célom sem a biblia, továbbá sem a mondák világán elindulni, csupán a jelenlegi tapaszta­latok és dokumentumok sík­ján, amelyen a kérdés meg­fogható és észlelhető. Per­sze ezen tapasztalatok még nem jelentenek egzakt való­ságot, teljes bizonyosságot, csupán lépcsőt, esetleg (át­jelzést a jövő ismeretei szó­mára, amit utazásom első állomásán Japánban Imaoka professzorral való beszélge­tés közben megállapíthattam. Imaoka professzor a magyar —japán rokonság kutatója. Két könyvet írt ezen kérdés­ről. Magyarul tökéletesen beszél, ír, olvas, ő állította össze az első japán—magyar szótárt, mely közel 50 azo­nos és 300 hasonló szót tar­talmaz. Közöttük találjuk a legősibb magyar—finn sza­vak egyikét, viz, vizu, mizu szavakat Mindkét nyelv nyelvtani felépítése is ha­sonló. Ragozó nyelv propozí­ciók nélkül. Imaoka szerint is a magyarok Ázsia közép­ső részéről nyugatra, míg a japánok keletre húzódott ro­konok. így vezettek a szálak Dél-Kínán át, ahol jelenleg is körülbelül 2 millió Ordas nevű rokontörzs él a Sárga­folyó völgyében, Hingah Fu­Shensi volt missziós tarto­mányban. Erről először P. Szajkó misszionárius értesült 1956-ban. Ezen értesülést megerősítette a két világjáró irancia fiatalember, köztük Cíeuguehen Rurant, akikkel Tokióban az Y. M. C. hotel­ben találkoztam. Ök is át­utaztak ezen a területen, ök is emlékeztek Ordasokra, kiknek nyelve nem azonos a körülötte levő kínaival. Meg­ígérte, hogy visszatértében útba ejti Magyarországot. Megemlítettem neki. hogy nálunk szintén található Or­das nevű helység és csalá­dok is. Itt említem meg esz­mecserémet ezen kérdésről professzor Metzger Nándor magyar diplomatával. ki hosszú éveket töltött Japán­ban és Kínában, 5 írta meg a magyar nemzet történetét és számos Petőfi-verset ja­pán nyelven, amit alkalmam volt megtekinteni. Japánból Formozán, a Filippini-.szige­teken. Sziámon, Dél-Vietna­mon. Ceylonon át érkeztem Kalkuttába, Indiába. Itt behatóan megszemléltem Ázsia leggazdagabb múzeu­mának antropológiai osztá­lyát, valamint a Senegali Társaság könyvtárát. hogy adatokat, eligazítást szerez­zek további búvárkodásom számára. A múzeumban há­rom rokontörzs viaszfigurái, adatai szerepelnek. többek között Bihar törzséé is. To­vábbá szerepel még Mangar és Serpa. A Bengáli Társa­ság könyvtárában Accossion No. C. 958. szám alatt talál­tam meg Körösi Csorna Sán­dor eredeti tibeti—angol szó­tárát az új épület emeleti helyiségében. Körösi Csorna Sándor mellszobra a könyv­tár régi épületében áll négy angol tudós szobra között." * Egy olyan ember mondja ezeket az érdekes dolgokat, akinek temperamentuma, egyénisége lenyűgöző. Mr. András Turáni 72 éves ame­rikai állampolgár, a Los An­geles-i egyetem néprajzi ku­tatója. Egész életét és 16 ezer dollárját arra Szentelte, hogy Körösi Csorna Sándor nyomdokait végigjárja. Tu­ráni Andrással itt, Szegeden ismerkedtem meg, mert hisz magyar származású, hozzá­tartozói a Tisza-parti város­ban élnek. Megvallom, so­káig hitetlenkedve hallgat­tam az idős világjárót. So­káig az volt a benyomásom, hogy egy „szent őrülttel" ta­lálkoztam, aztán a tények, különböző dokumentumok eloszlatták kétségeimet. „Igen tisztelt Turáni úr! Megkaptuk szíves értesítését Lassából. melyben közli, hogy Körösi Csorna Sándor halálának