Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-14 / 216. szám

Csütörtök, 1984. szeptember 13. 3 Tanácsülés Mórahalmon Közérdekű bejelentések és a kisárutermelés helyzete Mórahalom városi jogú nagyközségi tanács tegnap, csütörtökön délután ülést tartott a művelődési házban. A testület megvitatta és elfogadta a vb két tanácsülés közötti tevékenységéről, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a tanácsi fórumokon elhangzott közérdekű bejelentések és javaslatok megvalósításának sorsáról szóló beszámolót. Tájékozódott a helyi kisárutermelés eredményeiről is. A mórahalmi tanács örömmel állapította meg, hogy a közéleti fórumokon egyre több helybeli lakos vesz részt, kér szót és tesz közérdekű javaslatot. Például a falugyűlésen tavaly 250-en jelentek meg, az idén már 400-an jöttek el. A mórahalmi emberek hozzászólásukban elsősorban a köztisztaság. a környezetvédelem, a közlekedés, az útjavítás, a belvíz elvezetésének gondjaival foglalkoznak, hogy csak a legfontosabb témákat említsük. A tanácstagi beszámolók látogatása már nem annyira népszerű mint a falugyűléseké. A résztvevők megoszlása választókerületenként igen eltérően alakul. A tanyás területeken kisebb az' érdeklődés, mint a központi körzetekben. A tanács megállapította, hogy ezen a helyzeten Indokolt változtatni. A tanácsülés értékelte a közérdekű bejelentések javaslatok elintézésének helyzetét. Például sokan szóvá tették, hogy a közterületek s emetesek. Ezen a helyzeten elsősorban a lakók nagvobb gondosságával, önfegyelmével és ha szükséges a társadalmi munkában szervezett takarítással lehet változtatni. Fákat kérnek az utcák parkosításához. A tanács a lehetőségekhez képest mindent megtesz, hogy ez a kérés megvalósuljon. Többen felvetették, hogy a nagy. súlyos kamionok, járművek rongálják a szilárd burkolatú utakat. A szakigazgatási szervek a műszaki bejárások után döntenek arról, hogv a nehéz járműveket kitiltsák-e az új útszakaszokról. Néhány utcában nem megfelelő a közvilágítás. A DÉMÁSZ a bejelentéseket kivizsgálta, s válaszában leírta, hogy külön szerződés alapján a község területén kisiparos végzi a javításokat. Az ő kötelessége a havonkénti ellenőrzés és a hibák elhárítása. Többen kérték, hogy a mozgóbolt ne csak az önkiszolgáló előtt álljon meg. hanem műszakváltáskor a nagyobb munkahelyek előtt is. A kereskedelem illetékesei az észrevételt indokoltnak találták és intézkedtek is. A mórahalmi tanács a közérdekű bejelentések intézésének sorsát végül is így summázta. A jogos észrevételek. panaszok után a tanácsi szervek gyorsan cselekedtek. A mórahalmi gazdák kisárutermelésének eredményeit a testület úgy étékelte. hogy a helyi Homokkultúra Mezőgazdasági Szakszövetkezet évek óta sokoldalúan segíti a háztáji gazdaságokat. Volán-felkészülés az őszi szállításokra Az őszi hónapok a közúti fuvarozóvállalatokra is többletfeladatokat rónak. Nagy munkát adnak a mezőgazdasági betakarítások, folynak még az építkezések, s már itt az idelie a tüzelőszállításnak is. A Vo-lánvállalatok az év eddig eltelt részében a csökkenő megrendelések miatt 4 százalékkal kevesebb árut fuvaroztak, mint tavaly ilyenkor. Ezt az elmaradást is az év utolsó hónapjaiban kell pótolniuk. A vállalatok jó előre felkészültek a megnövekedő igények kielégítésére: járműparkjukat felülvizsgálták, a szükséges javításokat elvégezték, s készen állnak arra, hogy eszközeiket a várható munka jellegének megfelelően átcsoportosítsák. A dolgozókat is felkészítették a növekvő feladatokra: átszervezésekkel, szükség esetén túlmunkával hidalják át az átmeneti nehézségeket A legnagyobb, az l-es számú Volán Vállalat eleve úgv szervezte meg a munkáját, hogy az év vége ne állíthassa megoldhatatlan feladatok elé. A nem szezonális cikkeket — mint például a kő. a kavics és egyéb, szóródó tömegáruk — igyekezett az úgynevezett előszállítás keretében elfuvarozni. Ügy alakították a szabadságol: kiadását is, hogy ősszel ne legyen hiányos a létszám. A járműparkot felülvizsgálták, s — gmk-k bevonásával — megszervezték a csúcsforgalom idejére a karbantartó szolgálat szombat-vasárnapi műszakját. Az orszáoivilés jogi bizottságának megbeszélése Hogy „muzsikál" a Hangszergyár? cb i^egcikert Scrmogyl Károlyn<5 felvételei Á szarvaslak még most is Pepi-kertnek nevezik a hajdani Borza gróf száz évvel ezelőtt létesített csodálatos parkját, a Kertészeti Egyetem tulajdonában levő arborétumot. \\ Körös partján fekvő. 82 hektárnyi területen 1600 növényfaj és -fajta példányai gxö nyörködtetik a látogatót. A hatalmas, kaliforniai óriás fenyő mellett sokféte örökzöld, lombhullató, díszfa és bokor váltakozik, napos tisztásokkal. A féltett park megóvására, fejlesztésére és a kiszolgáló épületek felújítására idén 25'millió forintos rendkívüli állami támogatást kapott az arborétum igazgatósága, ezt az összeget két év alatt kell fölhasználni. Százezer látogató keresi föl évente hazánk legnagyobb védett parkját, a Szegedtől 85 kilométerre fekvő szarvasi arborétumot. A büntetés-végrehajtást szabályozó 1979-es törvényerejű rendelet és az új jogszabályok társadalmi hatását. érvényesülését vizsgálta csütörtökön az országgyűlés jogi. igazgatási és igazságügyi bizottsága, amely — Gajdócsi István elnökletével — a kalocsai Büntetésvégrehajtó Intézetben ta"tot'a ülését. Juhász Lászlónc alezredes a kalocsai fegyház és börtön parancsnoka ismertette az intézet helyzetét. Mint mondotta. az utóbbi négv évben végzett korszerűsítési, felújítási munkák nyomán jelentősen javultak a szociális körülmények. A büntetésüket itt töltő nők többsége az intézet saiát üzemében, a kalocsai Konfekcióipari Vállalatnál dolgozhat, de több helyi üzemben is foglalkoztatják őket. Az elítéltek életkora, az elkövetett bűncselekmények jellege, a viszszaesők száma itt is az országos arányokat. tükrözi. A rabokkal való foglalkozás fő célja a nevelés, a megváltozás szándékának felébresztése. Gondot fordítanak az iskolázatlanok oktatására is. a rabok közül tavaly 144-en végezték el az általános iskola valamelyik osztálvat. Szabad idejüket szakkörök ben. ismeretteríesztő előadásokon. vetélkedőkön tölthetik el. Gondot okoz, hogv az oktatáshoz, foglalkoztatóshoz nincs eiég nevelő. A képviselők ezt követően megtekintették az intézetet, tájékozódtak az. itt élők munka- és életkörülményeiről. maid az ülés befejező részében összegezték a tapasztalatokat. Hangsúlyozták, hogy a nevelői és a várt fogói munka fejlesztésére különösen szükség van a visszaesők számának csökkentése érdekében. A képviselők kérdéseire Borics Gyula igazságügyi államtitkár. Nagy Tibor vezérőrnagy. a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka és Juhász Lászlóné válaszolt. A bizottsági ülésen felszólalt dr. Antalffy György Csongrád megyei képviselő is. Ugyan-vajon tudja-e mindenki, hogy van Szegednek egy kis gyára, amelyik az egész országban egyedül csinál vonós és pengetős hangszereket? Persze, így már könnyű kitalálni. Igaziból nem nagyon, és nem sokat tudnak róla, hiszen nem kenyeret süt, nem tejet zacskóz és nem kolbászt tölt, de bizony még portékáinak java részét (80—82 százalékát) sem hazai boltokban adja el, hanem külföldön. Hegedűket és citerákat gyárt, s jó vevője egész Európa, de még a tengereken túl is veszik az áruját. Mégis nagy a csönd körülötte. Nagy, mert ráadásul ilyen jellemzőkkel együtt is inkább csak „púp" a város hátán, semmint szépségtapasz. Komolyra fordítva a szót: a Szegedi Hangszergyár, ahol ugyan alig 130 ember dolgozik, gondok hálójában tornázik immár évek óta. Kicsi a bér (az idei várható évi átlagkereset 47 ezer 600 forint); nincs szakmai utánpótlás (alig kap szakmunkástanulót); terjeszkedni képtelen (berekesztődött a Hétvezér utcába); és nincs fejlesztési alapja (tanácsi vállalat lévén, a gazdával együtt szűkölködik). öt évvel ezelőtt is ez volt a diagnózis — most is. S e dátumokra azért hivatkozunk, mert a tanács végrehajtó bizottsága, napirendre tűzve ennek a tanácsi vállalatnak a gazdálkodását, akkor is, s legutóbb is ugyanéit állapította meg. Tehetetlen szomorúsággal. A képlet nem túl egyszerű. A tanács nehezen tudja beilleszteni gazdálkodási rendszerébe ezt az üzemet, hiszen nem a városellátás, a városüzemelés szolgálatában dolgozik. Tulajdonképpen nem illeszkedik profiljával a városi szükségletek rendszerébe. Exportérdekeltségű üzem. de túl nagy tételt nem jelenthet a maga termelési . értékével a külkereskedelemben sem. Nem is kapott rajta az Ipari Minisztérium, amikor kebelébe vont más gyárakat. Maradt tehát a gazdaság „senki földjén". De ezzel a dilemma még mindig nem teljes. Ez a kis gyár, amikor valutát hoz az országnak (s ki becsülhetné le a jelenlegi világgazdasági helyzetben akár csak a kis tételeket is!), egyúttal valami erkölcsi hasznot is bekasszíroz Szegednek, hiszen elviszi névjegyét a világ minden kontinensére. Nem mindennapi szakma ez. A vonós hangszereknek 30-féle méret- és minőségvariációja, a pengetős hangszerek 8—10 típusa készül itt, szinte manufakturális Körülmények között. Valami nagy gépesítésre nem is lehet spekulálni, hiszen, ha meggondoljuk, hogy egy hegedű 72 alkatrészből 1500 munkaművelettel készül (pedig nem is Stradivári!), a műszaki színvonal nem ugorhat világcsúcsot. De az a kis gyár azért tartja magát. Csökkenő létszámmal, elmaradt átlagbérrel, bereteszelt területen, s mégis, évről évre valamelyest jobb jövedelmezőséggel és nagyobb nyereséggel. Am, ha messzebbre kalkuláljuk sorsát, jövőjét, a prognózis .nem tartalmaz kövérebb vigasztalásokat. A dilemma pedig izgalmas, még ha nem túl életbevágó is a népgazdaság számára: miközben a gyár termékeinek jó és gazdagodó piacai vannak, s e piacokon még terjeszkedni is lehetne, ennek a kis gyárnak munkaerőgondjai és fejlesztési nehézségei a tanácsi gazdálkodásban szinte leküzdhetetlennek tetszenek. Egy szép és rokonszenves s- kma vergődésének vagyunk tehát tanúi. A Szegeden dolgozó ipari munkások keresetének átlaga alatt fizető gyár (tavaly az átlagos havi jövedelem csak a 3800 forinthoz közelített a gyárban!) ugyan mivel tudna vonzást gyakorolni pályaválasztó fiatalokra, családalapítás gondjaival lefoglalt generációkra vagy jobb nyugdíjra törekvő idős szakemberekre? A gondok már túlesnek a szakmaszeretet határain. Izgalmas vita kerekedett a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén a téma körül. A testület szívesen „meglökte" volna a gyárat akár százmillióval is, mert az itt dolgozó emberek erőfeszítései igen rokonszenvesek, ám manapság az ilyen megoldások illúzórikusak. A gazdasági szabályozás rendszerében kell kisikerednie a megoldásnak, saját erőből, joggal kacsintva arra a szerény, de mindenképpen fontos népgazdasági érdekre, külkereskedelmi sikerre is, amit a szegedi hangszergyár garantál. Hogy „muzsikál" a Szegedi Hangszergyár? — csupán hangzatos címnek tetszik bizonyosan a téma körüljárása után. De a szegedi ipar mennyivel szegényebb lenne e hangszín nélkül? Tényleg valami központi segítségért sóhajt ez a kis gyár. Munkájának haszna azzal együtt sem elsősorban szegedi érdek. hogy a város ipari színképében sajátos és eredeti. Lehet, hogy egy vállalkozó szellemű téesz meggazdult volna a szegedi hegedűkkel ..: Egy tétel, attól, hogy nem túl nagy, még elég fontos lehet. A hivatalos megállapítás így fogalrtiAzobt: „A gondok és problémák ellenére a vállalat biztosítani tudta tevékenységének és elsősorban tőkés exportjának szinten tartását, termékeinek jó minsőségével állta a piaci versenyt, amit kedvezően kell értékelni a folyamatos létszámcsökkenés ellenére. A termeléssel összefüggő létszám és egyéb problémák megoldásához a helyi állami és pártszervek további támogatása szükséges." A szándék világos és tiszta. De hogy mire futja majd belőle... Sz. S. I.