Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

85 Csütörtök, 1984. szeptember 13. Kommunista műszak a KSZV-nél Kommunista műszakot tartottak tegnap, szombaton a Kenderfonó és Szövőipari Válalat dolgozói. A szegedi kenderfonógyárban, az újszegedi szövőgyárban, az eperjesi zsákgyárban és a nagylaki kenderfonógyárban mintegy 650-en áldozták föl pihenőnapjukat. Közel 150 ezer forintnyi munkabérüket pedig a gyári bi. zalmi testületek döntései alapján helyi szociális célkitűzések megvalósítására, lakásépítésre használja majd föl a vállalat. Új szakmák, új vállalkozások Ái Aerodent szervizes Sétálok a Petőfi Sándor sugárúton. A 21-es számú ház falán cégtábla: Aerodent szerviz. Mészáros András kisiparos. Annyit én is tudok, hogy az aero levegőt jelent. A dent mintha hallottam volna már, foggal kapcsolatos. Levegős fog — gondolom magamban, tehát lyukas. A lyukas fogat azonban nem kisiparos szoÍvta „megfoltozni". Így hát nem stimmel.., Belépek az udvarra. Hegyén hátán deszkákból tákolt garázsok. Aztán egy pincelejáró tűnik fel. Amikor hétrét görnyedve elindulok az elkopott téglalépcsőkön, dohos, nyirkos levegő csap mellbe. Ehhez hasonló „élmény" csak a zuglói zugműhelyekben érhetne. Köszönésemre jókora malterdarab hullik a lábam elé. Becsapva érzem magam, amikor az alig 2 méter magas pinceműhelybe lépek. A cégtáblán aero van írva. De hol itt a levegő? Mészáros András érkezésemkor az esztergapadnál ügyeskedik egy műanyagcsíkkal. Mi ez? — kérdezek rá nem éppen bőbeszédűen. — Két évvel ezelőtt meghívást kaptam egy orvosújító kongresszusra. Ott találkoztam dr Pónyi Sándor adjunktussal és dr. Kocsis Gábor tanársegéddel. Beszélgetésünk során éppen erről a műanyagcsíkról, orvosi nevén Breckettről került szó. Ez a különleges rögzített fogzár ugyan forgalomban van Magvarországon, de nyugati mintára saválló, eléggé nehéz fémből készült, és csak meghatározott fogakra lehetett felhasználni. Beszélgetésünk után a fogklinika két orvosának elképzelése szerint közel egy évbe telt, amíg kikísérleteztem a Mészáros-féle Breckettet, amely könnyű műanyagból készül, és univerzálisan minden fogra alkalmazható. Azóta nagy sikerrel alkalmazzák az ország fogorvosi rendelőiben. — Mióta űzi ezt a furcsa ipart, mit takar az Aerodent fantázianév? — Azért találtam ki ezt a nevet, hogy csak az illetékesek tudják, mi is ez valójában. Szóval: aero. a levegő és a dent a fogászati. Tehát én fogászati turbinajavító és alkatrészgyártó kisipari engedélyt kértem. Persze nem ment minden simán, hiába voltak birtokomban országos szaktekintélyek támogató véleményei, az illetékesek nem barátkoztak meg az új szakmával. Ekkor fordultam az Egészségügyi Minisztériumhoz, az Orvostechnikai Intézethez, majd az Ipari Minisztériumhoz. Egy levélváltás elegendő volt ahhoz, hogy végre Szegeden is elfogadták kérésemet, és úgymond „bejegyeztek". Mészáros András 49 éves, 1970 óta az Ifjúsági Rendelőintézet műhelyvezetője. Esztergályos, villanyszerelő, műszerész, hegesztő szakképesítéssel rendelkezik. A felsorolásban egy kis szünetet tart. majd hozzáteszi: — Hét évvel ezelőtt elvégeztem a kétéves halászati szakiskolát. így halász szakmunkás oklevelem is van. Elképedek. Milyen furcsaságokkal találkozik az ember .. .? — Egész életemben kötődtem a vízhez. Nem elégített ki csak annyi, hogy kifogjam a halakat. Meg akartam ismerni életüket, fejlődésüket és mindent, ami a vízzel kapcsolatos. Úgymond önképzési kényszerem volt ennek az iskolának az elvégzése. — A Brecketten kívül van-e más