Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

8 Kedd, 1984. július 17; Vadászokról, nem vadászoknak Hogyan képzelt el holmi átlagpolgár a vadászokat? Nos, általában szigorú tekintetű, zöld kalapos, vállukon puskát — lehetőleg duDla csövűt — hordó embereknek. akik időnként kimennek a mezőre, és halomra lövik a nyulat-fácánt. Ezen a szemléleten igyekszik változtatni Dragon József megvei fövadász: — Az az idő már régen elmúlt, amikor a vadat a természet ajándékának lehetett tekinteni. A mezőgazdasági termelés átalakulása, belterjessé válása nagvor. leszűkítette a vad életterét. Hatalmas, összefüggő, nagvilzemi módszerekkel művelhető mezőgazdasági területeket alakítottak ki. amelvnek előfeltétele a kisebb-nagyobb facsoportok, erdősávok kivágása, a bozótok kiirtása volt Az apróvadak búvó- és fiókanevelö helyeinek száma tehát megfogyott, így a búzaföldeken, a lucernatáblákon kénytelenek tanyát ütni. ahol az éjjelnappal dolgozó mezőgazdasági gépek óriási veszteségeket okoznak állományukban. — A természetes szaporodás csökkenését mesterséges úton keltetett, nevelt állatok kihelyezésével pótolják? — Csak részben. A fácánok nagyüzemi jellegű szaporítása ugyan már megoldott rendszeres telepítésükkel úgy-ahogy szinten tudjuk tartani az állományt a foglyok esetében azonban már szinte semmit sem tehetünk. Ezek a madarak ugyanis roppant érzékenyek, tömeges szanorításukra nincs lehetőség. És akkor még nem beszéltünk a nagyon megritkult — és védetté is vált — fürjekről, az ilvenolyan vízi vadakról' Állományukat szintén csak a természetes szaporodás tarthatja fönn. A régebben ojy változatos vadállomány összképe tehát egyre inkább egysíkúvá* válik, a fácán lesz az uralkodó, mindenütt jelen levő fai. • — Ez a kompromisszum t* csak nagy aláozatok árán érhető el. — Csongrád megve több mint húsz vadásztársasága egyenként átlagosan ' ötezer fácánt bocsát ki évente Ezek a fácánok a MA VOSZ ároádhalmi vadgazdaságá ból származnak, ahol több mint tízezres fácár.törzsállományt tartanak tolatásra. A toiásokat a legkorszerűbb gépekkel keltetik ki. évente közel félmillió naposfácár lát itt napvilágot. Ez a mennyiség tóbb megye ellátására is elegendő. Az Arpádhalomról vásárolt fácáncsibéket erre a célra készített épületekben, tántakarmánnyal etetve nevelik föl. — A mesterségesen nevelt fácánok megmaradásának aránya a vadori keltekéhez képest eléggé alacsony. — Ez érthető is. hiszen a vadon nevelődött, hideget, meleget. belvizet. kóbor macskát és még százféle veszedelmet átvészelt fácán vitalitása összehasonlíthatatlanul nagyobo. mint a iol temperált volierekben felnőtt társaiké. így aztán a kihelyezett fácánokat jószerével a ..levadászásig" etetni. gondozni kell. A természetes állományt fönntartó, viszonylag csekély számú ..vad" fácán sostm származik keltetőházból. — így érthető, hogy az óriási arányú mesterséges szaporítás mellett is nagy gondot kell fordítani a vadon nevelődő állomány védelmére. a környezeti viszonyok kedvezőbbé tételére. — Nagy mennyiségű szemes és szálas takarmányt helyezünk ki az etetőkbe, a kártevők számát lehetőség szerint csökkentjük, vaditatókat alakítunk ki. Ez. utóbbi jelentőségét az elmúlt aszályos évek mutatták meg. amikor a «^dak a7 egészségüket veszélyeztető, szenvnvezett vizű csatornákra voltak utalva. — Kik végzik ezeket a munkákat? — Elsősorban a vadásztársasagok alkalmazottai, a hivatásos vadászok. Sokrétű tevékenységük egyik legfontosabb feladata a vadőrzés — e tevékenységükben hivatalos személyek. Nagy jeleintősége van továbbá a vadászok társadalmi munkájának is. — A takarmányvásárlásokon. az alkalmazottak fizetésén kívül szamtalan egyéb — gyakran milliós nagyságrendű — költség is terhelt a vadásztársaságokat. Honnan teremtik elő a szükséges összegeket? — Költségeink egv részét a vadászok által befizetett tagsági díjakból fedezzük, legnagyobb hányada azonban a vad gazdálkodási bevételekből. például az élő és a lőtt vadak eladásából, továbbá külföldiek „bérvadásztatásaból" származik. — Ezek után felvetődik a kérdés, hogy a hazai piacon miért nem lehet — vagy ha lehet, drágán és időszakosan — vadhúshoz jutni? — A vadhús soha sem volt — nem is lesz — tömegélelmezési cikk. Külföldön sem. Ennek egyik oka, hogy egy egységnyi terület csak bizonyos számú vadat „tarthat el", még rendszeres etetés mellett is. Ez a menynyi ség természetesen csak töredéke annak, amit a vásárlók igényelnének. A másik ok pedig kiadásaink már említett növekedése, amely arra készteti a vadásztársaságokat, hogy a befogott élő vadat teljes egészébein, a lőtt vadnak pedig legnagyobb részét export útján értékesítsék. — Mennyi vadhúst eszik egy vadász? — A fácán vsdászidénye alatt hetente egy-két fácánkakast, az egész idényben legföljebb négy nyulat vihet haza. Ez a mennyiség töbonvire el is fogy, családon belül. Az idény kezdetén es végén egy-egy vacsorát is tartanak a vadásztársaságok, amikor őzet, vagv — ha tudnak lőni — vaddisznót főznek. — Már esett szó n külföldiek ..bérvadásztatásáról". Az emberek általában „úgy tudják", hogy egy-egy vad lelövéséért mesébe illő öszszeqeket hagynak itt. — Sajnos, csak részben van így. A külföldiek ugyan megfizetik vadászataikat, de jóval szerényebb összegekkel, mint az a közvéleményben kialakult. A.mbár, még így is akadnak, akik inkább' zsebszámológépüket használják, mint a fegyverüket. Ügy tűnhet, mintha maga a vadászat (idő- és pénzegységben mérve) kis6é háttérbe szorult volna a vadgazdálkodás és egyéb, járulékos folyamatok mellett. Ám erről még véletlenül sincs szó, hiszen a tulajdonképpeni vadászat föltételezi a melléktényezőket Szoros összefüggés alakult tehát ki előzmény és eredmény között, amely szükségessé teszi a ..vadászat" fogalomkörének kitágítását. Farkas Csaba i lm, irodalom, zene Nyírbátori zenei napok Vasárnap a nyírbátori református műemléktemplomban megkezdődtek a zenei napok. A Szabolcs-Szatmár megyei városban évente visszatérő rangos kulturális esemény hagyományos nyitányát, Kodály Zoltán Psal. mus Hungaricus című kórusművét a mostani bemutatón Simándy József és a dél-carolinai állami egyetem kórusának előadásában hallhatta a közönség. A kísérő Miskolci Szimfonikus Zenekart Darázs Árpad, az Amerikai Egyesült Államokban élő karmester vezényelte. Az ötszázéves fennállását ünneplő nyírbátori református templomban július 28-an a Budapesti Madrigálkórus és a Magyar Állami Hang. versenyzenekar Kamaraze. nekarának koncertjével folytatódik a zenei napok programsorozata. A tizennyolcadik alkalommal megrendezett nyírbátori zenei napok augusztus 25-ig tartó programja az idén tematikailag és földrajzilag is szélesedett. A Nyírbátori Nemzetközi Ifjú. sági Vonószenei Tábor zenekara augusztus 14-én a nyírmihélydi református es a nyírbélteki római katolikus, augusztus 16-án a nagykállói református műemlék templomokban adnak hangversenyt. augusztus 17-én a nyíregyházi megyei és városi művelődési központban lépnek fel. A kísérő rendezvények sorában vasárnap nvilt meg a nyírbátori Báthori István Múzeumban Csavlek Etelka operaénekes és szobrászművész augusztus 25-ig látható kiállítása. A zenei napok alkalmából mutatja be augusztus 24-én és 25-én a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata Balázs József Bátori Advent című történelmi darabját a mű cselekményének eredeti színhelyén, a nyírbátori Minorita templomban. Valószinűleg nem lehetséges jobb tévéfilmet csinálni, mint a pénteken bemutatott Rohamsisakos Madonna. Mármint abban az esetben, ha az embernek — ha forgatókönyvíró — támad egy ötlete, s ez olyannyira megtetszik neki. hogy kényszert érez toldani hozzá többet, majd pedig ezeket valamiként összekötni, valamilyen műformává fejleszteni. Már csak dramaturg kell, meg egy profi rendező, s a többiek, akiknek az a szakmájuk, hogy tévéfilmet készítsenek. A tehetséges operatőr (Lukács Lóránt), no meg egy ügyes vágó (Palotai Éva) ilyenkor megfizethetetlen, mert az ötletfüzér gyengébb pontjai áthidalhatók a szemet fogva tartó képekkel, az esetleges ötlethézagok alig észrevehetők, ha a semmitmondó jelenetek js dinamikusan váltják egymást. No, a Rohamsisakos Madonna alapötlete: a Donkanyarból szerencsésen hazavergődött tehetős parasztgazda hálából szobrot akar állítani a Szűzanyának, de erre egész életében nincs módja. Ezért — utolsó kívánságként — fiára testálja a dolgot. A fiú, már meglett férfi, napjaink ismerős típusa: jómódú, lehetetlent nem ismerő, kőműves-vállalkozó. „Árában" vesz egy amatőrmintázta, félresikerült Willendorfi Vénusz-utánzatot, s a testes-vaskos Madonna-imitációt fölállítja a falu határában. Mit szolunk mi ehhez, 1984-ben? Kétségtelenül komikus helyzetek egész sorát ígéri az ötlet, s igen alkalmasnak tetszik társadalomkritikai élcek frappáns fölvonultatására. Nem is marad ki a filmből senki „viszonyulási sztorija": míg az ominózus síóborfá vihánc országúti csibészek teherautójáról egy kimustrált rohamsisak kerül, végigkísérhetjük, miként reagál az egyház (a falu plébánosa képében), a helyi igazgatás (ezt a tanácstitkár közvetíti), a megyei első számú „hatalmas", s az ő ukázainak expresszív korlátoltságú végrehajtója. A film alkotói (Asperján György írta. Várkonyi Gábor rendezte) bejárják a mai magyar provinciát, megmutatják nekünk. milyen szétbogozhatatlanul keveredik itt a múlt é6 jelen. Ideológiákban és az élet gyakorlatában. Minthogy nyilván maguk is tudják, sok lényegi újdonságot e tárgyban már nemigen mondhatnak, az efféle beltenyészetek jellemzőit tudományok, művészetek. zsurnaliszták közrii^u Katonák A 48-a6 honvédhadseregről volt szó. Róluk, pontosabban e hihetetlen fegyvertényeket végrehajtott ár. | mádia tisztjeiről szólt a múlt héten kedden a Kossuth adón (csütörtökön a Fetőfi műsorában meg is ismételték) az a program, amelynek cime „Ha még egyszer azt üzeni..." volt. s a szerkesztő-műsorvezető Lukácsi Béla azt az alcímet adta műsorának: Katonai arcképcsarnok, 1848—49. Két történész. Bóna Gábor. a Tábornokok és törzs. tisztek a szabadságharcban, továbbá Katona Tamás. Az aradi vértanúk és a Küzdelem. bukás, megtorlás című könyvek szerzője, illetve szerkesztője volt a jó félórás adás vendége. Rögtön azzal a meglepő és fölöttébn elgondolkodtató állítással kezdték mondókájukat, hogy voltaképpen máig nincs monografikus igényű feldolgozás ezekről a katonákról. Az okok? ..Minden valamirevaló történész mélységesen lenézi a hadtörténelmet." — így Katona Tamás, aki egyébként oly ihletetten, tisztán, igaz lelkesedéstől átfűtött és nem filoszkodófontoskodó „tudósi" hangon beszélt Damjanichról és Leiningen ről, Czecz Jánosról (Bem utolsó erdélyi vezérkari főnöke volt). Lenkeiről és a többiekről —, hogy már e tény önmagában pompás hallgatói élménynek számított. Hát még ami elhangzottIlyen rövid műsorban az ember nem csodálkozhat azon. hogy bármilyen nagyigényű és -formátumú téma nagymértékben tömörittetik, méghozzá koncentráltan súlyos