Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-07 / 210. szám

2 Péntek, I!Ht4. sreptember 7: I RÁDIÓJELEK — • Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából Nagygyűlés Budapesteg A fíolaár Névköztáesasáo nemzeti ünnepe az antifa­siszta felkelés győzelmének és Bulaária felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából csütörtökön ünnepi nagygyűlést rendezett a táaovar Szocialista Munkáspárt Központi Bt* zottsáoa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Buda­pesten. a Hazai Fésűs fonó művelődési házában. Az ünne­pi megemlékezésen a IX. és a XX. kerületi vállalatok és intézmények mintenu félezer képviselője vett részt. Az el­nökség tagja volt óvári Miklós, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke. Horn Géh'la. az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. Várkonyi Péter külügyminiszter. Úrban Lajos közlekedési miniszter, és Boncso Mitev. a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint a főváros és o két munkáskerület politikai, társadalmi gazdasági éle­tének vezető képviselői. A naanguűlés a bolgár és a ma­gyar himnusz hanniaival kezdődött el. A megjelenteket Molnár Béla. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszöntötte, maid Mariai József, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya. s a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa ne­tesz azért, hogy megfeleljen a külső kihívásnak, és a gazdálkodás minden terüle­tén érvénvt szerezzen az in­tenzív fejlődés követelmé­vében üdvözölte a nagygyű- nveinek. Sok nehézséggel lés résztvevőit. — A Bolgár Kommunista Párt vezetésével 40 eszten­deje. 1944. szeptember 9-én győzött az antifasiszta népi felkelés Bulgáriában, amely nemcsak a monarrho-íasisz­ta diktatúrát söpörte le a kell megküzdenünk. de ha­zánk belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, a dolgozó nép hatalma szilárd, a szo­cializmus pozíciói megingat­hatatlanok. Népünk ismeri, helyesli és cselekvően támo­gatja pártunk politikáját. történelem színpadáról,' ha- Szoros nemzeti egységben, nem a szocialista forrada- eredményeink megtetézésé­lom győzelméhez vezető for- vei készülünk felszabadulá­dulat lehetőségét Is megte- sunk 40. évfordulójának remtette — mondotta. — A méltó megünneplésére, pár­bolgár parttzánmozgalom n tunk közelgő XIII. kong­harcok során hadsereggé resszusára. feilődött. és a Vörös Hadse­reggel egvesülve nemcsak saját hazáját tette szabaddá, hanem részt vett a mi ha­zánk, Magyarország felsza­badításában is. — Az 1944 szeptember 9-1 sorsfordulat után a gazdasá­gi-társadalmi elmaradottság súlvos örökségével kellett az országnak megküzdenie. Tiszteletet parancsolnak azok az eredmények, ame­lyeket bolgár barátaink az utóbbi négy évtizedben a magasabb' rendű társadalmi rendszer építése során elér­tek. Bulgária Európa egyik legelmaradottabb agráror­szágából ipari-agrár ország­gá vált; az ipar immár a nemzeti jövedelemnek több mint felét állítja elő. kiala­kult a nagyüzemi gépesített szocialista mezőgazdaság, tartósan emelkedik a- mun­ka társadalmi termelékeny­sége. — Jól jellemzi a bolgár népgazdaság lendületes és folyamatos fejlődését, hogy a nemzeti jövedelem tizen- Régét bizonyító ünnepségért Országaink együttműkö­déséről szólva a kormány elnökhelyettese megállapí­totta. hogv azt meghatároz­za az MSZMP és a BKP testvéri viszonya, amelynek elmélyüléséhez új lendületet adott a Kádár János vezet­te párt- és kormányküldött-* ség 1979. évi bulgáriai, va­lamint a Todor Zsivkov ve­zette bolgár párt- és állami küldöttség elmúlt évi