Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

Szombaf, 1984. november 24. 3 Reformterv a szakmunkásképzésben Ha a pedagógus! me És jönnek a fiatalok A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta a Központi Nepi Ellenőrzési Bizottság jelentését a szakmunkásképzés helyzetéről. Ez a jelentésirendkívül alapos munkával készült, öszszefoglalja azokat a megállapításokat. amelyek ugyan már jó évtizede ismertek. de ma is jellemzik a szakmunkásképzés gyakorlatát. A már ismert tények elszomorító képet mutatnak. A szakmunkásság utánpótlása az általános iskolában leggyengébb eredményeket produkálók közül verbuválódik. A szakmák választásáról nem a gyerekek döntenek, •sokan közülük kényszerpályára kerülnek. Ma Magyarországon B69 szakma van, ezek közül 49-be azok mennek, akiket a népszerűbb szakmáikra a gyenge eredményeik miatt nem vesznek föl. Nagyon szépen hangzik az a statisztika, hogy az általános iskolát elvégzettek. mintegy 90 százaléka továbbtanul. Az viszont már sokkal sötétebb képet mutat, hogy a szakmunkásképzőbe felvettek 25 százaléka lemorzsolódik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az általánost el nem végzettekkel, a tovább nem tanulókkal és a lemorzsolódókkal együtt egy-egy korosztálynak 35—40 százaiéira csak alacsony színvonalú általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Vagyis: újratermelődik egy kulturálatlan, iskolázatlan, képzetlen társadalmi tömeg, amelynek a munkamegosztásban segédmunkát, maximum egyszerű betanított munkát lehet csak adni. S ezek az emberek fiatalok; még 2020-ban is munkaképes korban lesznek. Hogyan lehet ezekkel végigcsinálni otyan, a társadalmakat átalakító folyamatokat mint péWánl a mikroelektronikai íorradaJoma? Á szakmunkásképzés alárendelt a pillanatnyi gazdasági helyzetnek. Mindig az éppen aktuális immkaerős/.üksögletre képeznek embereket, s nem veszik figyelembe, hogy egy-egy nemzedék 35—40 évig fog dolgozni. A másik gond, hogy a szakismeretek rendkívül gyorsan elavulnak. Gyakorlatilag csak az alapismeretek oktatásának van értelme, hiszen egy-egy iparág szakmai fogásai jó esetben egy évtized alatt elavulnak. Az iskolák egyébként is rég lemaradtak az élet mögött. OktatóműheIveik alig hasonlítanak az üzemi körülményekre, nem CNC-vezérlést tanítanak a gvakorlatban, hanem kalapacsreszelést. Nincs is pénze az államnak arra, hogy a szakmunkásképző intézményeket szerelje föl a korszerű. ám igen drága gépparkkal. s ezt időről időre megújítsa. A szakmunkásképzés reformja a közoktatás egészének reformfolyamatába illeszkedik. Elfogadott kormányprogram van erre. amely a jelenlegi helyzet ellentmondásait igyekszik feloldani. A változások érintik a szakmai képzés tartalmát és szerkezetét egyaránt. A jelenlegi 3 éves szakmai képzés fokozatosan tért veszít t'e jó ideig még fennmarad •\ főként manuális készségei és nagy testi erőt igénylő szakmák oktatásában. A Szakmai képzés a szakközépiskolákba tolódik át, a gyerkeknek körülbelül kéthariada jár majd a szakközépskolákba, egyharmada a hagyományos szakmunkásképzőbe. A tervezet igyekszik föloldani a jelenlegi szisztémának azt a hibáját, hogv nincs lehetőség a korrekcióra, a menet közbeni módosításra. Az új formában öszszekapcsolódik a hároméves szakmunkásképzés, a negyéves szakközépiskolai képzés és az ötéves technikusképzés. Az első két esztendőben közös alapismereteket oktatnak, s csak a második év végén kellene dönteni, ki hol szándékozik folytatni. Ebben a korban már lényegesen érettebbek a gyerekek a választásra. Abban, hogy ki hová kerül persze nemcsak a vágyálmok, hanem az első két esztendő tanulmányi eredményei is szerepet játszanak. A vállalatok is kapnák majd iskolafönntartási jogot. Szakképzési' bázisüzemeket alakítanak ki. kapnak ehhez támogatást, de saját jól felfogott érdekük is diktálja, hogy a szakmai oktatást magas szinten műveljék. A képzést közösen irányítja majd a Művelődésügyi Minisztérium és a szaktárcák. Az előbbi határozza majd meg az oktatás általános körülményeit és az órakereteket, a szakmai főhatóságok pedig az oktatás tartalmát. A szakmai képzést adó iskolákban növelni kívánják az általános műveltséget. Közismereti tárgyakat is magas színvonalon akarnak oktatni. A hagyományos tantárgyak helyett integrált rendszer lesz, növekszik a szakmai elmélet aránya. Az iskola jó alapokat igyekszik adni, amelyre utóbb az üzemekben építik