Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

Szombat, 1984. szeptember 29. 50 Amerigo Tot köszöntése A

Fehérvárcsurgón 1909-ben született Tóth Imre a világ Amerigo Tótja lett művészetének ereje révén. Szeptember 27-én lesz hetvenöt éves. Rómába érkezett, onnan vissza Budapestre. Czóbel Párizs és Szentendre között ingázott — Amerigo Tot Róma és Budapest között —, olyan magyar szobrász, aki már életében az egész világé. Ez a nemzetköziség nem oldotta lel magyarságát, sőt így lett igazán a miénk. Értékei és hűsége elkötelezettségével. Főiskolai tanulmányait Budapesten, az Iparművészeti Iskolában kezdi 1927-ben. a dessaui Bauhausban folytatja, a 30-as évek elején jár Párizsban, ahol Maillol szobrai hatnak rá igazán. Drezdából gyalogol Rómába 1933 júniusában a „kis szobrász", ahogy akkor Szerb Antal nevezte Tóth Imrét. Részt vett az ellenállási mozgalomban a fasizmus ellen. Ez a tette határozza még életét és a művészete. Termékeny, gyors, organikusan' fejlődő pályája, mely minden művében egyforma energiával valósítja meg a lálvány realitását és a gondolat belső elvonatkoztatásait hiánytalan szakmai felkészültsége és szabad képzelete álapján. Eszménye az antikvitás, a reneszánsz és az új, — általa teremtett új szobrászi formák összetartozó, egységes hálózata. V

ilágszerte ismerik és elismerik,' többször állított ki a velencei biennálén, szobrait bemutatták kontinensek fővárosaiban. Nagyméretű murális munkája a római Termini pályaudvar fríze, amely cikázó mértani vonalakkal a vasút feszültséget ábrázolja. Híres Tiltakozás-sorozata a háború és az erőszak ellen emel szót: szobrászattal. Szüntelenül szellemi feszültsége építi művészetének új elemeit, változatait — a Kavicsasszonyokat, jellemző portréit és kozmikus témákat, az űrrepülés korszakát. Kifogyhatatlan ötletekből, mélységekből. Ez együtt jelentkezik szobraiban a plasztikai erőteljesség, olykor a humor jeleivel. A Föld füle egyszerre groteszk és monumentális, Komarov emlékében drámaira vált .» fogalmazás. Adv nvomán szerkeszti meg a Fekete zongora ciz űrhajón című művét úgy, hogy a vers eredeti szellemét megőrizve biztosítja a mű szürreális fokozatait. Életműve több száz szobor, dombormű, grafika — első katalogizálását Major Máté végeztá 1971-ben megjelent Amerigo Tot albumában. Szobrai, domborművei Bariban, Rómában, Jugoszláviában és Budapesten láthatók — 1964—65-ben elkészíti a Raffaello luxus óceánjáró plasztikai berendezéseit. Mindig igényelte az új és újszerű feladatokat. Horizontja az egész világ — nemcsak járt Japánban, Indiában, az USA-ban, hanem felmérte és művészetének alapforrását bővítette minden kor és minden égtáj plasztikáinak eredményeivel. N

emrég avatták fel a világ egyik legnagyobb méretű bronz domborműveként a Mag apotheózisát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, mely az élet diadalát hangoztatja, mintegy formába önti Ady sorát „az élet szent okokból élni akar" gondolatát és az „életem millió gyökerű" eszméjét. Amerigo Tot budai műteremházában művei mellett Barcsay Jenő, Szalay Lajos, Varga Imre alkotásai, grafikái, művei szerepelnek. Ez is példája tehetségének és kollegialitásának, ö, Amerigo Tot így —i ezzel a minőséggel és magatartással vált, válhatott képzőművészetünk világhíren alapuló mértékévé. Nemcsak nagy szobrász, hanem önzetlen ember is, aki nemcsak önmagáért, hanem ha/újáért, az emberiségért alkot. (Képeinken a csurgói madonna es a vatikáni magyar kápolna domborműve.) LOSONCI MIKLÓS Ha felépül végre a házunk A művelődés épületei N

incs még egy évtizede, hogy véget ért a nagy művelődésiotthon-építési láz Magyarországon. A hetvenes évek jobb gazdasági lehetőségeit kihasználva a városokban, a nagyközségekben kacsalábon forgó művelődési paloták épültek, hirdetvén, hogy a település vezetői menynyire a szívükön viselik a kultúra sorsát. A reprezentatív avatási ünnepeket kedvtelve közvetítette a TV-Híradó, helyszíni tudósításokban számolt be róluk az Esti Krónika, ám arról már kevesebbet szólnak a hírközlők, hogy mi történt az ünnepi percek elmúltával, megérte-e a néha több mint százmilliós beruházás. Ez a nagy építkezési hullám már a második volt a művelődési otthonok alig több mint harmincesztendős történetében. Az első az ötvenes évek elején az alapellátás intézményi bázisának kiépítésével egy időben zajlott. Az ekkor divatos rendezvénytípusokhoz alkalmazkodva, nagy tömegekre számítva tulajdonképpen egyszerű volt a 1 • vező dolga. Tervezett egy hatalmas termet — akkorát, amennyire a pénz futotta —, mellé néhány irodát és kiszolgálóhelyiséget, és készen volt a művelődési ház. A befűthetetlen, nézőkkel ma már megtölthetetlen termek egy részét azóta átalakították, más részük használhatatlan és drága koloncként nehezedik ma is a közművelődési intézményhálózatra. A hatvanas-hetvenes években már bonyolultabb volt korszerű intézményt tervezni, de néhány alapséma kialakításánál többre ekkor sem futotta. Minden épület középpontjában a merev, szentélyszerűen kiképzett színházterem állt, a lehető legdrágább és legbonyolultabb színháztechnikai gépekkel, berendezésekkel felszerelve. A tágas előtérben a ruhatár — esetleg büfé — a lehetőségekhez képest mindig rejtve maradt, hogy ne törje meg a tér ünnepélyességét, reprezentatív hatását. A hátsó traktusokon foglaltak helyet a szakköri szobák és a műhelyek, mellettük az irodák és a kiszolgáló létesítmények. Ezeknek az intézményeknek a működési rendje sem különbözött építészeti kialakításuktól. A programszervezés középpontjában a színházi és politikai nagyrendezvények álltak, amelyekhez minden másnak illeszkednie kell. Ha véletlenül nem rendeztek csendet és áhítatot követelő esetet, akkor jöhettek a kis csoportok: a klubok, a szakkörök is. Természetesen csak az előre megállapított rend szerint, és megfelelő felügyelettel. Minden csoport a maga kuckójába vonulva folytatta azokat a tevékenységeket, amelyeket nyugodtan ki lehetne vinni a nyilvánosság elé >s, hisz nem kell elzárkózni ahhoz, hogy öt-tíz gyűjtő a bélyeggyűjtés legújabb eseményéiről, vagy a numizmatikai hírekről beszélgessen. H

iába ismerte fel a népművelő szakma már egy évtizeddel ezelőtt a helyzet tarthatatlanságát, és fogalmazta meg korszerű igényeit. a gépezetet nem lehetett megállítani. Meg napjainkban is adnak át jó évtizede tervezett művelődési házakat, mert ezek a beruházások is sokáig elhúzódnak. Így lehetséges az, hogy a natvanas évek ideáljainak megfelelő épületeket avattak az utóbbi években Nagykanizsán, Nyíregyházán, Szolnokon, Kecskeméten, Gödöllőn, Vácott és néhányat a fővárosban is. Felépítésükben érdekelt volt a városfejlesztési testület és az építő is. Könnyebb és egyszerűbb ugyanis egy helyen elkölteni százmilliót, mint ugyanazon a településen felépíteni ekkora összegből tíz kis klubot, klubkönyvtárat. A közművelődés szakmai gyakorlatában az utóbbi évtizedben megindult erjedés — űj módszerek kikísérletezése, a közösségfejlesztés előtérbe állítása, a nyitottságra törekvés — tulajdonképpen a meglevő épületállomány ellenére ment végbe. Ez is azt bizonyítja, hogy magának a háznak sokkal kisebb a jelentősége, mint azt általában gondolják. A legrosszabbul megépített művelődési otthonban is lehet nyitott tevékenységet folytatni, ám ehhez először a szakemberek gondolkodását kellene alaposan „átépíteni". Számtalanszor látjuk ugyanis azt a szomorú ellenpéldát, amikor a korszerűbb szemlélet jegyében tervezett épületeket megpróbálják visszaalakítani a régi ideálokhoz. Elfalazzák a nyitott tereket, lezárják az átjárókat, zárva tartják a játéktermeket, mondván. nincs ember, nincs pénz a működtetésre, s enélktil ki vigyázna a közvagyonra. Az természetes, hogy javaink védelme mindenkinek kötelessége, de ennek az a fajta túlhajtása, elbürokratizálása. amely a gondnokot és a portást teszi a művelődési ház legbefolyásosabb személyiségévé, megengedhetetlen. K

özponti kulturális intézményeink mellett égető szükség lenne olyan klubokra, társas találkozóhelyekre is, amelyek ma gyakorlatilag alig léteznek. Ezek felépítése, működtetése sokkal kevesebbe kerülne, mégis több hasznot hajthatnának. A közösségszerveződés bázisai lehetnének, a lakóhelyi demokrácia működő fórumai. Néhány kezdeményezésen túl nem sok látszata van annak, hogy a döntésre illetékes szervek is felismerjék ezeket az új igényeket. Bár kevesebb fénnyel és csillogással, de mégis ezen az úton indulhatnánk az új művelődési házak építése felé. P. F. Rózsa Zsoltika nem a lovát ugratja, hanem a motorját. Ebből is láthatjuk, mégis megyen előre a világ. Keze6 jószág a motor is. miként a ló volt. csak másként kezes. Meg kell csavargatni a szarvát, amit közönségesen kormánynak mondanak az emberek, és akár táncot jár a gazdája alatt. Nézd is a fél Fölsőváros gyereke, az pedig igen sok ember, mert a lakótelepeken leginkább gyerekből van sok. Azért is sokan nézik, mert mi mást csinálhatnának szegények? Lóugra tó-pótlónak tehát a kismotor a legjobb. A mi szánk is tátva maradt annakidején, amikor a boltos fia hazaberregett, és el is határozta minden gyerek, hogy neki aztán egyáltalán nem terelgeti le az útról a teheneket. Jött nagy hangon. mint a villám, a Szegfű, a Zsömle pedig úgy szembefordult vele, ahogy azelőtt az új kaput szokta bámulni, ennélfogva a berregő boltosgyerek akkorát bukfencezett, talán még nyekkent is, mi pedig, mezítlábos gyereknépek úgy nevettünk, mintha az osztályharcot nyertük volna meg kirobbanása előtt. Azóta sokat változott a világ, űrhajók röpködnek odafönt, tengeralattjárók pedig odalent, a földszinti világban viszont teflonszinű ringo-bingó csodakocsik csorgatják a szomszéd nyálát, de a kismotorok azóta is verhetetlenek. Vele megy a nyugdíjas a kertjébe, Terus ángyi a boltba, a kamasz gyerek pedig vele karéjoz szívehölgye előtt. De ott karéjoz a másik is, a harmadik is, elsőrendű kötelessége tehát Zsoltikának. tanítsa meg 6zebben bőgni a motorját, mint ahogy a Pistié bőg. Ha menet közben toppant egyet bal lábával, pördüljön azonnal a saját tengelye körül, és fusson visszafelé, ha viszont meghúzza a kormányt, mint Sándor annak idején a zablát húzta meg a gyeplővel, akkor változzon át azonnal az ötvenköbcentis kismotor ágaskodó sárkánnyá. A következő lecke természetesen az ugratás. Az a kis földhányás is elég hozzá, Kismotor amit az építők felejtettek ott kocsmába indulás előtt. Fölsorakoznak a motorok, keringenek, toporzékolnak, és mint a nyíl, nekiindulnak. A templomtornyot is átugranák, ha csak egy kicsivel is alacsonyabb lenne. Már majdnem jó minden, csak az illúziót kell beszabályozni egy kicsit. Legyen a kismotornak is akkora hangja, mint a rajkötelékben támadó páncélosoknak. Ezek a gyerekek sokkal jobban értenek a motorhoz, mint a mi korosztályunk a fácán csapdázásához értett, ennélfogva bütykölnek valamit a hangfogón. Minden folyamat megfordítható, csak ész kell hozzá, a kipufogó tehát hangerősítővé változik. Az az igazi kismotor, amelyik a nagynál is jobban tud bőgni, és reszkettetni is tudja a hangját. Ja. kérem, annak a korosztálynak, amelyik a politechnikát már az anyja hasába magába szívta, annak az semmi. Látom. Soltvadkerten. Cecén. Siófokon. Szekszárdon és Bátaszéken. fiataliaink körében szépen alakul a népi-nemzeti eavséa: mindenhol bőeetik a kismotort, és mindenhol ugratnak vele. Kár nekem olvan messzire mennem, az is eleg lenne, ha kikönyökölnék az ablakba csak az a bai. hoav a civilizáció kitalálta a szúnyoghálót. és nem lehet kikönvökölni. Hallom a hangot, mert alattunk bős a esodamusztáne. de nem látok semmit. Aztán eavszercsak lálok is már. mert sokadalom gyülekezik, a motor Dedie már egyáltalán nem bog. Előtűnik a kanvarban a mentőautó. még nem szirénával, csak villogó lámpával, és a iárdán utcát nvitnak előtte az emberek. Föltámad bennem az önvád. Ennvire hidegen hagvna engem a világ sok baia. hogv azt se tudom, mi történik a házunk előtt? Hármasával szedem a lépcsőket, lefelé ez is könnyebben megv. mint fölfelé, és benne is vagvok a sokadalom kellős közenében. A mentő már elment léoésben csak mert ide vágtába se beiönni nem lehet, se kimenni belőle, hiszen ez esv modern lakótélén és magával vitte a kismotor legúiabb áldozatát is. Nem tudom, vezetiük-e a statisztikát, de azt hiszem, többen sérülnek meg egymásra licitáló iáték közben, hetvkeséaből. kivagyiságból: mint az elkerülhetetlen balesetek reitett törvényéből. Az életre föl kell készülni, ha a rohanó autó beleszaladhat a másik autóba, akkor az esetet legalább szimulálni kell kismotorra! is. Zroltika. aki Domaszékről iött be a oanelvárosba. mert leaiobb barátai itt vannak kölcsönadja ugrándozó motoros csikaiát legjobb barátiának. hadd csavargassa egv kicsit ő is a böaetőt a szarván. Nagvot ugrik a motor, és bemenne úi gazdájával azonnal a léDcső alá. de szerencsétlenül tervezték meg őseink az emberiséget. mert a feie nem enge-di. Rosszul mondtam az előbb, nagvon iól van -teiyezVe. Ha csak egv kicsivel is lenne magasabb. lecsapta volna a beton a fiú nvakát. és ha csak egv kicsivel lenne is alacsonyabb, szétloccsantotta volna az agyvelőt is talán, de irgalom alvia. ne hagvi el! A szomszédasszony konvhai edénvt hozott hamar, félig vízzel. megmosdatta a fiút. mielőtt a mentő jött volna, és lemosta4 a léocsö alsó betoniát is. Elment a mentő, fölszivárogtak a lakók, legtovább talán a mosogatás asszony maradt. Nem az övé a gverek nem is ismeri, az utca másik felén lakik, a tízemeletesekben, de örül nagvon. hoav egv-két öltéssel megússza. A motor igazi gazdája is előkerül, sokat motvoa. mert leütődött a lániDa fél feie is valahogv. ígv pedig nem lehet hazamenni Domaszékre. Nincs nagv bai. tud a mai ifjúságunk politechnikából anvnvit. hoav öt perc múlva teljes a világítás. Szia. srácok, a jövő héten megint jövök! Mi pedig tudiuk. fölfelé menet emlegeliük is. hoav a vége a nvárnak és hoav a oanelvárosba beszökött az ősz. HORVÁTH DEZSŐ