Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

12 Szombat, 1984. május 5.' ŰMIM Az első magyar autó: a Doxa Jean-Paul: Az emlék árnyéka ^Tímmxmmirnm mxd ; (Gebbartd) Bêla festménye: A magyar autógyártás bölcsőjénél (balról jobbra) Bánki Donát. Csonka János. A világ már kész® az autó centenáriumára. Két év múlva. 1986-ban lesz 100 éve. hogy Gottlieb Daimler — 1903-ban. a Makón született és Szegeden tanult Galamb József is járt nála tanulmányútón — útiéra indította a világ első autóját. Az első autó hazánkban Hatschek Béláé volt Budapesten. 1895-bén vásárolta. Az első személygépkocsi Szegeden 1903-ban jelent meg. egv Tarontál varmegyei földbirtokos utazott raita haza. Temesvárra. Az első magyar autó. a Doxa most 80 éves. A magyar gépkocsigyártás tulajdonképpen mindiárt a századforduló körül kezdett. egyéni kezdeményezések során kialakulni. Csonka János volt az első. aki 1904-ben megkezdte a kisautók gyártását. 4 LE-s teljesítmény mellett. Az első évben mindössze három ilyen kisautó került ki a műhelyéből, de egyikük még ugyanabban az évben sikerrel szerepelt az első középeurópai nemzetközi autóversenyen. A hazai gépkocsigyártás mecénásának a Magitar Posta elsőrendűnek bizonyult már akkor, amikor Csonka Jánossal elkészítette az első motoros tricikliket. A hazai postai küldemények gyors, pontos és megbízható szállításának igénye egybeesett azokkal a törekvésekkel. amelyek az itthoni autógyártást kezdték szorgalmazni. Igv a Posta 1904-ben . nemzetközi versenytárgyalást írt ki csoma'gszálIító kocsik szállítására. A versenytárgyalás során 1904. február 13-án nvolc pályázó nyújtott be ajánlatot. köztük két magyar cég: a Magyar Vagon- és Gépgyár Rt és Röek István. E két cée Csóka János tervei alapján készített kocsik szállítására tett piánlatot. A versenytárgyalást Csonka János autói nyerték meg. Csonka János autóiénak moto-*négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses volt. Bosch-féle nagyfeszültségű gyertyagyújtással felszerelve. A hengerek 90 mm-es furattal és 100 mm-es lökettel készültek. kettesével egy-egy tömbbe összefogva. Az antó 3+1 fokozatú sebességváltóval, differenciálművel rendelkezett, de a két hátsó kereket még lánccal hajtották meg. A nagyfeszültségű villamosgyújtás olvan nagy feltűnést keltett, hosv alkalmazhatóságát a transzformátor egvik feltalálója. Bláthv Ottó is kétkedéssel fogadta. Csonka János kezdettől fogva rövid lökettel készítette amtójanak motorjait, és ezzel mintegy fél évszázaddal megelőzte korát. Ottó és Diesel szabadalma után. és Csonka János—Bánki Donát, közös találmányával megvalósítóit porlasztót követően, hamar hódító útjára indult az autó. amely a ma emberének életmódját jelentősen befolyásolja. Az első magyar autót a posta 2000 kilométeres próbaút után vette át. és ezen az «.autón járt Csonka János ismét Szegeden. A próbaút jól sikerült, a kocsi átlaaos sebessége elérte a 26. a maximális sebessége a 36 kilométert óránként A hazai automobilizmus úttörőjének. Csonka János éielútia Szeged Alsóvárosának főutcájából (Földműves, u- 8.) indult. 1852. jan. 22-én. A piaristáknál tanult — nyaranta Versecen németet —. és édesapja (Tsonka Vince) kovácsműhelyében ismerkedett meg a fémekkel, a génekkel, kora vasipari technikáiévalA világ megismerésének vágva azonban tovább vezérelte az ezermester műhelynél, és előbb az Alföld—Fiumei Vasút szegedi főműhelyében, majd a budapesti, fűtőházban vállalt állást. Innen Bécsbe ment. a következőkben Párizsba. Londonba, a fejlett angol ipar tanulmányozása céliából. Külföldi útján értesült arról. hogy a műegyetem gépműhelye pálvázatot hirdetett a vezetői állásra. Több mint 40 pályázó közül a 25 éves Csonka János nyerte el a pályázatot. Elsőnek a gázmotor tökéletesítésével foglalkozott, ezt követte a karburátor, ma.id számos más szabadalom, ő készítette el az első magyar motorkerékpárt és motorcsónakot, továbbá a gázkalapácsot. Első autóját negyedszázadon át használta a Posta. A hazai autózás nagv úttörőié. Csonka János, de mellette meg kell említeni a hőskorból Szám Géza. Hóra Nándor. Fejes Jenő. és Sissovits József nevét. És innen hova vezetett a fejlődés? Hazánkban 1926-ban alig több mint kétezer személvautó futott, és napjainkban több mint egymillió. ezek még mind benzinnel De mit hoz a jövő? Elektromos autót, hidrogénhajtású járművet, propán-bután hajtásút? Ki tudja? Mindenesetre, biztos, hosv a benzintakarékos autóké a jövő. Hosszú a története a magvar ipar hőskorában a Csonka-féle autóknak és motoroknak. Most. ennyit a 80. évfordulóra. BÁTYAI JENŐ M

ilyen üde és tiszta a március végi fény. mely a tél árnyait lerázva magáról, beszűrődött szemhéjai alá. és felébresztette! Pierre öszszébb kuporodott az egy szál gyapjúpléd alatt, hogy ismét megtalálja az álom kábultsagát. De a rosszul behúzott függönyök mögül előtörő napsugár eleven. kéjes ujjal simított végig arcán. Felkelt, elhúzta a függönyt: arcába ömlött a tavaszi nap sugarainak kellemes áradata. Lábainál elnézte a Duna tündéri nyújtózkodását, a víz nyugodt felszínét egyetlen hullám se borzolta. És most először látta meg a még alvó város érzékcsalódásos. eleven és aprólékos tisztaságú visszatükröződését. A Lánchíd a víz átlátszóságában vetítette boltozatainak, ívmezőinek és pilléreinek tökéletes képét, a korlát enyhén ívelő vonala tisztán kirajzolódott: a viszonylagos szárazság folytán a fenséges folyó talán eddigi legalacsonyabb vízállását szenvedte el a pillér aliazata szinte egv vonalba került a víz felszínével. Pierre teljesen elmerült e látványban, amikor arca hirtelen megmerevedett, akár egy pénzérme rajzolata, színe pedig olvanná vált. mint a jól ismert lizinkáé. Efcv eidetikus kép hirtelen elragadta a valóság minden állandóságát, egyfajta álomba taszította, ostromlott palimpszesztushoz hasonlóvá varázsolta öt. Két kezével eltakarta arcát úgv érezte, furcsa téboly keríti hatalmába. A gyötrő kén megbabonázta tekintetét, ragacsos csápjaival megmarkolta a valóság minden fogalmát... Megtisztítani az emléket, olyan erőt tételezett fel amire képtelennek vallotta magát, és a múltnak csupán foszlányai törtek át az agyára nehezedő képek áradatából. Az eidetikus kép eav ismert és szeretett arc képét vette fel. egv enyhén hamvasszőke haí koronázta, szabályos vonású arcé», a bíborpiros ajkak szép mosolya mögül gvémántkemény. csillogó fogak tűntek elő. Előző este egy korianderrel fűszerezett ital páráiban Paul elmesélte neki életének néhánv eseményét, tekintetének zavaros. elmosódó fénvében néha meglibben. ami ég, attól ami kihány. Paul arcvonásai már csak szomorúságot es fáradtságot