Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

85 Vasárnap, 1984. május 13. Ballagási ünnepségek Elállt az eső mégis; s a szokatlanul hűvös májusban, bár kabátosan. esernyőket készenlétben tartva, de a szabadban tarthatták. üde zöldek, illatozó virágok köJött a hagvománvos ballagási ünnepségeket. A ságváristák kivételével — akik már pénteken ..elballagtak" — Szeged valamenyrvi középiskolájában szombaton délelőtt 1 úcsúztak a végzősök. Ünnepélyes megálló volt ez a nap a tanulás hajrájában, emlékező pillantás az eltelt 4 évre. s bizakodó e holnapra. Hiszen hétfőn megkezdődnek rz írásbeli érettségik, a „vén diáknak" meg íjm állhat á tolla egész héten, majd' minden napra jut eev tantárgy, amelynek tudásáról számot kell adtt. Aztán szóban is, június 9-től... De hát gondoljunk csak most a négy év szép emlékeire. Ezt tehették a középiskolásokon kívül, a leendő tanárok is: a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 312 végzőse is szombaton ballagott díszünnepségük délben volt a Vörös Csillag moziban. Az 1488 szegedi ballagó diákot persze nem tudtuk lefényképezni, de fotóriporterünk végigkísérte a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola negyedikeseit ök 194-en vannak — 47 kivétellel valamennyien felvételi kérelmet nyújtottak be a felsőoktatási intézményekbe. Sok sikert kívánunk — és ho^y sokáig őrizzék középiskolás emlékeiket. A legjobbkor jött az eső — Öntözés Négy évtized a közigazgatásban Sándorfalva nagyközségi t-inacsa az elmúlt napokban megromlott egészségi állapota miatt- saját kérésére felmentette a tanácselnököt hivatali funkciójából. Dr. Ocsai József személyében olyan közéleti ember hagyta ott az íróasztalt, akinek élete öszszeforrt Sándorialva történelmével és a közigazgatással. A búcsú pillanatában kértem, elevenítse fel a négy evtized eseményeit. — Édesapám hivatalsegéd volt. — akkoriban úgy hívták kisbíró —, így hát a községháza udvarán nőttem fel. Délutánonként irodárol irodára járva lestem el a közigazgatási munka titkait. Gyermekkoromban sokai álmodoztam arról, hogy egyszer valamelyik szobában nekem is lesz íróasztalom. — Mi jelentette a sorsfordulót életében? — A felszabadulás. A régi közigazgatás emberei elhagyták a falut, és a kommunista párt látta el az állatni feladatokat is. Ekkor rendeltek be irodai munkára. Tizenhét éves voltam, amikor. 194-5. március 15-én íróasztalt kaptam. Azóta megszakítás nélkül itt, a tanácsházán dolgoztam. — Hogy éllek Sándorfalván. amikor ön elkezdte a munkát? — Szegény falu volt a miéit. Nyáron még az iparosok is kénytelenek voltak elmenni a nagygazdához aratni, mert mesterségükből nem tudtak megélni. Zsellérfaluként jellemezték Sándorfalvát. Több évtizednek kellett eltelni, amíg az emberek megtanultak gazdálkodni. , — Miért volt szükség ilyen hosszú időre? — A sándorfalvi parasztemberekre mondták, hogy '' körömmel művelték a '-let. Nem volt semmilyen .közük. Amikor megkopik 'a földet, sokan nem tud'ak mit kezdeni vele. Inkább elmentek Szegedre, a gyárakban helyezkedtek el. A parcellák egy része parlagon maradt "illetve az aszszonyok dolgoztak a mezőgazdaságban. — Elnéptelenedett a falu? — Erről azért nem beszélhetünk. Sándorfalva sokáig ingázó település volt és maradt is. hiszen ma is több mint ezren utaznak naponta. De az utóbbi években egyre többen keresnek munkát a termelőszövetkezetben, és hat éve, mióta Keresztúri István a téeszelnök, már nyereséges a gazdálkodás. Jól meg lehet élni a földből. — Hogyan befolyásolja a közigazgatás az életkörülményket? — A közigazgatás 1918ban 60Ü építési telket alakított ki. De megmondom őszintén, abban az időben nem nagyon volt az emberek nélc pénzük arra, hogy építkezzenek. Felhúztak egy kis házikót, és arra gondoltak, gyűjtögetéssel kertészkedéssel összehoznak annyi pénzt, amiből majd egy szép házat épithetnek. Melléképületek voltak szinte egytől egyig, amelyek a hatvanas évekig elkészültek. A családi házas építési mozgalom a hetvenes években kezdődött és SándorfaJva dinamikus fejlődéséről igazán ettől az időszaktói beszélhetünk. — Miképp alakult az ön személyes sorsa? — A helyi közigazgatás minden lépcsőfokát végigjártam. 