Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

8 Szombat, 1984. júnins 2. Képek a múzeumban Csók István: Thámár A nevelés feltételei A művészetek kőzött soha nem volt egyenlőség. Hajdan a költészet előbbrevalónak számított a többi múzsánál. Leonardo viszont már a festészet előjogaiért érvel. Ebben a műfajban látja az abszolútumot, a „művészetek királynőjét". Később aztán Lessing tesz pontot az áldatlan vita végére. Bebizonyítja, hogy felesleges dolog méricskélni a térbeli és az időbeli művészetek között. Mert, ami az egyiknek természetes, nem biztos, hogy a másiknak is az. Miért versengene például a próza és a piktúra az epikus mesélésben? A festészet itt csak alulmaradhatna. Az érzéki, anyagi megjelenítésben azonban a szépművészeteké a babér. Lehet: az irodalom bölcsebbeket, kedvesebbeket mondott a női nem bájairól, jellegzetességeiről, mint a szobrászat vagy a festészet. Az utóbbi műfajokban mégis vonzóbb, életszerűbb művek születtek erről a tematikáról. Gondoljunk csupán Boticellj törékeny finomságú nőalakjaira, netán Renoir termékeny, hamvas figuráira! Vagy egyszerűen nézzük meg Csók István érzelemgazdag és sejtelmes aktkompozícióit: egyebek közt a Thámár című olajképet. A magyar piktúrában nemigen akad alkotó, aki nálánál szebben, látványosabban beszélt volna a női test esztétikájáról. Jól példázza ezt a mostani produktum is. Érdemes hát megfigyelnünk a hatásos festői eszközöket! Egyebek között az omlékony, hullámzó ritmusú drapéria környezetet, amelyben tovább hullámzik a nőalak mozdulata, gömbölydedsége. Ugyanakkor a meleg hatású, vöröses, kékes színkörnyezet egyféle intim, bensőséges hangulatot kölcsönöz a fehéres, csontszínű figurának. Aki egyébként a kép alsó térfelére került, így még inkább hangsúlyt kap testi, fizikális jelenléte. Persze e szépséges látványnál valamivel többet mond az alkotó. Hiszen a bal oldali dekoratív, díszített párna nemcsak hangsúlyos képelem, hanem értelmező, szimbolikus momentum is. Ami pedig az előadás mikéntjét illeti: a plain-air és dekoratív formálás határmezsgyéjén vagyunk. Ahogyan Csók István festészetének egésze is a plain-air és a posztimpresszionizmus között mozog. Festői szépségkultusza és optimizmusa azonban állandó maradt. Igazi polgári művész 6: Rippl-Rónai közeli szellemi rokona. SZUROMI PAL Szokolay Zoltán Senkiföldjén Kánvádi Sándornak mert nincsenek vidékek már ahol a földobott kő híven visszahullna nem létezik olvan táiék sehol ahol a mondat nem záródna kulcsra megalvadó piros szökőkutak borosoohörrá eltorzult karácsony s karambol van de nincsenek utak az arcon rács de nincsen rés a rácson van mée embernek égi páholya vannak hajfürtök büszkén ondoláltak 1ut még a száira csóknyi áfonya de hét naponként nincsen már vasárnap vannak vidékek tudiuk nincsenek aláaknázott senkiföldién iárunk lődöznek ránk a gvarló istenek vereitékárban úszik hajlott hátunk A

nevelésnek vannak objektív feltételei. Egykoron a rómaiáknál a pedagógusok a közlekedési centrumokban. vagyis három út találkozásánál ültek (innen a ..triviális" kifeiezés). és ott okrtották a serdületlen és a serdültebb nebulókat. Nem kellett hozzá más. mint a tábla és az irón: a tanítás szabad ég alatt folvt. A rr~; iskola nemcsak mint épület és mint tagolt épület feltétele a nevelésnek, az obiektiv feltételek közé tartozik immár az iskola intézménves szervezete — mindenféle szabályzattal —. az iskolai könyvtár, a szertár. a sportlehetőség, s a végtelenségig lehetne sorolni. A cond'tio sine aua nonok közé. vagyis az elengedhetetlen feltetelekhez hozzátartoznak továbbá a már megszokott — s néha mégis hiányzó —. lehetőségek, mint például a nyelvórák megosztása. vagv az ideálisnál nem nagyobb osztálylétszám. S ezeken kívül még a feltételekhez szokták sorolni a tanmenetet, a tankönyvet. s a szemléltetőeszközöket is. Mindezek lehetnek nagvon fontosak. Azonban az oktatás és a nevelés igazi és alanvető feltétele mindig is a tanár volt és marad. Több okból. Egyrészt volt olyan idő már a modern korban is. midőn tanárok tankönyv híián tanítottak. De előfordultak olvan esetek is hogv a tanárok nem tudták használni a tankönyvet, vagv a tankönyvnek egyes részleteit Emlékezzünk például arra. hogv az ötvenes években a tankönyvekben miiven szöveget olvashattunk Jugoszláviáról és a Tito-rendszerről. 