Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

10 Szombat, 1984. Junius 23: Képek a múzeumban Koszta József : Vízhordók Üzleti úton Schwarzwaldban Szinte nevetséges dolog a színekről beszélni. Mármint a megkapó, gyönyörű színharmóniákról. Mert ezekben a jelenségekben valamiféle álomszerű csengés és muzikális dallam rejtőzik. Jóformán megfoghatatlanok. Ha megnevezzük, elemezzük őket, akkor egyszeriben elillannak, megfakulnak. Csupán az érzékeny látásban tudjuk megragadni igazi szépségüket. Mindemellett az esztétikai irodalom tele van ilyenfajta fejtegetésekkel. Van, aki a színeket némiképp a női nemmel hozza rokonságba. A formákat pedig a férfiakkal. Sót Charles Blanc szerint: „A rajzolat és a szín egyesülésére van szükség ..hogy festmény szülessék, mint ahogyan a férfi és a no egyesülésére volt szükség, hogy létrejöjjön az emberiség .. A nagy alföldi mester, Koszta József művészetében is eleven kapcsolatban állnak e tényezők. Más kérdés, hogy az érettebb festő éppen izzó koloritjáról ismeretes. Mivel ebbe az irányba bontakozott ki a Szentes mellett élő alkotó munkássága. A Vízhordók című nagyméretű olajfestmény azonban a pályakezdés éveiből való. Ennek ellenére már itt is egy kivételesen felkészült, karakteres művésszel van dolgunk. Most is pusztai tájjal, jellegzetes parasztemberekkel talulkozunk, mint a legtöbb produkcióján. Nem érdemes sokat foglalkozni a kép témájával. Hiszen mindenki ismeri a mezei élet szertartásait: egyebek közt a vízhordó asszonyok szerepét is. Am annál megkapóbb a sokalakos kompozíció tömörséggel párosuló részletgazdagsága. Hiába látunk hét figurát: majdnem egyetlen tömbbé szerveződnek ezek az alakok. Kœzta előtt néhány évtizeddel Deák-Ebner Lajos még kusza bonyolultságában ábrázolta a paraszti mindennapok jeleneteit. Itt viszont hallatlanul koncentrálttá, mintegy létszerűvé válik, a kifejezés. S milyen bársonyosak, ősszefogottak a színek is. Csupán egyegy helyen villannak fel a háttér fényei, mindazonáltal a figurák, a fejek egyéni jellemzése is- nyilvánvaló. Vagyis az anyagszerű plein-air festészet és egyféle naturális előadás ötvöződik a művön. Más szóval: a nagybányaiak és a francia Millet hatása. Persze jó lenne ilyenkor ezeket a képeket is megmutatni, elvégre csak a képi analógiákból származhatnak tartalmasabb képzetek. Csakhogy egyébként is baj van e sorozat illusztrációival. Nem ritkán szürkék, összemosódottak, élvezhetetlenek. Már-már értelmetlenek. Így hát felesleges tovább folytatni a meditációkat, az elemzéseket Inkább jöjjenek el alkalmanként a szegedi múzeumba! SZUROMI PAL Tandori Dezső Vágánycsere a Vízivárosban Vonulgató sárga darus-kocsik ijesztgetik Ő6lény-természetű madarainkat. Ez-az elkopik, de hü marad, s marad, az Egyszerű. Hol van már, hogy huszonhat éve ott ültem a Kioszk nevű salakos, bokros vendéglő zugán! Robogott a kilences, régi kocsi, koszos madarak röppentek fel, jobbra-balra rebbentek, és én egy-egy kicsi hulla végtisztességét adtam meg csupán. Azóta itt? Megint vágányt cserélnek* és — megtérő vízivárosi lélek — nézem, állok hét ös-társ oldalán. * Kedves, nagy költöm, te, Jékely Zoltán, ki ezt a rímet már rég megcsináltad, s biztattál, hogy bármi koptán-avultán a Természetben leljek újra házat, kedves, nagy költőm, elveszíthetem akármi mesterséges járulékomjl de ilyesmim, ha van, csak mímelem, híján se fog gyötörni semmi éhszomj, mert mintha a kihaló gesztenyék rozsdavilága elvinne magával engem is, nem kérek vágáncserét, versengek inkább tükre-vizi-várral, ablakunkból nem nézek villamosra, le-föl nem szállok nincs Oda. se Vissza. 1983. július 12. M

ég az elemi iskolában ta• nultam, hogy a Duna a Fekete-erdőben ered, és a Fekete-tengerbe ömlik. Ázóta eltelt néhány évtized. Sokfelé jártam már Európában, a Duna deltáját is néztem jó néhányszor. a Fekete-erdőt még nem láttam. Talán most is csak véletlenül. Mert nem oda indultam el, hanem Offenburgba. a Smily Freizeitschuh GmbH-hoz, vagyis ahhoz a német céghez, amellyel egy fél évvel ezelőtt szerződést kötöttünk raffia papucs és cipő gyártására. Induláskor csak azt tudtam, hogy Offenburg az Elszászban, néhány kilométerre a francia határ mellett fekszik, de hogy Schwarzwald és Offenburg szinte ..egyet jelent", azt csak ott tudtam meg. Fekete-erdő, vagyis Schwarzwald a Német-középhegység legmagasabb része, a Duna forrásterülete. A hegység magas, lejtős oldalán épült Offenburg. járási székhely. Iparilag rendkívül fejlett, de gyümölcs- és szőlőtermelése is kimagasló. Kicsit körülményes volt az út, Frankfurtig repülővel mentünk, majd nemzetközi expresszvonattal, amely valósággal repített bennünket. A cég egyik, már ismert képviselője várt ránk nagy Mercedes kocsival az állomáson, akivel abban állapodtunk meg, hogy a hivatalos tárgyalást másnap kezdjük meg. de a cég irodájában a vezető azt mondta Ausztriába készül, így már a vacsora után, illetve vacsora közben úgy belemerültünk üzleti ügyeinkbe, hogy éjfél utánig nem hagytuk abba. Több mint tíz esztendeje űzöm jelenlegi „mesterségemet", de ilyen tárgyalásom még nem volt. Hét órán át ültünk az asztalnál vitatkozva, de nem hiszem, hogy nekem tizenöt percnél több jutott, persze ez sem egyszerre, hanem úgy jönne ki ez az idő. azokból a közbeszólásokból. amelyeket a cég két képviselőjének magatartása kényszerített ki belőlem. Ügy mondták egymást túllicitálva, nekihevülve, gesztikulálva a maguk mondókáját: szinte ver«, senyeztek egvmással. Bizonygatták a termékek minőségének fontosságát, a pontos szállítás jelentőségét. Egymás kezéből vették ki a mintát, amit magammal vittem, és megpróbálták szétszedni, ami persze egyiknek sem sikerült. Előnyt próbáltak szerezni. megmutatni, hogy ők a vevők. P

ersze, nem hagytuk magunkat. Nem azért, mert többen voltunk, hanem mert eléggé biztosak voltunk dolgainkban. Ha volt is probléma és némi kifogásolnivaló termékeinkben, annak épp ők voltak az okai. Ugyanis egyik munkatársuk — aki nagyon szeretett országunkba járni — minden látogatás alkalmával változtatott, illetve változtatni akart a cipők formáján, s ha hagytuk volna, úgy megkeveri termelésünket, hogy attól koldulunk. De nyilván a vállalatával szemben is elkövethetett valamit, mert néhány héttel ezelőtt menesztették. Hivatalosan megüzenték, hogy S. űr már nem képviseli cégüket. Biztosan ez is közrejátszptt abban, hogy tárgyalópartnereink egyrészt a kifárasztás politikáját alkalmazták, másrészt az általuk elkövetett hibákat akarták eltussolni. Mikor látták, hogy ilyen módszerekkel nem tudnak célt érni. azt próbálták rnegmagyarérnl, hogy a raffia cipő értékesítése nem valami gazdaságos. Akkor mondtam el nekik francia kapcsolatom tapasztalatait. Amikor tizenegy évvel ezelőtt Ewmond urat, a francia kereskedőt megismertem. egy háromszobás külvárosi lakásban lakott Párizsban. Lényegében csak a mi termékeink értékesítésével foglalkozott. Néhány év múlva telket vásárolt Carvinban egy üzem. iroda, raktár és bemutatóterem számára. Eltelt két év, és mindezeket fel is építette. Az üzem avatására engem is meghívott. Német partnereim kicsit meghúzták magukat, de csak egy fél pillanatra, aztán újra fölényeskedtek. Hozatták a jó rajnai rizlinget, ittak és beszéltek. Mi kitartottunk álláspontunk mellett. Mikor látták, hogy ezek a módszerek sem jók, teljes .fordulatot tettek. Éjfél után kettőkor ügy fejeztük be a tárgyalást, mintha mi sem történt volna; minden rendben, termeljünk minél többet. De azért másnap, amikor a raktárukba mentünk, csak adtak egy pár cipőt és egy pár papucsot mintának, hogy a továbbiakban ezek szerint termeliünk. Talán nem is kell mondanom, hogy ezeket is mi készítettük, s ezek szerepelnek a cég szép kivitelű katalógusában is. Meg kell említenem. hogy némi áremelést sikerült eléri nünk, s 'ennek következtében úgy döntöttünk hogy valamivel mi is emelni fogjuk a cipőkészítők bérét. Eddig lí>0 embert tudtunk erre a munkára beállítani. (Mintegy 600 főt tanítottunk. s ennyi maradt meg belőlük.) 190-en már kapják az úgynevezett bérkiegészítést is, amit az illetékesek nagy küzdelem után mégiscsak megadtak szövetkezetünknek olyan címen, hogy exporttermékek gyártására képezzük ki, illetve átképezzük bedolgozóinkat. (Ugyanis a rendelkezés nem teszi lehetővé, hogy a bedolgozók ilyen kedvezményben részesüljenek. Ez most kísérletezés, hogy beválik-e) É

rdemes leírni, hogy miképpen indult be ez a termelés, mert sok tanulság levonására ad lehetőséget. Ugyanis a múlt év végén ezt bérmunkaként vállaltuk. A német cégtől kaptuk a termeléshez szükséges anyagot: a raffiát, a cérnát, a filcet, a bélést és egy dunántúli szövetkezet rakta fel a cipőkre a talpat. Egy-két hónap múlva a számítások után azt javasoltuk a németeknek, hogy a raffiát itthon beszerezhetjük, nem kell. hogy ők küldjék, és nem lesz drágább. A javaslatot elfogadták, hiszen így egy szállítás költségeit megtakarították. Mi viszont nyertünk, a raffia olcsóbb lett, mint ahogy gondoltuk, a németek pedig az ottani beszerzési árat fizetik, illetve számolják el a cipő árában. Talpbőrt, illetve taloat is sikerült szereznünk. ami szintén növelte a termelés gazdaságosságát, tavaszra pedig egy magyar textálgyár elkészítette azt a fajta textilanyagot, amit a cég képviselői kértek. Így lett a bérmunkából egy fél év leforgása alatt saját termelés, amiből a szövetkezetnek a korábbihoz képest dupla árbevétele van. Az utolsó kétezres cipőszállítmány már teljesen a szövetkezet anyagából készült. Megállapodtunk abban is. hogy ezek után a cég képviselői kevesebbszer járnak el hozzánk, viszont minden negyedév végén személyesen veszik át a megtermelt mennyiséget. Ebben az évben még 20—25 ezer pár cipő, illetve papucs megtermelését vállaltuk, a jövő esztendőben pedig 70—80 ezer párat. Egy ilyen mennyiség megtermeléséhez azonban még legalább 200 dolgozó beállítása szükséges. Tehát a nyár folyamán is tartunk tanfolyamokat nemcsak Szeged környékén, hanem más megyékben is. De megállapodtunk a Smillv. céggel gyékényes kutyaházak gyártására, és bejelentették, hogy a második félévben madárházakat és -etetőket is vásárolnak tőlünk. Ha mindezt sikerül megvalósítani, a szövetkezetnek több tízmilliós árbevétele lehet belőle. A

fekete-erdei látogatás tehát nagyon eredményes volt. Bár a táj szépségeiből nem sokat láttam, állandóan szakadt az eső, viszont megnéztem a Duna forrásvidékét, egy modern nyomdát és egy modern cipőgyárat, Offenburgban pedig azt tapasztaltam, hogy a nehéz világgazdasági helyzetben is van mód a lehetőségek jobb kihasználására. BERNULA MIHÁLY, a Tápéi Háziipari Szövetkezet elnöke 55 55 Rómáról jut eszembe ... „Mozaikkockák" Ebben a fejezetben apró érdekességeket mesélek el Rómáról. Tudtuk hogv a Colosseumon látható rengeteg lyuk vaskapcsok helve. Ezek tartották össze a hatalmas kőtömböket. A népi hagyomány másképpen magvarázza eredetüket. E szerint, amikor a barbárok Rómát ostromolták, le akarták rombolni a Colosseumot. Számtalan lyukat fúrtak a masszív falakba, azokat megtöltötték puskaporral. hogv az épületet felrobbantsák. Fáradozásuk azonban hiábavalónak bizonyult, mert az építmény meg se mozdult, minden kő a helyén maradt. Igv született az a fáma. hogv a Colosseum elpusztíthatatlan. Eme ártatlan, anakronisztikus mese is az olaszok Róma iránti szeretetét, a város ..örökkévalóságába" vetett hitüket mutatja. Meggyőződéssel mondják, hogy míg a Colosseum áll. addig Róma is állni fog. Amikor az idegenvezető a lateráni bazilika nevezetességeit magvarázza a turistáknak, a templom egvik fülkéiében található szoborról ezt mondja: „Ez az egyetlen szobra IV. Henriknek, melven a császárt körszakállal ábrázolják." Azt mondiák. hogv IV. Henriknek kecskeszakálla volt. amit ő hozott divatba. Azért kapott a templom egvik fülkéiében szobrot, mert Franciaországban kolostort ajándékozott az olaszoknak, akik bedig igv akarták meghálálni az aiándékot. Niccoló Cordieri. a szobrász, valószínűleg azért ábrázolta a császárt .körszakállal. mert szobrát a templomban. a szakállas szentek között helyezte el. Ha a Termini pályaudvaron felülünk a 64-es autóbuszra, hogv bemenjünk a városba, balra hatalmas tornvot látunk, amelyet Néró tornyának hívnak. Ilyen gazdag múltú városnál, mint Róma. gvakran előfordulnak anakronizmusok, kortévesztések. Itt is erről van szó. A Via Nazionale melletti toronv a középkorban épült, valamelyik báró családjáé volt. Az lehetséges, hogv a valamikori Néró-toronv helvén éoült. ahonnan állítólag a gonosz császár, aki Rómát felgyújtatta, zenekíséret mellett gyönyörködött Róma égésében. Egyébként újabb történeti kutatások bebizonyították. hogv Néró nem pusztító szándékkal gyújtatta fel a várost, csupán el akarta tüntetni a nyomornegyedeket, és bár az ott lakó szegény embereknek üi lakásokat ajánlott fél. azok nem szánták rá magukat az elköltözésre. A Piazza del Pooolón. ahol a carabinierik kaszárnyája van. állott valamikor az Ágostonrendi szerzetesek kolostora. Itt szerezte szomorú tapasztalatait Luther Márton, midőn néhány hónapi c e kolostorban vendégeskedett. Itt-tartózkodásáról a kolostor 1511-es vendégkönyvében olvashatunk. Ha a Piazza del Pooolóról visszafelé megyünk a Corsón jobbra, az egvik kis mellékutcában, görnyedt öreg emberke szobra látható. Sapkában van. kezében hordót tart. Az egyik verzió szerint a? olaszok igv képzelik el a németeket: kövéreknek. nagv sörivóknak. A másik variáció szerint élt a középkori Rómában egy iszákos ember, aki állandóan részeg volt. (Meg kell iegveznem. hogy Rómában nem lehet részeg embert látni!) Halála után a rómaiak úgv akarták megörökíteni telhetetlenségét. hogv kifaragták a szobrát. Azonban olvan hordót tart a kezében, amelyből csak víz folvik. TIMÁRNÉ MAKKÁR ERZSÉBET