1954-ben vb-titkár lettem, 19G0-ban megválasztottak tanácselnöknek. Azóta a tanácsházára mindig én jöttem be legkorábban és mentem el legutoljára. Tíz éve cukorbeteg vagyok. Néhány éve pedig a szívemet is érzem. Ezért kértem nyugdíjazásomat — Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, tanácsi munkájának eredményeiből mire a legbüszkébb? — Hogy sikerült úgy megszervezni a alapellátást, amivel a lakosság elégedett lehet. Ezenkívül szívesen beszélek arról, hogy a szegediek felfedezték Sándorfalvút. Évente hatvan-hetvenen költöznek ide a Tisza-parti városból és építenek családi házat. Eleinte nem nagyon örültünk a kivándorlásnak, hiszen sem az iskolai, sem az óvodai, bölcsődei ellátás nem volt megfelelő és csak gondot okoztak az új beköltözők. Az ellátatlan igények így szaporodtak. A hatodik ötéves tervben kaptuk a legtöbb pénzt a fejlesztésre, így hamarosan avathatunk egy hat tantermes iskolát és egy 75 férőhelyes óvodát. — Mit sorol kudarcai közé? — A kommunális helyzeten lényegesen nem tudtunk változtatni, különösen a járdaépítésben maradt el Sándorfalva. — Hogyan tovább a nyugdíjas években? — Most néhány hónap'g gyógy kezel tetem magam, pihenek. Ám nem tudok elszakadni a közélettől, ezért jövőre jogsegély szolgálatot látok el. Na és ott a család, az unokák, remélem nem unatkozom nyugdíjas éveimben. Halász Miklós Jó hír érte a gazdaságokat. Pesti pecséttel jött az értesítés, hogy öntözőgépeket vásárolhatnak. A szövetkezetek hozzányúlhatnak a vészidőre félretett pénzükhöz, s kölcsön is kérhetnek Fölszabadítják a tartalékalapot, ahol van, s ahol erre nem futja, ott állami támogatást kaphatnak. Csongrád megyében az ötvenkét öntöző gazdaságból negyven élt a kedvezménnyel. Telexhez, telefonhoz ült, aki csak tehette, szétröppentek az anyagbeszerzők is, amerre csak lehetett. Keresték a szivattyúkat, csöveket. Elsősorban az AGROKER-ek telepeit rohanták meg. Eredménye, hogy például Csongrád megyében Hajdú Lászlónak, az újjászervezett gépárusító vállalat, az AGROKER igazgatójának többször is magyarázkodni kellett. — Megrohantak minket a gazdaságok — mondja — és nem tudtunk adni, amit kerestek. Ugyanis az üzemek a korábbi fölméréseinkne nem jelezték, hogy öntözőberendezéseket is kérnek. Mentségükre talán, hogy nem is nagyon volt rá pénzük, hiszen 1984-re csak két téesz — a szatymazi Finn— Magyar és a röszkej Kossuth kért komoly szándékkal négy öntözőberendezést. Számolva a mindig későn kapcsoló partnereinkre is, mi azért többet hozattunk. A Gazdasági Bizottság határozata után, amelyeket engedményező rendeletek követtek, a gyártók nem tudtak eleget tenni a kívánalmaknak. Mivel a gazdaságok nincsenek felkészülve vízmozgató szivattyúk, átemelők kilométeres öntöző apparátok gyártására, kénytelenek voltak eleget tenni a kérésnek. Nem úgy a gabonaföldek, a fejlődésnek indult vetések. Azokat most is az egek csatornái mentették meg a pusztulástól, legtöbb helyen. Ugyanis ahol már korábban berendezkedtek az aszály támadásának visszaverésére, ott sikerült életben tartani a jövő évi kenyerünk magját. A szegvári Puskin, a fábiánsebestyéni Kinizsi, a szőregi Tisza—Maros szög, a rúzsai Népszabadság Tszben például járatták a locsológépeket. Beköszöntöttek a májusi aranyat hozó esők, és azok lélegezhetnek legnagyobbat, akiknek sok pénzük áll az öntözési munkák előkészületeiben. Egyik szakember meg is fogalmazta, hogy miért: — Valameddig lehet állni a természet csapásait, de a végsőkig nem bírnánk. Az öntözés költségei nagyon magasak, és csak olyan portékánál éri meg, amelyik a szabadáras kategóriába tartozik. (Más kérdés: mit szól ehhez a fogyasztó?!) Az öntözés feltételei minél gyorsabb megteremtésének gondolatával ültek asztalhoz az érdekeltek a megyei tanácsházán, összehangoltabb munkára ösztönözték a résztvevőket, a gazdaságokat, a vizet, gépet adó közösségeket. A megvalósulás esélyeiről Császár Imrével, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság csoportvezetőjével beszélgettünk. — Nekünk már évekkel ezelőtt kiépült a hálózatunk. A „vízigek" szolgáltatják a vizet, ha erre szerződést kötünk. Tavaly kicsit reklámoztatni kellet magunkat a téeszeknél az aszály míott. mivel nincsenek kihasználva a berendezéseink. Ugyanis a szabályok szerint a mi dolgunk, hogy átemeljük a vizet a gazdaságok csatornáiba. Sajnos, az üzemi hálózatok nem épültek meg a mi úszóinknak, szivattyúinknak megfelelően. Ettől függetlenül a vízügyesek kiveszik a részüket az öntözésből. Tavaly 101 millió köbméter vizet emeltek át. Igaz, hogy ez nem mind jutott a földekre, mert jó sok vizet nyelnek a halastavak, és a csatornákon párologtatnak. Csongrád megyében 13 ezer 42 hektáros területet öntöztek, átlagában 27 fillérbe került egy köbméter víz díja. Ujabb jó hírként nyugtázhatják a gazdaságok, hogy az idén ingyen kapnak vizet. Jártunk Sándorfalván (mint ismeretes az április végi goromba idő, a mínuszos éjszakák csúnyán letarolták a határt), s megkérdeztük, örültek-e a jó híreknek. Tóth György, párttitkár válasza: — Két szivattyúnk van, az egyikbe igaz még nem találtunk motort, de azért ez 100 hektár föld kétszeri megöntözésére elég. Ilyenkor — ha kampany. ha nem — mi rá szoktunk telepedni a hagymaföldre és locsolunk. Szerencsénkre a héten szépen esett az eső, így kicsit föllélegezhetünk. — Bizonyára vesznek ú) csöveket szivattyúkat, hiszen itt a nagy lehetőség? — Szaladgálunk utána, de ahogy mondják, kisöpörték az AGROKER-eket. Azt is beszélik, hogy az összes készletük csak negyede annak, amire lehetőséget kaptak a gazdaságok. Hiába megyünk a gyártóhoz, annak is időbe telik az átállás. — Ami késik, nem múlik ... — Arról is rebesgetnek, hogy módosítani muszáj az engedményeken, mert különben a téeszek nem jutnak előbbre. Ugyanis az öntözőberendezések olcsóbb vásárlására szabott határidő rövidnek bizonyul. Június végéig tart az engedmény. Mindezt akkor beszélgettük az irodában, mikor kint istenigazából zuhogott az eső, és később alig tudóit tiszta kilátást törölni az ablakmosó lapát az autó vezetőjének. Pászti József, a Csongrád megyei tanács vb. mezőgazdasági és élelmezési osztályán átlagolta a kiadós esőt. Eszerint a 21 őrhelyen méri csapadék: hétfőn 6,5, kedden 3,3, szerdán 3,4, csütörtökön 30 milliméter volt Hozzászámolva a pénteki és szombati zuhogást, örvendetesen megáztak a földek. A május elején mért 0,l-es megyei átlag 40 fölé emelkedett. S ez több kiadós öntözéssel fölér, hiszen hűvösen, lassan jött és' sokáig esett Talán ez hatott a legjobb üdítőnek a sok jó hír között ... Majoros Tibor Találkozó Nógrádi Sándor születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából a salgótarjáni Nógrádi Sándor Munkásmozgalmi Múzeum,- a szakszervezetek Nógrád megyei tanácsával karöltve összehívta I a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosának nevét viselő szocialista brigádok első országos találkozóját. A szomba| ton kezdődött kétnapos program keretében a résztvevők felkeresték a karancsberényi partizánmúzeumot, és megkoszorúzták a Nógrádi partizánosztag egykori harcálláspontjának falán elhelyezett márványtáblát. Elhatározták, hogy a Nógrádi Sándor nevét viselő szocialista brigádok országos találkozóját rendszeressé teszik. Víz a balatoni tározóban A Balaton vízvédelmét szolgáló kis-balatoni tározó építői nagy területen befejezték a töltéserősítést és gátépítést, s megkezdték a tározó első szakaszának az elárasztását. A Zala folyó vizének egy része már nem közvetlenül a Balatonba, hanem az Esztergályhorváti, Zalaszabar, Nagyrada határában létrehozott tározóba folyik. Máris több kilométer ho6zszúságú hatalmas vízfelület alakult ki, és megjelentek az első vízimadarak is. Miközben a kis-balatoni védelmi rendszer mintegy húsz négyzetkilométer kiterjedésű első szakaszán — a lassú árasztással egy időben — még dolgoznak, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság irányításával megkezdték az elsőnél háromszor nagyobb, több mint hatvan négyzetkilométeres második tározó építésének előkészületeit. A kétrészes tározó összesen több mint százmillió köbméter vizét fogad majd be; a folyóvíz több hetes pihenés közben lerakja hordalékát, s a tóra káros anyagoktói megtisztulva jut a Balatonba. Beruházások a szén minőségének javításáért Több hazaj szénbánya vállalatnál korszerűsítik a régi osztályozókat, megváltoztatják technológiájukat, hogy az eddiginél alacsonyabb hamutartalmú, jobb fűtőértékű és kevesebb meddőt tartalmazó szenet szállíthassanak a fogyasztóknak. A külszíni osztályozó művek átalakításával tulajdonképpen a megváltozott föld alatti szénművelési technológiákhoz igazodnak. A nagy teljesítményű bányagépek ugyanis gyakran olyan sok meddővel együtt fejtik le a szenet, hogy annak különválasztásához a hagyományos osztályozás már nem elegendő; elsősorban ez az oka a minőségi kifogásoknak. Az osztályozók korszerűsítésével igyekeznek most a szénbányászat vezetői megoldani ezt a gondot: olyan korszerű széndúsító-nemesítő eljárásokat vezetnek be, melyekkel tökéletesen szétválasztják a széntől a meddő és az egyéb szennyező anyagokat. Az osztályozók átalakításával megszüntetik a nehéz fizikai munkának számító kézi meddőválogatását, s így a korábbinál lényegesen jobb munkakörülményeket teremtenek a főleg nőket foglalkoztató külszini szénosztályozó üzemekben. A minőségjavító beruházások egyes vállalatoknál megkezdődtek, másutt már befejeződtek. A borsodi szén dúsítására már elkészült az óránként kilencszáz tonna szén feldolgozására alkalmas új mosómű. Felépítésével elsősorban a háztartások ellátását javítják, mert a szénnel fűtő hazai lakosok fele borsodi szenet vásárol. Bővítik a tatabányai mosóművet, és még az idén megkezdik az oroszlányi s a nagybátonyi osztályozó átalakítását is. A pécsi osztályozó-mosómű kapacitását —• kapcsolódva a széntermelés növelését szolgáló liászprogramhoz — kétszeresére növelik. Ugyancsak a lakosság jobb ellátására bővítik a brikettgyárakat is. Tatabányán befejeződött az a beruházási program, amellyel évi száztízezer tonnával emelték a brikettgyár teljesítményét, s melynek, eredményeként a korábbinál több első osztályú terméket tudnak előállítani. Befejezés előtt áll a Várpalotai Brikettgyár bővítése, és tervezik a már elavult nagymányoki gyár teljes felújítását, bővítését is. Dorogon nemrégiben megkezdték egy évi négyszázötvenezer tonna teljesítményű brikettgyár építését. A másfél milliárd forintba kerülő gyárban 1986-ban kezdik mefi a termelést.