feleztek ki: Pierre hiába kutatta bennük az árnyékot, nvomát annak a borzalmas reménynek, melyet 1alán nézésével keltett. Ivott egv korty italt, és nvakába húzott fejjel egy fagyos csókot kapott, amelyet meghosszabbítottak az emlékek belső hullámai. Ekkor mégértette: mélvséges szükségét érzi annak, hogv kiöntse keserűségét. Olyan íze volt. mint az élveteg szomo; rúságnak és a baliós zizegésnek. Abban a dip'.omatatársaságban minden a közömbösség vagy a könynyű kaland közelgő keresésének elszomorító képét kínálta fel. A közömbösség kétségkívül menedék, hisz az ember ahhoz kötődik, ami felold. Íme. a kulturális tanácsos, arcát rózsaszínű szarkalábak szántiák. azon ügyködik, hogv végigcirógassa a kereskedelmi tanácsos kihívó feleségét; íme. a bodorított haiú kulturális attasé, foglalkozására nézve tanító, és a kultúra képviselője; ötven-valahány évének magasából próbál elcsábítani egv húsz tavaszt megért, friss és szemérmes magyar kislányt ... .íme. a konzul gacsos térde, amint éppen súrolja a helvi professzor feleségének vulvae kraurosisát... Létezne még az első éjszaka joga? Anynvi bizonyos, hogv Paul ide-oda ténfergett, pohártól pohárig bolyongott valamelyik attasé feleségének — akit kezdettől fogva vén szioirtvónak tartott — érzéki, egv a'koholtól eltompult szemű, csúf nőszemély őszintén játékos, valamint egv karrierje végén iáró. pedofil férfi ajánlata között. Különböző visszautasításai még ha egv jóindulatú pszichoanalitikus hajlandó is lett volna felismerni bennük egv félénk ..nem. de azért.. ."-et. ki tudja, talán diplomáciai következményekkel jártak volna. Paul egyáltalán nem hagvta. hogy elnyelje őt a bujálkodás eme perverz játékaira ingerlő, nesztelen atmoszféra, amelyet természetellenesnek tartott. ..Az ostobáknak átengedett hatalom játéka éppolv múlandó, mint a Duna hidjai alatt tovafolyó víz." A realizmus kötelez: óvakodott attól hogy ezt a gorjdolatot ráköpje az összes ilyen ..politikacsináló" pozíciójára. Nem azért, mintha utolérte volna őt a klimax, életkora eleve kizárt minden ilyen jellegű feltevést. Egyszerűen utálta a hatalomvággyal párosult látszatot. S méginkább azért, mert együtt élt a szeretett lénvek emlékével: rákban meghalt feleségével (T4 N3 Ml — mondanák az orvosok, vagyis a legvégső stádium: Tumor 4. stádium. Nodus 3 fokozat, s hozzá Metasztázis). meg azóta elment ..Szerelméével". Miért nem követte őt. ezt az élettől sugárzó asszonyt? P

ierre előtt egv bánvászméh kereste a fészekrakásra alka'mas helyet, átrepülve az egyetlen virágtartót. A város időközben hirtelen megelevenedett: a főleg Zsigulik és trabantok áramlata a hídról leérve három, kígyószerű nyúlványra szakadt szét. mintha tarka henger testük örökös perisztaltikus mozgásba lenne zárva; időről időre eev-egv indigó színű autóbusz. duzzasztotta fel a cső alakú szervet — olyan volt. mint. amikor a hüllő nveli el szörnyű zsákmányát. A magányos méh hirtelen abbahagyta a türelmes keresést, és nosztalgikusán eltűnt a folyosó irányában. Pierre eav ideig figyelte cikázó repülését, a picinyke pontot. melv végül elolvadt, mintha elnyelte volna a folvó... A folyó közben egyre furcsább lett. ami eddig elkerülte Pierre figyelmét. Figyelte, amint baloldalt egv számára addig átlátszónak tűnt rész közepén valami előbukkan a víz alóli, s ez Pierre megbabonázott tekintete előtt fokozatosan egy város alakját kezdte felöl teni. A Duna partjai elmosódtak. minden forogni kezdett valamilyen szürke kavargásban, s közben az egyre újabb metamorfózisok egymásutánja visszaröpítette Pierre-t' az előző napi estélvhez, és Paul barátja elbeszélésérez. Otthrgvta a habokból felbukkant várost, és fejét a szoba felé fordította. Semmi sem változott. Odakint már eltűnt az őrült látomás, a természet pajzán örömet izzadt a nap felhívására. A folvó most villódzott az égitest pazarlón áradó simogatásaitól. Hirtelen szédülés fogta el megkapaszkodott a szobáia falain körbefutó díszítésben. Leült egy bi»kútoárnás karosszékbe E

mlékek áradata dobolt gyengülő öntudatán: Paul tömör elbeszélése, egv barna lány testhez simuló ruhában, a Mátyás-templom szószéke. Huberték újszülöttjének függőbölcsője. Amerigo Vespucci. akitől Amerika a nevét kapta. . Mégis, miközben híg tejeskávét töltött magának, sikerült kivonnia magát ezen emlékmorzsák kusza vonulata alól életének e különös, zilált pillanatai alól hogv meggátolja érzéseinek diszhaimóniáiát. hogv enyhítse a szívét markoló, nyilalló és időről időre felbukkanó fájdalmat, hogv ne hulljon alá a helyrehozhatatlan üregesedés alatt, melv életének szétszórtságaiból alakult ki. Különös asszociációval az erkély méregzöld vasszerkezetét saját sorsával azonosította. A kávé involutív hatást gyakorolt gondolataira, és emetikus hatást gyomrára. Megkönnyebbülten kinézett: a nap fokozatosan egyre feljebb emelte hatalmas .szemét, és éppen eltűnni készült az ablak felső keresztléce mögött. Olvadó langyosság lebegett könnyű köd hátán a főváros fölött, ahonnan eljutott hozzá az élet elmosódó. elfoithatatlan zaja melv oly annyira .különbözött az emberekre alkonyatkor ránehezedő lármától Most Paul képe nehezedett nagv erővel tudatára. Kínzó vágyat érzett, hogv telefonáion neki. Csak e kell mennie, és száz méterrel odébb egy telefonfülke megteremthetné a kapcsolatot. Barátiának hangja végképp megszabadítaná a süket, lappangó nyugtalanságtól amely úgyszólván rátaadt lénvének alapjára, s amelv ma hajnalban is rátört. Paul bármiféle magvarázkodás nélkül várhatta. Pierre éhes volt. a hűtőszekrényben néhánv süteményt talált. Kivett egvet,. és mohón beleharapva. fogával tépdesni kezdte. A cukros krém kifröccsent. és barnás folyadékkal árasztotta el irattárcájának magvar módra kikészített bőrét. Nincs szabadulás, nincs látótérvesztés: égett, mint a libegő máglya. Végül telefonált, senki sem válaszolt. Amint újra felfelé ment a lépcsőn, hirtelen meglátott egv férfit, aki egv lépcsőn mászott fel. szemben vele. Megállt. A másik is megállt. Elmosolyodott: saját tükörképét látja. Ahogv közelebb lépett az üveghez, nem állhatta meg. hogv bele ne nézzen hasonmása szemébe, nem tud-e kiolvasni valamilyen üzenetet belőle. Haszontalan próbálkozás. Továbbsietett a lakása felé. Elszomorodva idézte fel Paul bizalmas szavainak foszlányait: „Vajon az életünk nem olvad-e szét éppolv gyorsan az éjszakában. mint ezek a .nagyvilági' összejövetelek? ... ... Az emberek üres. ízetlen locsogása, amit sokan olyan talpnvalással fogadnak, akár a nektárt..." Szeplőfoiltos arca kigvúlt. Az ilyen jelleggű fogadások alkalmával a méltóságteljes, tiszteletet parancsoló magatartás szinte kötelező, ő pedig szavainak lármás őszinteségével megszegte' ezt. Egv éjbarna szemű lánv táncolni hívta Pierre-t. Szemét továbbra is barátján nyugtatva, követte partnernőiét. aki bájosan, finoman vezette őt a bonyolult mahleri adagio ritmusára, amelv különös módon fogékonnyá tette őt a szerelemre. Igv nem is lepődött meg. amikor a lány szorosan magáh02 húzla őt. Érezte, hogv furcsa damasztruhá.iának anyagán keresztül a lánv mellének felmeredő bimbója a testébe nyomul. Látta, hogv az inkább alacsonf. szőke nő tágra nyitott szemei figyelik őt. s valami homályos felhívást fejeznek ki. Valóban, másnap tíz órakor kellett találkozniuk. Szavainak látszólagos összefüggéstelenségében Paul még hozzáfűzte: „Ha büszkének kellene lennem magamra, hogy elviselhessem 'magamat, élnék-e még vajon?... És milyen törékeny lenne a szerelem!" Arca rettenthetlen maradt, de bánattal árnyékolt szeméből hullámok sugároztak, melyeket azonban csak más szemek voltak kénesek felfogni. Mert a szemeknek megvan a maguk sajátos, egyedül rájuk jellemző nyelvük. A párok hányavetien imbolyogták az alkalomra előkészített tánctéren. Pierre és Paul pedig szenvtelenül figyelte őket, mindegyikük a saját gondolataival volt elfoglalva. ..Nagv keservesen kiizzadják... Tudós elméleteket izzadnak ki a népek boldogulására... Es mégis ..." Paul félbeszakította mondatát, szelíden bámulva barátja bizonytalan, lassan oldódó mosolyát. „Igen. ezek a jól fogyasztható teóriák a leggyakrabban az előző elméletek lepusztulásából jönnek létre. . ." Pierre a lelke mélvén érezte, hogy ez nem volt egészen pontos, de tartózkodott attól hogv ezt ki is mondja. Barátjának enyhén gúnyos hangja kizökkentette gondolataiból: „Az ideális társadalmaknak ez a sok felvállalója a maguk eoiszteméiével. az emberiség boldogságért! . . ." Ezek voltak az utolszó szavak, aifielyeket Paul mondott. Elvonult a Tangerine Dream „Live encore" című számának hullámain, melyek tovavitték őt gondolatai szárnyalásának meg nem érzett borzongásába. megélt életeinek áradó zizzenéseibe. a különböző érzések és élménvek fakadásának bizonytalan ideig tartó virágzásaiba ... Színesztéziák csodálatos gazdagsága, a téli ég elpirulása. a szerelem őszi kipárolgása, az északnyugati szél érintése a Margitsziget nyárfasoraiban, a folyó közepén. Rozi reszkető ajkainak borzongása, a Szerelem simogótása. érintéseinek kimondhatatlanul bársonyos remegése, a szeretet gveneéd szavainak bizalmas susogása. mézédes melódiaía .. . Hamarosan az utolsó szibariták is eltűntek. Pierre köszönt, és egvedül találta magát' a járdán. Még éjszaka volt: keleten alig kivehető halovány szegélv jelezte a hainal ünnepélyes megérkezését. A friss levegő megborzongatta. Hazament aludni egv keveset. A

csengő vadul felharsant. . összerezzent, az előszoba ingaórája tíz perc múlva tíz órát mutatott. Gyorsan kinyitotta az előszobaajtót. A kulturális attasé feldúlt arca a legrosszabb előérzetekkel töltötte el Lakkozott haja már vesztett ragyogásából. Feketés árnyékkal keretezett, csillogó szemeiből arra lehetett következtetni, hogy az é.iiel nem aludt. Ezt morogta: — Paul ... A hang elcsuklott... Ö... ő... Pierre megértette. Az attasé elment. Két nerccel később a fiatal, szőke lánv csengetett. Senki nem nyitott. ajtót. ÁJbeet Sándor fordítása