Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

12 Szombat, 1984. május 5.' ŰMIM Az első magyar autó: a Doxa Jean-Paul: Az emlék árnyéka ^Tímmxmmirnm mxd ; (Gebbartd) Bêla festménye: A magyar autógyártás bölcsőjénél (balról jobbra) Bánki Donát. Csonka János. A világ már kész® az autó centenáriumára. Két év múlva. 1986-ban lesz 100 éve. hogy Gottlieb Daimler — 1903-ban. a Makón született és Szegeden ta­nult Galamb József is járt nála tanulmányútón — útiéra indí­totta a világ első autóját. Az el­ső autó hazánkban Hatschek Béláé volt Budapesten. 1895-bén vásárolta. Az első személygépko­csi Szegeden 1903-ban jelent meg. egv Tarontál varmegyei földbirtokos utazott raita haza. Temesvárra. Az első magyar autó. a Doxa most 80 éves. A magyar gépkocsigyártás tu­lajdonképpen mindiárt a század­forduló körül kezdett. egyéni kezdeményezések során kialakul­ni. Csonka János volt az első. aki 1904-ben megkezdte a kisau­tók gyártását. 4 LE-s teljesít­mény mellett. Az első évben mindössze három ilyen kisautó került ki a műhelyéből, de egyi­kük még ugyanabban az évben sikerrel szerepelt az első közép­európai nemzetközi autóverse­nyen. A hazai gépkocsigyártás mecénásának a Magitar Posta el­sőrendűnek bizonyult már akkor, amikor Csonka Jánossal elké­szítette az első motoros tricikli­ket. A hazai postai küldemények gyors, pontos és megbízható szállításának igénye egybeesett azokkal a törekvésekkel. ame­lyek az itthoni autógyártást kezdték szorgalmazni. Igv a Posta 1904-ben . nemzetközi ver­senytárgyalást írt ki csoma'gszál­Iító kocsik szállítására. A ver­senytárgyalás során 1904. február 13-án nvolc pályázó nyújtott be ajánlatot. köztük két magyar cég: a Magyar Vagon- és Gép­gyár Rt és Röek István. E két cée Csóka János tervei alapján készített kocsik szállítására tett piánlatot. A versenytárgyalást Csonka János autói nyerték meg. Csonka János autóiénak moto-*­négyütemű, négyhengeres, vízhű­téses volt. Bosch-féle nagyfe­szültségű gyertyagyújtással fel­szerelve. A hengerek 90 mm-es furattal és 100 mm-es lökettel készültek. kettesével egy-egy tömbbe összefogva. Az antó 3+1 fokozatú sebességváltóval, diffe­renciálművel rendelkezett, de a két hátsó kereket még lánccal hajtották meg. A nagyfeszültsé­gű villamosgyújtás olvan nagy feltűnést keltett, hosv alkalmaz­hatóságát a transzformátor egvik feltalálója. Bláthv Ottó is két­kedéssel fogadta. Csonka János kezdettől fogva rövid lökettel készítette amtójanak motorjait, és ezzel mintegy fél évszázaddal megelőzte korát. Ottó és Diesel szabadalma után. és Csonka Já­nos—Bánki Donát, közös talál­mányával megvalósítóit por­lasztót követően, hamar hódító útjára indult az autó. amely a ma emberének életmódját jelen­tősen befolyásolja. Az első ma­gyar autót a posta 2000 kilomé­teres próbaút után vette át. és ezen az «.autón járt Csonka János ismét Szegeden. A próbaút jól sikerült, a kocsi átlaaos sebessé­ge elérte a 26. a maximális se­bessége a 36 kilométert órán­ként A hazai automobilizmus úttö­rőjének. Csonka János éielútia Szeged Alsóvárosának főutcájá­ból (Földműves, u- 8.) indult. 1852. jan. 22-én. A piaristáknál tanult — nyaranta Versecen németet —. és édesapja (Tsonka Vince) kovácsműhelyében ismer­kedett meg a fémekkel, a gének­kel, kora vasipari technikáiéval­A világ megismerésének vágva azonban tovább vezérelte az ezermester műhelynél, és előbb az Alföld—Fiumei Vasút szegedi főműhelyében, majd a budapesti, fűtőházban vállalt állást. Innen Bécsbe ment. a következőkben Párizsba. Londonba, a fejlett an­gol ipar tanulmányozása céliá­ból. Külföldi útján értesült ar­ról. hogy a műegyetem gépmű­helye pálvázatot hirdetett a ve­zetői állásra. Több mint 40 pá­lyázó közül a 25 éves Csonka János nyerte el a pályázatot. Elsőnek a gázmotor tökéletesíté­sével foglalkozott, ezt követte a karburátor, ma.id számos más szabadalom, ő készítette el az első magyar motorkerékpárt és motorcsónakot, továbbá a gázka­lapácsot. Első autóját negyedszá­zadon át használta a Posta. A hazai autózás nagv úttörőié. Csonka János, de mellette meg kell említeni a hőskorból Szám Géza. Hóra Nándor. Fejes Jenő. és Sissovits József nevét. És innen hova vezetett a fejlődés? Hazánkban 1926-ban alig több mint kétezer személvautó futott, és napjainkban több mint egy­millió. ezek még mind benzin­nel De mit hoz a jövő? Elektro­mos autót, hidrogénhajtású jár­művet, propán-bután hajtásút? Ki tudja? Mindenesetre, biztos, hosv a benzintakarékos autóké a jövő. Hosszú a története a magvar ipar hőskorában a Csonka-féle autóknak és motoroknak. Most. ennyit a 80. évfordulóra. BÁTYAI JENŐ M ilyen üde és tiszta a március végi fény. mely a tél árnyait lerázva magáról, beszűrődött szemhéjai alá. és felébresztette! Pierre ösz­szébb kuporodott az egy szál gyapjúpléd alatt, hogy ismét megtalálja az álom kábultsagát. De a rosszul behúzott függönyök mögül előtörő napsugár ele­ven. kéjes ujjal simított végig arcán. Felkelt, el­húzta a függönyt: arcába ömlött a tavaszi nap su­garainak kellemes áradata. Lábainál elnézte a Duna tündéri nyújtózkodását, a víz nyugodt fel­színét egyetlen hullám se borzolta. És most először látta meg a még alvó város érzékcsalódásos. eleven és aprólékos tisztaságú visszatükröződését. A Lánc­híd a víz átlátszóságában vetítette boltozatainak, ívmezőinek és pilléreinek tökéletes képét, a korlát enyhén ívelő vonala tisztán kirajzolódott: a vi­szonylagos szárazság folytán a fenséges folyó talán eddigi legalacsonyabb vízállását szenvedte el a pillér aliazata szinte egv vonalba került a víz fel­színével. Pierre teljesen elmerült e látványban, amikor arca hirtelen megmerevedett, akár egy pénzérme rajzolata, színe pedig olvanná vált. mint a jól ismert lizinkáé. Efcv eidetikus kép hirtelen el­ragadta a valóság minden állandóságát, egyfajta álomba taszította, ostromlott palimpszesztushoz ha­sonlóvá varázsolta öt. Két kezével eltakarta arcát úgv érezte, furcsa téboly keríti hatalmába. A gyöt­rő kén megbabonázta tekintetét, ragacsos csápjai­val megmarkolta a valóság minden fogalmát... Megtisztítani az emléket, olyan erőt tételezett fel amire képtelennek vallotta magát, és a múlt­nak csupán foszlányai törtek át az agyára nehezedő képek áradatából. Az eidetikus kép eav ismert és szeretett arc képét vette fel. egv enyhén hamvas­szőke haí koronázta, szabályos vonású arcé», a bí­borpiros ajkak szép mosolya mögül gvémántke­mény. csillogó fogak tűntek elő. Előző este egy ko­rianderrel fűszerezett ital páráiban Paul elmesélte neki életének néhánv eseményét, tekintetének za­varos. elmosódó fénvében néha meglibben. ami ég, attól ami kihány. Paul arcvonásai már csak szo­morúságot es fáradtságot feleztek ki: Pierre