Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

8 Szombat, 1984. július 7. »VAPUO Egy hajóvontató emlékeiből H

a az ember ezt a szót hallja, hajóvontató, önkéntelenül is felmerül lelki szemei előtt a kép: roskadozó, hámokba fogott emberek hada húzza a Volga vizén ringó hajót, miközben hallja az .elnyújtott, panaszos dalt: Ej uhnyem... Én is ilyen hangulatban köszöntem be Deszken a már 87. életévében járó Milenko (Milán) Rádity házába, hogy egy kicsit elbeszélgessünk a régmúlt időkről. Amikor beszélgetni kezdtünk, az volt az első kérdésem: Milenko bácsit miért hívja mindenki Milán bácsinak? Ezen jóízűt nevetett, és azt mondta: erre a választ az elején kell kezdeni. Mindjárt a születéssel. Amikor ő megszületett. 1898. január 11-én, a szülei a Milenko nevet adták neki. A pópának is ezt a nevet mondta be a keresztkoma, így is lett anyakönyvezve, de a születésénél segédkező bábaasszonynak nyilván nehezére esett ezt a nevet kimondani, és ő csak Milánnak nevezte. Ez a név aztán ráragadt. Csak 1916-ban, a sorozáson derült ki, hogy az ő valódi neve Milenko. De ő már a falubeliek számára örökre Milán maradt. Miután tisztáztiuk a névvel kapcsolatos bonyodalmat, rátértem jövetelem céljára, és megkértem, mondaná el, hogyan lett belőle hajóvontató? Erre megint azt válaszolta: ezt is az elején kell kezdeni. Mivel az édesapja, de még a nagyapja is ezt a mesterséget űzte, ő már ebbe született bele, és számára ez volt a természetes. Már mint kisdiák részt vett az édesapja mellett a testvéreivel és unokatestvéreivel a hajóvontató utakon. és amiben tudott, segített a felnőtteknek. Persze ők már nem emberi erővel vontatták a hajókat, hanem lovakkal. így lett belőle mór gyerekkorában lóvezető a hajóyontatóknál. Abban az időben a hajókat hegymenetben — a víz folyásávat-ellenkező irányban — lovakkal vontatták. Hogy melyik hajóhoz hány ló kellett, azt mindig a hajó nagysága és rakománya határozta meg. így egy-egy nagyobb hajó vontatásához több család is- összefogott. A hajóvontatás mindig csapatmunka volt, melyben csak a jól összeszokott és összetartó családok vehettek részt. Ezek között voltak szerb és magyar családok is a legnagyobb egyetértésben. Milenko bácsi is a csapatban tanult meg jól magyarul, azelőtt csak szerbül tudott. Amikor kimaradt az iskolából, természetes volt, hogv a család birtokában levő földek megművelésén kívül hajóvontatással is foglalkozzon. Mint hajóvontató, a Tiszán Becsétői Szolnokig, a Maroson Szegedtől az Arad melletti Pécskáig és a Körödön Szarvasig dolgozott. Hogy háhyszor tette meg gyalog, a lovakat vezetve ezeket az utakat, azt meg sem tudja mondani. Hogy mikor és hol tudták a lovakat vezetni, azt mindig a folyók vízszintjének magassága határozta meg. Szinte rendszeres volt, hogy a hajót hol a jobb, hol a bal partról vontatták. Például a Tisza jobb partján haladva Bácskában, a bal parton pedig Bánátban taposták az úttalan utak sarát. Embertelenül keserves, kemény munka volt ez, kimerítette az embereket és a lovakat. Milenko bácsi 1919-ben megnősült. és két lóval önállósította magát. Később vett még 3 lovat, de legtöbbször csak 4 lóval dolgozott. Az édesanyja 1924-ben, az édesapja 1927-ben bekövetkezett halála után a testvérekkel elosztották a családi birtokot. Neki jutott 8 hold föld, a felesége hozott a