Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

2 Vasárnap, 1984. július 29. Ma este zár az ipari vásár átadták a közönség díjait „Imamalom" - téglából, cserépből Van, de még sincs — Hiányzó szolgáltafások Fuvarszabadság A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat kiállítási csarnoka önmaga is látványosság, dc legalább annyi szép kenderipari terméket lehet megnézni a csarnok belsejében Is. mint amennyihez az emberek már hozzászoktak a nagy szegcdi textilipari cég bemutatkozásainál. Kellemes és zsúfolt hétvége volt tegnap, szombaton a Szegedi Ipari Vásárban. A 150 ezredik látogatót „vásárfiával" ajándékozták meg. A kiállítók pedig nagy érdeklődéssel várták a közönséa szavazatai alapján odaítélt díjak kiosztását. A díjakat dr. Csikós Ferenc, a vásár igazgatótanácsának elnöke adta át Díjat kapott a Debreceni Konzervgyár „Maggi" termékeiért, a Györgyszöv Afész népszerű és kedvelt sós pereceiért, a Tisza Füszért Kereskedelmi Vállalat „mozgó áruházainak" sikeres bemutatkozásáért, a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat hétvégi házáért, Pósa György szegedi kisiparos kovácsoltvas kerítéséért. Nagy JánOsné budapesti kisiparos lakást díszítő termékeiért. Az igazgató tanács különdíjában részesítették megosztva a Kisbéri Állami Gazdaság ipari üzemében készített családi hátak központi fűtésére alkalmas új kazánjait, valamint a Budapesti Lakásépítő Vállalat „Bulav" márkajelű tetőtéri ablakait. E termékek díjait a vásár rendezői viszsza is vonhatják, ha azokból nem tudják kielégíteni a lakossági igényeket. Ez utóbbi díjazás újszerűnek, de mindenesetre ésszerűnek tűnik. A vásár vezetői így is a hazai piaci igények kielégítését kívánják szolgálni. Fölkereste a szegedi vásárt tegnap dr. Spilák Ferenc belkereskedelmi miMszterhelyettes is, aki előzően megnézte a Tisza Fűszert Sóhordó utcai központjában átadott szabadidő-termeket kiállítási helyiségeket és az ott megrendezett virágkiállítást., amelvet a szegedi Üj Élet Tsz rendezett. A miniszterhelvettes az ipari vásárt a Tisza Kereskedelmi Vállalat vezetőinek társaságában tekintette meg. Érdeklődött a fogyasztási cikkeket bemutató vállalatok kiállitásai iránt, valamint a vásárban árusító állami, szövetkezeti cégek, kisiparosok, kereskedők eredményei felől. Gratulált a vásár rendezőinek. Akik árusítottak, nem jártak rosszul. A haszon persze kettős: a vevők is hozzájutottak olyan cikkekhez, amelyeket nem mindig lehet megkapni a boltokban — ez természetesen sajnálatos és nem egészséges üzleti helyzet —, az árusítók viszont egy helyen szép forgalmat könyvelhetnek el. Csupán példaképpen említjük, hogy a pécsi Hunort Kesztyű és Bőrruházati Vállalat termékeiből az Apavilonban szombaton estig közel másfél milliós összegben vásárolják. A két évvel ezelőtti vásáron mindössze a fele árumennyiség fogyott. Igen jó eredményeket ért el a Tisza Füszért két mozgó áruháza, különösen a vegyi anyagokat és a ritkán hozzáférhető kozmetikumokat keresték náluk, bevételük meghaladja a milliós határt A Budapesti Harisnyagyár, a Mino Cipőgyár, a Hódiköt, a Vídia, s természetesen a vásárló utcában bemutatkozó iparosok sem panaszkodhatnak forgalmukra. A magyar—jugoszláv partnerek is eredményesnek tartják az idei szegedi vásárt. Azon túl. hogy szakmai napokon az érdekeltek újabb tárgyalásokat folytattak, keresték a lehetőségeit annak, hogy a termelési kooperációban is bővüljön kapcsolatuk és esetleg a harmadik