rá az éppen szükséges gyakorlati tudnivalókat, készségeket. Az egész rendszer az eddigi kísérletek után a kilencvenes évek elejére válhat általánossá. A tervezet megvalósítása jelentősen emelné a magyar szakmai képzés színvonalát. Kérdés azonban, hogy megvannak-e, illetve a kilencvenes évek elejére meglesznek-e a reform megvalósításának feltételei. Ennek legfontosabb eleme a pedagógus pálya anyagi és erkölcsi megbecsülésének helyreállítása. Addig, míg az általános iskolai oktatás nem javul, nem fognak felkészül• • • tebb tanulók a középiskolákba kerülni. Az általános iskolai oktatásnak pedig korszerű eszközök nélkül, a pálya társadalmi fontosságával arányban álló tanári fizetések nélkül nem javul a színvonala. Ameddig tanteremhiány van. pedagógushiány van, két-három műszakos tanítás van. negyvenen fölüli osztálylétszámok vannak, addig lényeges javulást nehi lehet várni. Léteznek ugyan elképzelések a helyzet javítására, de ezek a népgazdaság majdani pénzügyi lehetőségeitől függnek. Nem szívesen mennek a pedagógusok a szakmunkásképzőkbe tanítani, mert keveset fizetnek, a gyerekek tudatlanok és nehezen nevelhetők: a személyiség sokoldalú fejlesztése helyett némelyiket folyékonyan olvasni is ott kellene megtanítani. Nyitott kérdés, hogyan alakul majd az oktatás irányítása. amely a vállalatok, a szaktárcák és a Művelődési Minisztérium közt oszlik meg. Már ma is vannak olyan jelenségek, hogy egy-egy vállalatnál csak az ott végzendő munkákra tanítják meg a fiatalokat. Például a DÉLÉP-nél főként belső, a DÉMÁSZ-nál főként külső szereléssel foglalkoznak a villanyszerelő tanulók. 0 Egyelőre nem megoldott a szakoktatók felsőfokú képzése sem. Többségük a szakmához értő, de pedagógiai ismeretekkel nem rendelkező vállalati szakmunkások közül kerül ki. Egyelőre csak néhány tankönyv készült el az úgynevezett integrált tantárgyakból, nem tudni, mennyire tanulhatók és a hagyományosan képzett szaktanárok által mennyire taníthatók ezek. A KNEB vizsgálata által elemzett mostani helyzeten mindenesetre változtatni kell. ám a reformokat csak akkor kíséri majd siker, ha a megfelelő fettételeket időben megteremtik hozzájuk. Tanács István Hosszú-hosszú évek teltek el úgy. hogy a szakma népszerűtlennek látszott Alig volt jelentkező. aki cipőipari szakmunkás szeretett volna lenni. Mostanság 40 fiatal is van a tanműhelyben. Miért? Törődnek velük. Erről győződtem meg a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregysége II. alapszervezetének jó hangulatú beszámoló taggyűlésén a minap. Tulajdonképpen azt a gondolatot fogalmazták meg a hozzászólók, amit igazából fontosnak tarthatunk: az ember felelős a jövőjéért. Es ebből adódóan: a pártalapszervezet valamennyi tagja úgy érzi, ós nem kevesen. majdnem 40-en vannak, hozzá kell járulniuk az ország boldogulásához. Jól tudják, hogy elsősorban gazdasági feladataikat kell teljesíteniük. növelniük kell a tőkés export mennyiségét, meg kell felelniük a szigorúbb követelményeknek, mert a vevő manapság már a minőség és az esztétika tekintetében is igényesebb, mint korábban volt. Naponta körülbelül 8 ezer pár cipőt kell készítenie a gyár kollektívájának. Amerikába, az NSZK-ba és Svédországba szállítanak. Ahogy Garamvölgyi Antalné. a pártalapszervezet titkára fogalmazta beszámolójában : „A tőkés piacra betörni és ott megmaradni igen nehéz feladat. Ez a tény minden szervezeti egységtől; üzemtől, műhelytől több munkát kíván. Elég. ha csak azt említjük meg, hogy egykét ezer páros kisszériákat kell gyártani, méghozzá kétféle bőSegben és tíztizenöt féle színben. A szállítási határidők igen szigorúak Valamennyi hozzászóló kritikus és önkritikus hangnemben beszélt. örvendetes volt hallani, hogy a kommunisták milyen' komolyan gondolják azt. hogy hazánk felszabadulásának és a XÍU. pártkongresszus tiszteletére' elindult munkaverseny eredményeket hozzon. Azt tapasztaltam. hogy ebben a gyárban mindenki dolgozni akar, s csak annyit kér. hogy a vezetők biztosítsák ehhez a megfelelő fettételeket. Példaként: a Vörös Zászló nevű brigád (a tűződében dolgoznak) két többlet kommunista műszakot is felvállalt. öt év munkájáról adott számot a pár talapszervezet. De igazából nem a múlttal, hanem a lehetséges jövővel foglalkozott mindenki. Valamennyi párttag tudja, hogy példát kell mutatnia munkában és emberségben is ahhoz, hogy úrrá legyünk azokon a gondokon, amelyek most jellemzőek a magyar gazdaságra. 'Ahogyan Kaczur iJijos, Belovai Antal és Maróti Ferencné is megfogalmazta: van ebben a kommunista kollektívában annyi erő, hogy magával tudia ragadni a többieket is. Egyre szigorodó gazdasági föltételek között dolgozva ts hiszik és tudjak, hogv nemcsak magukért, hanem közös ügyeinkért is dolgoznak. Erre a gyárra is jellemző: csökken a létszám, növekszik a munkaigényes termékek aránya, s az is, hogy műszaki fejlesztésre nincs elegendő pénz. És ennek ellenére is vállalják, hogy minden feladatukat teljesítik. Nem kis dolog ... l'etri Ferenc Életkörülményeink A KSH felmérése A Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív felmérést készített a lakosság életkörülményeinek alakulásáról. A demográfiai és foglalkozási adatokon kívül a felmérés képet ad a munkakörülményekről, a lakókörnyezetről, lakásviszonyokról, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságról, a lakosság egészségi állapotáról, valamint az életmódot meghatározó számos más tényezőről. Az adatokból megállapítható, hogy a szellemi foglalkozásúak összetételében szembetűnő a nemek közötti eltérés: a férfiaknak kevesebb mint egynegyede, a nőknek viszont 42 százaléka szellemi foglalkozású. A szellemi foglalkozású férfiak közül ugyanakkor minden negyedik, a nők közül csak minden tizedik tölt be vezető beosztást. Ez megerősíti azt a közkeletű nézetet, hogy a férfiak a szellemi pályát egyre inkább csak akkor választják, ha esélyt látnak valamilyen vezető poszt elérésére, illetve csak bizonyos fajta értelmiségi pályákra lépnek, összességében — a vezető csoportot kivéve — a szellemi foglalkozások elnőiesedése tapasztalható. A nemzedékek közötti összehasonlítás azt jelzi. hogy a fiatalabbak körében fokozottabb az. elnőiesedés folyamata. A munkásság körében szintén erőteljes a nemek szerinti rétegeződés. A férfiak közt egyre több a szakmunkás, a nők azonban — a korábbiakhoz hasonlóan — elsősorban betanított munkásként dolgoznak. A segédmunkások közt csaknem ugyanj annyi a férfi, mint a nő. A munkavállalóknak öszszesen 7.4 százaléka dolgozik kötetlen munkaidőben, tehát részben maga osztja be idejét, választja meg, hogy a törvényes munkaidőn belül mikor dolgozik. Arányuk a felsőfokú végzettségű vezetők körében 28.4. az egyetemi, főiskolai diplomával nem rendelkező vezetőknél 17,4 százalék. A fizikai munkások közt csak 5,4 százalék, a termelőszövetkezeti tagok közt pedig 7,6 százalék a kötetlen munkaidőben dolgozók aránya. Az adatok szerint az aktív keresőknek 69 százaléka egy, 11,3 százaléka kettő. 6.5 százaléka három, illetve négy műszakban, a többi úgynevezett osztott műszakban, vagy állandóan éjszaka dolgozik. A munkába, illetve onnan hazautazás sok esetben jelentős időt vesz igénybe. A statisztika az utazási időt akkor tekinti megterhelőnek, ha az egyszeri — tehát vagy oda, vagy vissza — utazás háromnegyed óránál hosszabb. Az adatok szerint a munkavállalóknak csaknem 90 százaléka negyvenöt percnél rövidebb idő alatt' ér munkahelyére. A lakókörnyezetet jellemző adatokból kitűnik, hogy a 15 évnél idősebb lakosságnak 16.9 százaléka lakótelepeken. 20.5 százaléka városi családi házakban, 2.1 százaléka a gyárak környékén. 3.9 százaléka városi zöldövezetekben. 12.3 százaléka a hagyományos zárt beépítésű városrészekben, 34,7 százaléka a falvak középponti részeiben él, a megkérdezettek kisebb hányada pedig a faluközponttól távol, tanyán, illetve majorságban, különféle leiepeken, kolóniákon lakik. Honvédségi alakulat elismerése Újabb kiemelkedő eredmény született a Magyar Néphadseregben meghirdetett szocialista versenymozsalomban, amely idén a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója és a XIII. pártkongresszus tiszteletére tett vállalásokkal bővült. A harci és politikai kiképzés legjobbjai közül kitűnt az egyik dunántúli alakulat, amelynek katonái elnyerték a „Magyar Néphadsereg kétszeres kiváló magasabb egysége" kitüntető címet. Ez a kitüntetés mindeddig egyedülálló a néphadsereg történetében; a parancsnokok és a sorkatonák több évi kiemelkedő helytállásukkal érték el azt. A kitüntető címet pénteken Pacsek József altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes adta át. Az ünnepségen részt vett Pap János, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője, valamint a megye és a helyőrség párt-, áliami es mozgalmi szervezeteinek több vezetője. (MTI)