Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

8 Szombat, 1984. szeptember 29. A történelmi jelenidő tanára VI. nemzetközi kisplasztikái kiállítás j címeket nem gyűjti, nem is nagyon kapja, csak a kemény jJ munkát halmozza. Belső tűz hajtja, mindent tudni akar, amit tudni lehet, és mindennek az értelmét keresi. Ilyen rendszeretettel és ilyen pontossággal lehetne csillagász is. atomfizikus, sejtbiológus vagy sebész, lett belőle irodalmak megszállottja, szép versek kedvelője, nehéz művek értelmezője, költői utak földeritöje. Régóta keresem azt az embert, aki látta volna mar legalább egyszer munka nélkül, de nem találom. Keresem az ellenségét is, aki megalapozott érvekkel tudná tamadni, őt se találom. Talán nincs is. pedig rendes körülmények között ötven óv alatt legalább tizet-húszat tud szedni belőlük az ember. Fél-eértésen is megteremhet ennyi. Ahol őt igazán ismerik, ott félreértés nem lehet. Könyökölni se láttam, másokat félrelökdösni a pályán. Ágaskodni se, hogy figyeljetek rám, mert itt vagyok én is. Mégis észreveszik, ha fölszáll a villamosra, ha bemegy a boltba, vagy ha végiggyalogolja az utat Alsóvárostól Tarjánig. Csöndes szavú, beszédes hallgatású. Jó szándékkal int valaki, hagyjuk az ünneplését, mert az ötven év nem nagy idő, ne durrogtassuk el a puskaport, llia Mihály, a szegedi egyetem bölcsészkarának tanára ma, szombaton, Mihály napján tölti be ötvenedik évét. Hagyjuk el a puskaport valóban, de ne menjünk el szó nélkül mellette, mert nagy tudású és becsületes ember. r

olakodó-tülekedö emberek szívesen tanulnának tőle, csakhogy ezt a tartást fedezet nélkül eltanulni nem lehet. Ami nála a legtermészetesebb, mert belülről jön, az másnál hangos póz lehetne csak. Sokan vannak, akik sehogy se értik, miért nem lép följebb, miért nem keresi a boldogulást ott, ahol közelebb lenne a tűzhöz. Annyi jó helyet ajánlottak már neki, legalább egyet fogadna el. Kívülről nézve nem is lehet azt megérteni. Közelről ismerve viszont csak ezt lehet megérteni. Görcsök is, átkok is kötik ehhez a városhoz, és ilyen köteléket nem lehet elszakítani. Tápén született, Szeged árnyékában, de Tápé akkor se Szeged, ha régóta egybeírjuk vele. Mit hozott Tápéról? C onnan hozta Juhász Gyulát földre néző Krisztusával, a szegedi festőket is onnan hozta vissza, sőt Adyt is, az ös Kajánnal. Tápéról nézve minden másként látszik, és ő Tápé fia akkor is, ha a városban él legalább harminc éve. Vegyük észre azonban azt is, hogy Szegedért is elmenne naponta a világ végére is. A magyar irodalomért is elmegy, határokon és óceánokon is túlra. Pontosabbnak kell itt lennünk egy kicsit: az irodalom jön el hozzá a Föld bármely sarkából, ha magyar. Mindenhol ismerik, és mindenhol becsülik, ahol magyarul születik meg a gondolat. Konjunktúralovagokkal uiszont akkor se tárgyal, ha a világ legmesésebb országából térnek haza. Szép és buja növényzet a magyar irodalom akkor is. ha itthon terem, és az is. amelyik külföldön születik meg. Áttekinteni is nehéz, értéke szerint becsülni még nehezebb. ő biztos kézzel fonja egybe az összeillő szálakat. A történelmi jelen idő írott emlékeit tartia számon. » M egkérdeztem tanítványát, látta-e már nem dolgozni? Még nem látta. Elbújik a munkájával, nem hangoskodik vele. Panellakásának terhelési próbáját a könyvek végzik: otthon dolgozik legtöbbet. Es mindenhol, ahol éppen van. Nagy bajban lenne, ha meg kellene számolnia egyszer. hány órát tölt naponta könyv mellett. Azt hiszem, ez az ember még álmában is dolgozik. Gyermekkora hamar elhagyott játékait leszámítva, az egész ötven évet munkával töltötte. Valaki azt mondta rá egyszer, az a baja, hogy túl tanáros. Azt hiszem, nem ismerte jól, és nem látta még diákjai között. Igaz, minden szavának súlya van. de ezt legalább a tanárától el is várja a diák. Anynyian ragaszkodnak hozzá, számontartani is 6 tudja csak egyedül. Es levelez fáradhatatlanul. Legtöbbször könyveket kap és könyveket küld, de kapott már paprikamagot is a Föld túlsó oldaláról. Talán zárkózott lenne, azért mondta az a valaki túl tanárosnak? Szeme, füle és szíve nyitva van minden tiszta szándék előtt. Érzékeny és sértödös? Érzékeny valóban, mert az apró rezdüléseket is észre kell vennie, de sértődésekre nem sok időt hagy magának. Tanítványainak sokaságából a magyar irodalom ígérete és jelene lett, költők rímeibe, versek ritmusába dobban bele mindig kevés, de mindig sokatmondó szava. Messzire bújna • az ünneplés elől. ezt a napot bocsássa meg azoknak, akik tisztelik és szeretik. Már nem jóslatként, hanem tényként mondhatjuk, szellemi életünknek kemény pillére ő. Az évfordulón sok jó munkát kívánunk neki, és legalább töredékét annak az elismerésnek. amit megérdemel, HORVÁTH DEZSŐ * A Somogyi-könyvtárban fölolvasó ülést tartottak tiszteletérc tegnap, ma délután az egyetemen azok a költök tartanak irodalmi estet, akik tanítványainak mondhatják magukat. Szepesi Attila Szobrok a szegedi panteonba Cvm:) Kóbor kutvák ellönnek érte beloDakodnak énekébe Onnan dalolnak férfimódra mintha mind öles ordas volna Addte szonetett ír szeles szerelemmel de lesi már eh árnva ül harminchetes viláclénó lábainál (ncsfú Tudom hoev ő az élszakáé Viláaomlásból született Nern volt kezében soha iáték ezért U maradhat everek Hűvös falakon túl lakik Fillér ionul üres zsebében Nétt a füstöt hainalig és elalszik ór-!"A'ben * (im-i Akit vlevá7oti =zakadék hová reitse három szívét I.evolei közt elégnének Ha s/.óf zúzmarává lennének Ecvikben aranvszöke Dor van Másikban messzi hegvek orma Harmadikba zária be SZÚD tudálékos szemüvegét. Az eszme 1971-ben vált valóra: a világ szobrászai seregszemlén mutatkoztak be Budapesten abból a célból, hogy közös mérlegen tisztázzák műven segítségével a plasztika távlatait. Izgalmas kísérletek érkeztek a világ minden részéből, s a magyar szobrászat fejlődése fel is használt az elmúlt évtizedben bizonyt s tanulságokat. Nemcsak mi. magyarok, hanem mindenki a világon aki részt vett. vesz c bemutatkozáson, mely ma már fontos és nélkülözhetetlen nemzetközi műhely lett. Először két-, most háromévenként. triennálé formájában híviák az alkotókat a hagyományok alapián. A Művelődési Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége által közösen rendezett nemzetközi kisplasztikái kiállítás szervezeti szabályzata kimondja: ,.A kiállítás célja, hogy minél teljesebb képet adjon a kisplasztika legaktuálisabb eredményeiről. összevesse a különféle eszközök és technikai eljárások kifejező ereiét és szerepét a művészeti kommunikációban." Ez állandó motívum lett és maradt; hozzájárult az új lehetőségek felfedezéséhez és általánossá tételéhez. Annál is in1 kább. mivel az idén is — az ednigiekhez hasonlóan — négy földrész 26 országából érkezett mintegy 351 mű, 94 szobrász alkotása. Mindez egybeesik a Műcsarnok felújításával; valóban méltó keretek közé érkezhetnek most a világ új kisplasztikái. Bizonyos változást is megvalósított a rendezés, mely eddig Barar.vi Judit nevéhez, most Frank János munkájához kapcsolódik. Eddig a szobrok nemzeti keretben jelentek meg. most hasonló tendenciák stílusok, elvek szerint csoportosították az érkező anyagot, hogv a számbavétel, a kiállítás mérlegjellege erősödjön. a szakma és a közönség számára használhatóbb legyen. A magyar szobrászatot az ország minden részében dolgozó művészek alkotásaiból válogatták, tényleges értékeket és életképes kísérleteket mutatunk be. Külön kollekcióval — mintegy a példa, a mértékadás. a tisztelgés jegyében — a nemrég elhunyt Vilt Tibor munkásságát is megtekinthetjük. Tanulni akar és tanulni tud egymástól a világ a kötelező tárgyilagosság jegyében Ennek megfelelően osztja ki szeptember 6-án a héttagú nemzetközi zsűri a nagydíjat, a három kiállítási díjat, és a Fővárosi Tanács díját. Szép szokás szerint az idén is külön kamarakiállításon mutatják be az elmúlt 1981-es nemzetközi kisplasztikái triennálé díjazottjának. a finn Mauno Runar Hartniannak a szobrait. vázlatait, festményeit. Ez a kollekció a Dorottya utcai kiállítóteremben várja az ország és a nagyvilág minden részéből érkező vendégeket. L. M. VILT TIBOR: KENTAUR BAKOS ILDIKÓ: ZSIDÓ MENYASSZONY JAN NORMAN; EMBEREK £S LÓI'EJEK