piacon közösen ielenienek meg, konkrét üzletkötésekre is sor került. Újdonságnak számít, hogy — ugyan nem kiállítóként — üzleti partnerként Bulgáriából is eljöttek a vásárra. A Stara Zagora melletti Kazanlak városka EDRO Kereskedelmi Vállalatának vezetői a Tisza Kereskedelmi Vállalat vezetőivel folytattak üzleti tárgyalásokat, és 350 ezer rubel értékű forgalomra írtak alá szerződést A szegediek élelmiszereket, vegyiárukat szállítanak, a bolgárok pedig gyümölcskonzerveket és más élelmiszereket hoznak, hogy ezzel is bővítsék a választékot. A Szegedi Ipari Vásár ma, vasárnap este hét órakor bezárja a kapuit. A zárónapon sem lesz esemény nélkül a vásárváros. A Széria Kisszövetkezet „reklámházát" délután sorsolják. Ezrek várnak a szerencsére. Egyvalakit biztosan „üstökön ragad", s annak, megoldódnak a lakásgondjai. is. , A, vásár rendezői fölkészültek az utolsó nyitvatartási napra, szívesen invitálják a látogatókat. Akik eddig nem tudták megtekinteni a vásárt, még itt az utolsó alkalom, be lehet pótolni a mulasztottakat, de este hét után már késő. s két évet kell várni az újabb kapunyitásra. Ha tévékészüléket vagy mosógépet akarok venni, kiválasztom a nekem megfelelő minőségűt, ott helyben kifizetem (vagy ott helyben elintézik az OTP-hitelt). Aztán ingyen hazaszállítják, fölviszik akár a tizedik emeletre is, helyére állítják, hozzá sem kell nyúlnom. Ha — mondjuk — ezer darab kis méretű téglát akarok venni, s a környék Tüzép-telepein nem biztatnak semmi jóval, megpróbálkozhatom még közvetlenül a téglagyárban is. Ha a sors kegyeltje vagyok, s érdeklődésemre igennel válaszolnak, magam rakhatom ki a — talán még meleg — téglát a kemencéből, magam pakolhatom föl az ugyancsak magam felkutatta fuvareszközre. A lerakodás is rám vár, meg a bosszúság is az enyém, hogy mindezt mennyivel egyszerűbben is meg lehetne szervezni. * A mosógép is, a tégla is áru. Ugyanaz az állami vagy szövetkezeti kereskedelem forgalmazza. Mégsem egyforma szolgáltatási színvonalon. A magánépíttetőktől rémtörténeteket hallhat az ember arról, miként, mennyi utánjárással, s mennyivel drágábban jutottak hozzá a szükséges tégla- vagy cserépmennyiséghez. S ne higygye senki, hogy szórványos esetekről van szó: Csongrád megye középtávú lakásépítési terve 20 ezer 500 lakás felépítését, s ebből 16 ezer 940 esetben magánerős lakás elkészülését irányozza elő. E lakásszámhoz kell(ene) évenkénti és településenkénti bontásban a szükséges építőanyagokat biztosítani az iparnak, a kereskedelemnek. A kereskedők azonban az igények felmérésénél jobbáfa a bázisadatokra és saját ismereteikre hagyatkoznak, tapasztalatuk szerint az ipar úgysem tudja rendeléseiket maradéktalanul viszszaigazolni, s teljesíteni. (Az Alföldi Tüzép Vállalat telepei 1982-ben, 1983-ban és az idei esztendő első felében téglából az igényelt mennyiség 34,7, 49,7 és 25,6, cserépből 56,3, 31,5 és 15,7 százalékát kapták csak meg.) A megyei összképet csak látszólag szépíti hogy a határ menti árucsere révén területünkön viszonylag nagy az importból beszerzett építőanyagok hányada. A „választék szélesítése" és a „kinálat javítása" kifejezések mellé ugyanis azt is oda kell tenni, hogy az importból behozott tégla és cserép felhasználása 40 százalékkal megdrágítja az építkezést. s hogy az OTP a hitelnyújtásnál nem veszi figyelembe a lényegesen drágább importanyagok árát. * Két nagykereskedelmi vállalat, az Alföldi Tüzép és — 1984. január 