találmánya, jelenleg min dolgozik? — Már a Találmányi Hivatalban van a fogászati lábkapcsoló anyaga. A jelenlegi lábkapcsolók a magyar szabvány szerint nem üzemeltethetők. Az enyém speciális anyagból készül, a betétek ezüstözésével és dupla szigeteléssel. Erre a termékre az OMKER-től 1 millió forintos megrendelést kaptam. Most egy fogorvosi sztereo halogénlámpán dolgozom, amely bármilyen típusú egységhez felszerelhető. — Valutaigényes és égető hiányt pótló orvosi ; berendezéseket gyárt. Műhelyével azonban egy kerékpárjavító, -szerelő kisiparos sem dicsekedhetne. — Én is szerettem volna tiszta világos műhelyt a lakásom udvarán levő fáskamra átalakításával. Tervet is készíttettem, az illetékes szakigazgatási szerv azonban indoklás nélkül elutasította kérelmemet. A jelenlegi állapotokra csak egy példát mondok. A lábkapcsoló betétjének ezüstözése üvegkádakban, galváneljárással történik. Ha a kádba belepottyan egy vakolatdarab kiönthetem az egész „fürdőt". Az ezüst kilója 25 ezer forint. Plusz vegyszerek, munka, fáradság vesz kárba. Bagaméry László folfomatossag Beszélgetés dr. Cserháti István egyetemi tanárral, a SZŐJE rektorával „Fogadó" az üdülőközpontban Somojyl Károlyné felvétele A fogadó szót azért tettük idézőjelek közé a címben, nehogy arra gondoljon bárki: a Napfény Szálló és üdülőközpont mellett, a város szélén olyan ház épül. mely szálláshelyül szolgál majd. Mégis fogadó lesz az épület — csak éppen a vendégeket, a Napfénybe betérő átutazókat, szálláskeresőket fogadó tájékoztató-felvilágositó szolgálat helye. A Szeged Tourist üdülőközpontjának bejárati épületét. Kánai Józsefné terve alapján a Békés megyei Viharsarok Termelőszövetkezet szegedi építőbrigádia hozza tető alá. A szálláslehetőségekről itt kaphatnak majd felvilágosítást az érdeklődök. s ha választottak, minden formaság on az új recepciós szolgálatnál lehelnek tói. Ezekben a napokban a felsőoktatási intézményekben is elkezdődik az 1984/ 85-ös tanév. A mai egyetemisták alkotják majd az ezredforduló szakembergárdáját, vezető értelmiségét. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen különleges helyzetben indul a tanév. A nyáron hét új professzor kapott megbízást klinikák és intézetek élére, s új felállású vezetés irányítja az egyetem életét dr. Cserháti István egyetemi tanárnak, a Il-es számú Belgyógyászati Klinika igazgatójának rektorságával. A tanév nyitánya előtt vele beszélgettem az egyetemi életről, az orvosképzés feladatairól, az értelmiségivé nevelés gondjairól, egyetem és város kapcsolatáról. — Ügy tűnik, a folytonosság és újrakezdés dialektikus folyamatának jelentős állomása a mostani időszak. Talán az egyetem életében soha nem volt olyan esztendő, mikor ennyi új vezető kezdte el működését. Hogyan értékeli: a kontinuitás az erősebb, vagy a megújulás vágya? — Meggyőződésem, nem kell mindig, mindenkor, mindent újrakezdeni. A folytatás, a kor igényeihez alkalmazkodó permanencia, az elődök elképzeléseinek, megkezdett munkájának magasabb szintű továbbvitele sokkal fontosabb, eredményesebb és hatásosabb módszer az új vezetés számára is. Nyugodtan mondhatom, az egyetem vezetésében nincs merőben új irányzat, nem kezdünk „űj életet". Hiszem, hogy nem a mindig és mindenáron való űjatakarás jellemzi az egészséges vezetést, hanem sokkal inkább a folyamatokban levő értékek hangsúlyozása, tettenérése, fejlesztése, a régi elképzelések továbbgondolása, és az egységes törekvés, a közösen meghatározott célok és feladatok elérésére. Az újonnan megbízott egyetemi vezetők régóta