Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

8 ÉLŰ 104 Szombat, 1984. július 14. Mátyás Ferenc Végső kaland öreg paraszt meev a réten, sír utána fehér háza. viszi a csendőr-idő. tán életfoevtielan a város beton-börtönébe, ahol összkomfortos cella varia. Pincéiéből kivadultak az emlékek darazsai, üres hordóként kong a csönd, mintha az utolsó lovát most soroznák háborúba, s azt kéne neki haitani. Fut utána a halott hold. mennének a napraforgók, piros csöcsű szőlőtőkék. — de miként ő. azok is csak gvökérlábon azt figvelik. hogv a Göncöl merre fordul. Fordulna ám. hogvha tudna, eltakariák a műholdak, hírközlő, s mi mindent közlő istenátkok. — cink a város, hol megszáll maid. maradion nuz. fi legven ott virradat holnap. Éi szakad rá. mikor beér s véget vet végső kalandja, bukdácsol az óriás házak közt nem köszön vissza senki, csak egv befalazott akác. — olv kicsi már. mint egv hangva. Marco Polo és Velence Egy népszerű tévésorozat freskójához A

televízió filmsorozataiba feledkező többnyire előre tekint. Hétről hétre a főhős újabb kalandjait várja, miközben a felidézett korról alig szaporodnak ismeretei. A Sandokánért izgulok nem tudnak ma többet, mint két esztendővel korábban az angol gyarmatosításról, a szélhámos befuthatott bármekkora karriert, nézői aligha vizsgázhatnának a két világháború közötti Lengyelországból. Pedig a filmesek nemcsak a kosztümökben, a díszletekben, Kanem a társadalmi-gazdasági viszonyok ábrázolásában is igyekeznek korhűt alkotni. A Marco Polo életéről készített sorozat ritka sikerült példája n kaland és az ismeretterjesztés keveredésének. A négy ország televíziós stábja azonkívül, hogy dollármilliókat költött a forgatásra. és mintegy 250 színészt foglalkoztatott, a nézőket majdhogynem székeikkel együtt röpítette a XIII. századba. A forgatókönyvírók, a rendező és az operatőr itt az első pillanattól sejtetik, hogy e hétszáz évvel korábban élt főhős szülővárosa, Velence, mennyire más, mint a szomszédos kisállamok vagy a távoli nagy országok. A mai velencei ember életszemlélete egy ponton hasonlít a hovatartozását büszkén vállaló magyaréhoz. Ahogy mi nem szeretjük, ha a csikósok, az erőspaprika, a délibáb országának tartanak bennünket, úgy restellkedik a velencei, amikor az idegen csupán városa lagúnáit veszi észre. Az egykori miniállam Európában egyedülálló történelmi-kulturális örökséggel rendelkezik, s erre joggal büszke. Marco Polo születése és halála között szellemiekben, illetve anyagiakban egyaránt többet birtokolt szomszédainál. Fénykorában például évi egymillió dukátos jövedelemmel rendelkezett, többel, mint Anglia vagy Spanyolország. A város lakói kereskedtek, azaz nyerészkedtek, miközben Európa más tájain az időjárás szeszélyeinek kitett mezőgazdaság „tartotta el" az uralkodóházakat. Marco Polo korában Velence rugalmasan, a többiek erőszakosan politizáltak. Velence az állam, sőt a közösség érdekeit védte, mások a dinasztia, sőt a dinasztiák (Európa Krisztusban és vérszerint testvér uralkodóházai) érdekét. Velencében mindefi megteendő politikai lépést, 1117 után, megvitattak, máshol a legfelső hűbérúr, a király tulajdonosa volt a népnek, csak önmagán keresztül felelt értük. Velence nemzeti léte egy ezerarcú, mindig megújuló organizmus hatalmától függött, a monarchiákon egy haladó, esendő valaki bábáskodott. Egyébként egy-két dogé Velencében is megpróbált dinasztiát csinálni családjából, de a közösség csírájában fojtotta meg a tőle idegen patriarchális formát. Velence reformáció nélkül Is valamiképpen református volt: polgárai igazán csak lelkükben találkoztak istennel, és ott szívesen azonosították őt a közösség elvárásaival. A papi közvetítést csak kulturális, legfeljebb ajánlatos tradíciónak tartották, ellentétben a Szent Péter egyetemes egyházát halálosan komolyan vevő feudális Európával. Velencét nem akadályozta meg a hit (a kereszténység) abban, hogy a hitetlen törökökkel egyezkedjen. Európa királyai a pápa presztízsét erősítve bizonytalan kimenetelű hadiáratokat szerveztek a Szentföldre. A velencei közösség inkább materialista volt, a monarchiák inkább idealisták. Jellemző, hogy a velenéeiek védőszentjüket. Szent Márkot (az evangélista állítólagos maradványait) is valahol Észak-Afrikában vásárolták. Velencében az állam gondoskodott a tömegről, a vagyon- és közbiztonság oly természetes volt. mint a ruha az emberek testén. Másutt nemesek és parasztok felváltva gyilkolták le és rabolták ki egymást. A velencei Arsenalban (állami üzemben) a munkások társadalombiztosítás jellegű előnyöket élvertek már a XV. században. Európában a jobbágynak csak az volt biztos, hogy földesura art csinál vele, amit akar. Velencében állami támogatással működtek a különböző foglalkozású polgárok önképző körei: ezekben — a politikát kivéve — mindenféle tudománnyal és művészettel megle. hetősen szabadelvüen lehetett foglalkozni. A monarchiák népe legfeljebb az istentiszteleteken, a misztériumjátékokon művelődhetett. Velencében mindenki a közösség szolgájának hihette magát. Earópa többi nemzetében mindenki a király alattvalója, a király a maga szolgája, és magán keresztül az alattvalók atyja^ ura. pásztora lehetettVelencében a nemesek és a polgárok többet adóztajc, mint a nép, mert többől adózhattak. A királyságokban a nemesség adómentességet élvezett, a nép pedig lehetőségek hiányában többet adózott a polgárságnál. A velencei társadalmi tudatból hiányzott a másutt megszokott kizsákmán yoltság érzése, miközben a feudális birodalmakban egymást követlék a parasztfelkelések, Negyven éve történt Egy neves patikus sorsa Velence a polgári rend tiszta képletét alkotta. A kapitalizmusban polgárságnak nevezett osztály híjával volt a velencei arányérzéknek. A velencei polgár a közösséghez tartozott, a burzsoá önmagáért harcolt. A velencei csak a közvetítésen nyert, a burzsoá maga állította elő áruját. A velencei világszínvonalú dolgokkal, valódi értékekkel kereskedett, a burzsoá gyakran saját vacakját tukmálta a fogyasztóra. A velencei csak a pénzét nyerte el az embereknek, a burzsoá elvette tőlük a földet a napot, a levegőt, néha a szemlélődésre való időt is. Talán az sem véletlen, hogy Marcó Polo, illetve elődei, velenceiként indultak Ázsiát „felfedezni". A városállam ugyanis az emberiségért (Európáért) többet akart tenni, mint a kontinens országai. Velence vállalta a nevető harmadik szerepét, vállalta, hogy Európából a saját érdekében, amennyire csak lehet. kimarad. A többiek viszont tűzzel-vassal, szellemi terrorral egységesíteni akarták Európát. Velencét, a városállamot vállalása kiemelte és megbuktatta, a többiek, az országok közös betegségeikben szenvedve megmaradtak. i Marco Polo a genovai börtönben tollba diktálta személyes élményeit : kultúrtörténeti, tudományos, közgazdasági tapasztalatait. A kalandjait megörökítő könyvek kódexmásolatban 150, nyomtatásban több ezer kiadást értek meg. A Magyar Televízióban most bemutatott filmsorozat nem első és valószínűleg nem utolsó vállalkozás a nagy utazás felidézésére, Velence és neves szülöttének méltatására. HORVÁTH KÁLMÁN 1944. június 25-én indult el az első tehervonaf-szerelvény a vagonokba zsúfolt csecsemők és öregek, férfiak és nők, reménykedők és elkeseredettek törő ege a SzeEed-Rókus vasútállomásról, a bennlevők számára ismeretlen cél felé — Auschwitzba. Ekkor vittek el Szegedről hatezer zsidót, köztük négvezer szegedit és kétezer délvidékit. A már Dávidcsillaggal me°ielölteket a zsinagóga körül volt gettóból előbb a szegedi tégjagvártársulat Cserzv Mihálv utca végében üzemelt telepére. maid a mai SZVSE-sportpálvára vitték, onnan a vagonokba. Azok. a vonatok emberekkel meg- és túlrakottan. magyar csendőrök felügvelete alatt sorstragédiáiukba. az „Endlösung". a ..végső megoldás", azaz a krematóriumok felé robogtak. Ekkor hurcolták el Szegedről Löw Immánuel (1854—1944) tudós főrabbit. Kiss Menyhért nőgvógvász főorvost, Franki Antal gyógyszerészt és sokan másokat. Közel félmillió embert kénvszerítettek haláltáborokba, és semmisítettek meg. Szeged neves gyógyszerésze, három alkalommal megválasztott ..városatva". Franki Antal is Auschwitzban pusztult el. valamikor július elején, miután a szeaedi szerelvények június 29én és 30-án érkeztek meg a táborba. Franki Antal 1871. július 2-án született Kisteleken. Gimnáziumi tanulmányait az itteni piarista gimnáziumban végezte, maid 15 éves korában lépett be gyakornoknak az irodalommal is barátkozó Keresztes-Nagy Antal kisteleki patikáiéba. Vizsgát Budapesten. 1889-ben tett. és mint okleveles segéd, előbb Szolnokon, ezt követően Szegeden működött. Oklevelét 1893-ban nyerte el Budapesten. Katonai szolgálata után a szegedi Bokor és Vajda-féle , gyógyszertárba került, és itt 1899ig dolgozott. Ekkor vette át a tulajdonát képezte Szent Gvörgygvógvszertárat. amely a felsővárosi Szt. Gvörgy téren működött. Ezen időtől kezdve élénk tevékenységbe kezdett a szakmai fórumokon is. és amikor Bokor Adolf nyugalomba vonult, a Szegedi Gyógyszerész Testület elnökévé. s eavben a II. járás igazgatójává választották. Szeged francia megszállásakor. 1919-ben. Franki Antal és a városi tisztifőorvos közbenjárására sikerült az országtól elzárt várósnak megfelelő mennyiségű gyógyszert szerezni, egyenesen Párizsból. Ugyanakkor a lakosság élelmiszer- és tüzelőanyag-ellátásában is aktívan közreműködött Borbély Józseffel közösen dolgozta ki a hivatalos és bővített árszabvánvt. amelyet a kormány is elfogadott. A Magvarországi Gyógyszerész Egyesületnek hosszú ideig volt igazgatósági és választmányi tagia. és a szakmai üléseken felszólalásaival. indítványaival magával ragadó aktivitást feitett ki. Szeged társadalnli életében is aktívan részt vállalt háromszor választották meg törvényhatósági és különböző bizottsági tagnak. Először 1910-ben. amikor Becsev Károly országgyűlési képviselőt. FRANKL ANTAL (1879—1M4) máskor Glattfelder püspököt megelőzte. A közmegbecsülésnek örvendő gyógyszerész dr. Pálfv József polgármesterhez. 1942. január 10-én kelt levelében többek között ezeket írta: ..A törvény értelmében megszűntem törvényhatósáai bizottsáai taa lenni. A közavűlési terem ajtaja immár bezárult előttem. A törvény parancsát mindenkinek köteles tisztelettel fogadnia, leaven az reá nézve kedvező vagy kedvezőtlen. Nagy lelki megnyugvásomra szolaál az a tudat, hoou e kizárás nem hazaellenes magatartásomban keresendő, hanem oka az. hogy születésemkor — a kizáró okot — nem volt módomban irányítani." Franki Antal 31 évig állt a törvényhatóság szolgálatában. Szakírói tehetsége fiatal korában kezdett kibontakozni. már 1889-ben publikált. Egyetemi hallgatóként tudományos téren is működött, és tanulmányai folytatólagos cikksorozatokban láttak napvilágot. Mintegv 300 publikációia jelent meg gvógvszerészi és orvosi lapokban. Egvik utolsó. önvallomás című írásában (1942) ígv vall: Most csak egy szerény területet, egy parányi kis mezőcskét kérek lelkületem kielégülésére és megnyugtatására, önvallomásom megtételére. — 53 évig szolgáltam a magyar közegészségügyet ennek túlnyomó része beleesett abba a boldog, nyugodt korszakba amikor tisztelni tudták azokat, akik önzetlenül és töretlenül tudtak lelkesedni és ragaszkodni eszméinkért. A közért kifejtett munkát értékelni tudták!... Minél izgalmasabbak az idők. annál inkább érzem az írás szükséaességét. meh az elfelejteti — ha csak időre is — ügyes-bajos dolgaimat, és elvezet abba a birodalomba, ahol nincs meabántás. csalódás, csak lelki felüdülés!" ő sem kapott lelki felüdülést, mint annvi sok százezer társa. Franki Antal, városunk neves gyógyszerésze is az embertelen idők áldozata, és ez 40 éve történt. BÁTYAI JENŐ V) Rómáról jut eszembe. 47. A felülmúlhatatlan Michelangelo Ismert, hogv Michelangelónak minden műve elkészítése hatalmas lelki tusát és kimerítő testi fáradságot ielentett. ígv történt ez a vatikáni pápaválasztó Sixtus-kápolna munkálatainál is. A II. Gvula pápa által megrendelt mennyezeti freskókat több évig festette. Amint egyik levelében leírja, ezen idő alatt legalább húsz évet öregedett. Szinte odaszögezte magát a festőállványra. Hanyatt fekve dolgozott, senkit sem engedett be. csak a pápát, aki meg is nézte mindennap a munkát. Felment a festőállványra a mester mellé, és elmaradhatatlan páLcáiával fenvegette Michelangelói, mihelyt a fáradtság jeleit észrevette raita. Az Utolsó ítélet ihletadó forrásairól hallgatnak az útikalauzok, pedig érdekes tudni, hogv a mesternek e monumentális freskó megfestéséhez két forrása volt. Az egvik Ezekiel próféta látomása a Bibliából, miszerint a világ végén a • holtak kijönnek'a sírokból, és óira testet öltenek. A másik forrás Dante Isteni színjátékának harmadik éneke, ebből is a Caron-jelenet. Valóban. a hatalmas freskó alakiai e két téma szerint jól csoportosíthatók. Szomorú sorsra jutott, és szó szerint véve gyászos véget ért egv PFOspero Bresciano nevű római festő, aki V. Sixtus pápától azt a megbízatást kapta, hogv a Quirinál dombját és annak környékét ellátó kút Mózes-alakiát készítse el. A kút keretét, tervét, az általunk már egv másik történetből ismert Domenieo Fontana alkotta, a szökőkút vize, pedig az albanói hegyekből jön. Meg is csinálta Prospero Bresciano a munkát, de miiven lett ez a Mózes! A gigászi alakot a vízfakasztás pillanatában ábrázolja, viszont a szobor erőszakos, drámai, nehézkes Mózesnek sikerült. A Fontana alkotta gyönyörű fülkébe játszi könnvedségű. barokk szobrot kellett volna állítani. Dekorációnak a szobrász a vízgyűjtő medencéhez négv egyiptomi oroszlánt faragott. Az akkori kritikusok szerint; ha ez a Mózes megszólalna, stílusa elviselhetetlen. deklamáló lenne. A kritika természetesen a mester füléhez, is eljutott, aki. úgv mondják, nem bírván elviselni a kudarcot. ..belehalt a szomorúságba". TIMARNÉ MAKKAR ERZSÉBET