Délmagyarország, 1984. június (74. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

3 Szombat, 1984. június 2: Az anyag nem vész el... 7. Mintha a sajátunk lenne... Hulladékbányászat A nyersanyagok árrobba­nása után akárha kisebb bánya lenne egy-egy MÉH­kirendeltség udvara. A hul­ladék hatalmas érték — fő­ként, ha az újrafelhaszná­t lás igényei szerint szelek­tálják is. Váltig biztatja erre a MÉII az üzletfeleit, egyelőre kevés sikerrel. A kevés munkaerőt a gyárak­ban inkább a közvetlen ter­melésre szeretik használni. — A MÉH képviselői évente egyszer körbejárják a vállalatokat — magya­rázza Hézsö Gyula osztály­vezető-helyettes. — Szerző­dést kötünk a hulladék­hasznosításra. Ha a vállalat behozza a hulladékot, a fu­" varköltségét is megtérítjük. A mi dolgunk a begyűjtés oés az ipari felhasználásra •lóató eiókészí'tés:: • válogatás, lángvágás, bálázás. — Mi mindent gyűjt a MÉH? — Vas-, papír.; textil-, színesfémhulladékot. Nyers­bőrt, üvegcserepet, gumit. Fixiroldatot, röntgenfilmet, fóliahulladékot, műanyag hordót. Még az állati bél is árucikkünk, van rá árve­tés. — Meg is vennék, ha hozna valaki? — Kénytelenek volnánk. Más kérdés, hogy mi nem tudnánk eladni. — Igaz. hogy fontos ma­gyar exportcikk a hulla­dék? — Amire a hazai ipar nem tart igényt, vagy nincs olyan technológia, amivel fel tudnák használ­ni, azt exportálják — ha van rá vevő. 1983-ig példá­ul mindenféle papírhulladék exportra ment, idén már csak az. amit a hazai ipar nem tud használni — pél­dául a tápos zsákok. Vagy: exportáljuk a zöld. a barna és a vegyes üvegcserepet, de itthon használják fel a fehéret. Külföldre adjuk el az ónozott lemezt — a konzervdobozokat —. mert a hazai ipar nem tudja visszanyerni a lemezről az ónt. Az öntvényeket viszont magyar öntödékbe szállítjuk vissza. — Lehet a válogatást, elő­készítést gépesíteni? — Hogyne. Nagyon ko­moly berendezéseink van­nak. Most adtunk át egy kábelhulladék-feldolgozó üzemet. A kábelhulladék a benne levő színesfém mi­att nagyon értékes. Két fő tételből jön össze: a gyár­tási selejtből és a lecse­rélt kábelekből. Jelentős része eddig is visszakerült, de égetve vagy szennyezet­ten. Ez a svéd masina a maga nemében a legmoder­nebb: egyik végén beetetik a kábelt, a másik végén ki­szóródik a granulált színes­fém. Hatezer tonnát tud évente földolgozni. — Rendkívül olcsón ve­szik át a hulladékot. — Pedig a szocialista szektortól három-négyszeres áron vásárolunk. Azért van így, hogy a vállalatokat ér­dekeltig tegyük, ne hagy­ják ellopni például a szí­nesfémet. A hulladékkeze­lésre persze így sem sok energia marad, a szemlélet­be jellemző, hogy néhol a döglött macskát is közé ha­jítják. A felvásárlási árak nem mind kötöttek, az ár­hivatal engedélyével alakít­juk ki őket. — Nyilván nincs a MÉH­nek konkurrenciája. — Vannak konkurrensek, de ha mindennap ráígér­nénk egymásra, hamar tönkremennénk. Az egészet behatárolja, hogy az ipar vagy a külkereskedelem mennyit tud fizetni. A gu­mihulladékot eddig kilón­ként 5 fillérért vettük át. Ezután a Beremendi Ce­ment- és Mészműben égetik el, idén a második félévtől fölmegy az ár kilónként 50 fillérre. — A vállalatoknál