hiába kutatta bennük az árnyékot, nvomát annak a bor­zalmas reménynek, melyet 1alán nézésével keltett. Ivott egv korty italt, és nvakába húzott fejjel egy fagyos csókot kapott, amelyet meghosszabbítottak az emlékek belső hullámai. Ekkor mégértette: mélvséges szükségét érzi annak, hogv kiöntse ke­serűségét. Olyan íze volt. mint az élveteg szomo; rúságnak és a baliós zizegésnek. Abban a dip'.oma­tatársaságban minden a közömbösség vagy a köny­nyű kaland közelgő keresésének elszomorító képét kínálta fel. A közömbösség kétségkívül menedék, hisz az ember ahhoz kötődik, ami felold. Íme. a kulturális tanácsos, arcát rózsaszínű szarkalábak szántiák. azon ügyködik, hogv végigcirógassa a ke­reskedelmi tanácsos kihívó feleségét; íme. a bodo­rított haiú kulturális attasé, foglalkozására nézve tanító, és a kultúra képviselője; ötven-valahány évének magasából próbál elcsábítani egv húsz ta­vaszt megért, friss és szemérmes magyar kis­lányt ... .íme. a konzul gacsos térde, amint éppen súrolja a helvi professzor feleségének vulvae krau­rosisát... Létezne még az első éjszaka joga? Any­nvi bizonyos, hogv Paul ide-oda ténfergett, pohár­tól pohárig bolyongott valamelyik attasé feleségé­nek — akit kezdettől fogva vén szioirtvónak tar­tott — érzéki, egv a'koholtól eltompult szemű, csúf nőszemély őszintén játékos, valamint egv karrierje végén iáró. pedofil férfi ajánlata között. Különbö­ző visszautasításai még ha egv jóindulatú pszicho­analitikus hajlandó is lett volna felismerni ben­nük egv félénk ..nem. de azért.. ."-et. ki tudja, ta­lán diplomáciai következményekkel jártak volna. Paul egyáltalán nem hagvta. hogy elnyelje őt a bujálkodás eme perverz játékaira ingerlő, neszte­len atmoszféra, amelyet természetellenesnek tartott. ..Az ostobáknak átengedett hatalom játéka éppolv múlandó, mint a Duna hidjai alatt tovafolyó víz." A realizmus kötelez: óvakodott attól hogy ezt a gorjdolatot ráköpje az összes ilyen ..politikacsináló" pozíciójára. Nem azért, mintha utolérte volna őt a klimax, életkora eleve kizárt minden ilyen jellegű feltevést. Egyszerűen utálta a hatalomvággyal pá­rosult látszatot. S méginkább azért, mert együtt élt a szeretett lénvek emlékével: rákban meghalt feleségével (T4 N3 Ml — mondanák az orvosok, vagyis a legvégső stádium: Tumor 4. stádium. No­dus 3 fokozat, s hozzá Metasztázis). meg azóta el­ment ..Szerelméével". Miért nem követte őt. ezt az élettől sugárzó asszonyt? P ierre előtt egv bánvászméh kereste a fészek­rakásra alka'mas helyet, átrepülve az egyet­len virágtartót. A város időközben hirtelen megelevenedett: a főleg Zsigulik és trabantok áramlata a hídról leérve három, kígyószerű nyúl­ványra szakadt szét. mintha tarka henger testük örökös perisztaltikus mozgásba lenne zárva; időről időre eev-egv indigó színű autóbusz. duzzasztotta fel a cső alakú szervet — olyan volt. mint. amikor a hüllő nveli el szörnyű zsákmányát. A magányos méh hirtelen abbahagyta a türelmes keresést, és nosztalgikusán eltűnt a folyosó irányában. Pierre eav ideig figyelte cikázó repülését, a picinyke pon­tot. melv végül elolvadt, mintha elnyelte volna a folvó... A folyó közben egyre furcsább lett. ami eddig elkerülte Pierre figyelmét. Figyelte, amint baloldalt egv számára addig átlátszónak tűnt rész közepén valami előbukkan a víz alóli, s ez Pierre megbabonázott tekintete