házasságba 3 holdat, és a haióvontatással keresett pénzekből vett még hozzá 12 holdat. Igv lett belőle keserves munka után 23 holdas gazda. Mivel már nem bírta elvégezni a hajóvontatás mellett a földek megművelését is. 1930-ban felhagyott a hajóvontatással, és attól kezdve csak földműveléssel foglalkozott. Amikor idáig jutottunk a beszélgetésben, megkértem. térjünk vissza a hajóvontatáshoz és meséljen arról, milyen cégeknek, milyen hajókat és milyen rakományokat vontattak? Itt említette az Üjszegedi Kendergyár „Bácska" nevű hajóját, amelyet 14 lóval kellett vontatni Szolnokig, ahol aztán úgy megrakták kenderrel, hogy alig fért el a híd alatt, amikor lefelé úszott. Visszaútban már egy hajót sem kellett vontatni, mert hozta a víz lefelé. csak kormányozni kellett. A hajó személyzete 5 fő volt. Egy a kormánvos. a többi 4 meg végezte a hajón adódó munkákat és közreműködött a kikötések alkalmával. Éjszaka sem felfelé, sem lefelé nem közlekedtek a hajók, csak ha tiszta és holdfényes volt az éjszaka. A hajóvontatók a hajón vitték a szekerüket, amit megraktak mindazzal, amire a csapatnak és a lovaknak az úton szükségük lehet. Amikor célhoz értek, kirakták a szekeret és azzal tértek haza. A hajót meg új rakományával hozta a víz lefelé. Milenko bácsi említette, hogv 5 szívesebben dolgozott a kisebb hajókkal, amelyek vontatásához kevesebb ló is elég volt. Példának említette a szegedi Bachmalom „Katica" nevű hajóját, amely 30 vagon (abban az időben 1 vagon = 10 tonna) súlyú áru szállítására volt alkalmas. Ha a Tiszán közlekedett. '3 lóval, ha a Maroson, 8 lóval vontatták, mert a Marosnak nagyobb a sodrása. De függött a lóerőigény a hajók alakjától és önsúlyától is. Az első világháború előtt egy „Tisza" nevű haiőt vontattak 32 vagon kukoricával rakva Becsétől Szolnokig, amelynek vontatásához 14 ló kellett. Voltak fából és voltak vasból készült hajók.- Némelyeknek hegyes volt az orruk, másoknak gömbölyded, amelyeket a ha.ióvontatók borjúszájű hajóknak neveztek. Ilven volt a .Viktória" nevű hajó is. de volt több is. csak már a nevüket elfelejtette. A hajótulaidonosok közül is soknak elfelejtette már a nevét, de még most is emlékszik egy Gruber nevűre és a Strasser és König cégre. A vontatólovak befogásénak is megvolt a szabálya, attól függően, hogy milyen széles volt az a parti sáv, amelyen haladhattak. Elöl mindig egy ló ment. ez volt a vezérló, utána ha keskenv úton haladtak, kettesével voltak befogva a lovak, ha szélesebb az út. több is egvmás mellett. A menetet mindig egv ló zárta, amelyet a hajóvontatók „kurtulás"-nak neveztek.. (A hajók vontatásához hasz+ílt rudat és hámokat a .szegedi Móra Ferenc Múzeum részére a bátyjával egvütt ők készítették el.) Hatalmas és rendkívüli erőfeszítéseket kívánó munka áll Milenko bácsi mögött. Most már mint nyugdíjas téesztag élvezi a jól megérdemelt pihenést — pedzettem az újabb témát. Erre csak elnevette magát és azt mondta: ez megint egy külön regény. Hiába dolgozott meg keményen mindenért, amiie volt. kuláklistára került... Ebesre deportálták ... 1953-ban került haza, de két hét múlva kiutasították a faluból úgy. hogy 1957-ig Üjszegeden lakott. 