minde­— nütt jobban odafigyelnek az anyagtakarékosságra. Nem rontja ez a MÉH üz­letét? — Az elmúlt három év­ben csak a papírhulladék mennyisége csökkent a MÉH-nél. Az tény. hogy a vállalatoknál csökken a hulladékértékesítés, viszont a lakosságtól még mindig tömérdek hasznos hulladék vész kárba a szeméttel együtt. Guberálók pedig nincsenek Á kecskeméti szemétte­lepet szabályos verseny­tárgyaláson kiadták szer­ződésbe. A kizárólagos turkálás jogát megszerzők azóta komoly értéket mentettek meg a szemét­ből, a népgazdaság, s ter­mészetesen a maguk hasz­nára. A ¡MÉH-nél nyoma­tékosan kértek, ne hasz­náljam azt a dehonesztáló kifejezést, hogy guberáló. A velük szerződéses kap­csolatban állókra semmi­képpen sem. Az a hivata­los nevük, hogy gyűjtő kereskedők. iparengedé­lyük van. adót fizetnek, hasznos és értékes ügyfe­lei a vállalatnak. Számuk 40—50 között mozog. 1983-ban például 5.5 mil­lió forint értékű hasznos hulladékot vásárolt meg tőlük a MÉH. Attól is óvnak, hogy jövedelmük emlegetésével holmi gyűj­töellenes hangulatot kelt­sek. Mégsem állom meg. hogy ki ne számítsam, ha ötven ember egy évben öt és fél milliót keres. az fejenként átlagosan mint­egy 9 ezer forintos havi jövedelmet jelent. Ezek az emberek arra vállalkoznak, amire na­gyon kevés jelentkező van: hogy az újrafelhasználás igényei szerint szelektál­ják a hulladékot, meg­szervezzék a gyűjtőhely­re való beszállítását. Számítsuk ehhez hozzá a kellemetlen munkakörül ményeket, e tevékenység alacsony társadalmi meg­becsülését. Hasonlítsuk össze mindezt azzal a ta­gadhatatlan haszonnal, amit munkájuk hoz a társadalomnak, s gondol­kodjunk el. nincs-e igaza a MÉH munkatársának, amikor több tiszteletet két a fizetség mellé e munkának, ugyanis a professzorokéval arányos jövedelemnek a gyűjtő kereskedéshez (ma még?) nem kell protekció. Pedagógusnapi ünnepségek Egy ideig számolgattam a megtakarított milliókat, aztán föladtam. Minél nagyobb lett a végösszeg, annál inkább figyelmezte­tett a még föl nem fedett tartalékokra. Szeged ipara igen apró szelete a magyar népgazdaságnak. Kevés itt az önálló válla­lat. az üzemek többsége távoli székhelyű vállalatok része, az itteni kép talán nem is jellemzi pontosan az országos helyzetet. Valamit azért jeleznek a Szegeden meg­spórolt tízmilliók: racionálisabb szemlélet­tel, fegyelmezettebb munkával hatalmas összegek takaríthatók meg. I.e kellene bontani a még meglevő akadályokat: vál­toztatni a tervezési díjszabás pazarlásra ösztönző jogszabályain; megszüntetni a szabadalmi eljárás nehézkességét; lehető­vé tenni, hogy mindenütt hatékonyan ösz­tönözhessék az ésszerű anyagtakarékossá­got, Hitelekkel kellene támogatni azokat a cégeket, ahol viszonylag gyorsan megtérü­lő beruházásokkal eleiét lehetne venni a vége nincs tékozlásnak. Tizennégy vállalat képviselői mondták el, mit tesznek ma a gazdaságos anyag­felhasználás érdekében. A módszerek va­lószínűleg iparáganként változnak, a szemlélet azonban eltanulható: minden eszközzel bátorítani kell azokat, akik olyan odaadással, leleménnyel, szorgalom­mal kezelik a rájuk bízott termelőeszközö­ket — mintha a sajátjuk lenne. Tanács István (Folytatás az 1. oldalsói.) nyi István Gimnázium és Szakközépiskola tanára, Szá­vay Istvánná, a Kállai Éva Nevelőotthon igazgatója, Szeles Lajosné, a felsővárosi általános iskola tanára, Szél Istvánná, a kisteleki Petőfi utcai iskola tanára, dr. Szi­geti Sándorné. a Mező Imre iskola tanára, Szmarona Ala­josné, a tarjáni 111-as szá­mú iskola tanára, Temesvá­ri Sándorné, a tarjáni III-as számú óvoda óvónője, Tu­czakov Gezáné, az üllési ál­talános iskola tanítója, Tú­rái Gézáné, a béketelepi is­kola tanára, dr. Vargáné Lendvai Margit, megyei óvo­dai felügyelő (Pedagógiai In­tézet), Vágó Ferencné, a Hétvezér utcai óvoda vezető óvónője. Várhelyi Flórián­ná. a Móricz Zsigmond ál­talános iskola igazgatóhe­lyettese, Veres Sándor fő­hivatású nevelő (Gyermek­és Ifjúságvédő Intézet), Ve­szelovszky Kálmán, a GA­MESZ igazgatóhelyettese, Vida Miklós, a Londoni kör­úti nevelőotthon nevelőta­nára. Vöneki Gyula, a Te­xtilipari Szakközépiskola igazgatója. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ugvanezt a kitüntetést ado­mányozta Undi Péternek, a Fodor József szakközépisko­la gvakorlati oktatásvezető­jének. Kiváló Munkáért ki­tüntetését az Ipari Minisz­tériumban vette át Laíia András, a Textilipari Szak­középiskola tanára. Miniszteri Dicséret kitün­tetést vehetett át Avramov lllésné tanár (Dózsa iskola), Bacsa Pálné napközis neve­lő (Gárdonyi iskola), dr. Bráda Ferencné tanító (Bé­ke utcai iskola), Czirok Zol­tánná vezető óvónő (Balás­tya), dr. Csarnay Jánosné tanító (Gutenberg iskola), Gábor József né dajka (al­győi óvoda), Gáspár Gusz­távné tanár (Rózsa Ferenc sugárúti iskola), Gyeviki Já­nos gyógypedagógiai tanár (Kisegítő Iskola), dr. Györké Zoltánná óvónő (Szőreg), Györki Antalné vezető óvó­nő (Katona utcai óvoda), Hallási Pálné tanár (Kodály téri iskola), Huszka Já­nosné élelmezés vezető (kis­teleki II. Rákóczi Ferenc is­kola). Joó Ferencné tanár (dorozsmai l-es számú isko­la). Kendrusz Ferencné sza­kács (Déri Miksa Szakközép­iskola). dr. Kiss Ernő zene­tanár (Liszt Ferenc Zeneis­kola). dr. Kiss Lászlóné ta­nár (Rózsa Ferenc szakkö­zépiskola). Kocsis József né tanár (Mező Imre iskola). Kovács Antal tanár (algyői iskola). Kozma Kálmánná fűtő (tápéi iskola). Krasznai Katalin nevelőtanár (Ifjú Gárda Nevelőotthon), Kreu­ter Vilmos igazgató (Vedres István kollégium). Laczkó Jánosné dajka (óousztaszeri óvoda). Lantos Istvánná gyermekfelügyelő (Londoni körúti nevelőotthon). Lengyel Józsefné adminisztrátor (Vedres István szakközépis­kola). Magony Mária igaz­gatóhelyettes (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézet). Matusik Sándorné tanár (Madách is­kola). Molnár Imre tanító (tápéi iskola). Mucsi Ferenc­né tanító (Gera iskola). Ró­zsa Lajosné daika (öttömösi óvoda). Rózsa Tiborné tanító (rókusi iskola). Sarnyai Ist­vánné tanár (Zrínyi iskola). Szöginé Veczkó Ibolya tanár (Petőfi iskola). Szuromi Pál­né tanár (tariáni IV-es sz. iskola). Thirring Gyuláné ta­nár (Kossuth Zsuzsanna szakkközépiskola). Tóüh Csabáné szakfelügyelő (624­es sz. szakmunkásképző). Tóth Égető Árpádné óvónő (Avar utcai óvoda). Tóth Nándorné tanár (Révai isko­la). Török Jánosné iskolatit­kár (Fodor József szakközép­iskola). Vígh Ferencné tanár (Szirmai iskola). Zakar Is­ván gépkocsivezető (Kiss Fe­renc szakközépiskola). A Belkereskedelmi Minisztéri­umban ugyancsak Miniszteri Dicséretet vett át Ádámné Varga Márta, a Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Szak­középiskola szakoktatója va­lamint Péter Ildikó, a Kőrö­sv József Szakközépiskola szakelmélettanára. Kiváló Ifjúsági Vezető ki­tüntetésben részesült Szántó Zsuzsanna, a 624-es szak­munkásképző intézet igazga­tóhelyettese. a pedagógus KISZ-bizottság titkára. * A szegedi felsőoktatási in­tézmények többségében is tegnap rendezték meg a pe­dagógusnapi ünnepségeket. A József Attila Tudomány­egyetemen a párt- és társa­dalmi szervezetek képviselői­nek a ielenlétében dr. Kris­tó Gyula rektor, illetve dr. Kemenes Béla oktatási rek­torhelvettes kitüntetéseket adott át. A művelődési mi­niszter Kiváló Munkáért ki­tüntetésben részesítette dr. Kovács László András szak­vezető tanárt. Szarvas Vilmos testnevelőtanárt. Lengyel Gábor műhelyvezetőt. dr. Varga Tibor. dr. Rojik Im­re tudományos munkatársa­kat. dr. Czücz Ottó. dr. Me­rényi Kálmán, dr. Notheisz Ferenc. dr. Szigeti Lajos, Fenyvesi Istvánná adjunk­tusokat. dr. Ilia Mihály. Rauscher Ádám docenseket, dr. Nagy Péter. dr. Molnár Béla tanszékvezető docense­ket és dr. Bán Miklós egye­temi tanárt. Miniszteri Dicsé­retet kaptak: dr. Gyémánt Istvánná és Juhászné Mészá­ros Mária szakvezető taná­rok. Kókai Mátyás tanszéki mérnök, dr. Ringler András adiunktus. dr. Andor József docens, dr. Hunya Péterné és Dombos Kálmán tudo­mányos munkatársak. Rusz­ka Károly szakmunkás. Hó­di György hivatalsegéd. Ács­né Sebők Jolán főelőadó. Il­lés Istvánné és Veréb Mar­git előadók. Nyugdíjba vo­nulásuk alkalmából a Peda­aóaus Szolgálati Emlékérem kitüntetést kapták: Kunstár János és Kállay István szak­vezető tanárok. Tankó Imré­né és Németh Kálmánná, tanítók, valamint Németh Kálmán igazgató. A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem oktatói közül az Egészségügyi Minisztérium­ban vette át Kiváló Munká­ért kitüntetését dr. Marék Nándor docens, valamint dr. Fazekas András, dr. Fazekas Sándor. Kissné dr. Hőgye Márta. dr. Tóth Lajos ad­junktusok. Miniszteri Dicsé­retben részesültek: dr. Ko­loszár Sándor, dr. Takács Imre. dr. Regényi Jakab ta­nársegédek. valamint dr. Ta­káts Istvánné nyelvtanár es Ferenczi Richárd technikus. A Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskola tegnap megtar­tott ünnepségén dr. Oláh Miklós, a városi pártbizott­ság titkára mondott beszé­det. A békemozgalomban végzett kiváló munkáért az Országos Béketanács Elnök­sége emlékplakettet adomá­nyozott a főiskolának, ame­lyet az ünnepségen dr. An­talffy György, az Országos Béketanács tagia adott át A művelődési miniszter által adományozott kitüntetéseket dr. Szendrei János főigazga­tó adta át az intézmény ok­tatóinak és dolgozóinak. Ki­váló Munkáért kitüntetést kapott dr. Nagy Pál tan­székvezető főiskolai tanár. Szabó László. Kovács Lász­ló. dr. Szabó G. Mária és dr. Kallós Gábor docensek. Kovácsné Győri Margit Ida adiunktus. Gáspár Mihályné gyakorlóiskolai igazgatóhe­lyettes. valamint Dobó Ist­ván főelőadó. Miniszteri Di­cséret kitüntetésben része­sült dr. Galgóczi László ad­iunktus. Lengyel Sándorné ügyintéző. Ágoston János gépkocsivezető. Kispéter An­talné takarító. Berkes Mik­lósné szakvezető tanár. Mik­lós Mihályné titkárnő és Né­meth Imréné szakácsnő. A Pedagógus Szolgálati Emlék­érem kitüntetést kapta Ga­ramszegi Józsefné szakveze­tő tanár és Lakos Györgyné tanító. Kiváló Ottörővezető kitüntetést kapott Kecs« Nagy Sándorné tanító éa Bunda Viktória igazgatóhe­lyettes. A KISZ megyei bi­zottsága Aranykoszorús KISZ-jelvényt adományozott dr. Kiss Tamás főiskolai ta­nársegédnek. a KISZ városi bizottsága pedig ugvanezt a kitüntetést adta dr. Hercz­feld Rozália főiskolai ad­junktusnak. Az oktatók, a pedagógusok és a dolgozóit törzsgárdaiutalmakat. vala­mint Kiváló Véradó kitünte­téseket is átvehettek az ün­nepségen. Olajlelőhely Üj olajlelöhelyet tártak fel a előfordulások közé tartozó Kőolaj- és Földgázbányásza- olajmezőn eddig négy kutat ti Vallalat kutatói a Dunán- , . . , , . . , túlan. Zalakaros térségében. kePeztek kl termelesre. Ko­A készlet szempontjából kö- zülük kettőt már meg ifl zepes nagyságú dunántúli nyitottak. (MTI) Higiénia a vendéglátóiparban Bár az idén késik a me­leg, a vendéglátóipari vál­lalatoknak mégis fel kell készülniük a nyári kániku­lára, arra. hogy könnyeb­ben, gyorsabban romlanak az ételek, s ez fokozottabb körültekintést igényel. A Belkereskedelmi Miniszté­rium nyomatékosan felhív­ja a vendéglátó vállalatok figyelmét, hogy fokozottan ellenőrizzék a környezet tisztaságát, s azt, hogy az ételek, cukrászsütemények, fagylaltok készítése során a dolgozók betartsák a higié­niai előírásokat. Erre annál is inkább szükség van. mert az Egészségügyi Minisztéri­um jelzései szerint az év elején — ami egyébként a téli időszakra nem jellemző — a szokásosnál több volt az ételmérgezés, főként a közétkeztetésben, elsősor­ban az üzemi konyhákon. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium ezért nyomatéko­san felhívja a vállalatok fi­gyelmét, hogy a gyorsan romló élelmiszereket egy­mástól elkülönítve tárolják, s a hűtő hőmérséklete ne haladja meg a plusz 2— plusz 4 Celsius-fokot. A mélyhűtött áruk kezelésére vonatkozó követelményeket szintén szigorúan be kell tartani. A tárolási hőfoknak mínusz 18 és mínusz 20 fok között kell lennie. A felengedés után visszahűte­ni. visszafagyasztani ezeket az alapanyagokat szigorúan tilos. Az étel elkészítésekor a nyersanyagokat, a félkész­éé készételeket óvni kell a szennyeződéstől, alapköve­telmény a személyi higiénia és a munkaeszközök tiszta­sága. Ugyanezek az előírá­sok vonatkoznak a gépi és a kézi mosogatásra is. Fokozott odafigyelést kí. ván a fagylaltok készítésé­nek és értékesítésének hi­giéniája. A korábbi évek­ben a vizsgálatok során gyakran tapasztalták, hogy nem tartiák be az egészség­ügyi szabályokat ami sok esetben a szakmai ismere­tek és a technikai előkészü­letek hiányosságaira vezet­hető vissza. A Belkereske­delmi Minisztérium szakmai tájékoztatót bocsát a ven­déglátó vállalatok rendel­kezésére, amelyben a fagy. Iáitok gyártására, értékesí­tésére gyakorlati útmutatást ai j

Next

/
Thumbnails
Contents