évfordulóján — céljait és nyomdokait kö­vetve — jutott el oda. E nagyszerű hazafias cseleke­detéhez szívből gratulálok a Magyarok Világszövetsége Elnöksége és — az illetéke­sek megbízásából — a Ma­gyar Népköztársaság Kor­mánya nevében is. Kívá­nunk önnek további jó erőt, egészséget, nemes magyar törekvéseinek valóra váltá­sában is. Honfitársi üdvöz­lettel: dr. Gosztonyi János főtitkár." Hpgy kezdődött ez a vi­lágjárás? „Több mint fél évszázad­dal ezelőtt Dunántúl egyik szép helyén, Sümegen, a kö­zépiskolában Takó János ta­nár úr földrajz óráján, a p.:d alatt, olvastam. Ekkor az előadást tartó komoly ta­nár rám rivallt: — Hozd ki azonnal a könyvet! Remegve kiszédelegtem a tanár elé, kezemben Beny<?vszki Móric utazása és kalandjai címú könyvvel. A tanár arca meg­enyhült, a komor hang elné­mult. leszelídült, mint a jó forrásvíz. És ezt mondta: — Most pedig el fogod monda­ni. amit olvastál, és minden órán részleteket mesélsz a könyvecskéből Így lettem ?zereímese a földrajznak, a történelemnek. Ez volt az el­ső döntő belső Indíték, amely későbbi életemet megszabta. Közel 30 évvel ezelőtt. Ame­rikába mentem. Előbb Bos­tonban telepedtem le, aztán végleg Los Angelesben. Két j munkát is vállaltam, hogy Körösi Csorna Sándor útját bejárjam. Először 1965-ben keltem útra és jutottam el Dar.jeelingbé. Körösi Csorna Sándor sírjához, ahol emlék­táblát és világot helyeztem el." * Az elmúlt húsz évben mennyit utazott Turáni And­rás? „Kőrösj Csorna Sándornak sokkal nehezebb dolga volt, mint nekem. Ö többnyire gyalogosan közlekedett, én repülőgépen, vonaton és ha­jón. Eddig összesen 250 ezer kilométert tettem meg. Az első utam alkalmából Dar­jeelingben találkoztam Ten­zing Norgejjel, a világhíres serpávai, aki az új-zélandi angol Hillaryval elsőnek mászta meg földünk legma­gasabb hegycsúcsát, a Mount Everest. Tenzingnek már előzőleg levelet írtam, és át­adtam neki a magyar ser­pák üdvözletét, hiszen Ma­gyarországon is élnek leszár­mazottaik. A sírnál fogadal­mat tettem, hogy folytatom Körösi útját, ki Tibetbe, Lhassába akart menni és a magyarság eredetét kutatni. Egy amerikai régészcsoport­tal 1982-ben jutottam el Lhassába. Egyébként a ma­gyarok eredetét keresve, más országokban is utaztam. így voltam Pakisztánban. Kuva­itban. Irakban. Szíriában, Jordániában, Libanonban, Görögországban, Egyiptom­ban. Utazásom alatt még Európában, a Frankfurter Algemeine Zeitung híradá­saiból értesültem, hogy Ar­gentínában él egy magyar honfitárs kutató, aki úgy vélte, hogy Peruban és Ecua­dorban járva a magyarság­gal rokon indián törzsekre bukkant. Buenos Airesben 1966-ban felkerestem a hon­fitárs kutatót, és vele az egyes indiánok rokonságáról és a magyarokkal való, álta­la feltételezett kapcsolatról beszélgettem. Felhívták a figyelmemet egy 1729-ben Madridban nyomtatott könyv­re. amelynek spanyol szer­zője azt állítja, hogy a kara indiánok nem hajlandók megtanulni sem a hódító spanyol, sem a többségben levő kvochua nyelvet, mert magukat hun scyta leszár­mazottaknak tartják. A ka­ra törzs egyébként a ma­gyar honfoglalás kori törzsek egyike volt. és Yijon Cama­no ecuadori nyelvtudós sze­rint fennállt egyes indián törzsek nvelvrokonsága a magyarral. Ottani egyes vé­lemények szerint ezek az in­diánok tengeri úton érkez­hettek