1960-ban kapott 5 hold földet és 5000 forint kártérítést. Ezzel a földdel lépett be a téeszbe. Jelenleg már tényleg minden ió lenne, de hat évvel ezelőtt megözvegyült, ami a legnagyobb veszteség életében. Tudom, hogy még ma is tevékeny tagja a deszki „Bánát" kultúresoportnak. A Narodne Novine és a mi lapunk, a Délmagvarország is megírta, milyen sikerei vannak az ősi szerb vitézi énekek előadásával. — Hát igen — enyhült meg és elmesélte, hogy egy budapesti fellépésük alkalmával, , amikor kijött az előadásról, egy asszony csókkal köszönte meg azt a szép élményt, amiben része volt. Ekkor megkérdezte, értette-e miről énekelt? Az asszony azt felelte, nem ért szerbül, de az előadás módja olyan szuggesztív volt. hogy az is élvezte, aki a nyelvet nem érti. Már búcsúzni készültem, amikor elővett egy levelet és megmutatta: a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Közoont meghívója volt az 1984. július 4-i kalocsai Duna menti- Folklór Fesztiválra. BERKES AKOS Osztojkán Béla Korán kelő lánvok Tiszta szemű őszikék kicsit búsak, álmosak iönnek mint az őzikék illatosak lánvosak Reitik kicsinv emlőiket rezegtetik csengőiket hogv sietnek hogv szaladnak iönnek iönnek mennvin vanneG Lábuk lángos kardvirág mésis bodorul a rét raituk hasal a világ hei tengernyi Murgarét Pszichológia G

vermekraizokat nézegettem a falon. Nem nyilvános kiállításon, hanem egv munkahelyen, egv íróasztal fölé. a fali lambériára raizszeggel felfüggesztve. csak úgy. Volt ott vagy hat gyermekraiz. A kicsinyek világának minden mozzanata szerepelt raituk. és látszott, hogv különböző kéz készítette őket. Az egyiken hófehér ház állt. füstölgő kéménnyel, a tavaszi rét. az úi élet összes színeivel. üdeségével. varázsával. A másikon farsangi kavalkádot örökített meg az ifiú alkotó, bizonyítván. azon is elfér minden elképzelhető szín és árnyalat. Az egvik kis festményen, amin — bevallom, raiza. komponáltsága miatt nekem ez tetszett legiobban — csupa sötét árnyalatokban díszelgett a királyi vár. a katonák, a királykisasszony, a váron a zászlók, a vár körüli erdő. A helyiség „tulaidonosa" látván időzésemet a kép előtt, rög'tön magyarázatot is fűzött hozzá. Táiékoztatott. hogv aki ezt csinálta, az egv meglehetősen depressziós. kiegyensúlyozatlan gyermek, raiza is mutatia. csupa sötét szineket használt, sehol egv üde folt. Bizonv, leLki ápolásra. pszichológus közbelépésére lenne szükség — mondta, homlokát ráncolva, aprókat bólogatva. Meglepődve ugyan, de tudomásul vettem a szakavatottabb, érettebb pedagógusi-pszichológusi gyakorlattal rendelkező szakember véleményét, miközben még egv ideig elnéztem ezt a képet. Sötét tónusok: depresszió. kiegyensúlyozatlanság lelki zavar. Raktároztam a tanultakat, mint gyakorló anya. sose tudhatom, mikor hasznosíthatom értők, pszichológusok bölcsességét... Csupán egv röpke évet kellett várnom, saiát szülött gyermekem. akiről hiszem, hogv ismerem lelke legmélyebb rezdülését, egv rajzlapnyi raizzal lepett meg. Néztem a képeit, és komoran méláztam. Fekete madarak, tintakék felhők, sötétbordó teteiú ház. hasonló virágok mellette. fekete ruháiú és haiú kislánnyal. Atyaúristen! — túrtam rémülten a hajamba. a raizot forgatva. — Kicsikém! — néztem a gyerekre elérzékenyülve, a sötét tónusokra. meg a pszichológusokra .gondolva. — Miiven napod volt ma?! Az ötéves gyerek a buta kérdés után hasonló ábrázattal nézett vissza. — Megvert valaki!? — Nem! — válaszolta. — Szomorú voltál? — Nem! Miért