Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-08 / 106. szám

8 Kedd, 1984. május 8.' Hamlet: Gálffi László Olyannyira, hogy Esztergályos Karoly tévéfilmjében — melyben pedig a többi színész is ragyogóan szerepelt — amolyan „szupersztár". kétségtelenül mindenki előtt való, igazi főszereplő, Gálffi László. Folyamatosan vonzza a figyelmet, újra és újra kelti az érdeklődést. A pénteki bemutató föltétlenül az Esztergályos—Gálffi kettős második nagy televíziós tettének minősül; Füst Milán IV. Henrikjének emlékezetes. megvilágosító erejű. s színészt fölfedező jelentőségű tévés előadása után ez a második nagy vállalkozásuk is — siker. A dolog jelentőségét aligha kelj magyarázni, önmagaban is roppant művészi felelősség: a világirodalom örökké felső fokú jelzőkkel emlegetett drámájához nyúlni, a mindenkor legvágyottabb színészi feladatot, a Hamlet-szerepet fölvállalni. A tudósok azt mondják, A velencei kalmár után hamarost bemutatták a Globegzínházban a Hamletet is, eszerint nyilván 1601-ben már elkészült vele Shakespeare. Azóta folyvást ott van a világ színpadain. Ki tudná megmondani, hány rendező, hányféleképpen értette? Az bizonyos, hogy minden korban, a világ sokféle változásai közepette, mindig rábukkantak benne az aktuális „üzenetekre". Hamlet mindig csak a neve szerint volt dán királyfi, s szintúgy folyton komolytalannak találtatott a történet időpontjelölése: 12. század. „Hamlet nem dán, nem magyar, és nem királyfi. Hamlet: egy fiú. Hamlet én vagyok, és te vagy" — írja Esztergályos Károly is, a tévés feldolgozás elé. S valóban ezt játszatja el Gálffival: egy fiút. Aki legelsősorban: szorong. A tévében Shakespeare: Hamlet, dán királyfi című drámája nem más, mint a mi századunk végi egyetemes szorongás művészi megfogalmazása. Vádolhatnánk az alkotókat, hogy divatnak hódolnak? Hisz láttunk már elég „hajánáj fogva • előrángatott" szorongásüzenetű darabot, az igaz. Csakhogy: ha van dráma, melyben a főszereplőnek el nem hanyagolható, sajátos vonása a szorongás, akkor a Hamlet kétségtelenül ilyen. Esztergályos nem tett mást, finoman kiemelte ezt a jellemvonást. Mint olyat, amelynek „fogadására" pillanatnyilag a leginkább készek vagyunk, mert divat mutogatni is, vagy sem — valóban szorongunk. Mert fölerősödötten érzékeljük a hamleti kétes helyzetet, hogy „kizökkent az idó", hogy zavarodott, kuszált a világ, hogy fenyegető, rossz hírek járnak, hogy „valami bűzlik Dániában". S helyrehozni? Lehet, apróságokat, Hamlet véghezviheti a boszszút, amint megbizonyosodik az igazságról. Tehetünk ezt-azt. De végtére vele együtt ismerjük a szorongató „Lenni, vagy nem lenni"bizonytalanságot, s ha végső, kissé cinikus érvünk is a „kételkedem, tehát vagyok", legbelül komolyaik, valódiak a félelmeink. Gálffi tényleg „egy fiú" gondolkodó igyekezetét, világmegértési vágyát játszotta ed, életerős hévvel. Egyszersmind e vitális, életre termett ifjú embert belülről visszafogó, tettgátló, apátiába húzó, megmagyarázhatatlan szorongást. Az életigenlés és a minőségi élet lehetetlenségének ellentmondása, ennek a belső konfliktusnak a folytonos érzékeltetése avatta egyedülvalóan fontos szereplővé Hamletjét, mintegy egyszereplős drámává alakítva a Shakespeare-művet. A környezet, Claudius és udvara, Ophelia és Laertes, és mind a többiek — amolyan kellékek-ürügyek. Ebben a fölfogásban nem Claudius az igazi drámai ellenfél, bárha a maga nézőpontjából ugyanúgy igaza van, mint Hamletnek. Csakhogy nem is az a kérdés, kinek van igaza. Nem egyszerűen a bosszút kell véghezvinni, hogy helyreálljon a világrend, s piros pontot kapjon az ember magasabb erkölcse. Ebből a Hamletből a bizonytalan világban, s a bizonytalanság folytonos tudatában élő ember alattomos, modern szorongásai nyúlnak utánunk, erős fogással tartanak, és figyelmeztetően megráznak. Hogy mindezt hogy sikerült elérni? Nehezen magyarázható. Fantasztikusan hatásos jelenetek segítettek. Például Hamlet és a színészek találkozásakor... Haumann Péter a színész király szerepében remekelt: a jelenet során Hamletben, s mind a nézőkben, a színészművészet révén a „sok van, mi csodálatos ..." fölemelő érzése ébredt, egyszersmind. Hamlet szavai nyomán, a kiábrándultság. a célhiány, a „mivégre?"-kételkedés. Az is nehezen írható körül, hogyan lett olyan Shakespearehűen mai a híres monológ. Talán a kezdő sor hanglejtésén múlott a dolog: minden patetikusságot mellőzve, kicsit idegesen, kapkodón tétetett föl a nagy kérdés, mintha a hétköznapi . lótásfutásban megáll egy pillanatra az ember, s csak mikor kimondja, aztán döbben rá: valóban, a tevés-vevésben, a mindig valamire készülődésben. végtére tisztában vagyunk a lényeggel? Lehetne még sok jelenetét kiragadni a filmnek. De nyilván adják még. ismétlik majd ezt is, meg kell nézni. Addig? Talán olvassuk újra a Hamletet. Sulyok Erzsébet Innovációs díjak a Volánnál — Á hölgy állandóan dalra fakad Legyen szabad az olvasó emlékezetébe idéznem áldott emlékezetű és halhatatlan Vanek urat. Rejtő Jenő egyik legpompásabb figuráját Vanek úr, a légióból megszökvén, összeakad bizonyos Laura de Pirelli nevezetű úrhölggyel, kj két meglehetősen előnyös tulajdonsággal rendelkezik: nagy előszeretettel készít olaszos ételeket, és kissé telt, de vonzónak mondott idomokkal bír. Gyorsan kiderül viszont, hogy e két előnyt erőteljesen semlegesíti egy alapos hátrány: a hölgy ugyanis énekel. Sokat és kitartóan. Ügyhogy Vanek űr innen is megszökik, sőt, visszatér a rettegett Idegenlégióba. „Jelentse az őrmesternek" — mondja elszántan a poszt előtt, „hogy én félreismertem magukat. Ez a légió egy kitűnő hely". S midőn figyelmeztetik, hogy őt korábban rendszeresen megfenyítő ^cellatársa is a fogdában van, megkönnyebbülten mondja: nagyon szeretem ezt a Mehárt. Hisz megveri mindig, így a válasz. Vanek úr: „De sohasem énekel. Nagy szó!!'' Fenti, azt hiszem, fölöttébb tanulságos példabeszédet egy igen sokat ígérő címet viselő rádióműsort követő. enyhén deprimált hangulat improvizálta. Ugyanis azt lehetett olvasni a szombati napnál a rádióújságban, a Petőfi-adó programjában: „Bájleíró ábécé. Címszavakban nőkről. Kelemen László ás Szigeti István osszeáUUása. Közreműködik: Liptay Katalin. XXII. 10. rész." Mit tagadjam, az örömtől egyszerűen felragyogtam. (Legalábbis nekem így tetszett.) Igen, hiszen címszavakban, ábécésorrendben női bájakról hallani azért mégsem akármi. Még a mai világban sem. Vagy akkor is, ha az ember már túl van a harmincon és .. „ szóval túl van. Egy-két dolgon. A nőkről különben sem lehet elégszer hallani, sőt! Pláne, ha minél szellemesebben, eredetibben, üdébben „vezetik elő" az ügyet. A téma aztán ilyesmit igazán lehetővé tesz... Ehelyett a következő történt : j-vel — éppen ez a betű volt soron — egy űr (Szigeti István) és