Délmagyarország, 1984. november (74. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

Péntek, (934. november 23. 'I A Magyar Front emlék­táblájának avatása Reméli Válasz K. G.-nek A Magyar Front intéző bizottsága, a hazai antifa­siszta ellenállási mozgalom vezető testülete 1914 őszén az egykori Ilona, a mai Szabó Ilonka utca 16. számú házban tartotta üléseit. Az évforduló alkalmából, az illegális összejövetelek helyszínén csütörtökön emlék­tábla-avató ünnepséget rendezett a Magyar Ellenállók. Antifasiszták Szövetsége és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa. A 40 évvel ezelőtti esemé­nyekre emlékezve Padányi Mihály, a Magyar Ellenál­lók. Antifasiszták Szövetsé­gének elnöke beszédében rámutatott: a Magyar Front a kommunisták kezdeménye­zésére jött létre, négy de­mokratikus politikai párt: a Békepárt, a Szociáldemok­rata Párt, a Független Kis­gazdapárt és a később csat­lakozott Parasztpárt anti­fasiszta szövetségeként. A Magyar Nemzethez! címzett kiáltványukban széles körű elemzését adták az 1944. március 19-i, a hitleri csa­patok bevonulását megelőző időszaknak és megfogalmaz­ták a német megszállók el­leni harc legfőbb kívánal­mait. Felszólították többek között az ipari munkásságot arra, hogy lassítsa, szabo­tálja az értelmetlen hábo­rút szolgáló termelést, a pa­rasztságnak pedig azt java­solták. hogy rejtsék el ter­mékeiket. egy szem gabonát se adjanak a fasisztáknak. A Magyar Ellenállók, An­tifasiszták Szövetségének el­nöke arról is szólt, hogy a Magyar Front e nehéz idő­szakban is megtalálta a módját annak, hogy progra­mot dolgozzon ki az ország demokratikus átalakítására. Az antifasiszta szövetség programja komoly mozgósí­tó hatást gyakorolt a leg­különbözőbb náciellenes erőkre, jelentős mértékben kiszélesedtek a magyar el­lenállás társadalmi alapjai. Növekedett a baloldali be­folyás a szociáldemokraták és a kisgazdapártiak köré­ben, s tárgyalások kezdőd­tek a szakszervezetekkel, valamint az egyház haladó szemléletű képviselőivel. A Magyar Front tehát serken­tője volt a különféle indí­tékú és erejű, de a fasizmus céljaival szembenálló illegá­lis csoportosulások létrejöt­tének — hangoztatta. Majd leszögezte: a tra­gikus lebukások miatt azon­ban e program megvalósítá­sára ekkor még nem kerül­hetett sor. A Magyar Front léte és működése azt is megmutat­ta, hogy volt olyan alap, amelyről kiindulva ki lehe­tett vezetni a magyarságot e történeti mélységből. Tisz­telet és dicsőség azoknak, akik mertek tenni a haza érdekében — mondotta be­fejezésül Padányi Mihály, a Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetségének el­nöke. Az emléktáblát az MSZMP budapesti bizottsága és I. kerületi bizottsága nevében Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára. és Fehér József né. az I. kerü­leti pártbizottság első titká­ra: a Hazafias Népfront képviseletében Molnár Béla, az Országos Tanács titkára és Fischl Erika, a buda­pesti bizottság titkára: a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége részerői Padányi Mihály elnök és Kerekes Imre titkár koszo­rúzta rneg. A fegyveres tes­tületek koszorúját Szűcs Fe­renc honvéd altábornagy. Földest Jenő rendőr altábor­nagy. és Nagy György ve­zérőrnagy, a Munkásőrség országos parancsnokának első helyettese helyezte el. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség nevében Ernőd Péter, a KISZ KB titkára és lengyel Sán­dor. a budapesti bizottság titkára: a Fővárosi Tanács képviseletében Pénzes Já­nos elnökhelyettes és Zápon Bertalan, az I. kerületi ta­nács elnöke koszorúzott. Az avatási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Gondolatébresztő levelet kaptam K. G.-től. aki a gaz­daságiránvitas reformjával kapcsolatos kételyeit fogal­mazza meg. Azért is örül­tem levelének, mert nem valamiféle ódivatú ideoló­giai ellenérveket sorol, nem a szocializmus alapjait fél­ti a reformfolyamat kibon­takozásától. hanem a meg­valósítás feltételei és lehető­ségei iránti aggodalmát fo­galmazza meg. 1. Dobozok méretre Egy kisszövetkezet számvetése Ipari szövetkezeteink egy része az utóbbi időben — lehetőségével élve — kisszö­vetkezett formában műkö­dik. A változásokat egy régóta működő szegedi ipa­ri szövetkezetnél követjük nyomén. Az 195.9-ben ala­kult üzem cégtábláján 1983 óta olvasható: Csongrád megyei Dobozkészítő és Pa­pírfeldolgozó Kisszövetke­zet. Ardai imréné főkönyvelő röviden összefoglalja az ér­zékelhető változásokat. A takarékosságot, nagyobb odafigyelést, jobb teljesít­ményeket gazdasági hasz­nosságuk arányában tudják honorálni. A dolgozók koc­kázatvállalását eredményezi, hogv kéthavi alapmunkabé­rükön részjegyet kötelesek váltani. A szigorú csoport­norma szerinti munka, a nem termelő létszám csök­kentése a bérszí vonal több mint 19 százalékos emelke­dését hozta Akadnak gondok is bő­ven. Egy éve a papíripari vállalat saját maga feldol­gozhatja termékeinek egy részét, szűkült az ipartól beszerezhető olcsó alap­anyagok részaránya. Előfor­dul. hogy a sokkal drágább importpapírokat kell fel­használniuk, holott a gyen­gébb minőségű is megfelel­ne a célnak. Mivel áraik­ban az alapanyag tényleges beszerzési árát érvényesíthe­tik, akaratukon kívül bele­kerülnek egv árfelhajtó spirálba. Nyilvánvaló. ha egy ipari szövetkezet ter­mékei számára készült gyűjtődobozt 9 forint helyett 18 forint 60 filléres anyag­költségnek megfelelő áron adnak el. közvetítik az őket ért hatást. Megrendelőikkel emiatt sokszor konfliktusba kerülnek, azok természete­sen alkudni szeretnének. A 70—80 dolgozó évi 26 —30 millió forint termelési értéket állít elő. A megren­delők igényének megfelelő méretben és tételnagyság­ban készülnek itt a legkü­lönfélébb dobozok. Legna­gyobb megrendelői a cipő­ipar. a gyógyszeripar és az ipari szövetkezetek. Pilla­natnyilag a készáru és az alapanyagok tárolása nehe­zen oldható meg helyszűke Minőségügyi konferencia Országos minőségügyi kon­ferenciát tartottak csütörtö­kön Budapesten, a Duna Intercontinental Szállóban. A tanácskozáson — ame­lyet az MTESZ Központi Szabványosítási és Minőség­ügyi Bizottsága más MTESZ­egyesületekkel, valamint a Magyar Szabványügyi Hiva­tallal közösen rendezett — több mint négyszáz szakem­ber az anyag- és energia­takarékos technológiák és a termékek minősége közötti kölcsönhatást vizsgálta meg. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnöke — távollété­ben felolvasott — nyitó­előadása emlékeztetett ru: a hetvenes évek. eleje óta, az anyag- és energia ugris­szerű drágulásával, a haté­konyság — gazdasági fejlő­désünk egyik meghatározó tényezőjévé vált. A termé­kek minőségét kell oly mér­tékben javítani, hogy a kor­szerűbb konstrukciók egyút­tal gazdaságosabb előállítást is adjanak. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint hazánkban évente mintegy 2,6 milliárd forintra tehető a minőségi hibákból eredő gazdasági veszteség. E hibák 90 szá­zaléka az ipari ágazatokban keletkezik, zömében olyan területeken, ahol az anyag­és az energiafelhasználás is meghaladja az átlagos szintet. A nyitóelőadás után to­vábbi plenáris előadásokra került sor. Kádár József épí.ésügyi és városfejlesztési államtitkár az építőipari. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­helyettes az élelmiszer-gazda­sági — termékk rszerüsítést célzó fejlesztéseket ismer­tette. miatt. A rossz papírellátás miatt 2 hónapi készletet kel­lene ahhoz tartani. hogy mindig legyen megfelelő minőségű anyaguk, amiből válogatni lehetne. Tekintve, hogv hét végen nem tudnak szállítmányokat fogadni, alapítói a Tisza pályaudvar fedett átrakót létesítő gaz­dasági társaságnak. A Vo­lán kirakja a vagonokat és a tárolóhelyről hét közben folyamatosan szállítják ki a gyártáshoz szükséges anya­gokat. A további fejlődés alapja Solymár István elnök sze­rint az utóbbi évek nyere­ségéből finanszírozott beru­házás lehet A jelenlegi ud­vari épületekben szétszórtan működő gépeket, munkafo­lyamatokat ésszerű, techno­lógiai rendszerbe kell fog­lalni. A telek folytatásaként a Huszár utcában vásárolt magánházban és kertrész­ben a felújítás, építkezés után a meglevő gépeket gyártósorként tudják elhe­lyezni. , Nagymértékben ja­vul az anyagmozgatás szer­vezettsége. A felszabaduló régebbi épületrészek meg­, oldják a raktározási nehéz­j ségeket. Az új emeleti rész a dol­gozók szociális ellátottságát fogja javítani. Esztétikus környezetben ebédelhetnek és tisztálkodhatnak majd a munkások. A munkakörül­ményekben is közeledni kí­vánnak a nagyobb vállala­tok által nyújtott lehetősé­gekhez. A korszerűsítés kétévi fej­lesztési alapjukat leköti 1 ugyan, de ez az összeg a I munkakörülmények javulá­I sa mellett. gazdálkodási, termelési eredményeikben hosszabb távon mindenkép­pen megtérül. T. Sz. I. ..Milyen mértékben való­sítható meg, hogy a válla­latok nem kapnak állami garanciát esetleges vesztesé­geik pótlására? Nyilatkoza­tokból tudom, azonkívül sej­tem, hogy úgy sem enged­nek csődbe jutni néhány agazatot. Kiemelt program lesz a mikroelektronika. a biotechnikai, a kőolaj-, szen­es egyéb bányászat és fel­dolgozás, az energiaellátás általában, a kenyérgyártás, sőt. nem engedhetjük meg elsorvasztani fő húzó ágaza­tunkat. a mezőgazdaságot, és az élelmiszeripart általá­ban, de ezeken kívül is sok más gazdasági tevékenysé­get, melyek csődbe jutása (leállása) esetén megállna a gazdaság. Importtal pótlás, úgy hiszem, átmenetileg sem lehet cél, csak kényszerű tűzoltómunka. Mi lesz te­hát? Vagy továbbra is do­táció. vagv engedélyezett áremelés? Az infláció Is meghalad­hatja egyszer mind a fo­gyasztók tűrőképességét, mind a kiegyensúlyozott gazdaságfejlesztés normáit. Fokozott versenyhelyzetet te­remtenek? A legtöbb helyen ez igazából nem valósítható meg. Még néhány téesz, (köz­ség) tönkremenetelét sem hiszem, hogv megengedhet­jük. nem beszélve nagy élel­miszerinari üzemekről. Job­ban feltárják a vállalati tar­talékokat? Ezt régóta szor­galmazzák. de az eredmé­nvekrő! megoszlanak a vé­leménvek. Eztán jobban fog menni? Ezt remélhetjük. De hisszük is?'' 2. Rokonszenvesnek tartom olvasónk kételkedését, azért ! is idéztem ilyen hosszan ! gondolatait. Olvan dolgokat ; kérdez, amelyeket maid csak történelmi távlatból lehet egyértelműen eldönte­ni. Nem is vállalkozom egvébre. csunán afféle nvil­vános együttgondolkodásra. Jómagam mindenesetre op­timistább vagvok K G.-nél. Nem hiszem, hogv túlságo­san széles lenne azoknak a gazdálkodó egységeknek a köre, amelyeket az új sza­bályozás miatt egyértelmű csődhelyzet fenyegetne. Bi­zakodom abban, hogv a be­vezetendő új intézkedesek kikényszerítik a vállalati tartalékok feltárását. Nem hiszem, hogv a vállalatok többségénél nincs más alter­natíva.csak a dotáció, vagy az engedélyezett á remeles. Persze, mindennek ára van. S itt keverednek kü­lönféle szempontok. Gazda­sági megfontolások a politi­kaiakkal. közgondolkodá­sunk állapota, s a gazdasá­gunk valós helyzete. A re­formfolyamat továbbvitele szerintem nem döntés kér­dése. hanem a társadalom döntő erőinek egyetértésén kell alapulnia. Kérdés tehát, hogy ezek az erők milyen cél érdekében mekkora árat hajlandók fizetni. Ehhez az szükséges, hogy rendelkez­zenek a kellő információk­kal. hogy felismerjék a dön­téskényszert. Belássák, hogy változatlan eszközökkel a je­lenlegi helyzetünket sem tudjuk megőrizni. Miben látom azt az árat, amit a továbblépésért fizet­ni kell? Először is: a káder­politika javításában. Szám­talan vállalatnál és renge­teg kárt okoztak, és sajnos, ma is okoznak még a he­lyükre nem való emberek. Ez nemcsak képességek, in­telligencia. hanem elsősor­ban szemlélet és alapállás, no meg igényrendszer és szabályozottság kérdése. Ká­derpolitikánk még sok vo­nást őriz a direkt irányítás idejéből. Akkor az számított a legfontosabb követelmény­nek, hogv a vezető ne önal­lóskodjon, hanem hajtsa véére az utasításokat. Évti­zedes rutinon, begyakorlott­ságon. nem lehet hirtelen gyökeresen változtatni, az emberek beállítottságát, egyéniségét sem lehel ellen­kezőiére fordítani. Aki olvan egyéniség, hogy folvton pa­rancsra vár. fölfelé pislog, csak súgásra mer dönteni, az aligha fog céltudatos, és önálló döntéseket hozni a vállalatánál. Remélhető azonban, hogv a vállalat­irányítás úi formáinak ke­retében kiválasztódnak az új követelményeknek meg­felelő vezetők. A fejlődés árához tartozó­nak gondolom, hogv a mun­kahelyhez való jog munká­hoz -való joggá változzon. Fölvállaljuk az átirányítás, átképzés, néhol az elbocsá­tás nehéz, és felelősségteljes feladatát. S ami ennek a másik oldala: merjük meg­becsülni. néven nevezve. példaként állítani a kiemel­kedőket, a tehetségeseket, a szorgalmasakat. Ehhez iske­mérív és magabizlos vezetés kell: olvan. amelyik rendel­kezik kellő szakmai és mo­rális reputációval ahhoz, hogy. képletesen szólva, el­válassza az ocsút a kölestől. A haladásért fizetendő ár­hoz tartozik az is, hogv bi­zonyos termékek gazdasági súlya megváltozik. Bizonyos cégeket átlép a fejlődés, vi­lágpiaci összehasonlításban nem lehet már ott gazdasá­gosan termelni. Ezekhez vi­szont sok ezer embernek egész, élete, munkája kap­csolódik, vezetőik jelen van­nak a gazdasági és a politi­kai intézményrendszer ma­gas szintjein. Bizonyos „szent teheneket" merni kell más feltételek közé helvezni. vég­ső soron akár levágni is. Igenis létezik reális válttrí zatként a vállalati tartalé­kok feltárása, amit eddig azért hagytak olyan köny­nyen veszendőbe menni, mert nem múlott rajta sem a vezetők, sem a dolgozók egzisztenciája. Eddig kevés­bé fűződött érdek mindeh­hez. inkább homályos elvá­rások, kérlelések. szólamok. 