1-től — a Konkordia feladata Csongrád megyében a falazó és tetőfedő anyagellátás. A Tüzép — hiszen Bács-Kiskun és Békés megyéről is gondoskodnia kell — a megyei tanácsokkal, az OTP igazgatóságaival kapcsolatot tart, s a tájékoztató adatok alapján osztja el három megyére a rendelkezésre álló anyagot. Hogy mennyit, az az ipartól függ. Itt az első gond: az árualap nincs arányban az építési engedélyek számával. Torzítja az arányokat, hogy a téglagyárak termelésük 15 százalékát —saját hatáskörükben — nem tégla jegyért, hanem készpénzért adják el. Hogy az így értékesített anyagok a közeli megyékben maradnak-e, az ellenőrizhetetlen. A Konkordia az általa január elseje óta forgalmazott téglamennyiség növelésére 7 millió kis méretű tégla behozatalára kötött szerződést jugoszláv partnerével, ám ebből az áfész-telepek csak félmilliót rendeltek, a többit nyilvánvalóan a megyén kívül fogja a vállalat értékesíteni. A „van tégla, de még sincs"-helyzet következtében a Tüzép-telepek a velük szerződő ügyfelek igényeit általában egy éven belül tudják csak kielégíteni. Jobban jár, aki szerződéskötés nélkül több szövetkezeti épír Uj tanév, új tantermek ősztől számos úi óvoda, éltalános és közéDiskola kezdi meg működését: a közoktatás intézményhálózatának fejlesztésére a tanácsok az idén mintegy 5 milliárd forintot költenek, ennek 60 százalék.át az általános iskolákra fordítják. Üj középiskolák építésére, a meglevők bővítésére 536 millió forint jut — tájékoztatták a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársát Az általános iskolások létszáma az új tanévben tovább növekszik. számuk csaknem eléri az 1," milliót. Fogadásukra — a tervek szerint — ebben az évben 1258 új osztálytermet alakítanak ki: ebből 602 úi épületben kap helyet, 420-at bővítéssel, 204-et pedig egyéb módon hoznak létre. A napközik céljára használt helyiségek száma várhatóan 151gyel, a tornatermeké 71-gyel nő. Szeptembertől több mint 235 ezer diák tanul maid középiskolában. 17 ezerrel több mint tavaly. A tervek szerint a mintegy 67 ezer elsős 44 százaléka gimnáziumban. a többi szakközépiskolában folytatja tanulmányait. A középiskolák fejlesztésére előirányzott 536 millió forint az előző év ráfordításának kétszerese. A tanácsok úi intézményként 24. bővítéssel 35, egyéb módon 45 osztálytermet alakítanak ki. A szakmunkásképző iskolákban tanulók száma az előző évinél várhatóan mintegy négy százalékkal lesz nagyobb: az első osztályosok száma meghaladja maid a 70 ezret, az összes tanulóké mintegy 12^,5 ezer lesz. Lakóotthon vasutasoknak Az utóbbi években átlagosan 463-an voltak hallgatói a MÁV szegedi oktatá.rí főnöksége által szervezett, bentlakásos, illetve levelező tanfolyamoknak. Elsősorban a szegedi igazgatóság területéről, egyes tanfolyamok esetében azonban az egész országból érkeztek a jobbára ifjú vasutasok, hogy Ú1 szakmái tanuljanak a Marx téri oktatási központban, vagy eddigi ismereteiket újítsák meg. bővítsék tovább. Az oktatótermek szomszédságában. de több épületben, nem éppen az otthon melegét, pótló körülmények között laktak a hallgatók egészen az idei év júliusáig. A hónap elején vehették aztán birtokukba az áj. négyszintes lakóotthont, melynek építésére Csurgóv Éva tervei alapián a DÉLÉP vállalkozott. A harmincmillió forintos beruházás — a tantermek épületének tőszomszédságában — a családjuktól több hétre, hónapra, olykor egy fél évre is távol levő vasúti dolgozóknak kényelmes