1954 után lassan eltűntek például a történelmi és földraizi tankönyvekből. nem szólván olyanokról, melyek teljesen szükségtelenül és értelmetlenül dicsőítették a magvar vagy a kelet-európai gazdaságot. s melyeket az idő rendre megcáfolt S noha eev ideig például kötelező volt az iskolákban tanítani néhány Rákosi Mátyást dicsőítő verset. de az értelmesebb tanár még az úi tankönyvek megjelenése előtt, rájött arra: nem szükséges nagy hangsúllyal oktatni. Egyszóval. a tanár bizonyos értelemben történelmi és gyakorlati korrektora is a tankönyvnek, és a tantervnek. De a jó tanhöqyv. vagy a jó tanterv esetében is végül minden a tanáron, az előadón múlik. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy az előbbiek által intonált gondplatokat miiven lelkesedéssel, miiven szellemi és gondolati kiegészítéssel. miiven konkrét. a mindennapi élethez kapcsolódó asszociációs sorral kapcsolják össze. S nem mindegy az sem. hogv midőn a gondolatsorok végetérnek. mi az. amit a tanár szükségesnek, lényegesnek tart többször felidézni s mindebből semmiképpen nero. kapcsolható ki a tanár személyisége. L

egtöbbször úgv vélik, hogv alapvetően lényeges mozzanat a módszertan. A módszertant, mint általános módszertant lehet tanulni. De nincs olvan módszertan, amelv megmondia azt. hogv adott feltételek között, adott gyermekközösségnek, egv adott tudású pedagógus melyik metódust, válassza az adott pillanatban. S az adott pillanatról van szó. Mert egv kicsit az egész munka a színpadi rendezéshez hasonlít. 1936-ban lehetetlen volt ú«v megrendezni Az ember tragédiáját, hogv ott a római színben emeliék fel az emberek a kezüket az ismert római ..salve"-ra. Viszont szükségszerű volt hogv például a falanszterielenetben használták ugvanezt az üdvözlési módot — mert ez antifasiszta iellegűvé tette az előadást. Ugyanígy lehetetlen előre megmondani. hogv egves problémáknak milyen visszhangja és miiven asszociációi lesznek adott pillanatban. S

ez nem tagadása a módszertannak. mert a módszertani elvek általános iránymutatást kénesek adni. Viszont — éppen ha az előbbieket átgondoltuk — egész fejtegetésünk arra hívia fel a figyelmet. hogy mennvire fontos és (éppen a módszertan szempontjából) a Pedagógus általános és napi műveltsége. Tudniillik, itt mutatkozik meg. hogv általánosan műveit ember csak az lehet, aki a mai nap problémái iránt is érdeklődik. Ez éppen úgv vonatkozik a történelemre, mint a matematikára. S a mai napra vonatkozó, a mai életből származó problémák hangulatilag az egész tantervi anvagot. sőt az egész iskolát átiáriák. Közhelyszerűen szokták idézni. ho<*v az ..élet zengi be az iskolát". De tegvük hozzá: az élet szükségszerűen bezengi az iskolát, a mai iskolát különösképpen és sem oktatni, sem nevelni nem lehet úgv. ha nem vesszük észre az élet úi. s éppen a tizenévesek döntően befolyásoló ielenségeit. S ebből a szempontból, tehát nevelési és nemcsak nevelési szempontból tartom fontosabbnak a pedagógus személyiségét, mint a tantervet, a tankönyvet és az összes obiektiv meghatározókat A pedagógus csak szubjektív meghatározó. De egv komputer is nevelhetne akkor, ha a nevelésnek nem a naprakészség volna az életeleme. Ezt kell tudomásul venni. midőn az iskoláról gondolkozunk. s talán ennek tudomásul vétele hiányzik manapság leginkább. HERMANN ISTVÁN „Rómáról jut eszembe.. 