3. Különbséget kell tenni aközött, hogy dotálnak egy veszteséges ágazatot, s akö­zött. hogy a társadalmi erő­forrásokat az élenjáró ága­zatokba csoportosítják át. Különbséget kell tenni akö­zött Is. hogy a rendszeres áremelkedések mely fogyasz­tói rétegek tűrőképességét teszik próbára: azokét-e, amelyek ma hiába dolgoz­nak tisztességesen a munka­helyükön. jelentős jövede­lemtöbbletet csak a kiegé­szülő gazdaságból remélhet­nek. ha egyáltalán hozzá­juthatnak ilyesmihez, vagv azokét, akiknek a teljesít­ménye nem lesz maid elég ahhoz, hogy növeljék bérü­ket. s ezért kénytelenek lesznek fogyasztásukat csök­kenteni ? Nem merek jóslatokba bocsátkozni, hogy a gyakor­latban milyen határig lesz meg az a közmegegyezés, amely az elveket eddig kí­sérte. Nem tudom, • s való­színűleg serki sem tudja ma még. hogy a gazdasági ha­tékonyság növeléséért mek­kora árat hailandó fizetni a társadalom. K. G. végső kérdésére annyit válaszol­hatok: remélem, hogy tár­sadalmunk hajlandó megfi­zetni a továbblépés árát. s ha igen. akkor hiszem, hogv ezután jobban fog menni. Tanács István Ideg- és elmeorvosok nemzetközi megbeszélése A Magyar Ideg- és El­meorvosok Társaságának 30. nemzeti kongresszusa kez­dődött csütörtökön, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia kongresszusi termében. Dr Csanda Endre egyetemi i tanár, a társaság elnöke, a j Neurológiai Világszövetség alelnöke nyitotta meg a tanácskozást, amelyen részt vesznek számos európai or­szágból érkezett szakembe­; rek, köztük világhírű ideg­| gyógyászok, mint például Eero Hokkanen, a finnor­szági ouloui egyetem pro­Védett ezüstfa Erdészeti szakemberek ja­vaslatára védetté oyilvání­! tottak egy Hajdúsámson ha­tárában díszlő ezüstfa­óriást. Az ezüstfák általá­! ban ritkán haladják meg a | cserje méreteit. A hajdú­sámsoni azonban minden te­kintetben elüt az átlagtól: a törzs kerülete csaknem 120 centiméter, a magassága pe­dig eléri a tizenöt métert. Főként különleges méretei miatt számít ritkaságnak, s ezért kapott védelmet. fesszora, a fejfájást tanul­mányozó nemzetközi szö­vetség elnöke és Heinz Schulze, a berlini idegkli­nika tanszékvezető tanára az NDK-ból. A magyar neurológia se­regszemléjén több mint 250 tudományos előadást tarta­nak. A hazai szakemberek beszámolnak az utóbbi öt évben elért kutatási és kli­nikai eredményekről Is­mertetik a többi között a fájdalom kezelésének újabb eredményeit, a Parkinson­betegség számos új gyógy­szerének hatását. Megvitat-, ják a pszichoterápia kor­szerű módszereit, amelye­ket igen jó eredménnyel alkalmaznak a neurózis gyó­gyításánál. A skizofrénia modern elméleti és kezelési módszereiről, a migrén kor­szerű orvoslásának tapasz­talatairól is tájékoztatják egymást. Az izombetegségek plazmaferezis terápiájáról is szólnak a négy napig tartó tudományos ülésen. Katalógus, kukoricákról Katalógust készítenek Eu­rópa kukoricagénkincséről, s hozzáfognak az egyes or­szágok birtokában levő. he­lyi genetikai alapanyagok nemesítési értékének felmé­réséhez. Erről határoztak a FAO kukoricagenetikai munkacsoportjának ta­nácskozásán, amely csütör­tökön fejeződött be Mar­tonvásáron. az MTA Mező­gazdasági Kutató Intézeté­ben. A munkacsoportban Bulgária. Jugoszlávia, Ma­gyarország. Portugália, Ro­mánia, .valamint Magyaror-' szág kutatóintézeteinek szak­emberei vesznek részt. Herczeg Márton, a mar­tonvásári intézet kukorica­nemesítési osztályvezetője, a magyar delegáció tagja megállapította: Az európai kukoricagénkines felkuta­tásának, összegyűjtésének és megőrzésének célja a neme­sítési munka megújítása; «

Next

/
Thumbnails
Contents