Ázsiából Amerikába." Halász Miklós Molnár Józseí felvétele Pusztamérgesen folyamatosan szállítják a teli almát Kedvező idő járt a me­zőgazdákra az elmúlt két hétben. A közlekedést talán nehezítette a sűrű őszi köd, a betakarítok viszont ettől nyugodtan dolgozhattak, az utóbbi napokban pedig kife­jezetten kellemes, napos idő volt. A korábbi elmaradást, amelyet ugyancsak az időjá­rás, a szeszélyes, hűvös nyár okozott, így sikerült meg­szüntetni. Kevés fagy volt eddig ezen az őszön, az sem súlyos, s így a becsült pap­rikatermést sikerült betaka­rítani, bár így is veszett kárba valamennyi. A bor­szőlő is édesebb lett végül valamivel, mint amire szá­mítottak, ezzel együtt is át­lagosan 15—15,3 cukorfokos. A hét/végére csak néhány kisebb területen maradt ve­tetlen a föld. Elvetették, ami kalászost akartak, sőt vala­mivel többet is. Az utóbbi két aszályos esztendő ta­pasztalata ösztönözte erre a nagyüzemeket. Kukoricából ugyanis idén is gyengébb lett a termés, mint kalászos gabonából, ezért sokan úgy látják, jobban megéri kalá­szost vetni. Néhány hét múlva már pontos adatokkal is lehet ezt igazolni, meny­nyien bíznak jobban a bú­zában, árpában. Befejeződött a szüret, bár egy-két kisebb táblán még találkozni szüretelőkkel, a termés zöme már biztonság­ba került. Az idei esztendő vitákat és gondokat hozott a bortermelőknek és feldol­gozóknak. Sokfelé ráfizetéses a borszőlő termesztése az alacsony átadási árak miatt, s ez nyilván nem mehet így tovább sokáig. Ha tovább emelkednek a költségek, és csökken vagy stagnál az ér­tékesítési ár, akkor valószí­nűleg a termelést fogják csökkenteni a nagyüzemek. Idén elfogadható a termés cukorrépából. A megyében mintegy 5 ezer 500 hektá­ron termesztik ezt a kultú­rát. körülbelül 4 ezer 900 bektárt takarítottak be be­lőle a hét végére. Ütemes és gyors a felvásárlás. Ku­koricából összesen 6 ezer hektárnyi van még talppn, jól haladnak a betakarításr sal. Egyre több helyen tért hódítanak az energiatakaré­kos tárolási módok. Néhány zöldségféléből túl­termelés mutatkozik. A ká­posztát például nehéz elad­ni, ugyanez a helyzet a sár­garépával is. Néhány nagy­üzem egyelőre nem szedi föl ezeket a zöldségféléket, ha később sem kell a piacon, jó lesz takarmánynak, s meg­spórolják a tárolgatás költ­ségét. Nagyjából megnyugtató a helyzet, az idei termés or­szágos méretekben lényege­sen jobb a tavalyinál. Mert kisebb területen volt aszály, s ami megtermett, most már fedél alá került, vagy biz­tonságosan betakarítható. Si­keresnek és reménykeltőnek látszik a jövő évi termés megalapozása is. Idegenforgalmi mérleg Épül a műjégpálya Szegeden épül a műjégpálya. A csatornázásokkal, földmunkákkal elkészültek, most a pá­lyaszerkezeten dolgoznak. Ennek a kőművesmunkáit, födémezését az idén befejezik, a hűtéstechnológia, a csőrendszer kialakítása az időjárás függvénye is. A Hazai in s Nép­front hulladékgyűjtési akciója 191 ezer 500 forintot „hozott" a jégpályának, téglajegyck­bol. kommunista műszakok felajánlásaiból 7 millió forint gyúlt össze Az Országos Idegenforgal­mi Hivatal felmérése szerint szeptember végéig összesen 11.3 millió külföldi látoga­tott hazánkba, csaknem egy­harmadával több, mint az előző év azonos időszaká­ban. Ezen belül gyors ütem­ben. emelkedett a turisták szama: elérte a 7,5 milliót. Az általuk itt töltött idő 56 millió éjszakát tett ki. A külföldiek idegenforgalmából származó bevétel több mint egyötödével haladta meg a tavalyit, s elérte a 15,8 mil­liárd forintot. A rubelelszámolású orszá­gokból érkezett a külföldiek mintegy háromnegyede (7,8 millió látogató, illetve 5,5 millió turista), számuk a ta­valyinál szintén majdnem egyharmaddal nagyobb. En­nél valamelyest jobban emelkedett az általuk ha­j zánkban eltöltött idő. A ke­reskedelmi szálláshelyek for­1 galma ugyanakkor szeré­j nyen, mindössze 8 százalék­kal nőtt. Meghatározó szere­roet játszik a gyors ütemben | fejlődő csehszlovák forga­lom — a szocialista orszá­gokból a hazánkban járt turisták mintegy fele cseh­szlovák volt —, s ugyancsak iszép számmal érkeztek Len­I gyeiországból és az NDK. j ból. A Szovjetunióból hoz­'závetőleg annyi turista ér­¡kezett, mint tavaly. A ju­fgoszláv látogatók száma di­(namikusan növekszik, de az onnan érkezők közül keve­sen veszik igénybe a keres­kedelmi szálláshelyeket. A tőkés országokból 2,8 millióan érkeztek, csaknem félmillióval többen, mint az előző év hasonló időszakú. ban. A forgalomnak mintegy felét kitevő turisták száma (1.6 millió), ennél is gyor­sabb ütemben nőtt. Az is megfigyelhető volt azonban, hogy a tavalyinál valamivel rövidebb ideig tartózkodtak Magyarországon. A kereske­delmi szálláshelyek „tőkés" vendégéjszaka-forgalma 13 százalékkal, ezen belül pe­dig a szállodáké 14 sz' a­lékkal emelkedett. Szeptem­berben erőteljesen megélén­kült a konvertibilis valuta­bevétellel járó idegenforga­lom, a látogatók száma 27, a turistáké 31 százalékkal, az általuk itt töltött idő 27 százalékkal nőtt. Különösen a két, hagyományosan leg­jelentősebb partner ország­ból, Ausztriából és az NSZK. ból jöttek többen, csaknem 30 százalékkal nagyobb számban, mint tavaly ilyenkor. Külföldre 4,2 millió ma­gyar állampolgár utazott az év első kilenc hónapjában, csaknem • egyötödével töb­ben, mint 1983 azonos idő­szakában. A turisták több­sége — összesen körülbelül 3,7 millió — a szocialista országokat kereste fel, s mintegy félmillióan látogat­tak el a tőkés országokba. Az idegenforgalmi kiadá­sokat és bevételeket figye­lembe véve a nemzetközi idegenforgalmi fizetések mérlege 143 millió transz­ferábilis rubel és 116 millió dollár aktívumot mutat. (MTI) LibakoSbeis; Több újdonság próbagyár­tását kezdték meg a Kis­kunhalasi Baromfi-feldolgo­zó Vállalatnál. A nagyszá­mú májliba feldolgozására berendezkedett üzemnek az utóbbi években már gondot okozott a libahús értékesí­tése — se külföldön, se bel­földön nem talált valameny­nyire vevőt. Az ebből adódó gondot különféle ízesítésű libakolbász, -szalámi és -sonka készítésével, értéke­sítésével akarják megolda­ni. A recepteket a gyár sa­ját szakemberei dolgozták ki, s az első szélesebb körű kóstolók is sikeresek voltak. A feldolgozó szocialista bri­gádjai a kongresszusi, fel­szabadulási munkaverseny­hez csatlakozva többek kö­zött arra is vállalkoztak, hogy gyorsan elsajátítják az újdonságok készítésének technológiáját. Vállalásuk megvalósítása — az előzetes számítások szerint — már ebben az évben körülbelül 800 tonna libahúskészítmény forgalomba hozatalát teszi lehetővé.

Next

/
Thumbnails
Contents