szálláshelyül szolgál négvágv.vszobáival. Tanulószobák társalgók, háromszáz ada« főzésére alkalmas konyha és ebédlő egészíti ki a lakóotthont. Ahol egyébként ezekben a napokban sincs nyárt szünet; forgalmi szolgálatte- A lakóotthon esetleg üre- szabadtéri idején Szegedre vöket képeznek, kocsivizsgá- sen maradó szobái vendég- látogató MAV-dolgozókat — ló lakatosokat és villamos- fogadásra is alkalmasak: más vendégszobák foglaltsákocsi-vezetcket oktatnak je- úgy tervezik, hogy a vasuta- ga esetén — az új otthonlenlee. sok kirándul ócsoportjait. a ban helyezik eL ' tőanyag-teleppel tart kapcsolatot (nem szerződésesti), mert fél év alatt innen-onnan csak hozzájut az áhított téglához, cseréphez. Pedig a Tüzép a szerződéses rendszer bevezetésével jót akart: elejét venni annak, hogy illetéktelenek felvásárolják a hiánycikknek számító kis méretű téglát és cserepet, s azt felárral adják tovább. S itt hadd tegyünk —magyarázatul — egy kis kitérőt. Az építőanyag-telepen ez áru felrakása a vevő feladata. A szervezett áruszállítás — szolgáltatásként — igen ritka, ezért a vásárló, noha bizonytalan, megkapja-e, amit keres, saját vagy bérelt fuvareszközzel állít be a telepre. (Kifizetett áruját ugyanis nem különítik el, nem őrzik meg.) S mivel 1983 áprilisáig a vásárlónak semmilyen dokumentummal nem kellett igazolnia a vétel indokoltságát, a hiányzó szolgáltatásokat (rakodás, azonnali fuvar, megrendelés) a szekérfuvarozók pótolták. Egyre nagyobb szabadságot élvezve, kihasználva a vevők kiszolgáltatottságát. (Szegeden és környékén 2—3 év alatt négy fuvaros több mint hatmillió forint értékű téglát vásárolt fel. Elgondolható: nem saját szükségletére!) Nos, ezek megelőzésére szolgálna a Tüzép szerződéses és előjegyzéses rendszere. Az eddigi tapasztalatok: hosszú a várakozási idő, sok az adminisztráció, nem nőtt vele az árualap. S amikor nemrégiben a népi ellenőrök megkérdezték az egyik telepvezetőt, sikerült-e felszámolni a kivételezést, a feláras „viszonteladást". az illető őszintén megmondta: csak az alkalmazottak becsületességén múlik ... (Itt mondjuk el, hogy cikkünk megírásakor a megyei népi ellenőrök közelmúltban lezárult célvizsgálatának megállapításaira támaszkodtunk.) De térjünk vissza az értékesítési lánchoz, annak a téglagyári szakaszához. A vásárlók a falazó és tetőfedő anyagok közel hatvan százalékát a gyárakban vásárolják. A kiszolgálás rendszere a következő: 1983 áprilisától a névvel ellátott téglajegygyel a vevő kétszer megy el a gyárba. Először ütemezteti a téglajegyet, aztán átveszi az árut. (Szállításról maga gondoskodik.) Rosszabb esetben — megtakarítva a máglyázás, az osztályozás műveletét és költségét — a gyár a vevővel közvetlenül a kemenepböl hordatja ki a téglát. (Az átvállalt műveletért a vásárlónak az árból visszatérítés járna. Ezer darabonként 20 forint Ám ezt kevesen tudják, a gyáriak meg gondosan eltitkolják. Azt is, hogy melyik tégla számít másod-, harmadosztályúnak.) Idézet a népi ellenőrök jegyzőkönyvéből: „megkárosítják a vásárlókat, ha alacsonyabb osztályú téglát első osztályúként adnak el. A mi vizsgálatunk és eljárásunk hatására voltak hajlandók egy jogos reklamációt elfogadni a szóregi téglagyárban." Meséli egy Ismerősöm, mostanában imádkozik. Méghozzá a téglagyárhoz közeli kőkeresztnél. Kétszer... Először, amikor odafelé igyekszik, hogy kapjon téglát, másodszorra, amikor kijött a gyárból. Nem imamalmot — házat épít. Pálíy Kataün