55 41. A Scipiók sírja 1780-ban a régi Via Appia mellett, egy borház alatt találták meg a pún háborúban dicsőségesen harcoló Scipiónak és leszármazottéinak sirkamráiát: nem messze a már ismertetett Cecilia Metella síremlékétől. Cicero is tesz róla említést. Ez a család halottait szarkofágban temettette el annak ellenére, hogv akkor már szokásban volt a halottégetés. Egyik-másik név már alig olvashato el a koporsókon, némelyikhez azonban kegyes volt a sors. A falon látható gvér freskómaradvánv a család katonai hivatásáról vall. A relikviák és festmények az i. e. II. és I. századból valók. A régészek szerint mintegy harminc szarkofágot rejthetett a sírbolt. Az eredetiek most a vatikáni múzeumban találhatók, pontos másaik pedig a feltárás színhelyén. A koporsókra nemcsak a nevét festették és vésték rá az elhunytnak. hanem összes hőstettét é- iótulaidonságát. Például: ..Nemzetségem valamennyi erényét birtokoltam. Gyermekeim voltak, tetteim apáméhoz hasonlítottak. Szüleim dicsértek, és örültek, hogy születtem. Tisztségeim nemzetségemet nemesebbé tették." Ez a sírfeltárás a témáia a XVIII. században Rómában élt régész-írónak. Alessandro Verri müvének (Római éjszakák). A regényíró naponta kiiárt a feltáráshoz, és hazatérve ..átlépte évszázadok -küszöbét". Regénye bevezetőjében ígv ír: ..A Scipiók sírkamráiához vadak barlangiához hasonló üreg vezet. Fáklvám fénvénél láttam, hogy a röggel és kövekkel összekeveredett híres csontok most kíváncsiság tárgyai lettek. Sok idegen vett belőlük, hogv elvigye hazájába. Én is vettem az emberi esendőség e szomorú teleiből. Arra gondoltam, hogy lábaimnál van azoknak a csontia. akik dicsőséggel töltötték el a világot, és talán valamelyikük győzelmet kivívó karia vagy feie van itt összetörve." ..Vannak tiszteletre méltó egyszerű sírok, ahol nem külső pompával, de erénnvel akartak tündökölni a rómaiak. Míg így elmélkedtem, a szél egv fuvalattal eloltotta fáklyám. Gondolataim leszálltak a halál birodalmába. és az elhunytakkal kívántak beszélgetni. Ekkor szomorú panasz iött fel a mélyből. A csontok zörögtek a sírkamrában és hozzákoppantak a falakhoz. A sírokban foszíoreszkáló fényből emberi arcok bontakoztak ki. Karok tartották a felemelt koDorsófödeleket. Az árnyak közt voltak gyerekek is. A matrónák szerénven. fátylakkal voltak letakarva. Kopaszságuk öreg kori halálról tanúskodott. Az életük virágában meghalt lányoknak a letargiától komor volt az arca. Fenséges magatartással egv árnv közeledett, fehér tógában, látása tiszteletet és csodálatot ébresztett az őt körülvevő lárvákban. Én megilletődve, egy sírbolt oldalához támaszkodtam." Hat éjszakán át beszélget az író a híres római árnyakkal. Előttünk áll Ciceró. Brutus. Cézár. Cato. E régi rómaiak ugyanolyan problémákat tárgyalnak meg. mint amilyenek a XVIII. század Itáliáiában is léteztek. Megállapítják, hogy versengésük hiábavaló volt. mert az idő mindent elsöpör. A fórum, ahol egv nagv nép a gyűléseit tartotta, ahol raevoeó átriumok voltak, most kihalt síkság. Horatius ma hiába keresné a Via Sacrat. Konganak az ürességtől a híres szobrokkal díszített Caracalla-termák. Minden rommá lett, bizonvítva ezzel az emberi nagyság múlandóságát. Viszont sértetlenül megmaradt Caius Caestius piramisa ..akinek tetteiről hallgat a fáma", nevét nem fedi dicsőség. Megmaradt Hadriánus mauzóleuma is (Angyalvár), azé a császáré, „aki az utódokra csak gyalázatos tetteit hagyta". Az effajta romantikus meditációk a sírokról és romokról a költői alkotásokban még sokáig tovább éltek. Ha honfitársaim maid Rómában járnak, és megtekintik a Scipiók síriát. a látottakon bizonynval ugvanúgv eltűnődnek, mint ahogyan ezt a XVIII. század Rómájában az első olasz regény írója tette. TIMARNÉ MAKRÁK ERZSÉBET