Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

2 Péntek, 1984, angusrtus 3. Libanon A biztonsági terv újabb szakasza (V Bejrút (MTI) Intenzív tárgyalások kez­dődtek csütörtökön Bejrút­ban a különböző politikai pártok és mozgalmak veze­tői között hogy elősegítsék a hétfőre kitűzött rendkí­vüli minisztertanács sike­rét, azaz előre lépjenek a biztonsági terv újabb sza­kaszának végrehajtásában. E szakasz — amely az elő­zetes elképzelésekhez ké­pest jelentós késedelmet szenved — a fővárost öve­ző hegyvidék pacifikálását az egymással szembenálló milíciák kivonását, s a kor­mánycsapatoknak a térség feletti ellenőrzését irányoz­za elő. A haladó erőket képviselő muzulmán miniszterek e célt erősen korlátozottnak, a helyzet normalizálódását illetően hatástalannak mi­nősítették. s feltették a kér­dést: a jobboldal miért nem kívánja a kormányerők fennhatóságát kiterjeszteni a keresztény milíciák által ellenőrzött területekre. az­az a Bejrúttól északkeletre levő körzetekre, valamint a fővárosból kivezető fontos nemzetközi útvonalakra ? A kormáorv e vitát köve­tően megbízta Michel Aun tábornokot, a hadsereg fő­parancsnokát. hogy a hétfői rendkívüli ülésig próbálja összhangba hozni az ellen­tétes nézeteket. Karami kormányfő csütörtökön egyébkéat űiólae leszögezte: az ország gazdasági és köz­igazgatási intézményeinek működése, a normalizálódás az egész Libanonra kiterje­dő biztonsági program vég­rehajtásától függ. Vlagyimir Poljakov. a szovjet külügyminisztérium közel-keleti osztálya veze­tőjének látogatása elé nagy várakozással tekintenek Bejrútban. Rasid Karami kormányfő és több minisz­tere már napokkal ezelőtt hangoztatta: a nemzeti egy­ségkormánv támogatja a múlt vasárnap nyilvános­ságra hozott moszkvai ja­vaslatot a közel-keleti vál­ság feloldását célzó nemzet­közi konferencia összehívá­sáról. Libanon — mondotta Karami — mindig is támo­gatta egy ilyen, valamennyi érdekelt fél részvételével megtartandó tanácskozás gondolatát. Ez az álláspont, mint arra az Asz-Szafir cí­mű haladó lap is rámuta­tott, új vonást, a kiegyensú­lyozott külpolitikára irányu­ló törekvést jelez a be'rúti vonalvezetésben. Diplomáciai források szerint egyébként a Vlagyimir Poljakowal folytatandó megbeszéléseken a globális kérdéseken túl szóba kerülnek a kétoldalú politikai és gazdasági kap­csolatok témái is. Megadták magukat a géprablók # Teherán (AFP) Megadtak magukat az iráni hatóságoknak csütörtökön a kora délutáni órakban az Air Francé légitársaság Boeing 737-es utasszállító gépének elrablói. A gépen maradt 44 utast és kétfőnyi személyzetét szabadon bocsátották, a je­lentesek szerint valamennyien egészségesek. A légi kalózok azt követelték, hogy Teherán járjon közbe a francia kormánynál öt Franciaországban bebör­tönzött terrorista szabadon bocsátására vonatkozó követe­lésük teljesítése érdekében, ellenkező esetben csütörtök reggel 7,30-ig szóló ultimátumuk lejárta után óránként megölnek egyet francia túszaik közül. Később megeléged­tek azzal, hogy a teheráni rádió hozza nyilvánosságra közleményüket, amelyben bírálják a francia kormánynak a „muzulmánokkal szembeni politikáját". Egy géprablás és sok más Nem először fordul elő, hogy Franciaország vezetői­nek a honi dossziékat félre­tolva Iránra kell összponto­sítania figyelmüket A két ország kapcsolataiban az Air Francé gépének elrablása előtt is volt már több ké­nyes ügy. Rossz csillagzat alatt szö­vődött még a barátság is — Reza PahlavI sah idejében. Chirac francia miniszterel­nök például 1975-ben látoga­tást tett Teheránban és „me­sé? szerződésekkel" tért ha­za — ám ezek