ma­gyarországi látogatása. Ál­lamközi kapcsolataink rend­szeresek, az élet minden te­rületére kiterjednek. Vége­zetül egész népünk nevében az élet minden területén to­vábbi sikereket kívánt a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Bolgár Népköztársaság kor­mányának, a testvéri bolgár népnek. Ezután Roncso Mitev nagykövet mondott beszé­det. Köszönetet mondott a két nép barátságát és testvéri­háromszorosa, az ipari ter­melés 84-szerese, a mező­gazdasági termelés három­szorosa az 1939. esztendei­nek. A Bolgár Népköztársa­ság aktív résztvevője a nemzetközi munkamegosz­tásnak. mindenekelőtt a szo­cialista gazdasági Integráció­nak. a KGST-nek; külke­reskedelmi áruforgalmának csaknem 80 százalékát a szocialista országokkal bo­nyolítja le. A szónok méltatta azokat a kiemelkedő eredményeket. amelyeket a bolgár nép a kultúra fejlesztésében, a tu­domány é« a művészet gaz­dagításában. az értékes nép­hagyományok ápolásában, a történelmi műit anyagi és szellemi értékcinek gondo­zásában ért el. A továb­biakban elmondta; — Pártunk, kormányunk, egész dolgozó nénünk meg­különböztetett figyelemmel kíséri a testvéri beígér nép alkotó munkáját, és nagyra értékeli a szocialista társa­dalom építésében elért ki­magasló eredményeit. Szi­lárd meggyőződésünk. hoev bolgár testvérpártunk XII. kongresszusa határozatainak sikeres végrehajtása úiabh eredménvekhez vezet belső épftőmunkrtjukban. erősíti a szocialista országok közössé­gét. lelentösen hozzájárul a béke és a szocializmus vé­delméhez. — Bolgár barátaink útja a fejlődés jelenlegi szaka­szában is rokon a miénkkel. Népünk — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezeté­sével — nagy és egyre ered­ményesebb erőfeszítéseket. és más rendezvényekért, amelyeket a jubileum tiszte­letére Magyarországon ren­deznek. — Amikor hazánk tizen­három évszázados történel­mének fordulópontjára em­lékezünk, hangsúlyozzuk, hogy az 1944. szeptember 9-i győzelem csakis a szov­jet hadsereg döntő segítsé­gével vált lehetségessé — mondotta, majd rámutatott: a Bolgár Népköztársaság a szocializmus építésének négy évtizede alatt kiemelkedő sikereket ért el a társadal­mi, politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén. A bolgár nép al­kotó energiáit most arra fordítja, hogy teljesítse a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusának hatá­rozatait. tovább korszerűsít­se a gazdaságot, s ezáltal komplex módon kielégítse a növekvő anyagi, szellemi és szociális szükségleteket. Beszéde végén a nagykö­vet méltatta a bolgár—ma­gyar. kapcsolatok jelentősé­gét. sikereket kívánt ha­zánk dolgozóinak a Ma­gyarország felszabadulása 40. évfordulójára ée a XIII. kongresszus tiszteletére in­dított munka versenyhez. A beszédek után ünnepi műsor következett, majd a nagygyűlés az Internacio­nálé hangjaival ért véget. * Boncso Mitev. a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe, a bolgár nép anti­fasiszta felkelésének és Bulgária felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából fogadást adott csütörtökön a rezidenciáján. A fogadá­son részt vett Óvári Mik­lós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. M«­róthy László, a budapesti pártbizottság első titkára, a Politilmj Biitótiság tagjai, Gyenes András, a Központi Ellenőrző. Bizottság elnöke, Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese. Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának vezető­je. Várkonyi Péter külügy­miniszter. Juhár Zoltán bel­kereskedelmi, Kapolyi Lász­ló ipari. Urbán Lajos közle­kedési miniszter, valamint a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet több más képviselője. Ott volt a budapesti diplo­máciai képviseletek számos vezetője és tagja. (MTI) Aczél György Havannában 0 Havaiina (MTI) A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hivatalos lá­togatásra csütörtökön Ha­vannába érkezett Aczél György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra. Aczél Györgyöt a ha­vannai nemzetközi repü­lőtéren Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai KP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, az Állam­tanács elnökének helyette­se, miniszterelnök-helyettes fogadta. Szűrös Mátyás Párizsban 0 Budapest (MTI) A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Szűrös Mátyás­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága titkárának vezetésé­vel csütörtökön pártküldött­ség utazott Párizsba. ! LOSONCZI PAl, kön elutazott hazánkból. A ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA küldöttségét fogadta Németh A Brazil Szövetségi Köz- Károly, az MSZMP Politikai társaság nemzeti ünnepe al- Bizottságának tagja, a Köz­kalmából Losonczi Pál, az ponti Bizottság titkára is. Elnöki Tanácselnöke távirat- TILTAKOZÁSI AKCIÖK ban üdvözölte Joao Baptisla Heves összecsapások vol" de Oliveira Figueiredo köz- taik Santiagóban és Chile társasági elnököt. több más nagyvárosában a KINEVEZÉS- FELMENTÉS Pinochet tábornok-elnök tá­A Szovjetunió Miniszterta- vozását követelő tüptetők és nácsa Szergej Ahromejevet, az ellenük kivezényelt kar­a Szovjetunió marsallját ki- hatalmi alakulatok között. A nevezte a szovjet fegyveres kétnapos országos tiltakozó erók vezérkari főnökévé, a megmozdulásokon hatan éle­honvédelmi miniszter első tűket vesztették és több helyettesévé. Nyiikolaj Ogar- mint 250 szeméíy megsérült, kovot, a Szovjetunió mar- A rendőrség adatai szerint sáliját felmentették a szov­jet fegyveres erők vezérkari főnökének, a honvédelmi mi­niszter első helyettesének hir.ta­340 tüntetőt tartóztattak le. CHNOUPEK VARSÓBAN Lengyel kollégája meghí­tisztségéből, mivel más mun- ]og baráu látogatáőra Varso­ka'körbe kerül. ELUTAZOTT A VIETNAMI NÉPFRONT­KÜLDÖTTSÉG A Vietnami Hazafias Front küldöttsége, amely — Huynh Tan Phat. az államtanács el­ba érkezett Bohuslav Chnoupek csehszlovák kül­ügyminiszter. HAZÁNKBA ÉRKEZfHT LOKI) COCKFIEIJJ Cfeütörtökön hivatalos lá­nökhelyettesének, a front el- togatáera Magyarországra ér­nökének vezetésével augusz- kezebt lord Cockfield brit tus 28. óta tartózkodott Mg- toárcanélikiili kabinetminisz­gyarországon, — csütörtö- ter. nap Minden korábbi űrutazó­nál hosszabb ideje tartóz­kodik már a világűrben á Szaljut—7 űrállomás három lakója, Leonyid Kizim, Vla­gyimir Szolovjov és - Oleg Atykov. Az űrhajósok, akik február 8-án indultak el a Szojut T—10 fedélzetén Bajkonurból, csütörtökön, a kora délutáni órákban fe­jezték be 211. napjukat a Kozmoszban. S hogy ez a több mint hét hónap még­sem számít új hivatalos csúcsnak, az a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség szigorú szabályain múlik. Ezek értelmében ugyanis az űrrepülés hivatalosan re­gisztrálható új időtartam­rekordjának tíz százalékkal kell felülmúlnia a már ér­vényes csúcsot. Így egyelőre még Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev számít a hivatalos csúcstartónak a Szaljut—7 fedélzetén 1982­ben eltöltött 211 nappal. A Föld körül keringő űr­trió egyik tagja elismert ku­tatóorvos. Oleg Atykov czív­specialista, aki legfontosabb feladatául éppen azt kap­ta, hogy a tartós űrrepülés idején a súlytalanság kö­rülményeihez való alkal­mazkodás kísérő jelenségeit nyomon kövesse, pontosan regisztrálja, s főleg a ne­hézségi erő hiányának a szív és érrendszer műkö­désére gyakorolt hatását tanulmányozza. Munka­programját az orvosbiológiai probjémák akadémiai inté­zete és a Bzovjetünió^ or­szágos kardiológiai tudo­mányos központja állította össze. Bár a vizsgálati ered­mények rendszerezése, éri­tékelése még hosszabb időt vesz igénybe a Földre való visszatérés után, Csazov délzeti mérnök tevékenysé­ge szinte már rutinszámba megy. Az 6 legfőbb fel­adatuk a már korábbi ex­pedíciók által elkezdett, s rubelszázezrekben kifejez­hető népgazdasági hasznot hajtó erőforrás-kutatási programók folytatása, csil­lagászati megfigyelések vég­zése. Van azonban „rutin­munkájuknak" egy olyan eleme, amely szintén nagy előrelépést jelentaa tartós űrrepülések terén. A" ket űrhajós • eddig hatr» 'tízben hagyta el az űrállomást, s összesen 22 óra 50 percet töltött el a nyílt világűr­ben. Szerelőmunkát végez­tek, megjavították az űr­akadémikus, a kardiológiai állomás hajtóművének egyik központ igazgatója a még hosszabb .űrrepülések felté­teleinek megteremtése szem­pontjából máris nagyon hasznosnak ítélte Atykov munkáját. Érthető, hogy újszerűsége miatt a legnagyobb érdek­lődést a kutatóorvos mun­kája kelti, hisz Kizim pa­rancsnok és Szolovjov fe­meghibásodott tartalék fő­vezetékét; megnagyobbítot­ták a Szaljut—7 energiaellá­tását biztosító napelemek fe­lületét, s eközben az űrál­lomáson végzett munka megszokott részévé tették a korábbi űrrepülések ide­jén még rendkívüli eset­nek számító kiszállást a nyílt világűrbe. Fazekas László Papp Zoltán Negyvennégy 10. A Dugonics térnél mindig akadt autó. lökhá­rítóiéra fölkapaszkodhattunk. (Néha olvan is, amelyiken egyszer már ..utaztunk".) Általában öt-hét percbe telt. mire átgurultunk a rámpán, és elértünk Kecskés (ma: SágvárD-telepre. Az autó természetesen elhaladt a sugárút 32. számú háza előtt is. Olykor ott állt a műhelvaitóban anám. és mereven kémlelte a kifelé nemekülők hadát. Effvszer észrevett. Odaintegettem neki. Ö valamit kiabált. Nem értettem. Láttam, kétség­beesetten futni kezd a Zerge utca iránvába. De közben mi már áthaladtunk a naavkörúti ke­reszteződésen. elértük a Szivárvány utcai villa­moskitérőt és kisvártatva a Vám térnél vol­tunk. Ha nem volt túl naev a torlódás, gyor­san magunk mögött hagvtuk az alsóvárosi te­mető betonfalát a betonfalat kiegészítő drótke­rítés hálóián át fehérlő sírkereszteket. Többnyi­re akkor szólalt meg a riadósziréna, amikor a töltés melletti vámházhoz értünk. Am mire a gépek feltűntek az égen. akkorra már a ..dög­tiszánál" táboroztunk. Ugv pillantottunk vissza a magunk mögött hagvott városra, mint akik az utolsó pillanatban kimenekültek a veszély tor­kából. A megkönnyebbülés érzése persze nem volt sem telies. sem egészen zavartalan. A ..döetisza" innenső nartla meredélves tete­jéről tói el lehetett látni a városig. A látómező alsó szélén ott húzódott Szered. A szülőváros. Innen nem látszottak utcát, hidjai. Láthatatlanok maradtak a Széchenvi tér platániai. a kultúr­palota oszlopai, a Stefánia (ma: névvel nem ie­lölt)-sétánv nadiai. viráeágvásai. a vár romjai. Elfödte a messzeség az üzleteket, piacokat, a csöndes mellékutcák fénnvel-árnvékkal átszőtt enteriőrjét. Jól kirajzolódtak ellenben a hori­zonton tornvai. magasabb épületeinek sziluettjei: téaLagvárak gvárkéménveinek felkiáltójelei: a városháza tornfa: a fogadalmi templom kettős ceruzája: a zsinagóga cirádás kupoiáia: a Ti­sza-malom bástyaszerű tömbje . .. Körös-körül nyarat ígérően pompázott a ta­vasz. Szellő fodrozta a víztükröt. Időnként halak vetették magukat felszínre, eav csöppnyi fé­nyért. levegőért, aztán a következő másodperc­ben szélsebesen alábuktak. A smaragdzöld fű teleszórva százszorszénekkel. gólvahírrel. Fe­küdtünk a földön, s négylevelű lóherék után kutattunk. Izgatottan keresgéltünk. Közvetlen közelünkben tarka plédeken nagyobb társaság uzsonnázott. Felkiáltottam: — Megvan! Megvan!— diadalmasan emeltem magasba a piciny, négylevelű lóherét. — Szerencsét hoz — mondta Dékánv Laci. — Maid lepréselem. Elteszem. — mondtam. — Mutassa, kérem — szólt oda egv lány a plédről. — Iegven szíves... A lóhere ott hevert a tenyeremben. Odanvpj­tottam neki. A lány közelebb hajolt. Ujjaival megérintette. Vékony, hosszú uiiai voltak. Kör­mei is hosszúkásak, evöngvházfénvűek. — Szerencsét hoz — mondta ő is. — Ránk férne — jegyezte meg egv idősebb nő aki talán a lánv anvia lehetett, mert köz­vetlenül mellette ült. A repülök már ott dübörögtek felettünk. Közben körös-körül olvan. de olyan békés­nek tűnt minden. Hasaltam a fűben, melynek hosszan elnyújtózó szőnvege fölött méhek kö­röztek. Odébb gyümölcsfák. Ágaik közt csivite­lő madarak. S a oárafüegönv mögött kissé fel­oldódott. ám kontúrjaiból semmit sem vesztett városnanoráma is olvan volt. akár eev remekbe szabott nvueodt harmóniáiú festmény. S akkor ott fent. több ezer méter magasban úira felsuhoatak azok a bizonvos szárnvak. Időközben tapasztaltabbak lettünk. Apám is százszor elismételte amit másoktól már annvt­szor hallottam: — Amelyik bomba suhogását hallia az ember. az. nem rá fog pottvanni. — De engem azonnvomban hatalmába kerített a reszketés. Meg aztán az is eszembe villant, hogy ezek. ugve. mindent látnak odaföntről. Biztos engem is látnak. Látiák a kék ingem, sötétszür­ke rövid nadrágom. De tán még a haiam szálait Is látiák és esetleg a következő pillanatban rámeresztenek egv géppuskasórozatot. . Az is eszembe iutott. hogv akikre maid ezek a bombák esnek, azok most nem hallanak sem­mit Még egv vagv két másodnercük lphet hátra az életből. Ujjaimat görcsösen beleváitam a földbe, lelapultam. A suhogás erősödött. Már el­viselhetetlenül erős volt. A katicabogarat egv pillanattal a robbanás előtt fedeztem fel. Centimétereknvire tollászko­dott tőlem, egv aláhajló fűszálon. Láttam pety­tveit. megmozdított szárnyai fedelét.. ap­ró lábacskáit. Hirtelen az villant be­lém: ha ez a katicabogár ott marad, ha nem reníil el a következő pillanatban, ak­kor nekem most biztosan nem eshet baiom. S amikor megmozdult alattunk a föld. már nem is a robbanások rlöreiét vártam hanem a katica­bogárra figveltem: eLrepül-e vaion? Magával viszi-e az életem? A detonáció nvomán füst- és porfelhő go­molygott magasba. Lángnvelvek csaptak az ég­nek. Az előbbi fest mén vpanoráma iobb szélső szeleié eltűnt a szemünk elöl. — Oda a fogadalmi templom! — kiáltotta va­laki. — A Dömötör-toronv! — A Hősök kapuia! — Az árkádok! A panteon! A nléden ülök egvmás szavába vácva kiabál­tak. Eev idősebb nő iaiveszékelve magasba emelte kariait: — A klinikák! A klinikák! — Ilaneia artiku­látlanná torzult. A többiek csitítani próbálták. Az előbb mée vidámak voltak eramofonzenét hallgattak. A lemez móg foreott. A húeó hangú énekesnő pont ott tartott, hogk: — Csak eev nap a világ.. . Csak egvetlen egv csók az életünk Ki tudia. mi vár ránk... Ki t.ud1a. holnap mire ébre­dünk'... A célnont ezúttal a vasúti híd volt. Ám a .szőnvee" kissé megint elcsúszott Most a gyer­mekklinikát találtak el. (Folytatjuk.) I I

Next

/
Thumbnails
Contents