Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

21 Szombat, 1984. szeptember 1: Dr. Gazsó Ferenc A képességfejlesztő készségfejlesztő oktatást kell előtérbe állítani* A

z idei tanév változásokat jelez a magyar közoktatásban. Mégpedig olyan változásokat, amelyek, úgy gondolom, a pedagóguspályán dolgozókat egyértelműen kedvezően érinti, de olyan változásokról is szó van. amelyben nem annyira a személyes érdekeltség gondolata a döntő, hanem az, hogy hozzá kell látnunk a kormány által elfogadott, az országgyűlés által megvitatott távlati fejlesztési program végrehajtásához. Mint ismeretes, a kormány ez év júniusában határozattá emelte a közoktatás és felsőoktatás fejlesztési programját, és egyúttal azt a feladatot hárította a művelődési kormányzatra, hogy haladéktalanul lásson hozzá a programban foglalt célok és feladatok teljesítéséhez. A jövő esztendőben, az országgyűlés tavaszi ülésszakán, törvényt alkotnak az oktatási rendszerről. Olyan törvényről van szó, amely a most érvényben levőtől eltérően nem egyszerűen keretjelleggel szabályozza az oktatási intézmények működését. a pedagógusok jogait, kötelességeit. a diákság statutumát, a nevelőtestület, a szakmai munkaközösségek, iskolatanácsok feladatait, hanem, amely időtállóan vázolja föl ennek a területnek a jogi szempontból szabályozandó legfontosabb mozzanatait. Áz idei tanév egyik örvendetes eseménye az. hogy szeptember elsejei hatállyal sor kerül a pedagógusbérek 10 százalékos növelésére. Senki ne gondolja, hogy ezzel a béremeléssel megoldottnak tekinthető a pedagóguspályán felhalmozódott ilyenfajta feszültségek megszüntetése. Mai körülményeink között, az ország gazdasági helyzetét és lehetőségeit mérlegelve, a kormány hozzá kívánt látni a pedagóguspályára jellemző bérfeszültségek föloldásához, és ezen az úton megtette az első lépést. Az ország mostani gazdasági helyzetének a mintegy egymilliárdot kitevő bérintézkedés olyan lépés, amely kézzelfoghatóan tanúsítja a pedagógusok munkájának elismerését. A másik intézkedés, amely a napokban megjelenik, a pedagógusok adminisztrációs terhelésének radikális csökkentését célozza. Mintegy hatvan olyan, eddig kötelezően előírt feladatot szüntetünk meg az általános és középiskolákban, amelyek szerintünk többé vagy kevésbé szükségtelenül terhelték a pedagógusokat. Megszüntetjük — többek között — az osztályfőnöki feljegyzést, a személyiséglapok vezetését, a központi tanmenetek másoltatását, a saját munkát értékelő jelentések, ún. önértékelések készítését, a tantervekben nem szereplő felmérések íratását, javítását, értékelését, tanulmányi átlageredmények kiszámítását, az irányító szervek, más intézmények, hatóságok tájékoztatására szolgáló kérdőíves, feladatlapos stb. vizsgálatokat. iskolán kívüli akciók, versenyek, ünnepségek szervezését 6tb. Teljesen nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a tanórákra, a nevelőtevékenységre fel kell a pedagógusnak készülnie, és ettől nem tekinthetünk el. Az is nyilvánvaló. hogy egy ilyen lépés bizonyos embereknél a liberalizálás benyomását keltheti, és az iskolaigazgatónak az a feladata, hogy o minőségi követelménytámasztás terén engedményt ne tegyenek. Ez az intézkedés — a bérintézkedéssel együtt' — világosan kifejezésre juttatja azt, hogy a kormányzat döntésének megfelelően mindent meg kívánnak tenni a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. A fejlesztési program megfogalmazza, hogy az oktatási rendszerben a következő másfél, két évtizedben nem kerül sor semmiféle radikális változtatásra. A fejlesztes a kis lép• Dr. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes előadása 1984 szeptember 24-én hangzott cl a megyei tanévnyitóértekezleten. tékű, folyamatos fejlesztés módozatára épül, ezért egy adott időponthoz kötött egyszeri reform sem az oktatás szerkezetében. sem a tantervekben nem következik be. A művelődési kormányzat álláspontja ebben a kérdésben teljesen egyértelmű. Történetesen az. hogy az iskolarendszert Magyarországon ma csak kalandor vállalkozás keretei között lehetne a gyors és radikális változtatások útjára terelni. Az ilyenfajta. elvileg esetleg kívánatosnak tűnő gyors fejlesztésnek sem a tárgyi, intézményi, sem a pedagógiai feltételei nincsenek megteremtve. Ez vonatkozik az általános is, kolai fakultáció bevezetésére, vagy a technikusképzés visszaállítására is. Ezért van az, hogy bár korábbi határozatok elrendelték, hogy 1984-ben az általános iskolákban be kell vezetni a fakultatív oktatást, a Művelődési Minisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden olyan iskolában, ahol a demográfiai hullám csúcsán nem lesznek meg a feltételei a fakultatív oktatásnak, nem szabad ezt a folyamatot elindítani. Az oktatási rendszer hallatlanul differenciált, mind a tárgyi, mind a személyi intézményi adottságokat tekintve. Ezért a rendszer fejlesztésének célravezető stratégiája csak az lehet, hogy elindítjuk az új folyamatokat. A következő években arra törekszünk, hogy megteremtsük az oktatási rendszerben a különböző programok, tantervek, tankönyvek közötti választási lehetőséget, s ezáltal növeljük a nevelőtestületek szakmai irányítását. Az 1985/86-os tanévtől az alsó tagozatos oktatásban alternatív tantervként — a megfelelő tankönyvekkel együtt — engedélyt adunk a Zsolnai-féle anyanyelvi és kommunikációs nevelési program követésére. Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar pedagógustársadalomban, amely a legnépesebb értelmiségi réteg, olyan szellemi energiák és potenciák rejtőznek, amelyeknek a fölszabadítása önmagában véve nagyobb lépésekkel viheti előre az oktatás tartalmi korszerűsítését, mint a központilag kigondolt és rendeletileg bevezetett programok. Amikor korábban a magyar oktatási rendszerben reformról, vagy nagyobb változtatásokról beszéltünk, akkor rendszerint az iskolarendszer változtatására gondoltunk. Most arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy az oktatási rendszert a meglevő iskolaszerkezet keretei között kell és lehet fejleszteni. Nem akarunk megszüntetni iskolatípusokat, és nem kívánunk létrehozni újakat. Bizonyos szerkezeti változtatásokra azonban sor kerül. Az általános iskolában a mostani, egymástól mereven elkülönülő két tagozat helyett egy olyan megoldásnak kimunkálására és fokozatos bevezetésére kerül sor. amelv legalábbis három pedagógiai ciklust és funkciórendszert jelöl. Az első ciklus feladata a gyermeki képességek és készségek olyan szintre fejlesztése, hogy az önálló ismeretszerzésnek az alapjai kialakuljanak. Ennek középpontjában az anyanyelvi oktatás és kommunikációs készségek fejlesztése áll. Hogy ez a szakasz meddig tartson, azt kísérletileg kell kimunkálni. A második ciklus olyan átmeneti szakasz lehet, amely a mostani hirtelen törésvonalat szüntetné meg. Ennek a középső pedagógiai ciklusnak lenne a feladata a fokozatos átvezetés az alsó tagozatból a felső tagozatba. Míg ezt egy orientációs. ciklus követné, amelynek nem a pályaválasztási orientáció a feladata, hanem a képességek és készségek differenciáit fejlesztése. Legfőbb célunk, hogy az általános iskola ne egy középszerre orientált iskolatípus legyen. Ami a középiskolát Illeti, ott megmaradt a három intézménytípus: a gimnázium, a szakközépiskola, amelynek kialakul egy négyéves és egy ötéves változata. Az ötéves változat technikusképzést folytat. Természetesen megmarad a hároméves szakmunkásképző iskola is. Ebben a középfokú szisztémában két lényegi változást szeretnénk megvalósítani. Az egyik az. ho^y az ismeretanyag minősége tekintetében közelíteni kívánjuk egymáshoz a teljes értékű középiskola két típusát, a gimnáziumot és a szakközépiskolát. Mégpedig oiy módon, hogy az első két esztendőben nagyjából azonos követelményeket támasztó ismeretanyagot oktatnának a szakközépiskolában és a gimnáziumban. A közelítés lehetséges mértékét és módját gondosan mérlegelni kell. A másik lényeges momentum az, hogy sajátos integrációs folyamatot indítunk el a hároméves szakmunkásképző iskola és a szakközépiskola között. Távlatokban arra törekszünk, hogy a 6zakmai középiskolák két típusában ellátott funkciók egyesüljenek, és a szakképzés egyre inkább a négy évfolyamos, illetve ötéves középiskola bázisán valósuljon meg. Az ide vonatkozó keretszámok megszűnnek, és a megyékre bízzuk annak eldöntését, hogy az iskolatípusok közötti arányok miként alakuljanak. Ezeket a régió munkaerőszükségletének és a lakosság iskoláztatási igényeinek gondos mérlegelésével kell kialakítani. Az oktatási rendszer fejlesztését eddig az jellemezte, hogy a tartalmi korszerűsítést az ismeretek mennyiségének növelésével kötötte elsősorban össze. Azt tartották, hogy az iskolának lépést kell tartania a tudományostechnikai ismeretek fejlődésével, és ezt csak akkor tudja megtenni, ha minél több ismeretet közvetít. "Ez meglehetősen tetszető formula, de teljesen kilátástalan vállalkozás. A tudományok fejlődése ugyanis a mostani időszakban exponenciális jellegű. Vannak olyan tudományterületek, ahol az elévülési idő mindössze két-három esztendő. Az iskolai ismeretek ezt a változást nem képesek követni. Más megközelítést kell alkalmaznunk. Az ismeretközvetítést a képesség, a készségfejlesztés szolgálatába kell állítani. A teljesítményképes tudás megszerzése a cél, nem az ismereteknek verbális elraktározása. Egy képességfejlesztő, készségfejlesztő oktatást kell előtérbe állítani, ha eredményeket kívánunk elérni. A következő időszakban is megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani az általános iskola fejlesztésére. Amíg nincs színvonalasan működő általános iskola, addig nem lehet magas színvonalon működő középiskola és felsőoktatás sem. A rendszerben nem történhet más, mint az általános iskolai hiányok pótlása. Az általános iskolai képzés feltételeinek javításáról nem mondhatunk le, bármilyen feszitő gond is a nagyobb létszámú korosztályok középiskolai oktatása. Ezt a célkitűzést a kormányprogram is tartalmazza, és ehhez következetesen ragaszkodni kell. A pedagógusok minduntalan kérdezik, mi a garancia az elfogadott fejlesztési program megvalósításához Teljesen nyilvánvaló. hogy egy ilyen, 20 esztendőre szóló távlati fejlesztési program megvalósítása azon áll, vagy bukik, hogy miként sikerül megteremteni a realizálásához szükséges feltételeket. Ennek a tartalmi fejlesztési programnak a sikere azon is múlik, hogy lesz-e elegendő számú és megfelelően felkészült pedagógus, aki ezt a programot majd végrehajtja. Mind a mennyiségi ellátottság, mind a minőségi teljesítmény megköveteli, a pálya társadalmi presztízsének, vonzerejének és megtartó képességének további javítását. A korszerűsödő magyar oktatási rendszer csak így valósithatja meg a vele szemben támasztott elvárásokat. VICTOR VASARELY EMBLÉMÁJA Garai Gábor Remény Hiába, öreg vagvok már ahhoz, hoav hitet cseréljek, hogv buzgó eretnekek alatt szítsam a máglvát. vagv fordítva, velük éliek. Nem a létező világok legjobbikára — nem. nem. semmi bigott idillre. ielent-faló iövőre nem volt mód fogadást tennem. Csak magamnak fogadtam: bármi vád prése szorít, s ha vak köd ereszkedik le a mára. én ellátok népemig, holnapomig. Most. holnapom borultán. se gvarlóbb reménv derül: túléliük ezt is (én bár meg nem érem) — de addig se égek itt hittelenül. D. Németh István Európa elrablása A hófehér kőgalambra támaszkodtam, mely ott imbolygott hősünk sírhelyén. messze kívántam menekülni. Feledve népek és nemzetek küzdőterét. Villanófényben láttam a várost, lámpák rajzolták fel a tus tengerére. Védtelen volt. Hagytam, hogv csillaghomokiával az ég engem is behintsen. Suhai Pál Ki adni nem tud Mind nvomorult. ki adni nem tud. Torz képpel ezért fosztogat. Vagv búiik önnön éiielébe. mint erdőn vérezve a vad. Ki adni nem tud. maga pária. Szecénvebb úgv lesz. hogvha kap. hiszen csak úiabb tartozássai lehet, s lesz most már gazdagabb. Fordított koldus, utcasarkon, ki csak azért kéreget 'ogv adna fillérért cserébe ikármit. gesztust vagv hitet. Száműzött lélek, önnön árnva. élők közt buidosó halott, tekintsen rá. ki él még. lássa, s köszönje meg hogv adhatott.