előtt fokozatosan egy vá­ros alakját kezdte felöl teni. A Duna partjai elmo­sódtak. minden forogni kezdett valamilyen szür­ke kavargásban, s közben az egyre újabb meta­morfózisok egymásutánja visszaröpítette Pierre-t' az előző napi estélvhez, és Paul barátja elbeszélésé­rez. Otthrgvta a habokból felbukkant várost, és fejét a szoba felé fordította. Semmi sem változott. Odakint már eltűnt az őrült látomás, a természet pajzán örömet izzadt a nap felhívására. A folvó most vil­lódzott az égitest pazarlón áradó simogatásaitól. Hirtelen szédülés fogta el megkapaszkodott a szo­báia falain körbefutó díszítésben. Leült egy bi»­kútoárnás karosszékbe E mlékek áradata dobolt gyengülő öntudatán: Paul tömör elbeszélése, egv barna lány test­hez simuló ruhában, a Mátyás-templom szó­széke. Huberték újszülöttjének függőbölcsője. Ame­rigo Vespucci. akitől Amerika a nevét kapta. . Mégis, miközben híg tejeskávét töltött magának, sikerült kivonnia magát ezen emlékmorzsák ku­sza vonulata alól életének e különös, zilált pilla­natai alól hogv meggátolja érzéseinek diszhaimó­niáiát. hogv enyhítse a szívét markoló, nyilalló és időről időre felbukkanó fájdalmat, hogv ne hulljon alá a helyrehozhatatlan üregesedés alatt, melv éle­tének szétszórtságaiból alakult ki. Különös asszo­ciációval az erkély méregzöld vasszerkezetét saját sorsával azonosította. A kávé involutív hatást gya­korolt gondolataira, és emetikus hatást gyomrára. Megkönnyebbülten kinézett: a nap fokozatosan egy­re feljebb emelte hatalmas .szemét, és éppen el­tűnni készült az ablak felső keresztléce mögött. Olvadó langyosság lebegett könnyű köd hátán a főváros fölött, ahonnan eljutott hozzá az élet elmo­sódó. elfoithatatlan zaja melv oly annyira .külön­bözött az emberekre alkonyatkor ránehezedő lár­mától Most Paul képe nehezedett nagv erővel tu­datára. Kínzó vágyat érzett, hogv telefonáion neki. Csak e kell mennie, és száz méterrel odébb egy telefonfülke megteremthetné a kapcsolatot. Barát­iának hangja végképp megszabadítaná a süket, lappangó nyugtalanságtól amely úgyszólván ráta­adt lénvének alapjára, s amelv ma hajnalban is rátört. Paul bármiféle magvarázkodás nélkül vár­hatta. Pierre éhes volt. a hűtőszekrényben néhánv süteményt talált. Kivett egvet,. és mohón beleharap­va. fogával tépdesni kezdte. A cukros krém ki­fröccsent. és barnás folyadékkal árasztotta el irat­tárcájának magvar módra kikészített bőrét. Nincs szabadulás, nincs látótérvesztés: égett, mint a li­begő máglya. Végül telefonált, senki sem válaszolt. Amint újra felfelé ment a lépcsőn, hirtelen meglá­tott egv férfit, aki egv lépcsőn mászott fel. szem­ben vele. Megállt. A másik is megállt. Elmosolyo­dott: saját tükörképét látja. Ahogv közelebb lépett az üveghez, nem állhatta meg. hogv bele ne nézzen hasonmása szemébe, nem tud-e kiolvasni valami­lyen üzenetet belőle. Haszontalan próbálkozás. To­vábbsietett a lakása felé. Elszomorodva idézte fel Paul bizalmas szavainak foszlányait: „Vajon az éle­tünk nem olvad-e szét éppolv gyorsan az éjszaká­ban. mint ezek a .nagyvilági' összejövetelek? ... ... Az emberek üres. ízetlen locsogása, amit sokan olyan talpnvalással fogadnak, akár a nektárt..." Szeplőfoiltos arca kigvúlt. Az ilyen jelleggű fo­gadások alkalmával a méltóságteljes, tiszteletet pa­rancsoló magatartás szinte kötelező, ő pedig sza­vainak lármás őszinteségével megszegte' ezt. Egv éjbarna szemű lánv táncolni hívta Pierre-t. Szemét továbbra is barátján nyugtatva, követte partnernő­iét. aki bájosan, finoman vezette őt a bonyolult mahleri adagio ritmusára, amelv különös módon fogékonnyá tette őt a szerelemre. Igv nem is le­pődött meg. amikor a lány szorosan magáh02 húzla őt. Érezte, hogv furcsa damasztruhá.iának anyagán keresztül a lánv mellének felmeredő bimbója a testébe nyomul. Látta, hogv az inkább alacsonf. szőke nő tágra nyitott szemei figyelik őt. s vala­mi homályos felhívást fejeznek ki. Valóban, más­nap tíz órakor kellett találkozniuk. Szavainak látszólagos összefüggéstelenségében Paul még hozzáfűzte: „Ha büszkének kellene len­nem magamra, hogy elviselhessem 'magamat, él­nék-e még vajon?... És milyen törékeny lenne a szerelem!" Arca rettenthetlen maradt, de bánattal árnyékolt szeméből hullámok sugároztak, melyeket azonban csak más szemek voltak kénesek felfogni. Mert a szemeknek megvan a maguk sajátos, egye­dül rájuk jellemző nyelvük. A párok hányavetien imbolyogták az alkalomra előkészített tánctéren. Pierre és Paul pedig szenvtelenül figyelte őket, mindegyikük a saját gondolataival volt elfoglalva. ..Nagv keservesen kiizzadják... Tudós elmé­leteket izzadnak ki a népek boldogulására... Es mégis ..." Paul félbeszakította mondatát, szelíden bámulva barátja bizonytalan, lassan oldódó moso­lyát. „Igen. ezek a jól fogyasztható teóriák a leg­gyakrabban az előző elméletek lepusztulásából jön­nek létre. . ." Pierre a lelke mélvén érezte, hogy ez nem volt egészen pontos, de tartózkodott attól hogv ezt ki is mondja. Barátjának enyhén gúnyos hangja kizökkentette gondolataiból: „Az ideális társadalmaknak ez a sok felvállalója a maguk eoiszteméiével. az emberiség boldogságért! . . ." Ezek voltak az utolszó szavak, aifielyeket Paul mondott. Elvonult a Tangerine Dream „Live enco­re" című számának hullámain, melyek tovavitték őt gondolatai szárnyalásának meg nem érzett borzon­gásába. megélt életeinek áradó zizzenéseibe. a kü­lönböző érzések és élménvek fakadásának bizony­talan ideig tartó virágzásaiba ... Színesztéziák cso­dálatos gazdagsága, a téli ég elpirulása. a szerelem őszi kipárolgása, az északnyugati szél érintése a Margitsziget nyárfasoraiban, a folyó közepén. Ro­zi reszkető ajkainak borzongása, a Szerelem simo­gótása. érintéseinek kimondhatatlanul bársonyos remegése, a szeretet gveneéd szavainak bizalmas susogása. mézédes melódiaía .. . Hamarosan az utolsó szibariták is eltűntek. Pierre köszönt, és egvedül találta magát' a járdán. Még éjszaka volt: keleten alig kivehető halovány szegélv jelezte a hainal ünnepélyes megérkezését. A friss levegő megborzongatta. Hazament aludni egv keveset. A csengő vadul felharsant. . összerezzent, az előszoba ingaórája tíz perc múlva tíz órát mu­tatott. Gyorsan kinyitotta az előszobaajtót. A kulturális attasé feldúlt arca a legrosszabb előér­zetekkel töltötte el Lakkozott haja már vesztett ragyogásából. Feketés árnyékkal keretezett, csil­logó szemeiből arra lehetett következtetni, hogy az é.iiel nem aludt. Ezt morogta: — Paul ... A hang elcsuklott... Ö... ő... Pierre megértette. Az attasé elment. Két nerccel később a fiatal, szőke lánv csengetett. Senki nem nyitott. ajtót. ÁJbeet Sándor fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents