Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

6 Vasárnap, 1984. július 22. Két vélemény Paragrafusokkal, emberi lelkiismerettel... — ezt az alcímet viselte a lapunk július 4-i számában megjelent, rehabilitációról szóló írásunk. Munkatársunk a szegedi rehabilitációs bizottság egyik fogadónapján hallottakat vetette papírra. Egyebek között D. L. esetét, aki — állítása szerint — munkából hazatérve, útközben lábát törte, balesetét azonban munkáltatója, a Csemege Vállalat nem ismerte el üzemi balesetként. A táppénzlehetőségeket kimerítve még mindig beteg dolgozójuk egy esztendeje tanácsi segélyből, testvérei támogatásából tartja fönn magát. A bizottság vezetője, dr. Csergő Tibor megyei városi főorvos szorgalmazta, hogy D. L. ismét kérje a vállalatot, sérülését üzemi balesetként kezelje, így az utókezelés idejére is jogosult a táppénzre. Szerkesztőségünk levelet kapott a Csemege Kereskedelmi Vállalat munkavédelmi-szociálpolitikai osztályától, amely a következőket tartalmazza: ..A szóban forgó cikkben leírtakkal nem értünk egyet, úgy véljük, hogy az egyoldalú tájékozódás alapján, vállalatunk véleményének meghallgatása nélkül jelent meg. Vállalatunk munkavédelmi-szociálpolitikai osztálya a balesetet kivizsgálta és megállapította, hogy nem üzemi jellegű. Nem üzemi (útibaleset) a baleset, mert — az érvényben levő rendelet alapján — úti balesetnek csak akkor minősülne, ha a dolgozó munkába jövet, illetve./nunkahelyéről a legrövidebb úton (kisebb kitérővel) , koílgkedik hazafelé, és ekkor éri sérülés. Nevezett dolgozónk 1982. augusztus 10-én 5.20 órától 14.30 óráig dolgozott a munkaidő nyilvántartási lap szerint. Ennek megfelelően, ha a munkaidő végeztével hazaindul, legkésőbb 17 óráig haza kellett volna érkeznie. Ugyanakkor a sérülés az 1982. október 5-én általa kitöltött jegyzőkönyv szerint 19 órakor érte. A kezelőorvos által kiállított táppénzes papír is a betegség nem üzemi jellegét rögzíti. Ellentmondásos egyébként EZ is, hogy hol érte a dolgozót a baleset. Az SZTK jegyzőkönyvbe dolgozónk azt diktálta, hogy a ház előtt a járdán esett le. A vállalatunk rehabilitációs bizottságának írt kérelmében pedig azt írta, hogy 1982. augusztus 10-én munkából jövet a buszról leszállás közben szenvedett lábtörést. A fentiekből egyértelműen kiderül az ellentmondásosság. Mindezek ellenére ' vállalatunk munkaügyi osztálya levélben több esetben is megkereste dolgozónkat, hogy megfelelő segítséget tudjon nyújtani a további munkavégzéshez, a rehabilitációjához. Ez ideig sajnos semminemű visszajelzés nem érkezett, így ügyével érdemben nem tudtunk foglalkozni. Vállalatunk eddig is és ezután is messzemenőkig foglalkozik dolgozóink szociális helyzetének javításával, problémáival és ezek után sem zárkózik el attól, hogy rokkant dolgozója részére valamilyen megoldást találjon. Kereskedelmi vállalat révén helyben nincs lehetőségünk könnyű fizikai munkát biztosítani. Rehabilitációs megbízottunk kapcsolatot teremtett dr. Csergő Jibor főorvossal és kérte a segítségét arra vonatkozóan, hogy D. L. részére olyan munkalehetőséget (egészségi állapotának megfelelőt) próbáljanak biztosítani, amit átmenetileg végezni tudna. A fenti tények ismeretében kérem a Csemege Kereskedelmi Vállalat elmarasztalásának helyesbítését, annál is inkább, mert vállalatunk a tőle elvárható gondossággal járt el a tények kivizsgálásában, nevezett dolgozónk helyzetének könynyítése érdekében." A kérésnek ezennel eleget tettünk, de nehogy ismét az egyoldalú tájékoztatás vádja érjen bennünket, közöljük a szakember, dr. Csergő Tibor véleményét is. „A Csemege Kereskedelmi Vállalat telefonon, illetve levélben is megkeresett D. L. dolgozójuk ügyében. A vállalat a személyzeti szociális vezérigazgató-helyettes nevében leírta, hogy dolgozójuk rehabilitációja érdekében körültekintően jártak el. Tényként kell közölnöm, hogy D. L. rehabilitációs ügyével a Szegedi Rehabilitációs Bizottság a dolgozó által leírt levél kapcsán, az ő kérésére foglalkozott. A dolgozó levelében előadta, hogy 1982. augusztus 10-én balesetet szenvedett, melynek következtében 1983. augusztus 12-vel táppénzes igényét kimerítve keresőképtelen állománya megszűnt, táppénzt nem kap, dolgozni nem tud, így semmiféle jövedelme nincs. Munkaképesség csökkenését áz OOSZI I. fokú bizottsága 40 százalékban állapította meg. A dolgozó azt is leírta, hogy a vállalata részéről arra ösztönzik, mondjon fel mert egyébként jogszabályellenes kilépőnek tekintik. Ilyen előzmény után került sor rehabilitációs eljárásra, amikor személyesen beszéltünk vele. Egészségi állapotát tekintve véleményünk az, hogy a dolgozó jobb bokatörése nem gyógyult meg tökéletesen, további szakszerű gyógykezelésre van szüksége, mely után még eredmény, javulás várható. D. L. elmondotta, hogy balesete munkából hazamenet (Szegedről Dócra) történt. Nem áll rendelkezésünkre — telefon és levélváltás után sem — minden vállalati dokumentum, illetve az útibalesetet igazoló vagy elvető tényfeltáró jegyzőkönyv. A dolgozó elmondása alapján a Rehabilitációs Bizottságban felmerült a lehetőség, hogy D. L. munkáltatójánál üzemi útibaleset elismerését kezdeményezze, mert ennek elfogadása esetén a kiesett időre es a továbbiakban is, gyógyulásáig ellátásra jogosult. A vállalat részéről telefonon és levélben is arról tájékoztattak, hogy az üzemi balesetet illetően körültekintően jártak el és egyébként is a dolgozó ez irányú kérelme ellentmondásos. A magam részéről, a bizottság nevében, az I. 9911984. számú határozatomban foglalt véleményemet fenntartom, mert nem tisztázták azt, hogy a dolgozó Szegedről Dócra milyen körülmények között, hogyan és mikor érkezhetett meg, pusztán hivatkoznak arra. hogy ha 14.30 órakor munkáját befejezte, akkor 17 óráig haza kellett volna érkeznie. Kérdés, van-e ekkor közlekedési eszköz, illetve volt-e, amivel hazajuthatott; tett-e közben kitérőt és mekkorát, milyen okból? A vállalat még felhozza, hogy ellentmondásos a dolgozó bejelentése, mert nem jelölte meg pontosan a baleset helyét, valamint a kezelőorvos által kiállított táppénzes igazoláson sem rögzítették az üzemi baleset tényét. Ezt nem is szükséges föltüntetni, mert nem ez dönti el a keresőképtelenség üzemi baleset vagy nem üzemi baleset jellegét, hanem a beleset körülményeit feltáró tényvizsgálat és az üzemi baleseti jegyzőkönyv." Mindebből kitűnik, hogy az ügy valóban „ellentmondásos", mert D. L. sorsának megítélésében a rehabilitációs bizottságnak és a vállalatnak eltérő a véleménye. Az azonban természetes, hogy a humánus megoldást kereső fél pártján vagyunk, mert hogy mégiscsak egy szerencsétlenül járt, vállalata látószögéből kikerült emberről van szó. Tudjuk, a csökkent munkaképességű emberekről való gondoskodásnak megvannak a jogi eszközei, amelyek azonban nem zárják ki a jóindulatú, együttérző ügyintézést sem. Cikkünkkel éppen a munkaadók figyelmét szerettük volna fölhívni arra, hogy bajba jutott dolgozóik iránt elsősorban nekik vannak — nemcsak jogi, hanem emberi kötelezettségeik is. Alkatrészügyekről végre derűlátóan — Jó napot kívánok. Kombájnt sz.eretnék vásárolni. — Hányat és milyen fajtát? — Milyen van? — Hét SZK—5-ös, tizenegy E—514-es, hat E—512-es, tizenegy E—516-os. — Tudja mit, mégsem kell nekem új kombájn. Inkább vennék felhordóláncot a régihez. — Tegnap még volt, holnap már lesz. A fenti párbeszéd a Csongrád megyei AGROKER-nél zajlott, ha nem is ennyire tömören. Benéztem az aratási ügyeletre, ami — délelőtt lévén — egybeesett a napi munkaidővel. Az ügyeleten alig lézengett vásárló. Bálint Mária, az alkatrészosztály vezetője szerint délelőtt kilenc körül a legnagyobb a forgalom. Nézem a nyilvántartásukat: valaha csodaként mutogatták, ha bejött egy anyagbeszerző tíztizenkét tételből álló listával, és mindent megkapott, amit venni akart. Most szinte sorjáznak a százszázalékos lisíak. — Nincs is hiánycikk? — Túl szép lenne. Itt van, a csanyteleki téesz kért E— 516-os kombájnhoz tengelyt, nem tudtunk adni neki. Fölhívtuk az AGROTEK-et, öt másik megyei AGROKER-t, sehol sem tudtak adni. Kapható viszont jó néhány sokéves hiánycikk: megjött a bálázókhoz a komplett kötözőberendezés. Van kötözőcsőr, ugyancsak a bálázókhoz. Ami szintén új és örvendetes: megszűnt a hiánypszichózis. A téeszek ma mar nem vesznek előre, raktárra, hanem legtöbbször csak akkor, jön az anyagbe.«zerzpT ha iílegáilap/tófiák a hibát Éz jó jel, mert bíznak abban, .hogy. megtalálják nálunk, amit kell, és amikor kell. — Talán kevés a pénzük a téeszeknek. — Ezt is gyakran emlegetik. Nálunk ez úgy jelentkezik, hogy az alkatrészforgalom már eléri a géposztály forgalmát. Később selejteznek le gépeket. Fődarabokat is ritkábban cserélnek, ehelyett megbütykölik a műhelyben. A gépek viszont itt állnak az udvaron. Az utolsó készletzáráskór még MTZ—82-es traktor is volt raktáron, ami a mi szakmánkban pár éve még elképzelhetetlen lett volna. — Mi az oka, hogy jobb az ellátás? Mennyi ebből a maguk érdeme? — Minket szidtak korábban azért is, ha nem jöttek meg az importalkatrészek. Idén lényegesen jobban teljesíti ígéreteit a szovjet és az NDK-beli partner. Kialakultak a hazaj gyártatás feltételei is, bár a jobb import miatt idén kevesebb itthoni alkatrészre van szükség. — Gyanakvóak a téeszek a hazai alkatrészekkel. — Ez igaz, van is némi okuk rá. Magyarázatképpen annyit, hogy legfeljebb mintadarobot tudunk adni a gyártóknak, de nincs mérettáblázat hozzá. így aztán nem derül ki, hogy az adott alkatrész a tűréshatár közepén, tetején vagy alján van-e. Ügy veszik, hogy a közepén van, s olykor kiderül, a mintadarab határeset volt. — Mi az, amit mégis a saját érdemüknek tarthatnak? — A mezőgazdaságnak mintegy 80 ezerféle alkatrészre van szüksége.' A mi lehetőségeink mintegy nyolcezerfélére terjednek. Mi ott tévedhetünk vagy tehetjük jól a dolgunkat, hogy a nyolcvanezerből melyik nyolcezret szerezzük be, hogy a lehető legtöbb igényt ki tudjuk elégíteni. Tévedhetünk, ha egyszerre tízéves készletet idehozatunk, de úgy is, ha két hét alatt elfogy, amit egy évre rendelünk. — Hogyan lehet egy évre előre rendelni? — Találomra. Az idei első negyedév végére le kellett adnunk a 85-re szóló igényeket. A téeszben még fogalmuk sincs, mire lesz szükségük jövőre, nekünk viszont már írni kell megrendelőt. Kértük, legalább azt jelezzék, ami biztosan kell nekik, legyen valami fogódzónk. Azt felelik, honnan tudnák, mi romlik el. Mondtam az egyik főmérnöknek, amikor megjött a visszaigazolás, ha tudná, milyen alkatrészt keres jövő ilyenkor, máris megmondanám neki, lesz-e vagy nem. — Hogyan lett a csörlők, tengelyek, nyolcezerféle alkatrész osztályán nő a- vezető? — Kereskedelmi szakközépiskolát végeztem. Érettségi után elmentem élelmiszer-eladónak. Én mostam a követ reggel, este, velem küldték a pénzt a bankba, mindennap másfél műszakot dolgoztam. Háromszor fölmondtam, mindig megkérdezték, van-e másik munkahelyem. Nem volt, az utolsó napon mindig visszavontam a fölmondást. Zsombón laktunk akkor, az utolsó fölmondás idején erre mentünk haza édesanyámmal a buszon. Leszálltunk, hátha itt van állás. Megkérdezték, tudok-e gépelni. Tudtam, de becsúszott valamilyen hiba. Osztani-szorozni viszont jól tudtam, így az alkatrészosztályra tettek áruforgalmi előadónak. 1981-ben lettem Osztályvezető. Mozgalmas, nem egyhangú munka. — Van más nő is hasonló beosztásban? — Debrecenben volt egy, de állítólag nem vált be. Budapesten van még egy idősebb hölgy, a többiek mind férfiak. Előfordult, hogy keresett egy másik vállalat igazgatóhelyettese. Bejött a szobámba, azt mondja, az osztályvezetőt keresi. Mondtam, üljön le. Nem ült le, hanem erélyesebben mondta, hogy az osztályvezetővel akar beszélni. Mondtam, jól van, akkor is üljön le. Harmadik nekifutásra jött rá, hogy én vagyok az osztályvezető. Amikor kineveztek, az egyik legjobb gégészeti szakember meg is mondta: nem szeret nővel tárgyalni, talán nem is lehet velük. Azóta már kibékült velem ő is. Főleg nőkkel dolgozunk itt, egy férfi szerintem képtelen lenne arra. hogy egész nap itt üldögéljen, tegye-vegye a kartonokat. — Mennyi plusz munkát jelent az aratási ügyelet? — Negyed négyig dolgoznánk, most egy-egy szakraktáros és egy előadó hétig itt marad. No meg a szombat és a vasárnap. — Van forgalom? Nem felesleges itt ülniük? — Múlt szombaton például igen sokan jöttek. Ha délután elromlik egy kombájn, s ahhoz még aznap megkapják az alkatrészt, este, éjszaka meg lehet javítani. Másnap reggel már dolgozhat. Ez rengeteget jelent az aratás csúcsidejében a téeszeknek. Ha ügyeletenként csak egy-két ilyen eset akad, akkor már nem vagyunk itt hiába. Tanács István Megújuló munkaverseny Á háttéripar pontossága Az Ikarusnak a szegedi gyára háttéripar: nem látványos, ám annál fontosabb részegységeket gvártan=k Szegeden. s a késztermékek összeszerelése csak úgy mehet zökkenőmentesen, ha minden szükséges részegység időre Budapestre, vagy Székesfehérvárra ér. Az Ikarus az ország egyik legnagyobb exportáló vállalata, a márkanevet világszerte ismerik. Jó néhány új típus került ki a tervezők asztaláról. néhánynak a gyártását már meg is kezdték. Nemrégiben termelési tanácskozásokat tartottak a szegedi gyárban. amelyen elhatározták, hogy csatlakoznak a nagyvállalat egészével a felszabadulási cs kongresszusi munkaversenyhez. Testreszabott féladatokat vállaltak a szegediek: hiánytalanul ellátják a szükséges alkatrészekkel, részegységekkel a budapesti és a székesfehérvári összeszerelő üzemeket. Csökkentik a selejt mennyiségét, s ami ebből következik: javítják a gyártott alkatrészek minőségét. Üj raktár épül a gyár területén, ennek a befejező munkáit, s üzembcheLvezését társadalmi munkában végzik a dolgozók, hogy minél előbb, és minél olcsóbban birtokba vehessék a régen várt és igényelt épületet. A legnagyobb tételeket azonban a veszteségidő húszszázalékos csökkentése, és az anyagmegtakarítás jelenti. Lényegében a termelés költségei csökkennek ezzel — a korábbiakhoz kénest további hárommillió forintos takarékosságot vállalt a kollektíva. Ezen felül mintegy kétmillió forintra taksálják az újítások révén elérni kívánt megtakarításokat. Vállalták a dolgozók azt is, ami szükséges a célok eléréséhez: a szigorúbb fegyelmet, a gyáron belüli pontosabb összedolgozást. Ezek a vállalások. ugyanis csak akkor teljesülnek, ha a gyárban tevékenykedő brigádok, s ezek minden tagja a maga területén mindent megtesz, hogy fölöslegesen ne használjanak anyagot, energiát, folyamatos és pontos legyen az anyagellátás. s senki ne lazsáljon. Nyári fefeSEáfás Naponta kétszer szállítanak A nyári időszakban is jó színvonalú ellátást biztosít a tejipar. Ez pedig nem könynyű feladat, hiszen a tavalyihoz képest egyébként is mintegy 5 százalékkal emelkedett a tej-, tejtermékfogyasztás. s a melegben még inkább fokozódnak az igények. Az iparág növelte a felvásárlást a tehenészetektől. s így elegendő alapanyaghoz jut. A meleg napokon az állandó friss tejutánpótlás adja a vállalatnak a legnagyobb munkát. A tejipar nyári szállítási menetrendjét eddig sikerült betartani. Budapest 400 legfontosabb boltjába a hajnali szállításokon tú] délután is eljuttatják a friss tejet. Ehhez hasonlóan 80 vidéki város kétezer boltiában is átálltak a napi kétszeri, nyári szállításra. Az üdülőcentrumok. kirándulóhelyek ellátását a vállalatok — együttműködve a kereskedelemmel — kiemelt feladatként kezelik. A Közép-Magvarországi Tejipari Vállalat a Duna-kanyarba a nyári időszakban naponta 20 százalékkal több terméket szállít ki. A tejen kívül a túró és a joghurt a legkeresettebb termék. Több helyen, így Verőcemaros, Nagymaros. Zebegény strandjain, hajókikötőinek közelében alkalmi boltok kínálják a tejtermékek széles választékát. A Veszprém megyei Tejipari Vállalat a nyári üdülési szezonban több mint egymillió fogyasztóval számol, ellátásukra naponta 200 gépkocsi szállítja a tejet, tejterméket Emellett a veszprémi központban öt ügyeletes autó várakozik, a soronkívüli megrendeléseknek tesznek eleget. Az igényeknek megfelelően a megye tejüzemei nyárra átállítják gépeik egy részét, kevesebb sajtot gyártanak, s több tejet adnak a fogyasztóknak. Ám a kánikulai napokon nem mindig tudnak lépést tartani a kereslettel, ráadásul a kereskedelem hűtőpultjainak kapacitása is sokszor .szűkösnek bizonyul. A tejtermékekből gazdag a kínálat. ezt tovább gazdagítja a most megjelent Pelsó nevű lágysajt és a gyümölcsös krémtúró. A Ba!atnn déli partjának ellátása elsősorban a Kaposvári Tejipari Vállalat feladata. Napi termelésük csaknem kétharmadát — 120 tonna tejet és tejterméket — a balatonszárszói lerakatba továbbítják, ahonnan naponta 22 hűtőkocsival látják el az üdülőket, boltokat, vendéglátó egységeket. Bőséges a tejtermék választék, csupán tartós teiből van a kívántnál kevesebb.