Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-25 / 173. szám

Szerda, 1984. július 18. 67 Dráva menti nyár A Dráva menti nyár ren­dezvénysorozatára augusz­tus 3-tól 28-ig kerül sor Barcson. Augusztus 3-án. pénteken a városi tanács tanácster­mében rendezik meg a szomszédos jugoszláviai test­vérváros Verőce kiállítását. Ezt követi a két határ menti váro6 sportolóinak, művészeti együtteseinek ta­lálkozója, s a délszlávbál. Augusztus 5-én. vasárnap a barcsi sportcsarnokban, a két város amatőr együtte­sei adnak műsort. A fővá­rosi kézműipari vállalat diszkóval egybekötött di­vatbemutatót tart a műve­lődési központban, s hang­versenyen lépnek fel a nemzetközi rézfúvós kama­razenei tábor együttesei. Augusztus 20-án az alkot­mányi rendezvények kere­tében nagygyűlés és nemze­tiségi találkozó lesz. Au­gusztus 24-én rendezik meg a második nemzetközi réz­fúvós kamarazenei verseny döntőjét. A Dráva menti nyár augusztus 28-án. a bar­csi sportcsarnokban folklór gálaműsorral ér véget. Ferencsik János emlékére A Margitszigeti Szabad­téri Színpadon augusztus­ban két hangversenyt ren­deznek Ferencsik János, a magyar zenei élet kiemel­kedő személyisége emléké­re: 14-én és 15-én Verdi Requiemje csendül fel a MÁV szimfonikusok. a KISZ Központi Művész­_ együttes Egyetemi énekkara. I valamint Tokody Ilona. | Takács Tamara. B. Nagv János és Begányi Ferenc előadáséban. A hangverse­nyeket Kulka János. Fe­rencsik János tanítványa vezényli. (MTI) Rács mögött a „művészbrigád" A műsoron: szegedi műkincsek Ipari Vásár a Marx téren, nyitva 10-től 19 óráig. XXIV. Szegedi Nyári Tárlat. Horváth Mihály utcai Képtárban, szep­tember 20-ig. Nyitva 10— 18 óráig. Bolh Eszter textilterve­ző és Belloni Ákos belső­építész közös kiállítása a Gulácsy-tercmbcn július 28-ig. Czóbel Bcla-emlékkiál­litás a Móra Ferenc Mú­zeum Kupola Galériájá­ban. Nyitva 10-től 18 óráig. Liebmann Béla fotóki­állítása a Sajtóház klub­jában. Nyitva délelőtt 9­től este 6-ig. Kovács Tamás Vilmos festőművész alkotásai a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, szeptember 2-ig. Nyitva: 10—18 óráig. Pataki Ferenc alkotá­sai az Ifjúsági Házban július 30-ig. Nyitva: 10— 18 óráig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai. Nyitva 10—18 óráig. Ifj. I.cle Józset nép­rajzgyüjteménye Sze­ged-Tápé (Vártó út 4.). Hétfő kivételével, napon­ta délután 3-tól este 6­ig Szeged múltja, jelene és jövője: várostörténeti kiállítás a Móra-parki Várban. Naponta 10-től 18 óráig. Táltos az István, a király­ból: Deák „Bili" Gyula Győrött hallottam a viccet, mely szerint a városban el­adják a zongorákat. Hogy miért? Mert az énekeseket a rendőrség kíséri! Való igaz, a művészvilág három, mind­eddig nem túl sok babért aratott képviselője — akik a színháznak nem tagjai 1 — énekelheti a napokban a Győr-Sopron megyei Rend­őr-főkapitányság fogdáiban, hogy „Ott túl a rácson ...", ugyanis Papp Ferenc 43 és Gergely Csaba 40 éves — mindkettő győri — magán­énekes mellett előzetes le­tartóztatásban várja további sorsát Tamási Tibor 50 éves zeneszerző is. A ..művészbri­gád" jeles fellépései szá­munkra különösen izgalma­sak: ők az elkövetői a sze­gedi. Móra Ferenc Múzeum­ban történt két betörésnek — tavaly szeptemberben és idén februárban. Áz „estet" természetesen a komponista komponálta, legfeljebb akkor nem zene-, hanem érteJmi szerző címet mondhatott magáénak. He­tekkel előbb eljöttek hoz­zánk. megszemlélték a mú­zeumot, A betörés fő elkö­vetője a művész, úr fia. aki­nek tarsolyában addigra már több bűncselekmény van. A 3 9 éve^ Papp Gábor — táti lakos — még a könyvtárba is beiratkozott. Abba a könyvtárba, amely akkor még a múzeum épületében volt. Nos. az alapos „etűdök" után megtartották a premi­ert. Tavaly szeptember 20­án este Gergely Csaba, Papp Ferenc és Papp Gábor Ger­gely Csaba elegáns Mercede­sével leutazott Szegedre, le­parkolt a múzeum közelé­ben, és a tervnek megfele­lően Papp Gábor — éjjel 2 és 3 óra között — az esőcsa­tornán felmászva behatolt a népvándorlás korát bemuta­tó kiállítóterembe, és ellopta a nagyszentmiklósi aranyle­let — másolatát. A 23 da­rabból húszat vitt magával és társaival Győrbe, ahol egy ékszerésszel megvizsgál­tatva bizonyosodtak meg ró­la. hogy értékük — bár így sem kicsi — korántsem ak­kora. mint számították. Ezért egyik felét Tamási Győr ha­tárában elásta, a másik tí­zet pedig a két Papp a Mo­soni-Dunába dobta. Utóbb ebből hármat megtaláltak a kónnyűbű várok. A „művészbrigád" úgy ér­tékelte a szegedi fellépést, hogy a nagv sikerre való te­kintettel megismétlik az elő­adást: ezúttal az ugyanott kiállított aranypénzeket sze­melték ki. Nem lehet kétszer ugyan­abba a folyóba lépni, mond­ta a görög bölcs, s nem le­het kétszer ugyanabba a múzeumba betömi, mondta a jelzőberendezés — és meg­szólalt. Ennél, a február 27-én. éj­jel történt akciónál az apa és fia mellett Tamási Tibor „szerző" működött közre, s miután Gábor odabentről je­lezte. hogy baj van. rádión (mert ilyen is volt nekik) utasította, vegye le a kardot a falról, és „mint egy negy­vennyolcas", álljon helyt. A vitrint meg törje szét, mar­kolja fel a pénzt és . mene­küljön. Ebből azonban csak az utóbbi valósult meg. Ke­reket oldott, s úgy tűnt, hosszabb ideig, hogy a sze­gedi tettes ismeretlen ma­rad. mígnem egy más eset kapcsán rendőrségi „ügye" nem lesz. Papp Gábor már a rács mögött volt, amikor egy ta­vaszi szélvihar a Komárom megyei Tát községben letép­te apja házának, s a mellék­épületének a tetejét, s a pad­lásra befalazva templomi szobrok és más műkincsek bukkantak elő. Ekkor derült ki. hogy Papp Gábornak jó néhány betöréses lopás ter­heli még a lelkiismeretét — Győrtől Dorogig. Szegedtől. Esztergomig, összesen nyolc társával. A pontosabb leltárt lásd a ma esti Kék fény adásában. Adaléknak csupán annyit:' q hétfőn Győrött tartott sajtó­tájékoztatóra érkezett meg az Interpol magyar nemzeti irodájának képviselője azzal a három könyvvel, amelyet Papp Gábor egy másik tár­sa segítségével az Esztergo­mi Föszékesegvház könyvtá­rából lopott el. Az egyik a XIII. századból származó Is­koláskönyv néven ismert kézírásos mű. eszmei értéke meghaladja az egymillió fo­rintot ... . Papp Gábor cinizmusára jellemző, hogy elismerő sza­vakat írt be a vendégkönyv­be a műkincsek őrzéséről. A csaknem sztárként visel­kedő fiatalember a győri fogdában készséggel vállal­kozott rá- hogy a szegedi emlékkönyvbe is írjon. Íme: „Nemzeti kincseink felvo­nultatása. melyek páratlan szépségűek. megragadja a szemlélő figyelmét." A szemlélőt meg — előbb­utóbb — a rendőrség. Igriczi Zsigmond A negyvenedik évfordu­ló közeledtével megint „di­vatba jöttek" azok, akik sokszor az életük kockáz­tatásával vettek részt — hol tüntetések, demonstrá­ciók szervezésével, hol tényleges partizánokként — a fasizmus elleni küzde­lemben. Egyikük-másikuk bizony elnyüvődött a hosszú, s küzdelmes élet során. Mindenikőjük valaminő testi nyavalyával küszkö­dik — ha egyébbel nem: köszvént.yel —, ám lélek­ben a legtöbbjük a régi tűzzel, ifjonti lelkesedéssel meséli élményeit. Magam félig megbízatásból (az el­lenállók, antifasiszták szö­vetsége társadalmi bizott­ságának tagjaként) félig anyagot gyűjtve, „önző ér­dekből" látogatom rendre­sorra régi harcostársaimat: soproni antifasiszta diák­tüntetéseinkről, s a fegy­veres harcra való készü­lődésünkről írok memoárt. Arról az időszakról, ami­kor a Soproni Márciusi Fiatalok tagjaként Varga Domokos barátommal, s a Győrffv-'kollégisták — Györffy Sándorék, Balyó Máriáék inspirálására — ócska, lengyel mordályok­Veteránok kai és flóbertpuskával ké­szültünk nekiugrani a ná­ci tankoknak. Naiv és vak­merő ifjúi nekibuzdulá­sok ... Hogy elgyávul­tam azóta!, Nem úgy szegedi harcos­társaim. Akiknek bizony nem volt a legrózsásabb az élete — s egyikük — másikuk bizony —, ahogy ők emlegetik — „szoros" anyagi körülmények kö­zött éli öreg napjait... Ezért a Szövetség társa­dalmi bizottságának —, melyet a Csongrád me­gyei pártbizottság admi­nisztrációs osztályán len­dületesen támogat dr. Maj­zik István — van mit föl­jegyeznie a legégetőbb problémák özönéből. Ha minden terveink sze­rint halad majd: a társa­dalmi bizottság fáradhatat­lan elnöke. Gyémánt László irányításával sokat lendíthetünk a szövetség tagjainak élet- és szociá­lis körülményein. A járó­beteg-ellátásra, kórházi kezelésre vonatkozóan is (ebben a tekintetben a 3133,67-es kormányhatá­rozat védi jogaikat)-, a minden hó páros hetére tervezett fogadónapot, a rendszeres klubéletet, s a városi tömegközlekedés díj­mentes biztosítását, a für­dőjegyek díjmentességét illetően is — többek kö­zött. Az eredményes élet, a „sikerélmények" mellett sok fájdalmas — máig élő — lelki sebet is hordoznak ezek az emberek, akik a legtöbbet kozkáztatták azért, hogy a fasizmussal véglegesen számolhassanak le Európa békeszerető né­pei. Van, akit sok — szinte érthetetlen — méltányta­lanság vagy mellőzöttség ért az idők során. Olykor ezek a lelki görcsök egy­egy — pénzbe nem kerülő — emberséges gesztussal is oldódnak. Ne sajnáljuk tőlük a jó szót, a humánus bánás­módot. a szeretetet, s meg­becsülést. Sokan . közülük vérük hullatásával áldoz­tak a máért, s a jövőért. S kívánjunk nekik szív­ből jó egészséget, gazdag nyarakat s derűs őszt. bír­ható életet. Főleg tettek­ben — ne pusztán sza­vakban. Dér Endre Nyári egyetemek - sorjában Befejeződet a pedagógiai, kezdődik a műveledéselméleti Tegnap, kedden véget ért a 21. pedagógiai nyári egye­tem előadássorozata. A pe­dagógusok — tanítók, taná­rok, az oktatásügyi irányí­tásban dolgozók — összesen 12 előadást hallgattak meg a kurzysnak helyet adó Sze­gedi Biológiai Központban. Az országos hatókörű to­vábbképző fórum szervezői — a megyei TIT munkatár­sai és a nyári egyetem igaz­gatója, dr. Ágoston György tanszékvezető egyetemi ta­nár — ezúttal szellemi - éle­tünk sokat vitatott témáit, illetve a hazai valóság új jelenségeiről való összefog­lalásokat kínálta a jelentke­zőknek. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a pedagó­gusok" 'tájékozottságát előse­gítse, hogy életünk dolgai ne rekedjenek kívül az iskola­falakon. A nyári egyetemek sike­rének — a tapasztalat bi­zonyítja — legalább három feltétele van: 1. olyan té­mákról kell beszélni, ame­lyek éppen leginkább foglal­koztatják a pedagógustársa­dalmat: 2. olyan előadókat kell felkérni, akik a legtá­jékozottabbak az illető tárgykörben, ismert, jónevű személyiségek; 3. szervezni tudni kell, vagyis ió előre in­formálni a potenciális hall­gatóságot a programról, azt nyújtani, amit előre Ígértek, s összekötni a kellemest a hasznossal, a továbbképzést az Ünnepi Hetek gazdag kulturális-szórakoztató kí­nálatával. Ügy tetszik, mind­éz megvolt. Az ideérkezett pedagógusok színvonalas és érdekes összefoglalásokat hallgattak a nemzettudatról, a történet- és az irodalom­tudomány megközelítéseiből; ellentmondásos társadalmi jelenségekről, hazaiakról és egyetemesen érvényesülök­ről; létproblémákról, mint a háború és béke, a technikai fejlődés irányai, hatásai, a környezetvédelem kérdései; a legfőbb szocializációs te­repek, mint a család és az iskola konfliktusairól, „be­tegségtüneteiről" és a javal­lott gyógymódokról. Szak­májukban nagy tekintélyű és kiváló előadói készségekkel is rendelkező személyiségek szerepeltek a „nyári kated­rán", mint például Pach Zsigmond Pál, Cseh-Szom­bathy László, Pomogáts Bé­la. Gccse Gusztáv, Straub F. Brúnó. Az érdeklődés nem csap­pant az egy hét során, s dr. Ágoston György teljes lét­számú hallgatóság előtt mondhatta zárszavát tegnap délelőtt, majd átadta a rész­vételt igazoló okleveleket. Nem kell sokat várnunk a másik ismeretterjesztő fó­rum, művelődéselméleti nyári egyetem megnyitására: holnap, csütörtökön dél­előtt 10 órakor lesz, ugyan­csak az SZBK-ban. Az első előadást Köpeczi Béla mű­velődési miniszter tartja, Társadalom, műveltség, sza­bad idő címmel. A követke­ző 7 napon is e témakör kü­lönféle részleteiről beszél­nek a szakemberek, a Mű­velődéskutató Intézet mun­katársai és mások — nép­művelőknek. Az idei művelődéselméleti nyári egyetem a tizenhar­madik a sorban. Nem kisebb feladatra vállalkozik. mint hogy segitse tisztázni a sza­bad idő használásának jele­nét. s fölvázolni a kívánatos jövőt. S. E. Muzsikálóudvar Kisoperánk oroszlánkörmei Már a szabadtéri játékok premierjén enyhe elégtétellel dörzsölgettem a sze­mem, látva a szereposztási tablót. Most meg hétfőn este a városi tanácsháza Mu­zsikálóudvarának új elrendezése hatott meg, csontig. Mindkettőt ezeken a hasá­bokon javasoltuk tavaly, és szerényen; lám, lám, mégsem pusztába kiáltott szó mindig a sajtóé. Az udvaron mindössze annyi történt, hogy a bejárati-kijárati cúgból, ami elszippantotta a hangot, át­pakolták a színpadot az egyik sarokba, hol megtartó falak ölelik körül. Minek következtében a szembe forgatott nézőtér utolsó sorában is tisztán hallani. Egysze­rű. Már csak apró korrekció, igazán nem okvetetlenkedés: a színpad elejére hozni a karmestert, a zenészeket. Mert így, legalábbis kezdetben, a kíséret nem min­dig passzolt az- énekesekhez, ahogyan ze­nész berkekben epésen mondják, „becsü­letesen játszottak, nem beszéltek össze". A Szegedi Kisopera tartotta újabb be­mutatóját. S mint a fentiekből kitetszik, immáron zenekari kísérettel (tagjait a szimfonikusokból verbuválták, az áldozat­kész muzsikusokat nem lehet eléggé di­csérni). A dirigens ki más lehetett volna? Az együttes művészeti vezetője, a teg­napi V. László, a város zenei életében med. univ. Bárdi Sándor. S meg kell mondani, a társaságot jelesül fogta ösz­sze. A 18—19. század fordulóján élt Fioravanti nak kétfelvonásos vígoperáját játszották, a Falusi énekesnőket, az idő­sebb Fioravantiét, Valentinóét (mert fiát. Vincenzót is komponistaként tartja szá­mon a zenetörténet, ugyancsak a nápolyi iskolából). A Szegedi Kisopera egyre in­kább túllép a pusztán zenei ismeretter­jesztés önmagában sem lebecsülendő vál­lalkozásán. Amit most fölvezettek, pro­duktumnak sem akármi. Kivált, ha hoz­závesszük, körbejárják vele a vidékét, falvakban, községekben verik föl sátrai­kat, ahol csak elvétve jár színház. Őszin­tén szólva, nemigen hiszem, hogy Valen­tinó Fioravantinak éppen ez lenhe a leg­híresebb müve, mint a műsorfüzet írja. Hat szerepéből három szoprán, a másik három bariton-basszbariton, - némiképp egysíkú hangzásképet kínált. Maga a tör­tenet viszont (három „falusi liba" karri­erje. féltékenykedésekkel fűszeres kacér­kodása a világot jelentő deszkákkal, he­lyesebben a deszkákra vezető úttal) igen hálás, pazar lehetőségeket nyújt enek­lésre-játékra egyaiánt. fölszabadult ko­médiázásra. Rendezőjük, a szolnoki Éry­Kovács András, az összecsukható-varial­ható. tehát felette praktikus, festett disz­letfalak között-mögött szervezi ügyesen a cselekményt, s a szereplők igyekeznek is föloányúszni a figurákban rejlő humort, ki-ki vérmérséklete szerint. E sorok író­jának kivált Szilágyi Béla mind érettebb alakítása tetszett. Kezdettől tagja az együtteshek, így nyomon kísérhető éne­kesi-színészi fejlődése, ő, meg a lányok közül Vajda Júlia és az operaházi Farkas Katalin érzi vérében ezt a commedia deli' artéra kacsintgató stílust, ám Tóth Martara vagy Egri Lászlóra sem lehet panasz. Andrejcsik István fáradt hangjá­val ezúttal kilógott a társaságból. A par­tituran Galli János hagyta keze nyomát, de a sikerben méltán osztozott a zenei asszisztens, Kovács Kornélia is. A Kisopera oroszlánkörmeit csattogtat­ta tehát. Szeged zenei életének érdemes vigyázni rá. N. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents