Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

74. évfolyam 153. szám ' 1984. július 1.1 vasárnap Ara: 1,40 forint Aratás idején B

ennünk élnek a régi reflexek az áldott kenyérről, az életet jelentő búzáról ma is. amikor már tudiuk, az aratás a mezőgazdaságban sem a legnagyobb munka. Kiszámolta valaki, hogy kézi kaszával egymillió ember tudná két-három hét alatt elvégezni azt a munkát. amit a 13 ezer kombáin végez. Adatok bizonyítják: ma a magvar mezőgazdaság éves termelési értékének mintegy 12 százalékát adja a búza. Tudjuk, hogy a kenyérben levő szénhidrát hizlal., részben a sok kenyértói vagvunk olyan kövérek, ami az orvosok szerint már egészségünket veszélyezteti. Tudatunkban mégis a biztonsággal, az egyéves nyugalommal kapcsolódik egvbe a jó búzatermés. a maktárakba gyűlő gabonáról szóló sok híradás. S nemcsak a hagyományok, nemcsak az egykor volt sorsdöntőén nagv munka miatt rögződött ennyire ez a vélemény: a gabonatermés, s ezen belül a kalászosok jó termése ma is igen nagv jelentőségű az ország gazdaságában. Igaz. a megtermett kenyérgabonának mindössze 10—12 százalékát fogyasztjuk el évente. További 12—15 százaléka gazdaságos exnortra kerül, rendkívüli jelentőségű kiviteli cikkünk, devizabevételünk súlyos tétele. A többi 70—75 százalékot takarmányként használják föl. Ennek is óriási a jelentősége, hiszen enélkül nem érhetné el a húsipar azokat az eredményeket, amelyeket évről évre már magától értetődőnek számító természetességgel elér: hogv állandó és kiegvensúlvozott a belföldi, ellátás, jelentékeny az export. A ió termésen, a szervezett, pontos betakarításon tehát ma is rengeteg múlik, még ha nem is milliós tömegeket mozgat az aratás, ha jó esetben 18—21 nap alatt tető aló kerül is a gabona. A modern csúcsmunka mintegy másfél évtizede zajlik a mai rend szerint, csak évről évre gyakorlottabban, szervezettebben. mind kevesebb zökkenővel. Egyetlen, ki nem számítható, és nem szervezhető feltétele az időjárás — ez azonban a jövőben is mindig kockázati tényező marad. Idén a rossz kilátások — aszály, fagv.- szélverés miatt — a májusi esők jöttével váltak jóra. Most. az aratás kezdetén jónak ígérkezik a termés, de a mezőgazdák már nem bocsátkoznak elhamarkodott becslésekbe: nagy kánikula esetén megszorulhatnak még a szemek, fölléphet szemszóródás. romolhat az eredmény. Ha viszont hosszan tartó esős idő lesz aratáskor, elhúzódhat a munka, fölveri a gvom a táblákat, abból is csak károk szármázhatnák. Ha kívánni ¡ehetne, az érésig mérsékelten meleg CEaoadékos időt kívánnak, a csúcsanunka megkezdése után pedig száraz meleget, amelvben keveset kell szárítani a szemet, s az eső nem akadályozza az aratókat. Az egyik legfontosabb kívánalom, hogy mindenütt optimális időpontban kezdjék a munkát a kombájnok, s egyegy üzemen belül ne tartson 3—4 napnál tovább az aratás. Ennek is kialakultak a formái az egves mikrokörze1ek között, az országrészek, sőt a szomszédos Szlovákiával" Itapcsolatban is. Ahol korábban aratnak, ott kölcsönveszik a szomszédos és a más vidékről érkező gépeket, embereket. s aztán visszasegítik. Génből Idén nincs hiány, ez azonban nem egyértelműen öröm. Ha valaki kombájnt, bálázót alcar venni, bemehet az AGROKER-hez. s vásárolhat, akárha kenyeret venne. Az oka ennek, hogv kevés a pénzük a téeszeknek. K nem vesznek annyi úi gépet, amennyire esetleg szükségük lenne. Tavaly mintegy 30 kombáint adott el a megyei AGROKER aratás előtt, idén eddig mindössze hétét. Egyelőre a vásárlóerő hiánva nem veszélyezteti az aratást, de ha sokáig tart a krónikus pénztelenség, néhány év múlva problémákat okozhat Az alkatrészellátás lényegesen lobb. mint korábban — de nem hiánvtalan. Továbbra is van néhány krónikus hiánycikk. az AGROKER vállalatok hazai alkatrészgyártatási akcióját, a sok börzét, tárgyalást, alkudozást végül siker koronázta: a mostani kegvensúlvozottabb helyzet nagyrészt annak köszönhető, hogv a Mezőgép vállalatoktól kezdve a kisiparosokig nagyon sok helyen gyártanak ma már elfogadható minőségben alkatrészeket. Az elmúlt években általában ió idő volt aratáskor, kevesebb volt a géptörés, kevésbé fogvott az alkatrész, a szakemberek szerint ez is hozzáiárul a kiegyensúlyozottabb kínálathoz. A

gabonaipar évek óta olajozottan, szervezetten dolgozik a megtermett érték fölvásárlásán, nagyobb zökkenők régóta nem voltak. Olyan átvevőkapacitás épült ki amely az aratók lehetséges teljesítményénél bármikor többet tud átvenni. Maximálisan igyekeznek alkalmazkodni a téeszek igényeihez hét végén és éjszaka is átveszik a termést lta igény van rá. Nem ok nélkül figyelmeztetnek a szakemberek az oktalan pazarlásra. A szemveszteség is gyakori és feltűnő volt korábban a kombájnoknál ls szállítás ideién az utakon is és minden megtermett szemért kár ami elszóródik a földön lehull a platóról. Ugyanez vonatkozik a szalmaégetésre: szigorúan tilos hiszen ipari alapanyagként alom- ként vagy a melléktermék-tüzelésre készített kazánokban energiahordozóként kiválóan alkalmazható. Talajt égetni hasznos engedélyezett de óvatosan az előírások betartásával. Korábban sok kár keletkezett a trehányság miatt, ahol felelősen végezték ezt a munkát, ott megelőzték a tüzeket is. Végezetül: a nagv teljesítményű gépekkel idén is az ember arat. Ellátásukra, védelmükre mindent meg kell tenni. Mi. akik nem aratunk, becsüljük meg nehéz és nélkülözhetetlen munkájukat! Tanán István VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve i <~ o. *.. i ' . V* WSÍ O / V v • Jegyzetek, gyaloglás közben A Nap 5 óra 50 perckor kelt, névnapjukat, ahogyan ezt néhány órával később a 10-es busz sofőrjétől is megtudhatták a városrész lakói, a Pálok ünnepelték, a meteorológus sok-sok napsütést ígért erre a napra. A mi krónikánk 6 órakor veszi kezdetét. Tarján lassan ébredezik. A Zápor-tó meghatározatlan színű vizén békafejek, a levegőben az éji békakoncert utolsó akkordjai. Az útikönyvek enyhet adó pihenőhelynek mondják ezt a környéket, de az útikönyvek korántsem csalhatatlanok. Kánikulában ugyan lejön néhány környéken lakó napozni ide, csakhogy illemhely, vagy akár egy árva tusoló, az bizony nincsen; békák vannak és olykor szúnyogok. Tarjánt 1753-ban emiitik először iratokban, s azóta őrzik térképek is a nevet, mely ősi: a városrész viszont újdonatúj, 1966-ban kezdték építeni. A körgát, a József Attila sugárút, a Retek és a Lugas utca határolta területen ez idő szerint körülbelül 25 ezer ember él. Közülük százan krónikánk kezdetekor Tarján piacán tartózkodnak. Piac? Az Olajbányász téren nyolc pult van felállítva úgy 150—200 négyzetméternyi területen, van még egy miniátür csarnok is. és működik "itt egy iángossütő. ' A Wartburg méltóságteljes lassúsággal kanyarodik be a piaci parkolóba. Különleges gépkocsi. Elöl motorhangot ad, hátul kotkodácsol. A rejtélyre és a tizenöt tyúkra akkor derül fény, amikor Ludvig Jenő kinyitja a csomagtartót. — A Marx térről jövök — mondja a meglepően sok szakmával (kőműves, hivatásos gépkocsivezető, kazánfűtő, ács) bíró fiatalember. — Ott nincs most egy talpalatnyi hely sem. Ludvig térül-íordul, viszszajön. legyint. — Itt meg kereslet nincs. A derék szárnyasok élhetnek tovább. Kilónként ötven forintért. Jövő vasárnapig biztosan. Ludvig rájukcsukja a csomagtartót, s visszaindul a tanyájába. A víztorony oldalából tíz perc múlva indul a „Telkes járat". Merthogy ilyesmi ia van már, még ha oly kevesen is tudják. A busz a dorozsmai Sziksós-fürdőbe megy. A viteldíj négy forint. Hét megállója van és egy pilótája, akit Kostyán Róbertnek, hívnak. — Elég üres — mutatok az Ikarusra. — Alig tud erről a járatról valaki, pedig sok tarjáninak van kiskertje Dorozsmán, meg sokan járnak a Sziksósra is, de bemennek inkább a Marx térre, Kostyán fiatal ember, 16 hónapos fia van, kiszombori illetőségű, de amíg pici a kicsi, beköltöztek a szülőkhöz a városba. Amikor a munkájáról faggatom, fel-, vonja a szemöldökét. — Sokan itthagyják a helyi járatot — állapítja meg csüggedten. — Hogy fizetik magukat?— Teljesítménybérben. — És azt hogy számítják ki? — Tudia a fene. Komputer csinálja. A „Telkes járat" indul. Hat utasa. van. Megszámoltam. A Csillag téri ABC-ből most kilép Hajós László, s üdvözöl. — Leküldtek valakit? — kérdem. — Dehogy. Én szeretek bevásárolni, gyerekkoromban mindig engem küldtek a boltba, szóval azóta ... — És most is? — Tényleg nem viccelek, szeretek bevásárolni, de nem itt a boltban, mert itt nincs választék, hanem a piacon. Tudod, én mindig viszek magammal cekkert, s hazafelé jövet körülnézek. Teheti. Ott dolgozik a piac mellett, tanársegéd az Élelmiszeripari Főiskola gépészeti tanszékén. A Lila Akácban nyitáshoz készülődnek. Vigh Mihályné a kávéfőzőt élesztgeti, Csikós íren egy elektromos hajsütővas segítségével a frizuráját bűvöli. A pulton egy halom könyv. — Ezek? — Adminisztrálunk — ne. veti el magát a két eladó —, tizenötféle standkönyvet kell vezetnünk. Nézem a felirataikat. Kávé — blokkra, kávé — dekára. Hmm. — Szükség van ezekre? Halmos Tibor, az üzletvezető akkorát nevet, hogy megmozdulnak a lámpák odafenn. — Ez van — mondja aztán, s meginvitál, hogy tanulmányozzuk rövid ideig a dilatáció jelenségét a presszó mosogatója alatti lefolyónál. Tanulmányozzuk. A lényege az a dolognak, hogy a terület megsüllyedt, aztán az is, hogy egy óriási csőből idezúdul az esővíz, a csatorna meg nem bír vele, s akkor aztán bokáig vízben jár a kedves vendég, sőt még Bundás is, ha az étterem előtt sétál. Bundást az ablakból látjuk. Ö ebet képez, s ő a Délmagyarország Csörög a telefon című rovatának egyik sztárja. Dehát ez már egy másik történet. Lehet, hogy benne lesz az újságban, s- lehet, hogy el is olvassák majd a tarjániak, ha tíz óra után is lesz újság Gazdag Lászlóné pavilonjában. Petri Ferenc Repülni jó — de veszélyes. Ahhoz, hogy valakit egyedül engedjenek odaülni egy motoros repülőgép kormányához. rengeteg elméleti és gyakorlati tudnivalót kell megismerni. Az MHSZ szervezésében Csongrád és Bács-Kiskun megyei fiatalok háromhetes szegedi táborban tanulják a motoros gépek vezetését. Nagy László felvételei