kérdezed? — Fekete pontot kaptál?! — Nem! Pirosat! — Bántott valaki? — Nem! Miért kérdezel ilyesmiket. anva? — Picikém — szóltam már a túlféltések aggódó hangján. — Miért feketék a madaraid, sötétbordó a ház. fekete a kislány, és sötétek a virágok is?! — Ne butáskodi. anya! Nem volt más színesem ...! KOVÁCS PIROSKA ?? VARADI GÁBOR RAJZA Rómáról jut eszembe .. " 46. Michelangelo kolostorai A Termini pálvaudvarhoz közel, a régi római fürdők legnagyobbikának romjaiban 1563—63 között építették fel Michelangelo tervei alapián a S. Maria degli Angeli templomot. Diocletianus császár egvkori fürdőié 3 ezer személyt fogadott be. A beleépített templom nagyszerűen megőrizte a régi fürdő képét, főleg annak legfontosabb részét, a volt úszómedencét a nvolc gránitoszloppal. Ebben a bazilikában koronázták meg az olasz királyokat. A sekrestyében látható Viktor Emánuel esküvői képe. de a templom kövezetében van egv érdekesebb látnivaló, az 1702-ben készített napóra. A haidani fürdő területén közvetlenül a bazilika mellett van a Nemzeti Múzeum (Museo Nazionale) is. amelyhez csodálatos kis kert tartozik. A nagyon rési ciprusok árnyékában szeretett munka közben megpihenni Michelangelo. Állítólag ezek nagv részét ő ültette. 1888-ban a hatalmas vihar kettő kivételével az összeset kilépte. de a két épségben maradt csodálatos széoségben pompázik. Az egvik kolostorhoz gvengéd szálak fűzték Michelangelói. A Via del Corsón menve, jobbra, a Piazza S. Silvestro. a főposta látható. Ez régen kolostor volt. A mellette levő kis templomban őrzik Keresztelő Szent János feiét. Ez a templom valamikor a kolostorhoz tartozott. A főposta épületében, ahol most nagy a forgalom, valamikor iámbor szerzetesek zsolozsmáztak, mit sem tudva a világról, elhanyagolva a földi dolgokat. Most a világ minden részével van kapcsolata e sárga épületnek. A templom sekrestyéje 1540 táián az akkori múvészlelkek. írók. irodalmárok találkozóhelye volt. Gyakran fordult itt meg Michelangelo is. hogv a ragyogó szépségű Vittoria Colonnát meglátogassa. Élete utolsó szakaszában a művész e csodás, tehetséges nőbe volt szerelmes. Hozzá írta a gyönyörű MárVánvtömb-szonettet. Vittoria Colonna nápolyi hadvezér lányaként 1490-ben született, és 1547-ben halt meg Rómában. Michelangelo őt ióval túlélte. Férjes aszszonv volt. Férie halála után vigasztalást a vallásban és a költészetben keresett. 1544-ben Rómában kolostorba vonult. Kora nagv költői nem csupán emberi mivoltáért tisztelték. de költészetét is nagyra becsülték. Nevét nem a Bembo kardinálissal és Bernardo Tassóval való barátsága, hanem Michelongelóhoz fűződő költői kapcsolata valamint értékes költeményei teszik ismertté. Emlékét őrzi Michelangelo Márvánvtömb-szonettie: Nincs a legkülönb művésznek se terve hoPv ott ne élne bármely kőbe zárván — csak kéz akadjon s ihlet, mely e márvány feleslegét az álomról leverie. A rossz s ió bontatlan s elkeveredje, minden, mitől menekszem s mire vágynámigv reilik benned Diva! s iai mi vár rám: nem azt bontia ki vésőm, mit szeretne. Nem szépséged hibás hát. s nem szerelmed, nem szidhatok balsorsot, rossz szerencsét, nem foghatom végzetre, sem haragra. ha szívedet hol halált hordsz s kegyelmet, kontár szobrászod én. rosszul szedem szét mást. mint halált, onnét ki nem faragva. TIMARNÉ MAKKAR ERZSÉBET «