egy hölgy (Liptay Katalin) a két nemre vonatkozónak vélt szavakat mondott egymásnak, meglehetősen haloványan a férfiak és a nők közötti kedves évődések stílusát idézve, vagyis egyik a másikat túllicitálni akarván. Például e szavakkal, s emígyen: jégcsap, jellemtelen, jelenség. Satöbbi. Hogy fenti szavakat a nőkön lfívül a zulukafferek lelki életén át a mai mágyar újságírótársadalom komplex vizsgálatáig még igen sok mindenre alkalmazni lehetne, úgy tűnt, nem zavart senkit. Bevallom, engem antul inkább, hogy a „jégcsap" szóra például a Sába királynője című Goídmaríc-operaból hallhattunk egy hosszú-hosszú téatteteS» a jfiüemesre pedig Ponchielli Giocondájibói — s ez igy ment az idők végezetéig. Megfigyeltem: rendszerint hölgyek fakadtak ám dalra, feltehetően azért, mert e ténykedés is bájaik leírásához tartozik. (Azért ennél volna jobb tippem is.) Nem mondom, szépen tették mindezt, de a cím, s a kezdet után szegény hallgató tán mégsem azt a kimondott operai példatárt várta volna, hosszadalmasan és amúgy TIT-alapon. (Persze ügy kell neki, ha még annak akar hinni, amit a szemével lát.) Hogy az egész dolognak mi köze volt a nagy adag erőltetettséggel, stílusosan szólva, torkánál fogva előrángatott címszóillusztrációkkal a kellemetes-szellemes csevelyt képzelő reménykedéshez, amit a műsorcím keltett, nem tudom. Mindenesetre ahhoz szó sem férhet, hogy Vanek urat, ha lehet, még jobban megértem ezután, téngyleg nincs az a spagetti, ami az ilyesmiért kárpótolná az embert Inkább a légió. Megkérdezhetik persze: és a nők? Mindettől függetlenül? „Az egész földkerekségen egyetlen férfi sem ismert egyetlen nőt sem" — ezzel a figyelemre méltó mondattal kezdődött a műsor. Ami azt illeti. hát... lehet. De igyekszünk, kérem. tessék elhinni, igyekszünk. Még ha a hölgy állandóan dalra fakad, akkor is. Domonkos László A 10-es Volán vezetése már 1982. második felében úgy dötött: az ösztönzés érdekében 1983. január 1-től innovációs díjat alapít. Hogyan határozná meg a díj alapításának célját? kérdeztük dr. Kardos János igazgatótól. — Az volt a célunk, hogy ösztönözzük az egyéneket és kollektívákat a vállalati munka eredményességének, hatékonyságának - további növelésére, hogy szorgalmazzuk. meggyorsítsuk a vállalati innovációs tevékenységet. anyagilag is elismerjük a kiemelkedően hasznos, illetve folyamatos szellemi, alkotói tevékenységet. Egyébként az innovációs alap évenkénti összege — a VI. ötéves tervidőszakban —250 ezer forint. A díj pedig három fokozatból áll: az I. 50 ezer. a II. 35 ezer. a III. 20 ezer forint. A díi alapítása óta 16 hónap telt el. s ez idő alatt a vállalatnál megnövekedett az innovációs tevékenység, bebizonyosodott: az új ösztönzési forma elérte célját. Így történt, hogy 1983-ban a beérkezett pályázatok, az innovációs bizottság javaslatának mérlegelése után a vállalat vezetése dr. Sinkó Ferencnének és Just József nénak a vállalati belső érdekeltségi és irányítási rendszer kidolgozásában és továbbfejlesztésében, a vállalati belső önelszámolás korszerűsítésében nyújtott kiemelkedő tevékenységükért a díj II. fokozatát (35 ezer forint); Gát» Gyulának és Deme Mihálynak. azRTS gumifutózó technológia vállalati meghonosításáért. a A májusi Tiszatáj Elsőként Sütő András írásait emeljük ki az új szám szépirodalmi anyagából. A Sikaszói fenyőforgácsok egyik darabja Tamási Aron és f festő Nagy Imre