Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-19 / 246. szám

Péntek, Í984. október 19. 3 Az országgyűlés oszi Ülésszaka Papp Lajos államtitkár beszámolója Tóth László felszólalása Az államtitkár bevezető­ben elmondotta, hogy az országgyűlésnek az 1974. évi őszi ülésszakon számolt be első alkalommal a tanács­törvény végrehajtásáról. A kormány és a tanácsok meg­különböztetett gondot for­dítottak, intézkedéseket hoz­tak az akkori vitában el­hangzottak megvalósítására, a jelzett hiányosságok ki­javítására, felszámolására. Ezek eredményeképpen — csak a legfontosabbakat em­lítve —, szélesebb körű gaz­dasági, ellátási, igazgatási együttműködés alakult ki a városok él a környező köz­ségek között. A helyi taná­csok fenntartásába került a lakosság ellátását szolgáló intézmények döntő többsé­ge. Nagyobb figyelmet ka­pott az állami lakóházak és közintézmények felújítása. Az egészségügyi intézmé­nyek integrációja jelentő­sen csökkentette az ellátás korábbi párhuzamosságait. — Néhány akkor elhang­zott javaslat megvalósítása azonban csak fokozatosan oldható meg — mondotta az államtitkár. így, többek kö­zött, a helyi tanácsok ön­kormányzati jellegének erő­sítése, gazdálkodási önálló­ságának fokozása, kisközsé­gekben az ellátás javítása, a községi apparátus felké­szültségének növelése. To­vábbra is fontos feladat a tanácsi szakigazgatási szer­vezet korszerűsítése és az ügyintézés egyszerűsítése. A tanácsok munkáját az elmúlt tíz évben is oly mó­don kellett fejleszteni, hogy tovább erősödjék népképvi­seleti-önkormányzati jelle­gük és államigazgatási funk­ciójuk. A tanácsüléseken részt vevő képviselők ta­núsíthatják. hogy a testüle­ti munka tartalmában is, módszereiben is fejlődött. A testületi döntések megalapo­zottabbak, következetesebb a végrehajtás számonkérése, érezhetően nyíltabb lett a tanácsok tevékenysége. A tanácsülések ugyanakkor még nem mindenütt eléggé aktív és hatékony fórumai a helyi politizálásnak, az el­térő érdekek összehangolásá­nak. A testületek tevékeny­segének továbbfejlesztéséhez — amint ezt a Központi Bi­zottság állásfoglalása is tar­talmazza — mindenekelőtt arra van szükség, hogy nö­vekedjék szerepük a külön­böző helyi, területi érdekek feltárásában, összehangolá­sában és érvényesítésében. — A testületi képviselet) munkában meghatározó sze­repük van a tanácstagok­nak. Nagy többségük köz­eieti felelősséggel tesz ele­get megtisztelő megbízatá­sának — mondotta Papp La­jos. — Közéleti tevékenysé­gükhöz a jövőben még több támogatást kell nyújtani. Rendszeresebben kell tá­jékoztatni őket a település életét érintő kérdésekről, tervekről, elképzelésekről. Kapjanak több megbízást a tanács képviseletére, a tiszt­ségviselők és az apparalus dolgozói jobban támaszkod­janak véleményükre. — A kedvezőbb körül­mények és . a tanácsok terv­szerűbb gazdálkodásának eredményeként a beszámolá­si időszakban számottevően fejlődött a lakossági infra­struktúra. Az előirányzottat túlteljesítve, csaknem 870 ezer lakás létesült, ami ér­zékelhetően enyhítette a lakásgondokat. A tanulólét­szám növekedésének mérté­két meghaladva — több mir.t 10 eperrel — gyarapo­dott az általános iskolai osz­tálytermek száma. Fokoza­tosan kialakultak a csaknem teljeskörű óvodai és az igé­nyeket megközelítő bölcső­dei ellátás feltételei. Eny­hültek az egészségügyi és a szociális ellátás legégetőbb gondjai, gyors ütemben bő­vültek a lakossági és a kommunális szolgáltatások, tovább fejlődött a kereske­delmi és vendéglátó háló­zat. A lakosság és a munka­helyi kollektívák társadalmi munkája, anyagi hozzájáru­lása az elmúlt 10 évben 50 — ezen belül az utóbbi há­rom évben 26 — milliárd forinttal segítette elő a te­lepülések fejlődését, a la­kóhely szebbé tételét. Mind­ezek eredményeként az el­múlt három évben a ki­emelt tanácsi fejlesztési fel­adatokat — nevezetesen a lakás-, az általános iskolai tanterem- és gyermekintéz­mény-építést — sikerült tel­jesíteni. — A gazdaságirányítás na­pirenden levő továbbfejlesz­tése várhatóan javítani fog­ja a tanácsi gazdálkodás fel­tételeit is. A Központi Bi­zottság állásfoglalásának megfelelően az érintett köz­ponti szervekkel azon aol­eozunk, hogy — a központi és megyei kötöttségek csök­kentésével — mindenekelőtt a városi és a községi ta­nácsok önállósága erősödjék, kapjanak gazdálkodásukhoz tágabb mozgásteret. Ennek megfelelően az a szándék, hogy a lakosság alapfokú el­látásához feltétlenül szük­seges pénzeszközök állja­nak a helyi tanácsok ren­delkezésére — hangsúlyozta az államtitkár. A tanácsi ügyintézésre ma már mindinkább a törvé­nyesség, a szakszerűség és a jogpolitikai elvek helyes alkalmazása a jellemző. A kétségtelen fejlődés mellett a hatósági munkában hiá­nyosságok is tapasztalhatók, nem sikerült mindenütt megszüntetni a bürokrati­kus, körül ményeskedő mun­kastílust. Ezek miatt időn­ként jogos bírálat éri a ta­nácsi ügyintézést. A taná­csi vezetők kötelessége az eddigieknél határozottabban fellépni a bürokratizmus minden megnyilvánuló for­májával szemben. — A tanácsok feladata, hogy erősítsék az állampol­gári fegyelmet és kötelesség­tudatot, szerezzenek érvényt a jogszabályok előírásainak és saját határozataiknak. Az államtitkár ezután a tanácsok területi igazgatási beosztásának az ország adottságaihoz és a megyék sajátosságaihoz alkalmazko­dó továbbfejlesztéséről szolt. Utalt arra, hogy az elmúlt évtizedben 23 nagyközség kapott városi rangot, lé­nyegében befejeződött a köz­ségi közös tanácsok szer­vezése. A közös tanácsok rendszere elősegítette az egymással szoros kapcsolat­ban álló községek össze­hangoltabb fejlesztését. A társközségekben megalakul­tak ugyan a tanácstagi cso­portok, a szükséges hatás­körök és képviseleti jogok irányában azonban nem tud­tak érdemi testületi tevé­kenységet kifejteni. Ezek in­dokolták elöljáróságok lé­tesítését. Az elöljáróságok a jövőre esedékes általános ta­nácstagi választások után alakulnak meg; létrehozá­sukkal a testületi képvise­letben egészséges, társadal­milag szükséges, a szocia­lista demokratizmust erő­sítő decentralizálást hajtunk vegre. Az államtitkár szólt a megyei, a fővárosi, illetve a kerületi tanácsok munkájá­tól is, majd így folytatta: — Háromnegyed év telt el azóta, hogy áttértünk a he­lyi párt-, állami és társa­dalmi szervek irányításának új. rendjére. Az átszervezés lényegében rendben megtör­tént. A községi lakosság ügyeinek intézéseben átme­netileg sem következett be nagyobb fennakadás. A ta­pasztalatok szerint helyes­nek bizonyult a 139 város­környék kialakítása, köz­pontjaik kiválasztása, és a községek városkörnyéki be­osztása. A megyei tanácsok a megszűnt járási hivatalok személyi állományából, lét­számából és béralapjából — feladataik növekedésével arányosan — a helyi ta­nácsokat erősítették meg. Megnyugtató, hogy a közsér gek nagy többsége a járá­sok nélkül is jól megáll a lábán, sok községben a ko­rábbiaknál önállóbban, ön­tevékenyebben dolgozik a tanács. A következő évek­ben az új irányítási rend­szer stabilizálását, a tanácsi apparátus biztonságérzeté­nek erősítését és munkájá­nak tartalmi javítását te­kintjük elsődleges feladat­nak — mondotta befejezésül Papp Lajos. Kedves képviselőtársak! A tanácstörvény végrehaj­tásáról szóló beszámoló par­lamenti megvitatása nem­csak a hatályosulás másfel évtizedes tapasztalatairól hi­vatott mérleget vonni; a népképviseleti önkormány­zati és államigazgatási tevé­kenység továbbfejlesztésé­nek szükséges és lehetséges irányairól, illetve módsze­reiről is felelősen politizál­nunk kell. Pártunk vezetése a közel­múltban hozott nagy jelen­tőségű határozatokat a gaz­daságirányítás reformjáról. Az elmúlt héten nyilvános­ság elé kerültek az ifjúság­ról és a tanácsok munkájá­ról szóló fontos állásfoglalá­sok. Ezeknek a meghatáro­zó, iránymutató programok­nak a végrehajtása