megvalósítá­sából nem lett semmi, i A francia—iráni kapcsola­tok azanban akkor kerültek a nemzetközi politika ref­lektorfényébe, amikor Párizs — még Giscard d'Estaing el­nöksége idején — menedéket adott az Irakból kiutasított Khomeini ajatollahnak, a sah eltökélt ellensegének. Neauphle-le-Chuteau. ez a kis Párizs környéki telepü­lés, ahonnan 1978. október 10-ét követően egészen 1979. február l-ig, Teheránba való hazatéréséig küldözte a fő­pap üzeneteit. Irán tömegeit velük fehér izzásig hevítve, bevonult az Iráni történe­lembe. (Az Air Francé gond­terhelt Illetékesei bizonyára felidézik most. hogy Kho­meini annak idején az ő kü­löngepükön tette meg a tör­ténelmi utat hazájába). Nea­uphle-le-Chateau meg utcát is kapott Teheránban a siita forradalom győzelme után. Az új rend-szer es Párizs kapcsolatai azonban hamar megkeseredtek — ha ugyan­is addig a sah ellenségei él­vezték a franciák oltalmát, ezután' a sah családjának és környezetének tagjai keres­tek menedéket a Szajna partján, ahol különben so­kuk korábban is repdelke­, zett elegáns rezidenciákkal. Sapur Bakhtiarra, a sah utolsó miniszterelnökére gondosan vigyázott a francia titkosszolgálat — ez azanban nem akadályozta meg négy. niagát újságírónak . álcázó terrorista merényletkísérle­tét ellene 1980. július lB-án (a merénylők azonban vélet­lenül egy szomszéd háziasz­szonyt öltek meg, Bakhtiar sértetlen maradt). Most az 1982 februárjában életfogy­tiglani börtönbüntetésre ítélt merénylők kiadatását köve­telik a géprablók, egy iszlám szervezet nevében. Teherán es Párizs viszo-1 nvat élezte az is, hogy 1981.1 július 29-én a francia fővá- i rosba szökött Baniszadr, a j sah bukása utáni Irán első I választott elnöke — Radzsa­vinak, a balos fegyveres el­lenállási szervezet, a mud­zsahedinek vezetőjének tár­saságában. A francia hatósá­gok elutasították a teheráni kiadási kérelmet, bár igye­keztek korlátozni Khomeini ajatollah e két egékori szö­vetségesének és későbbi el­lenfelének politikai tevé­kenységét. (Radzsávi azon­ban még 1981 őszen „emig­ránskormányt" hozott létre — igaz. a továbbiakban nem sokat lehetett róla hallani). Nem a Bakhtiar elleni me­rénylet volt az egyedüli, amely a jelenlegi iráni emig­rációt sújtotta Párizsban. 1982. február 8-án például egv párizsi utcán meggyil­kolták Asraf Rubit. a néhai sah nővérének fiát. Célpont­tá váltak franciák is: Tehe­ránban 1984. február 28-án egy angol üzletembert lőttek le véletlenül — a célpont ugyanis egy francia diploma­ta lett volna, mint az a me­rénylőknek az AFP hírügy­nökséghez intézett telefonbe­jeleni ésébnl kitűnt. Az iráni emigráció befoga­dásánál súlyosabb konfliktus is szembeállítja ma Párizst és Teheránt: Franciaország ugyanis az iráni—iraki há­borúban jelentős fegyver­szállítmányokkal támogatja Irakot, többek között tavaly Ősszel kölcsönbérletként a falklandi háborúban kitűnő­en bevált Exocet rakétákkal felszerelt Super-Étendard gépeket is Bagdad rendelke­zésére bocsátott. Irán Októ­berben azzal a nyilatkozattal válaszolt, hogy amennyiben Trák beveti az Exocet raké­tákat. lezárja a Hormuzi­szorost. Azóta mindennapos­sá váltak az Öbölben a tar­tályhajók elleni légi akciók mind iráni, mind iraki rész­ről. ez azonban nem bénítot­ta meg a forgalmat. Párizs azzal érvelt, hogy ..az egyen­súlyt kívánja helyreállítani" szállításaival, s a két har­coló fél közül azt támogatja, amelyik inkább kívánja a béke helyreállítását. A fran­cia fegyvereladásokat Párizs 500 millió dollár értékű köl­csönnel is elősegítette. Ily módon, ha nem is az első kiélezett válságról van szó az Air Francé gép elrab­lásával kapcsolatban Párizs és Teherán között, a jelenle­gi —; amikor is a géprablók a teheráni hatóságokon ke­resztül tárgyalnak követelé­seikről a Fabius-kormány­nyal, amely az iráni hatósá­gokat teszi felelőssé a fejle­ményekért — minden bi­zonnyal az egyik legkénye­sebb. Baraes Dénes Űrfegyverkezés Amerikai válasz a szovjet javaslatra # Washington (MTI) Washington egyáltalán nem hajlandó kötelezettséget vállalni arra. hogy a tárgya­lások idejére felfüggeszti az űrfegvvereK kipróbálását, s arra sem. hogy az esetleges tárgyalásokon ne vesse fel a hadászati, illetve a közepes hatótávolságú rakéták kér­dését. A Szovjetuniót igyek­szik felelőssé tenni az ame­rikai kormányzat azért, hogv nem sikerül megállapodásra iutni az űrfegyverekről foly­tatandó bécsi ' tárgyalások kérdésében. A szovjet külügyminiszté­rium szerdai állásfoglalását követően a Fehér Ilaz hala­déktalanul akcióba lépett. Reagan elnök kaliforniai birtokán tanácskozást foly­tatott Shultz külügyminisz­terrel és McFarlane nemzet­biztonsági tanácsadóval a szovjet állásfoglalásról. McFarlane a tanácskozást követően azt mondotta, hogy a Szovjetunió „ismételten a valóságnak meg nem felelő­en állította be az amerikai álláspontot", s az Egyesült Államok „változatlanul kész az előfeltételek nélküli tár­evalásra". A nemzetbizton­sági tanácsadó az elnök vé­lemenvét tükrözve, úpv vé­lekedett. hogv ..a Szovjet­unió nem gondolta komo­lyan saját javaslatát" és ..nem akar tárgyalást". Politikai megfigyelők úgy értékelik a Fehér Ház rea­gálását, hogy Washington, amely változatlanul fenn­tartja előfeltételeit és min­denáron be akarja csem­pészni az esetleges tárgyalá­sokra azokat a témákat, amelyekről saját hibája mi­att szakadt meg az eszme­csere. most igyekszik elhárí­tani magáról a felelősséget. Az amerikai kormányzatnak ugyanis mind az otthoni közvélemény, mind nyugati partnerei előtt fenn kell tar­tani azt a látszatot., hogy valóban tárgyalni kíván a Szovjetunióval. II lakótelepi klubpályázat értékelése 0 Budapest (MTI) A lakótelepi klubpályázat eddigi eredményeit értékel­te legutóbbi ülésén az Or­szágos Közművelődési Ta­nács. Az OKT — a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­val és a Művelődési Mi­nisztériummal közösen — 1981 decemberében hirdetett pályázatot a lakótelepi há­zak kihasználatlan helyisé­geinek közművelődési célú hasznosítására és a lakó­telepi közművelődési tevé­kenység fejlesztésére. Az OKT megállapította, hogy a pályázat mozgásba hozta a városi lakótelepi kö­zösségek jelentős részét; csaknem 200 kollektíva pá­lyázott, több száz lakóklub — vagy más elnevezésű közösségi helyiség — kiala­kítására. A beérkezett pá­lyázatok alapján közműve­lődési alapból 157 csoport részesült támogatásban. Ki­derült az is hogy egyes "la­kótelepeinken az ott élők már a felhívás megjelenése előtt létesítettek klubokat. Az eddigi tapasztalatok te­hát egyértelműen azt bizo­nyítják. hogy a lakótelepe­ken élők hajlandók cselek­vően részt venni minden­napjaik. környezetük, sza­bad idejük formálásában. Az első kísérleti lakóklu­bok nagyobb intézmények bábáskodása révén jöttek létre Salgótarjánban és Százhalombattán. Ezeket a klubokat főállású népműve­lők vezették, költségvetésü­ket a fenntartó intézmény adta, de hamarosan bebizo­nyosodott, hogy ez a meg­oldás nem vezethet a lakó­helyi klubok tömeges elter­jedéséhez, mert az érintet­tek nem érezték eléggé ma­gukénak ezeket a létesítmé­nyeket. Ugyanakkor néhány lakótelepen, elsősorban a szövetkezeti házakban, a la­kók kezdeményezésével lét­rejöttek az önálló lakóklu­bok is — jórészt függetle­nül a közművelődési intéz­ményhálózattól. E kísérletek az első kezdeményezések tanulságai, s a lakótelepek egymástól eltérő adottságai nyilvánvalóvá tették: segí­teni kell a lakótelepen élő­ket abban, hogy ha ók is akarják, megteremthessék Finisben a BAH A tervei A BAM fogalma nem csu­pán a Bajkál—Amur vasút­vonalat jelenti, hanem egy egész fogalomkört ölel fel: új városok és települések fel­építése is beletartozik az ösz­szes infrastrukturális és kom­munális létesítménnyel. Je­lenti továbbá új iparágak egész sorának telepítését a térségben, gyárak üzemek, építését — és mindezzel együtt Szibéria, a Távol-Kelet ar­culatának jelentős változá­sát. A vasútvonal épitesével párhuzamosan folyt a tér­ségben a geológiai és geo­déziai felmérömunka, az ipartelepítés előkészítő ter­vezése. 1975-ben a Szovjet­unió Tudományos Akadé­miáján megalakult a BAM kérdéseivel foglalkozó tudo­mányos tanács. Koordinálá­sával elkészült a BAM-tér­ség meghódításának 1990-ig szóló komplex célprogramja. A szakemberek szerint cél­szerű. hogy az éves és öt­eves népgazdasági terveken belül külön határozzák meg a BAM gazdasági és szociá­lis fejlesztési terveinek mu­tatószámait. Az évtized, valamint az évszázad végéig szóló elkép­zelések szerint a Bajkál— Amur vasútvonal mentén hat területi iparkomplexu­mot, és öt kisebb, úgyneve­zett ipari övezetet alakíta­nak ki. Az egymáshoz kap­csolódó. s egyelőre csak a térképeken elkülöníthető iparközpontok a megfelelő szárnyvonalak kiépítésével csatlakoznak majd a ke­resztirányú tengelykent hú­zódó Bajkál—Amur vasútvo­nalhoz. A mai, egyaltalán nem végleges ismeretek sze­rint a majdani dél-jakutiai iparvidék területén találha­tók a fő széntartalékok: mennyiségüket egyelőre 2,8 milliárd tonnára becsülik, s ennek jelentős része kok­szolásra alkalmas. Ebben a térségben húzódik az aldani aranymező, s számos más ertekes színesfém talalható itt. Ha mindehhez hozzá­vesszük, hogy ugyancsak Dél—Jakutiában 1,8 milliárd tonnára becsülik a vasérc­készletet, úgy érthetővé vá­lik az ipartelepítési szakem­berek állásfoglalása: a ko­hászat és színesfémkohászat új bázisát kell itt kialakíta­ni. A leggyorsabban a föld­felszín óriási gazdagságának kiaknázása — a faanyag ki­termelése indulhat meg. s ez fejleszthető a leghama­rabb. A BAM keleti részén már most 20 erdőgazdaság foglalkozik fakitermeléssel, s jelentős mennyiséget szállí­tanak külföldre is. A már működő szakaszokon eddig 30 millió tonna árut szállí­tottak, s megkezdték az elő­készületeket a vasútvonal villamosítására is. Novocser­kaszkban elkészültek a BAM mentén uralkodó klimatikus viszonyok figyelembevételé­vel kialakított speciális vil­lamosmozdonyok első példá­nyai. Ügy tervezik, hogy az első villanyvonatok a jövő év végén állhatnak munká­ba a Léna állomás és a Bajkál-tó északi csücske kö­zötti vonalszakaszon. Nagyfokú az érdeklődés a BAM térségében található természeti kincsek iránt szá­mos külföldi ország, minde­nekelőtt a Csendes-óceán térségének államai részéről. Ezek az országok a világpia­con mindig is nagy felvevői voltak az ásványi kincsek­nek. nyersanyagodnak. A szárazfölddel meg egy ösz­szeköttetest biztosító újabb kijárat az. óceánhoz meg­könnyíti majd a szovjet szállításokat. A BAM más módon is szélesíti majd a Szovjetunió külgazdasági le­hetőségeit. Japán, az Egye­sült Államok és Kanada Európába irányuló, ilielve onnan érkező szállítmányai részére a Bajkál—Amur vas­útvonal kényelmes, a ten­geri szállításnál gyorsabb útvonalat biztosít. A Szovjetszkaja Rosszija hasábjain nemrégiben Csics­kanov akadémikus felhívta a figyelmet arra is. hogv a térség hasznosításakor nagy gondot keil fordítani a környezet védelmére. A BAM olyan területeken ha­lad keresztül, amelyek ökológiai értelemben könnyen sebezhetőek. Olyan újfajta, zárt technológiai folyamato­kat kell alkalmazni, ame­lyek minimális mértékben szennyezik r levegőt, vizet, az élővilágot. Sokkal egysze­rűbb és olcsóbb megoldás ez. mint később hozzálátni a környezetben keletkezett ká­rok helyreállításához — mu­tatott rá Csicskanov. Kovács B. Sándor közös otthonukat. Elsősor­ban tehát az önfenntartó és önigazgató művelődő kö­zösségek támogatását tűzték célul, s az illetékes tanácsok mellett olyan ellátó és szol­gáltató központok kialakítá­sát, amelyek a lakóklubok szerveződésének háttereként is szolgálnak. Az Országos Közművelő­dési Tanács a lakótelepi klubpályázat értékelése so­rán számos általánosítható tapasztalatot szerzett. A klu­bok alakítását például ne­hezíti a bürokratikus ügy­intézés: bonyolult az igé­nyelt helyiségek megszer­zése. gyakran hiányzik az ingatlankezelő vállalatok segítőkészsége, problémát okoz a bérleti, illetve köz­üzemi díjak fizetése. A be­számolókból egyertelműen kiderül, hogy a lakóklubok helyzete ott kedvezőbb, ahol a helyi tanács, a társadalmi szervek már kezdettől fog­va segítették a létrehozást, s a gyakorlati munkát. Jó példaként' említhető Bara­nya megye — elsősorban Pécs —, ahol már az első pályázati felhívás megjele­nésekor összehívták mind­azon intézmények képvise­lőit, akik a klub létrehozá­sában segítő szándékkal közreműködhetnek, s érdemi együttműködés alakult ki közöttük. Hasonlóan sikeres kezdeményezések színhelye Debrecen és Miskolc is. A pályázat eredményét összegezve az OKT megál­lapította, hogy a klubpa­lyázat segítette az új város­negyedekben élők művelő­dési kezdeményezéseit és erősítette cselekvőkedvü­ket. Ugyanakkor a tovább­képzéshez elengedhetetlen a lakóklubokat ellátó szol­gáltató központok hálózatá­nak kialakítása. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a városokban, a fővárosi k°-j rületekben addig is szükség van népművelökre —"--és a közművelődési munkát szol­gáló pénzre —. amíg nem' epül művelődési központ, hiszen mindez feltétele an­nak. hogv szakemberek ku­tassák fel a közművelődés helyi lehetőségeit, s ösztö­nözzék. segítsék a lakosság kezdemenyezéseit. Mindezek azonban csak részben pó­tolhatják a hiányzó közös­ségi létesítményeket. Meg­erősödött az a vélemény is, hogy a lakótelepeken — de a regi városrészekben is — a művelődési központ lé­tesítése után továbbra is sok olyan kis klubra, játszó­szobára. barkácsműhelyre, kondicionálóteremre van szükség, amelyeket egy-egy lépcsőház, háztömb lakói nap mint nap használhat­nak. Ezekben ugyanis sok­rétű. a korábbinál differen­ciáltabb és demokratiku­sabb. a lakosság igényeire, cselekvőkészségére épülő tevékenységrendszer ' ala­kulhat ki. A lakóklubok tá­mogatása tehát a jövőben sem kerülhet le a napirend­ről. A PAKISZTÁNI KÜLÜGYI ÁLLAMTITKÁR LÁTOGATÁSA Niaz A. Naik, a pakisztá­ni külügyminisztérium ál­lamtitkára július 31. és au­gusztus 2. között látogatást tett Budapesten, s megbe­s/.elést folytatott Nag> János külügyi államtitkárral, vala­mint Nagy Gábor külügy­és Melega Tibor külkereske­delmi miniszterhelyettessel a két ország kapcsolatairól. POSTAKONGRESSZUS Hazaérkezett Hamburgból az a magyar küldöttség, amely Tóth Illés államtit­kárnak. a Magyar Posta el£ nökenek vezetésevei reszt vett az Egvetemes Posta Egyesület (UPU) XIX. kong­resszusán. A világkongresz­szuson 152 ország — köztük hazánk — képviseltette ma­gát.

Next

/
Thumbnails
Contents