alakját villantja föl. „Harangos tejtestvérek" voltak ők, „együtt húzták a szülőföld két nagyharangját". A másik írás (Azok a pisztrángos napok) valójában fájdalmas utóhang a korábbi híres könyvhöz (Engedjétek hozzám jönni a szavakat), g túlzás nélkül mondhatjuk, mai prózánk legszebb lapjai közé tartozik. Csoóri Sándor, Ágh István, Utassy József, Nagy Gáspár, Szegesi Attila, Géczi János és Marsall László verseit, valamint Bari Károly cigány népköltészeti fordításait olvashatjuk a májusi számban. A 75 éve született Radnóti Miklósra Tandori Dezső esszéjével és két verselemzéssel emlékezik a Tiszatáj. Pomogáts Béla írja a Hetedik eclogáról: a hexameteres formában Radnóti „egyszerre találta meg legsajátabb kifejező eszközét és a klasszikus tradíciók megtartó erejét, amelyre a hazavezérlő nosztalgia és a bensőséges szerelem érzelmi erőforrásai mellett ugyancsak szüksége volt a Láger Heidenau kegyetlen tapasztalatai között". A „bori notesz" másik nagy versét (A Ja recherche.. .) Melczer Tibor elemzi, s a Radnóti műveiben nem egy vonatkozásban tetten érhető Proustélményt, illetve hatást térképezi föl.' Ezt a hatást elsősorban „az emlékezés motivációja" jelzi. S Radnóti híres versében is „emlékké nemesedik minden egykori szépség": „hol van az éj, amikor még szürkebarátot / ittak a fürge barátok a szépszemű karcsú pohár, ból?" Tóth Béla a Hazai Tükörben „az ősködőkből kibontakozó Dombrád" múltját vázolja föl. Mocsár Gábor A meghosszabbítás veszélyei címmel Fekete Gyula Sarkcsillag című könyvéről ín Fekete „észjárásának, logikájának működését" figyeli, s ő maga is meghosszabítja írótársa gondolatait. A magánvállalkozástól a demográfia és a lakáskérdés kapcsolatáig Fekete Gyula nagy témái közül jó néhányról elmondja véleményét Mocsár, s a Sarkcsillagot „töprengő. vívódó, útkereső gondolatokat" tartalmazó könyvnek nevezi. 1930-ban Karinthy Frigyes és Tamási Aron szerencsétlen vitába keveredett. Az Erdélybe látogató Karinthy a Brassói Lapokban azt nyilatkozta, hogy a Helikon Jó folyóirat, de maga az irodalom „tapogatózó", „gyermekkori emlékeket ébresztő". A beszélgetés eme részletére Tamási válaszolt, felháborodásában azonban élesen fogalmazott, a sértettből sértő lett. Réz Pál most Kosztolányi Dezső bölcs (és elfelejtett) cikkét közli. melyben igazságot próbált tenni a haragosok között. A Kosztolányi-Írás kötetben eddig nem jelent meg, kiadását azonban nemcsak ez indokolja. „.. .mindhárom magatartás, irodalomés társadalomszemlélet, megváltozott körülmények között ugyan, de ma is él — írja Réz Pál. — Legkevésbé, persze, a Kosztolányié." A Kelet-európai Nézőben Kiss Ferenc a bolgár kolostorokról kiadott magyar albumról ír. A Kritika rovat élén Grezsa Ferenc írása olvasható Illyés Gyula posztumusz verseskötetéről (A semmi közelit). Kiss Anna új verseit Bakonyi István, a fiatal szegedi költők antológiáját (A hazatérés lehetőségei) Csapody Miklós értékeli. Kenyeres Zoltán két könyvéről (A lélek fényűzéséről és Weöres-interprétáCiójáról) Olasz Sándor, illetve Tüskés Tibor bírálata olvasható. Kis Pintér Imre Füst Milán-monográfiáját Fülöp László, az Így élt sorozat Bem-kötetét (Kovács István munkáját) Annus József mutatja be. A Nobel-díjas Solohovot Tóth Béla búcsúztatja. Kacsó Sándorról, a romániai magyar irodalom két háború közötti nagy alakjáról, a kitűnő emlékiratok szerzőjéről, Ablonczy László írt