aktív részesei az egyetemi közéletnek, az oktató-nevelő munkáj nak, valamennyien nagy tat pasztalattal rendelkeznek, s I bizonyára a felelősségteljes megbízatások friss lendületet adnak munkájukhoz. — Hogyan fogadta ön a kinevezést, mit tart legfontosabb feladatának? — őszintén mondom, szorongva fogadtam. Ennek két oka van. Részint olyan elődtől, dr. Petri Gábor akadémikustól vettem át a stafétabotot, aki hosszú évtizedeken keresztül kiemelkedő munkái végzett tudományos téren, éppúgy, mint az oktatásban, jelentős szerepet játszott a közéletben. Öt követően rektornak lenni óriási felelősség, s természetesen megtiszteltetés is. A másik oka szorongásomnak, hogy az új vezetéstől mindig gyors eredményeket, látványos sikereket várnak. Én pedig jól tudom, hogy jelenlegi gazdasági körülményeink között, a visszafogott beruházások időszakában. amikor még az egyetemen folyó kutató és gyégvító munkához naponta szükséges szereket és anyagokat is nehéz folyamatosan biztosítani, sokkal inkább a hétköznapok kemény munkájára van lehetőség, mint a látványos sikerek fölmutatására. Csak úgy tudjuk átvészelni ezt az átmeneti állapotot, ha az egyetemi vezetés — az állami, párt-, szakszervezeti és KISZ-irányítás — egységes. Ha nem tudunk közös platformon, egymást segítve föllépni. ha elaprózzuk magunkat, lehetőségeink is elaprózódnak. — Gyakran emlegetjük mostanában, hogy „kiművelt emberfők sokaságának" képzése a legolcsóbb beruházás, hogy az oktatásnevelés eredményessége a legjobb energiaforrás — különösen a mi energiaszegény országunkban. Vajon, az orvosképzés mit tud hozzátenni ehhez a szellemi tőkéhez, mennyire képes hatásosan, eredményesen kiművelt szakembereket képezni a magyar egészségügynek? — Az orvosegyetemi reform, vagy pontosabban az oktatás korszerűsítésére irányuló törekvések jelentős stádiumhoz érkeztek. Mindezt úgy kellett elérni, hogy nem változtattuk meg a véleményem szerint kissé túlhaladott egyetemi struktúrákat. Gondolok itt arra, hogy még mindig túlzottan erőteljesek a klinikai-intézeti autonómiák, mindenekelőtt az oktatásban egységesebben kellene fö'lépnünk tematika, tanrend, gyakorlatok, igények és elvárások tekintetében. De ez az egységesítés érvényes a tudományos és gyógyító munkára is, hisz a gazdasági szorítások, a takarékossági szempontok arra kényszerítenek bennünket, hogy kiküszöböljük a párhuzamosságokat, megszüntessük az átfedéseket, erősítsük a koncentrációt és kooperációt az intézetek és klinikák között. Az oktatás korszerűsítésére született elképzelések első ciklusa véget ért — a hatodévesek most államvizsgáztak új formában. Szakdolgozatot írtak és védtek meg — egyöntetű vélemény szerint ezt a feladatot a hallgatók sokkal komolyabban vették, mint az oktatók. Egy-egy részterületen igen elmélyültek, sikeresek voltak ezek a dolgozatok. Legtöbb gond a tesztvizsgákkal kapcsolatban merült föl. Ez volt az első ilyen jellegű államvizsga-feladat, a tapasztalatokat összegeznünk kell, s le kell vor.ni a következtetéseket. Már van elképzelésünk — a felsőbb évfolyamok hallgatóinak rendelkezésére bocsátunk egy több száz kérdésből álló összeállítást — ezekből kapnak majd kérdéseket az államvizsgán. A szóbeli számonkérés tulajdonképpen betegvizsgálat. Az első információk — ez az oktatók és hallgatók véleménye is — arról győztek meg, hogy ez a módszer hasznos, eredményes. Talán része van ennek abban, hogy a követelményrendszer kidolgozásánál figyelembe vettük kórházak, rendelőintézeti és körzeti orvosok véleményét is, számba vettük