ezernyi szállal kapcsolódik a taná­csok képviseleti-önkormány­zati tevékenységéhez. Az ál­lampolgár a politika céljait, törekveseit, megvalósulását elsősorban ott érzékeli, ahol él és dolgozik. Meggyőződésem, hogy né­pünk nagy egyetértéssel fo­gadta a tanácsok munkájá­ról hozott központi bizottsá­gi állásfoglalásnak azon so­rait. amely szerint „a köz­ponti állami irányító szer­vek biztosítsák a tanácsok önállóságát a helyi feladatok meghatározásában. Növeljék lehetőségeiket és érdekeltsé­güket a helyi források kiak­názásában, a lakossáa moz­gósításában." Tisztelt képviselőtársak! Megyei képviselőcsopor­tunk az államtitkárt beszá­molót és a megyénk tanácsi munkájáról beterjesztett ér­tékelest együtt tárgyalta és vitatta meg. Megállapítot­tuk. hogy a tanácstörvény rendelkezései összességében megyenkben U megfelelően érvényesülnek. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a tanácsok gazdasági feladatai között az olyan kiemelkedő fontosságú társadalmi fel­adatok megoldásának kell a jövőben is elsőbbséget biz­tosítani. mint a lakás-, az iskolai tanterem és az egész­ségügyi alapellátás javítása, a működés elért színvonalá­nak fenntartása. Mindezek a kiemelt fel­adatok jelen helyzetünkben rendkívül szigorú és fegyel­mezett költséggazdálkodást feltételeznek; egyben nagy erőforrásokat kötnek le. így erthetően — az államtitkár elvtárs beszámolója is utal erre — a tanácsi ellátás nem kiemelt területein az elő­irányzottnál szerényebb volt a fejlődés. Hogy ennek ellenére me­gyei szinten is. országosan is fejlődésről beszélhetünk e területeken, jelentős mér­tekben köszönhető a telepü­lésfejlesztést es -fenntartást Tárt- és állami vezetők a tanácskozáson. (MTI-íotó Telefotó—KS) szolgáló társadalmi munká­nak. A társadalmi erőforrá­sok éppen ott kapcsolódtak be a fejlesztésbe és fenntar­tásba, ahol és amire nem jutott, nem juthatott elegen­dő állami pénz. Ezt a folya­matot, a gazdálkodók és a lakosság önszervező készsé­gét a helyi tanácsok karol­ják tel es koordinálják, szakszerűen és felelősséggel, így születtek és születnek ma is — a felsőbb szervek támogatását is élvezve — szilárd burkolatú utak. jár­dák. közművesített lakótel­kek, tornaterem. játszótér, sportpálya öltözővel. stb. így terebélyesedik — ha nem kevés ú.ikeletű ellent­mondással és hiányhelyzetek okozta, sokszor jogos bosszúsággal is — a Dél-Alföld. ezen belül megyénk kisebb települései­nek vezetékes gázellátása; a fenntartást szolgáló munka eredményeiről külön-külön nem is szólva. Tisztelt képviselőtársak! Nekem a tanácstörvény, és a bevezetőmben idézett köz­ponti bizottsági határozat szelleme egyaránt azt sugall­ja, hogy ennek a személyes érdekre építeni tudó, közér­dekű cselekvésnek fenn kell maradnia, sőt: új hajtóerők­kel kell gazdagodnia! Mi­lyen úton lehetséges ez? A fenti gondolatból következő­en nem kétséges, hogy a „felülrőí irányítottság" még további oldásával szá­molnunk kell. A nyílt köz­ség- vagy várospolitikát fel­vállaló, felelős helyi önkor­mányzat mozgásterét, éssze­rű cselekvési szabadságát, hatáskörét növelni szüksé­ges. mert a felvállalt fele­lőssége is nőni fog. különö­sen a reform által körvona­lazott. új gazdasági rendben. A pénzével. munkájával . 'leszálló'* lakosság a for­lá "Ok jelhasználásának el­döntésében. a végrehajtás­ban. ellenőrzésben szót kér. és nyíltan felveti az arányos közteherviselés elvének nem kielégítő érvényesülését Napjainkban elég sok vi­tát kavaró út- és közmű­fejlesztések szabályozása te­rületéről felvetett példákkal kívánom az előbbieket alá­támasztani: Ma elvileg a teljesen la­kossági erőforrásból megva­lósuló szilárd burkolatú út­építés esetén az önként nem teljesítő ingatlantulajdonos­ra a létesítésből reá eső rész nem hajtható be. helyette a többiek vállalkoznak, több­letköltséget vállalva, gyakor­latilag jogi képviselet nél­kül. Ha ugyanebben az épí­tésben tanácsi erőforrások is részt vesznek, akkor a iog­szabálv szerint az út elké­szülte után az egy főre jutó út- és közműfejlesztési hoz­zájárulást kiveti a tanács az önként nem teljesítőre, de csak a jogszabályban, rendeletben megszabott ösz­szeg mértékéig. így aztán az ilyen ember — a ténylege­sen egy főre jutó léte­sítési önerőnél kevesebbet befizetve — ..jól járhat" az új úton. járdán a többi szomszédjához képest.. Mérlegelni kellene, nem len­ne-e helyesebb a jogszabály­ban rögzített mérték helyett a helyi önkormányzatra bíz­ni a ténvlege* létesítési költség alapján számított hozzájárulás összegének megállapítását. A lakosság azt is nehez­ményezi. hogy a helyi ta­nács fejlesztési alapjara utó­lag befizetett út- és közmű­fejlesztési hozzájárulás, amit a létesítés kezdetén az utó­lag fizető polgár helyett az önkéntes hozzájárulok mint­egy „meghiteleztek", elvileg visszaosztható, de ennek a "pénzügyi gyakorlata szinte kivitelezhetetlen. A közműfejlesztések OTP­hitelezési gyakorlatában is szükséges lenne megvizsgál­ni a ténylegesen rászoruló, önerejéből hozzájárulni nem képes, de ingatlannal ren­delkező állampolgárok segí­tésének mainál jobb módjait Ma az emberek — faluhe­lyen, városban egyaránt -r életviszonyaikat jelentősen befolyásoló tényezőnek mi­nősítik a szilárd utat a te­lekvásárlás. a letelepedés egyik motiválójaként. ezért áldoznak is érte. Az útépí­tésben jelentkező aktivitást mutatja, hogy Csongrád me­gyében az elmúlt négy éa átlagában — döntően a köz­ségekben — évente 15—18 (tizenöt-tizennyolc) kilomé­ter útalap épült. önkéntes társadalmi munkában, mely­nek éves értékelése 24 mil­lió forintot eléri. Érthető, ha a lakosok féltő türelmetlen­séggel vetik fel. ha az álta­luk készített útalap a felü­letvédő réteg hiányában szemük láttára megy tönkre. Szükséges lenne ezért az idefordítható pénzforrások tekintetében a megyei kere­tek bővítése, de az útépíté­sek előrelátóbb megtervezé­se is. Megoldásában az élet­szerűbb jogi szabályozáson túl az állampolgár és a he­lyi állami vezetés igazságos érdekviszonyát megtestesítő önkormányzati jogkör növe­lése a járhatóbb út. Tisztelt képviselőtársak! Az államtitkár elvtárs be­számolója is utal arra, hogy a kistelepülések kiskereske­delmi alapellátását szolgáló hálózatfejlesztés az átlagos­nál lassabban fejlődött. Választókerületemen belül is — a közélet rangos alap­intézményévé fejlődött falu­gyűléseken — a közérdekű hozzászólások. javaslatok, bírálatok nagv többsége ép­j>en a kereskedelmi alapel­látás és -szolgáltatás fenn­álló esélykülönbségeinek a mérséklését célozza. Tény. hogy_ az ellátásért politikai felelősséggel tartozó gazdál­kodó egységek — legyen az áfész. Volá n. Patyolat, vagy fodrászipar! szövetkezet — különösen a működésük pe­rifériáin a fejlesztéskor. a tevékenység telepítésekor a gazdaságos működés kény­szerétől vezérelve döntenek. A helyi lakossági fórumok politikai ereje — az előbbi­ek miatt — önmagában nem lenne képes a javulás irá­nyába befolyásolni az ellá­tást. Ezért is tartom rend­kívül hasznosnak és célirá­nyosnak a SZÖVOSZ támo­gatási alap-, illetve a me­gyei tanácsi tanyai kommu­nális alapiuttatás intézmé­nyét. és minden olyan intéz­kedést. ami pénzügyi szabá­lyozási eszközökkel az üzle­ti haszon mércéjével nem mérhető alapellátási tevé­kenységeket élteti és erősíti — a kistelepüléseken és a tanyavilágban. Ennek a hároméves prog­ramnak a keretében kerül sor megyénkben kistelepülé­seken levő 81 üzlet rekonst­rukciójára és felszerelésére, amelyből 1984-ben huszon­hét egység már elkészült, 3.9 millió forint tanácsi. 6.7 mil­lió forint SZÖVOSZ-forrás felhasználásával. Kedvező változásnak vagyunk tanúi, amit a lakosság célrészjegy­jegyzési készsége is elósegit. Tisztelt országgyűlés! A tanácstörvény végre­hajtásáról szóló beszámolót elfogadom. és a Csongrád megyei képvisel«« nevében is elfogadásra ajánlom.

Next

/
Thumbnails
Contents