kijelentések elhangzásával. Ez a módszer most kétszeres előnnyel járt: szinte sokkoló — a legjobb értelemben — hatást keltett például, hogy e tisztekről csak így beszéltek: ..ezek a csodálatos fiatalemberek", ráadásul olyan, önmagában is kerek egészt alkotó szép kis történeteket is hallhattunk, mint a különben román szarmazasú zászlótartó esete, aki a bukás után az egyik legszebb magyar honvédzászlót hazavitte, s falujában a papnak „beszolgáltatván", őriztette. Amíg volt értelme, ezek a katonák küzdöttek és harcoltak. A becsületnek, a hazaszeretetnek. az emberi kitartásnak és elvhűségnek olyan, ma már szinte elképzelhetetlen tökéletességű héroszai voltak, akiknek ez a kiváló 35 perc nagyon is szükséges emléket állított. Nemeskürty István azt írta róluk hét esztendeje megjelent könyvében, hogy eszméikért éltek, valameny. nyien szívesen és önként azonosították magukat a magyar függetlenségi harccal. tisztán láttak, megalkuvás nélkül harcoltak és meghaltak. kivégezték őket, várfogságba kerültek vagv emigrálni kényszerültek — akik ilyesmit vállalnak, bizony azok férfiak ám a talpukon. Azok is voltak. Katonák. Domonkos László vetítették már, s netán a saját idegvégződéseink, az alapötlethez illeszkedő estrém helyzetekkel és alakokkal igyekeznek humorba mártva megmutatni az amúgy közismert „tényt és valót". Bár a „láttam már"érzés gyakorta előveszi az embert, a néhol igen ügyesen kimódolt helyzeteknek, párbeszédeknek, figuráknak köszönhetően végtére mégis nézhető a film. Bár van expozíciója (kissé hosszadalmas). a komikus helyzetek sorát slusszpoén zárja 1— az összetartó erő hiányát nem tagadhatjuk. Életünk ellentmondásos jelenségeiből megbocsátó humorral talalt szemelvénygyűjtemény ez, amolyan színes kaleidoszkóp a hétköznapjainkról. Nem baj, hogy van, nem baj, hogy ilyen, de az emlékezetes televíziós élményt biztos nem a Rohamsisakos Madonna adja nekünk. Kérdés, kell-e nekünk televíziós műélmény? S nem éppen az efféle „megnézhető" filmek az igaziak tévénkben? Amelyek sem az agy teker vényeinket, sem az érzelmeinket, de még a nevetőizmainkat sem túlzottan veszik igénybe, amelyek kissé felületes szórakozást nyújtanak? Lehetséges, hogy a sokat emlegetett tévéművészetnek ilyesmi a realitása. Mert nehéz katarzist átélni ingben-glóriában. otthon a fotelben. Termeszetesebbnek tetszik kicsit elnevetgélni magunkon, kellemesen megbízható színészeket szemlélni— ha éppen nincs jobb dolgunk. Még ez esetben is lenne tere a tévés alkotók becsvágyának. ök tudják legjobban, milyen nehéz üresjáratok nélkül, röviden, frappánsan, könnyedén — szórakoztatni. Ahogy így visszagorídolok, például a Rohamsisakos Madonnában sem volt 70 percre való ötlet. mondanivaló, invenció. Igv tehát visszavonom a fönti legelső mondatban fogalmazott állításomat. Valószínüleg ebből is lehetett volna jobb tévéfilmet csinálni ... * A Kincskereső már hagyományos televíziós különkiadása „kényes témát" dolgozott föl. A vasárnap délelőtt sugárzott műsor a Tizenévesek a szerelemről alcímet kapta. Kiderült belőle, azért is tettem az imént idézőjelbe, hogy a gyerekeknek ez se nem kényes, se nem téma. Ügy értem: a szerelem, pontosabban mindazon érzelmek és kinyilvánítási formáik, mindazon magatartásformák összessége, amelyeket a gyerekek egymás között gyakorolnak, s amelyre a felnőtteknek a „szerelem" a szavuk —számukra természetes. Életük része. Mert még őszinték. Ezért is olyan jó hallgatni őket, még akkor is. ha nem természetes körülmények között beszelnek — magukról. Ezért is lett volna jó, ha az „Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon ..." cimü műsorban több időt kapnak. S azért is sajnáljuk, hogy kissé szigorúan sikerült megvágni a velük készült beszélgetéseket (dr. Bácskai Erzsébet vezette), mert egyáltalán nem ártott volna e költészettel kissé zsúfolt műsorban valamivel több ,.életesség", elevenség, természetes humor. A „gyerekek szerelme" szókapcsolat számomra legalábbis • olyasmi jelentésű inkább, mint amit Bácskai János derűs, kedves, lezseren-önironikus és egyszerű őszinteségű „Bécidala" kifejezett, vagy amit a Lázár Ervin-részlet kifejezhetett volna, ha előadója bátrabban érti a humorát. Egyszersmind egyidejűleg a Ki viszi át a szerelmet komolysága. teljes életet sűrítő mélységei. Mindez benne volt a műsorban persze, csak mintha az aranyok csúsztak volna el. Valószinűleg. mert Kléner György kameráját is szinte vonzzák a „nem mindennapos" szépségű helyek, s Kun Zsuzsanna rendező is hajlik megfeledkezni a müsorcsinálás gyakorlatiasságairól egyegy gonddal kimunkált képes szövegkompozíció. lírai hangulat, tűnödő-meditatív kifejezés kedvéért. S. E. * Nagy fába vágták a fejszéjüket, akik Vaszy Viktor portréját akarták megrajzolni a szegedi tévéstúdióból: Bubryák István szerkesztő, Fodor Dezső operatör, Horváth Zoltán rendező. Nagy fába. hiszen Vaszy mar nem él, alakját másoknak kell fölidézni, s a válogatás óhatatlanul csonka lehel csupán. Ha másén nem, pusztán a Rádió- és Televizióújságban fölsorakoztattak okán. „Színhazat csinált, létrehozta a Szegedi Szimfonikus Zenekart és a Zenebarátok Kórusát, európai hírű operát szervezett Szegeden." Amely kitételek a szo teljes értelmében költői túlzásnak számítanak, de mindben van valami, mert tényleg élén állt ezeknek az erőfeszítéseknek — hiába, Vaszy életművének súlya, nagyságrendje, a halála óta múló esztendőkkel arányosan nő, emelkedik lassan mitikussá. Legalábbis e tájt. Az In memóriám tulajdonképpen nem sikerült roszszul. Volt ki szóljon tevékenységének majd valamennyi ágáról-bogáról. s kivált az archív felvételek dúsították, tették mozgalmassá a műsort. Akik ismerték, újra találkozhattak vele „élőben", szellemisége átsütött a képernyőn Hiányérzetünk inkább azok miatt lehet, akik kimaradtak, bár a megnyiiatkozók egyikenelmásikánál tartalmasabb közük volt Vaszyhoz. Nem tudom, ki hogy van vele, e sorok írójának speciel karmesterként, azon belül is operadirigensként maradt meg emlékezetében — országosan, sőt nemzetközileg is ekként jegyezték. Márpedig amiképpen egy legendás atomtudósról sem igen képzelhető el mozi nélkül, hogy atorhtudós fejtse ki véleményét — ez esetben is elgondolkodtató, miért hiányzott a stimmkolléga. Ifj. Nagy Imre megszólalt ugyan, de ő akkor még „hátulgombolós" fiókája volt annak a generációnak, mely hosszú évtizedeken át vele-mellette dolgozott Szegeden, Pesten, az országban. A mikrofonhoz invitált munkatársak, zömmel persze énekesek, sok mindent elmondtak róla — ám inkább ismert dolgokat. Üjat nemigen tudtak hozzátenni ahhoz a képhez. mely régóta él a szegediek emlékezetében. N. I. Statisztikai zsebkönyv Egyik népszerű statisztikai kiadványunk a mezőgazdaság legfontosabb és legújabb adatait tárja a sz.akmai körök és a téma iránt érdeklődő szép számú olvasóközönség elé. Fejezetei sorra veszik az ágazat valamenvnyi területét, szektorát az erdő- és vízgazdálkodást Is beleértve. A ¿özolt adatok többsége országos helyzetképet tükröz. és főként az elmúlt év eredményeit jellemzi. A megyei adatokra kitérve, a kötet nemzetközi adatokat is közöl, és a publikált mutatók összehasonlítási lehetőséget nyújtanak a KGST-íagországok. valamint az egyéb — fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok termelese kőzött.