Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Z M S Z M P S Z E G E D V Á RO S I B I Z OTTSÁGÁN AK LAPJA 74. évfolyam 189. szára 1984. augusztus 12., vasárnap Ára: 1,40 forint Silceres rcsjt A nyolcvanas évek elején az előző évtized gyakorlatóval ellentétes tendencia figyelhető meg a válla­latok átszerveződésében. Miközben koráb­ban a terebélyesedés, a kisebb üzemek és termelőegységek felszippantása jelle­mezte a magyar gazdaságot, az utóbbi években mind több gazdálkodó próbálgat­ja önállóan szárnyait. A vállalati szervezeti rendszer korsze­rűsítését jelzi például, hogy 1980 és 1983 között összesen 25 gazdasági egység (eb­ből 12 tröszt) szűnt meg, 16 vállalat mé­rete csökkent, és mindössze egy vállalat nagysága növekedett. Az említett idő­szakban a háromszózat is meghaladja az önállóvá vált gazdálkodó szervezetek szá­ma. Emellett, tavaly 122 kisvállalat is alakult. Az átszervezések, a korábbihoz hason­lóan, 1983-ban is elősorban az ipari gaz­dálkodókat érintették. A tavaly átszerve­zett 161 vállalat közül 153 tartozik az iparba, s ezek 90 százaléka gépipari vál­lalat. Az átszervezés és a velejáró önállóság nem önmagáért való törekvés. Példák so­kasága bizonyítja, hogy az önállósulás következtében kialakuló gazdasági kény­szer óriási energiákat szabadíthat fel. A kisebb szervezet ugyanis általában nem képes elviselni azokat a veszteséges vál­lalkozásokat, amelyek a közös alapok és az elszámolás gyengeségei miatt olykor eleve felismerhetetíenek. Vagy, amennyi­ben mégis tudnak róla, a nagyvállalat gazdálkodása összemossa a ráfizetéses és nyereséges akciókat. A tapasztalatok az esetek többségében kedvezőek. Az Egyesült Izzótól leszakadt Gábor Áron Gépgyár öntödéjében koráb­ban a nagyvállalati szervezetben a gépi kapacitás hatodrészét használták ki. Ter­mékszelekcióval és más intézkedésekkel az önállósult gyár egy esztendő leforgása alatt megduplázta az öntöde termelését. A tröszttől elvált egri, pécsi és debre­ceni dohánygyár, ugyancsak bebizonyítot­ta alkalmazkodó képességét. Egyebek közt új beszerzési források feltárásával és az értékesítési formák változatosabbá téte­lével javítottak gazdálkodásukon. A Kö­zép-Magyarországi Pincegazdaság a többi között új termékek piacra dobásával szol­gálta meg az önállóságot. Az önállósult vállalatok első lépéseit gyakran nehezíti, hogy olykor hónapokig E1 elhúzódnak az anyavállalatok és a lesza­kadó egység közötti viták. A disputa tár­gya a leggyakrabban a termelő gépek, berendezések és a korábban felvett hite­lek terheinek megosztása. Márpedig tisz­tázatlan erőviszonyok közepette az átla­gosnál kockázatosabb a döntés. A szétválással járó elkerülhetetlen fe­szültségek ellenére, továbbra is indokolt a termelő szervezetek egy részének de­centralizációja , szétválasztása. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a gazdasági re­form folytatását szolgáló versenyhelyzet kialakulása. Ami — hasonlóan az önálló gazdálkodáshoz — ugyancsak nem magá­ért való folyamat. Csakis versenyben, másokkal összevetve mérettetnek meg a gazdálkodó szervezetek, s válhatnak ez­által költségérzékennyé, ami a • haté­kony gazdálkodás egyik fontos feltétele, gy pénzügyi vizsgálat kimutatta: a magas jövedelmezőségű vállalatok között igen nagy a tanácsi válla­latok és szövetkezetek, vagyis a kis és közepes gazdálkodó szervezetek aránya. Kétségtelen: ezek a vállalatok és szövet­kezetek jóval ritkábban kényszerülnek — az átlagnál kisebb nyereséget hozó — maximált áras munkák elvállalására. Bi­zonyos azonban az is, hogy ezekben a szervezetekben jól érvényesül a gazdasá­gi szabályozók hatása. Következésképpen a kisebb gazdálkodó egységek többségé­ben már tudatosult, hogy létük feltétele az eredményesség. A KB április 17-i határozatában is megfogalmazott önállósulási törekvések természetesen nem zárják ki az össze­olvadást. a centralizációt. Hiszen változat­lanul akadnak olyan gazdálkodó szerveze­tek, amelyeket éppen kis méretük gátol jövedelmezőségük javításában. Általáno­sabb azonban, hogy még mindig sok a monopolhelyzetű vállalat. Ami nemcsak költségérzéketlenséget okoz. hanem va­lamiféle tudathasadásos állapotot is ered­ményez. Nevezetesen: a gazdálkodók, el­látási felelősségük következtében nem szüntethetik meg a • veszteséges termékek gyártását, miközben a szabályozás nem a piac ellátását, hanem a vállalat jöve­delmezőségét honorálja. A monopolhelyzet megszüntetése, a költségérzékenység és ezáltal a hatékony­ság kikényszerítése — olyan érvek ezek, amelyek feltétlenül az önállósulási folya­matok folytatása mellett szólnak. M. P. Hűtőláncrendszer OMFB-tanulmány Útépítések ­átó szervezéssel Félévi számvetés — Számítógépes nyilvántartás A felületesség bosszúja A Deák Ferenc utcában sima aszfalton futhatnak majd a járművek. Megfelelő ütemben bővült az elmúlt években a rom­landó élelmiszerek tárolását, elosztását és felhasználását segítő hűtőláncrendszer. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által tíz évvel ez­előtt kidolgozott fejlesztési program során a 20 ezer tonna gyorsfagyasztott áru előállttására 'és tárolására szolgáló tervezett kapacitás­sal szemben a Magyar Hűtő­ipari Vállalatnál kiépített egységek termelőképessége eléri a 34.500 tonnát. Több mezőgazdasági nagyüzem és társulás is épített hűtőházat, és hozzálátott a gyorsfa­gyasztó't termékek előállítá­sához. Ezekből az egy főre ;utó évi fogyasztás megha­ladja az 5 kilogrammot. Közel sem ilyen kedvező­en alakult a hús-, a barom­t- és a lejipar hűtési kapa­citása. Ezek az iparágak je­anleg állandó bértárolói a Magyar Hűtőipari Vállalat univerzális hűtőházainak, m emellett is az elmúlt vekben többször fordult elő. gy a hazai igényeket csak Műszaki Fejlesztési Bizott- megszakadását eredményezi. Az OMFB-tanulmány ezért rövid távon a közúti hútö­jármű-állomány két-három­szoros bővítését tartja szük­ségesnek. A feladatokat hosz­szabb távon hűtőkonténerek üzembe állításával lehetne megoldani. A kereskedelemben és a háztartásokban is javultak a mélyhűtött áru tárolásának feltételei. Több mint 46 ezer olyan üzlet és vendéglátó hely van hazánkban, ahol valamilyen hűtőeszközzol rendelkeznek. A legjobb s helyzet a korszerű ABC-áru­házakban és az újonnan szállodák vendéglátó helyein. külföldi hűtőtárolók igény- nélkül tárolják. ság újabb tanulmánya ép­pen ezért fontosnak tartja, hogy a húsiparban az ezred­fordulóig megkétszereződjön az előhűtő-kapacitás. Mivel a húsüzemek fele nem ren­delkezik mélyhűtő tárolóval, a szakemberek indokoltnak tartják a jelenlegi tárolótér többszörösére bővítését. A hűtőlánc fontos részét képezik azok a szállítóesz­közök, amelyek a terméket a gyártótól külföldre, vagy a hazai üzletekbe, a fogyasz­tóig juttatják el. A nemzet­közi közúti és vasúti szállí­tásban az elmúlt években megfelelő eszközöket állítót- VMjjJ^* tak üzembe. A belföldi hű­töttáru-szállítás terén azon­ban korántsem ilyen jó a helyzet. A hűtőlánc sok eset­ben megszakad, mert nem minden esetben áll rendel­kezésre megfelelő jármű a belső szállításokhoz. Az idő­pontokat sokszor nem tud­ják egyeztetni a kereskedő­lem nvitvalartásával. így a tejet és a tejtermékeket többnyire az utcán, hűtés Talán másnak is föltűnt, nemcsak e sorok írójának, hogy soha annyit nem em­legettük a közcélokra for­dítható pénzek — esetünk­ben az úthálózat fenntartá­sára szánt, „tanácsi erede­tű" összegek — apadását, mint mostanában, ugyanak­kor, régeri láttunk Szegeden annyi utcában megbontott aszfaltburkolatot, útépítő gé­pet, terelőkúpbt. Hogyan le­het a kevesebb pénzből töb­bet építeni? (Ez alatt most az aszfaltszőnyegezéstől a kátyúzásig, mindenfajta munkát értünk.) Méginkább szembe tűnik ez a furcsa­ság, most, hogy a nyár kel­lős közepén járunk, a ko­rábbi években pedig inkább az őszi hónapokban érzékel­hettük: főszezonja van az útépítésnek ... Az időbeni előretolődás változást sejtet, mintha ki- , egyenlítettebb, előrelátóbban szervezetté vált volna Sze­geden a tanácsi úthálózat gondozása. Vélekedésünket, megosztottuk a városi ta­nács közlekedési csoportve­zetőjével is. Afféle félévi számvetésre kértük Dankó Jánost, ám, a beszélgetést rövid visszatekintéssel kel­lett kezdenünk. — A látványos útrekonst­rukciók idejének elmúltával figyelmünket az úgynevezett szerint is igen nagy terhe­lést viselnek el korábbi köz­műbontások, téli fagykárok miatt igencsak egyenetlenné vált úttestjükön. Egy gyors felsorolással — az idén a Hunyadi János sugárút, a Dózsa utca, a József Attila, és Csongrádi sugárút belső szakaszai, a Népkert sor, jö­vőre a Petőfi Sándor sugár­út — szeretném érzékeltet­ni, ' hogy mi is volt a cé­lunk: viszonylag olcsón, még a teljes „lerobbanás" előtt záróréteggel megvédeni, tempós haladásra alkalmas­sá tenrti e gyűjtőutakat. S hogy jó részt , már múlt idő­ben szólhatunk ezekről a feladatokról, az a kivitelező partnereken is múlott. Nem titok: a korábbi években ta­nácsi megbízásaiknak általá­ban az év második felében tettek eleget. Most, hogy máshonnan kapott megren­'seik megcsappantak, vál­izói készségük megnőtt, i Imasabbak lettek, szá­míthatunk rájuk, lényegé-' ben időbeni határok nélkül. S arra is volt már példa, hogy versenytárgyaláson vá­laszthattuk ki, melyik válla­lat ajánlata a legkedvezőbb. Partnerünk volt az idén a budapesti Betonútépítő Vál­lalat, jelezvén: a megbízó megválaszthatja ' alkalmas kivitelező társát! — Akkor hát ne csodál­kozzunk azon, hogy épp a yűjtőutak rendbetételére legforgalmasabb hónapokban kellett összpontosítanunk. Ilyenek a sugárutak belső szakaszai, s a városi úthá­lózatban fontos szerepet ját­szó egyéb utcák, melyek a forgalmi és baleseti adatok vételével tudták kielégíte­A múlt' esztendőben pél­ul mintegy 1 millió d«l­'• rt fizettek ki külföldi bér­rolásra. A húsipari f vesz­tések eredményeként I • ült ez úgynevezett elöhütö-ha­na~ítás, de a jelenlegi fel1é­!a!ek még mindig csak a na­pi egv műszakos vágást te­szik lehetővé. Az Országos A húsipar nehézségeit többek között az okozza, hogy a szállítóeszközök 30 százaléka elöregedett, mivel évek óta nem gondoskodtak pótlásukról. A hűtőkocsihi­ány a fővárosban a legna­svobb, ezért sok esetben a Dudapesti Szállítási. Vállalat ponyvás kocsijait veszik igénybe. Mindez a hűtőlánc Germán temető az egerlövői homokparton A Borsod megyei Egerlövő határában a homokpartnál a hét végén befejeződött az a négy hét óta tartó ásatás, amelynek célja az elmúlt évben fellelt germán temető feltárása volt. Tavaly nyáron jelentették, hogy mezőgazdasági mun­kák során a homokpartból csontvázak és edények ke­rültek elő. A miskolci Her­mán Ottó Múzeum régésze. Lovász Emese akkor tizen­kilenc sírt tárt fel, gazdag leletanyaggal. Azóta 48 sír került napvilágra az időszá­mítás utáni negyedik-ötödik századból származó germán temetőben. Bennük iellegze­tes torzított koponyákat, duplasoros csontfésűket, fi­bulákat. orsógombokat, fül­bevalókat, gyöngyöket és ugyancsak jellegzetes szürke germán edényeket találtak. dolgoztak a gépek a Széche­nyi téren, a Kiss Ernő és a Bajcsy-Zsilinszky utcában, hogy a belvárosi hídfő ut­cáiban aszfaltegyengető ma­sinákat kell kerülgetni most is? A részleges forgalomkor­látozások ellensúlyául fo­gadjuk el. hogy újabb 5—6 évre megóvtuk ezeket az ut­cákat a további károsodá­soktól? — A kérdésben a válasz, ahogy mondani szokták ... Hadd tegyem hozzá: a bel­városi útépítések ugyanúgy a megelőzést szolgálják, mint a kevésbé látványos, kintebbi munkák. A perem­kerületek kohósalakos útjait a hidegaszfaltos technológiá­val védjük meg. Ez ötven százalékkal olcsóbb az eddig alkalmazott melegaszfaltos módszernél, a minőségi kü­lönbség. oly kicsi,..hogy a járművezetők észre sem ve­szik. A Körtöltés, a Sándor, a Mikes Kelemen, a Ponty utca, a Középfasor, a Holt­Tisza-sor kapott ilyen bur­kolatot az idén, s a hely­ismerettel rendelkezők tud­hatják: az adott városré­szek forgalmas gyüjtőútjai ezek. Azzá lehetnek a kohó­salakos programban i(lén szilárd burkolattal ellátott utcák is. — A városi úthálózat programszerű karbantartását újabban már számítógép is segíti. — Elkészült a számítógé­pes ( műszaki nyilvántartás, mely valamennyi városi út, Utca jellemző adatait tárolja. Ennek kibővítésén most dolgozunk. Azt vizsgáljuk, mennyire felelnek meg az egyes útszakaszok a hálózat­ban betöltött szerepüknek, milyen a minőségük, forga­lomtechnikai adottságuk, a burkolat állapota. S aztán, majd megkérdezhetjük a gé­pet, hol a legsürgetőbb a be­avatkozás, milyen sorrendet indokolt felállítani. Ez a technika az előkészítést, a döntéseket segíti. Az a gép­lánc pedig, amelynek meg­vételéről most tárgyalunk, a maga zárt technológiájával a kivitelezői hibákat szűri majd ki. (A gépsor alkalma­zása esetén kihűlt aszfalt felhasználásáról szó sem le­het!...) A Lenin körút déli végén új anyagot próbál­tunk ki: az út alapját az iszaposodástól, az összetöre­dezéstől védi meg a néhány milliméter vastag záróréteg. Kis unszolásra a „műfalt" elnevezésű új anyaggal is megbarátkoztak már a ki­vitelező partnerek — ez út­kereszteződésekben, autó­buszmegállókban ellenáll a dinamikus erőhatásoknak, azaz, nem gyűrődik fel. De hadd mondjam el: a tech­nikai újdonságok szerepét nem szabad túlértékelni. Ru­galmas vállalkozó magatar­tás és gondos előkészítés nélkül mit sem érnének. S ezt úgy is értem, hogy a közműtulajdonosokkal min­den szoros munkát egyezte­tünk, s megköveteljük, hogy a mégis szükségszerű utóla­gos bontásokat a legna­gyobb gondossággal állítsák helyre. A felületes munka, később ugyanis megbosszul­ja magát, az elmúlt években ezt a leckét megtanultuk. Pálfy Katalin -

Next

/
Thumbnails
Contents