a leggyakoribb betegségtípusokat, a legfontosabb ismereteket, az egyszerűbb laboratóriumi módszereket. Alá szeretném húzni az oktatók felelősségét. A követelményekből egymilliméternyit sem szabad engedni, mindenféle liberalizmust száműzni kell az oktatásból, mert a mostani engedményekért hoszszú távon nagyon meg kell fizetni. — Mindezek azt erősítik, hogy az orvosegyetemi képzés egész rendszerét a társadalmi igények felől próbálják megközelíteni. Nem tudósokat és nem csupán elméleti ismeretekkel felvértezett orvosokat szeretnének — El kell ismernünk, hogy most még nem éppen arra tanítjuk meg az orvostanhallgatókat, amit az élet elvárna. Az viszont egyértelműen bebizonyosodott a reform bevezetése óta eltelt hat esztendőben, hogy az alapok jók, a kezdeményezések hasznosak, az első sikerek reményre jogosítóak. Viszont legyen bármilyen jó egy-egy koncepció, eredményessége, hatékonysága kizárólag az oktatók és hallgatók közös munkáján múlik. Szeretnénk az orvosképzést még inkább a társadalmi igények felől befolyásolni. Ez az egészségügyi alapellátás színvonalát emelhetné, csökkentené a szakrendelések, kórházak és klinikák néha már elviselhetetlen túlterhelését. — Az értelmiség új generációja formálódik minden felsőoktatási intézményben. Fölkészültek-e arra, hogy a hallgatók az itt töltött hat esztendő alatt olyan értelmiségivé váljanak, akik aktív tagjai a társadalomnak? — Ez meglehetősen összetett és bonyolult kérdés. Az egyetemi tanterv szigorú, a tanrend zsúfolt és kötött, a nevelés lehetőségei igencsak csökkentek. Majdhogynem azt mondom, hogy az oktatói példamutatásra és a közösségek nevelő-formáló erejére redukálódtak. Az orvostanhallgatók — véleményem szerint — zárt és „ingerszegény" közegben töltik egyetemi éveiket. Ha az a jó kapcsolat, ami a SZOTE és a JATE oktatói között évek óta megvan, a hallgatókra is jellemző lenne, talán kinyílhatna számukra a világ, segíthetné nevelő munkánkat, az értelmiségivé válást. Ezt elősegíthetné például közös kollégium, közös KlSZ-rendezvények, de még az oly gyermekcipőben járó áthallgatások is. A nevelő munka technikai feltételei javultak, új kollégiumunk felépültével csökkent a zsúfoltság és valóban minden igényt kielégítő körülmények születtek. Sok gondunk van az ifjúsági klub öszvér jellegé vei, ígéretet kaptunk, hogy a fotelok helyén nyáron sem fog szalagfűrész búgni, erre az időre is rendelkezésünkre bocsátja a szabadtéri. — Állam az államban — bírálják sokszor az egyetemeket. Emögött a sommás ítélet mögött az húzódhat meg, hogy sokan nem tartják megfelelőnek város és egyetem kapcsolatát, együttműködését, a kölcsönösséget. — A kérdést két részre kell bontani. Az oktatók döntő többsége igenis részt kér és vállal a város és a megye közéletéből, ott vannak a különböző társadalmi és tömegszervezetekben, sokféle tisztséget töltenek be, gyakran kérik véleményüket jelentős döntéseknél. Csongrád megye és Szeged vezetői is jól tudják, hogy az itteni egyetemek jelentős szerepet töltenek be, és lehetőségeikhez képest nem szűkölködnek a segítségnyújtásban sem. A hallgatókkal már ellentmondásosabb a helyzet. Sokan pusztán átmeneti időszaknak tekintik az itt-tartózkodást, s még a fölkínált lehetőségekkel sem élnek, nemhogy ők igyekeznének bekapcsolódni a város közéletébe. E teáira bocsátani, hanem olyan rületen is szeretnénk előbbszakembereket, akik első re lépni, hogy az eddigi jó munkanapjuktól az egész- kapcsolatokat az ifjúság felsegügyi szervezet hasznos frissítse, erősítse. tagjai lehetnek, T. L.