nekrológot. A májusi számot Várnai László fotografikái illusztrálják. gumifutózó üzem gépeinek berendezéseinek a beszerzéséért. az üzem megindításáért. a megvalósítás során nyújtott kiemelkedő színvonalú tevékenységéért szintén a díj II. fokozatát adományozta. Élő Elemér és Mező István, a díj III. fokozatát (20 ezer forint) kapta a Jugoszláviába és Olaszországba irányuló élőállatszállítások Volán vállalatok között elsökénti megindításáért és az üzleti feltételek a forgalmi technológia. a járműfelépítmény kialakitasában nyújtott kiemelkedő tevékenységükért, illetve az export fokozásában elért jelentős eredményükért. Szintén III. dijat kapott Miklós József és dr. Sávai János: illetve Deme Mihály. Gáti Gyula és Gombos József. Előbbi kettő a vállalati kisvállalkozási formák felkutatásával és bevezetésével kapcsolatos újszerű. kimagasló tevékenységükért utóbbiak az elektronikus taxióra kifejlesztésében nyújtott alkotó közreműködésükért. az üzemszerű gyártás megindításáért. Az idén eddig benvujtott pályázatok közül a vállalaivezetes kettőt fogadott el. A személyforgalmi irányítási rendszer korszerűsítésével kapcsolatos újszerű, kimagasló tevékenységükért Kerényi Gábornak. Sebők Imrének. Kohajda Andrásnak és Nagy Andrásnak az innovációs díj I. fokozatát (50 ezer forint) adományozta. Wábiís Győző. a mikroprocesszoros fékerómérö és vizsgálórendszer kidolgozásával a díj II. fokozatát nverte el. — Lehet, hogy ezek után van akinek ügy tűnik: könynyen bánunk a pénzzel — mondotta a vállalat igazgatója. — Pedig nem így van. Ezekben a szűkös időkben mi is alaposan megfontoljuk, mit mire költünk. De akik többet tesznek, akik kimagasló, a hatékonyságot jelentősen növelő elgondolással, munkával segítik a vállalat boldogulását. azoktól nem sajnáljuk a pénzt És az élet. aa eredményeink azt bizonyítják: megéri. Bizonyság rá. hogy a 10-e® Volán dolgozóinak ió munkáját. eredményeit az utóbbi három évben kétszer Ki' váló Vállalat címmel ismerték ek Izsák András Az l-es és 2-es belvárosi Vöröskereszt szervezésében rendezett véradáson 150-en jelentek meg. A ZÖLDÉRT kirendeltség dolgozói közül 40-en. az IKARUS-nál 70-en, a Medikémiánál 2ü-an. a MAGÉV-nél 20-an. a Szikvízüzemben 20-an adtait vért. A kábelgyárban 137-en, a Nivó Ipari Szövetkezetben 27-en, a Szegedi Háziipari Szövetkezetben 50-en vettek i rés2t a véradáson. Láttam, hogy ... ... belezuhant egy kisfiú a Várkertben az Arany János utca torkolatánál egy csatornaaknába. Sírt. érthetően. hiszen borzasztóan fájhatott a véresre zúzott oldala. Láttam, hogy kicsi ajka reszketett. láttam, hogyan vigasztalta tanárnője. Láttam már régebben azt a járdamenti aknát födél nélkül is. Nemrég valaki — nyilván az aknatulaidonos egyik dolgozója — födelet kanyarított a tátongó üregre. Talán örültem is akkor, most meg bánom, hogv miért nem oróbáltam ki azt a tetőt Lehet, mert elhittem, pontos munkát végzett a ..mester". Nem néztem utána, de hogv csapnivalóra sikeredett, bizonyította a baleset: a födél egysze- I rűen belebillen a gödörbe! J Más aknákat is látok a városban. Függölegesekei és föltétlen életveszélyeseket. Jó néhány biztosíték vagy szerelődobozról hiányzik az ajtó az utcai villanyoszloookon. Vagy görbék. zár nélküliek. A csatorna balesetet okozott — remélem nem súlyosat — viszont félek, hogv ugyanezt nem írhatnám áramütés után. Meg kell előzni föltétlenül. (ács)