Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
8 Szombat, 1984. május 26. ^ W a! Képek a múzeumban Tornyai János: Tanya Egy-egy tájegység nemcsak a geológusok vagy a topográfusok „vadászterülete", hanem a művészeteké is. Itt van például szűkebb környezetünk: a Nagyalföld. A múlt század közepén még alig tudott róla valamit a magyar kultúra. Aztán művészek jöttek, művészek mentek, s több hullámban felfedezték, meghódították ezt a területet is. Az űttörés munkája mindenesetre a müncheni realistákhoz — Pettenkoffenhez, Biharihoz és Deák-Ébnerhez — kapcsolódik, akik egyúttal a Szolnoki Művésztelep szálláscsinálói voltak. Az alföldi vidék mélyenszántóbb emberi, táji feltérképezését mégis az alföldi, vásárhelyi iskola képviselői végezték el. Ha majd nemsokára elkészül az Alföldi Galéria: átfogóbb képet kaphatunk e kollektív teljesítményről. Persze önmagában a vásárhelyi állandó Tornyai János-kiállítás is beszédes, tanulságos. Kiderül itt: a művész úgy volt Munkácsy örököse, hogy közben léptennyomon továbbfejlesztette mestere felfogását. Mégpedig az expreszszionista hevületű táj- és emberlátás felé. Indulatos, zaklatott előadásában, borongos és feltüzelt színeiben egyféle drámai világlátás dokumentálódik, ami elválaszthatatlan a mélyen átélt, reménytelennek ítélt paraszti létformától. De Tornyai egyébként is etikus, érzelmi alapállású alkotó. Az igazi művészetet: „nagy gerjedésnek", „lélekfelhevülésnek" tartja — „a lehető legegyszerűbb köntösben". Az utóbbi nézetet a Tanya című olajfestmény is szépen dokumentálja. Néhány puritán formát és színfoltot látunk: semmi többet. A képen a világoló, fehéres tanya az optikai centrum, noha a világoszöld és az égen levő cadmium sárga is szóhoz jut. Máskülönben fojtott, szomorkás esti hangulatot érzékelünk, mindenféle drámaiság nélkül. Mint ahogy a szokatlanul fegyelmezett, nagyvonalú előadás is meglepi a nézőt. Ritka Tornyai-kép. Mert az átlagosnál is feszesebb, kiegyensúlyozottabb az előadás. Ennek ellenére dekoncentrált komponálással, rafinált színkontrasztokkal találkozhatunk. Az egyszerűség tehát nem jelent igénytelenséget, eszköztelenséget. Tornyaival szólva inkább arról v«n szó, hogy: „a lényeget többre becsülöm az apró-cseprő igazságoknál..." SZUROMI PAL Polner Zoltán A csönd árnyéka Hajnalokkal átvilágított Európagalaxis. történelmi sóhaj: talán az örök Velence kék kőzete roppan vagv babák hüppögő hangiát hallanám? Mi ez a szívemen is átszivárgó, lágy neszezés sugárzó csillagok alatt, egvmást lökdöső rémület dideregne itt vagv betonban vergődő madarak? Mintha a sütkérező növénvi zöldben tenger morailana vagv talán lovak tipródnak a szélben, hogv a nap időtlen karámjából végre szabaduljanak? Hallgatózom. Csak a vér zaia a forró aortákban. Rezdületlen csönd az ég: és mégis mintha a hattyúként elúszó akácok is gyökerükig sejtenék piros rózsákkal megállított halottasmenet az idő. siratóasszonyok az évek. a napok. Uram. gondolkoztasd. a lét törvényhozóit és ne kopogi fekete variakkal sötét koporsókon, vak kocsmákkal ne alázz férfiakat, nőket. Lásd a csorduló, mézsűrü álom a termő gyümölcsfákban már megriad. Vérrel megjelölt emberi faiunk lézeridőben. Roncsolódik a lélek és a dzsungelek mélvéről kicsap merészen a virágokig lopózó szenvedés. Aitók lengenek vagv madártoll ütődik? Honnan ez a zal itt éjek éjjelén? Jai. mit tehetek értelek én virágok, ti hószakadásban sok méltó remény? Micsoda fondor csönd ez. Teleaggatva evászlobogókkal a súlyos levegő. Eleven kínomra vétkesek haragja ne uszítson több violás temetőt má--. mert pusztul a szándék es vele pusztul a szivárványos, gvönyörű indulat. Dögevő felhők alatt a margarétás mezők könnyei még meddig hulljanak? Vetkőzőszám „Mulatóban nó(k) meztelenre vetkőzéséből állló műsorszám" — így határozza meg a fogalmat az Értelmező Kéziszótár. Amikor a hatvanas évek közepén sok előítélet sikeres leküzdésével az effajta műsorszámok hazánkban is valódi polgárjogot nyertek, a szegediek is strip-tease-nek örülhettek a Szeged-bárban. Előadóját — természetesen művésznéven — Irma te édesnek hívták az akkoriban divatos musical után. A jobban értesültek szerint Irma civilben, vagyis nappal a borforgalmi vállalat, ill. a Dél-alföldi Pincegazdaság dolgozója volt, és sok hasonló korú adminisztratív munkaerővel szemben, ő becsületes nyíltsággal, hivatalosan vállalta azt a Szerepet, feladatot, amelyről a száraz képzelet egy praktikus lakberendezési tárgyat juttat eszünkbe: a fotelágyat, ami nem más, mint nappal szék, éjjel ágy. A műsorszámnak mondanivalója is volt, csalódást, elkeseredést, percek alatt egész sorsot, életet vetkőzött el Irma a bár parkettjén. Először, két ruhadarab kényszeredetten hanyag hajigálása között, mohón húzott a kellék-Tőr leyböl, szinte vedelt, és csak a legvégén, valljuk meg, erősen ittasan, már-már énidegen állapotban vetkőzte le magát a szó szoros értelmében az asztal alá, a sárga földig. Bezzeg manapság a szexuális álfelszabadultság vagy álszexuális felszabadultság tarka korszakában ez az akkor forradalmi merészségű műsorszám semmiféle port sem verne fel; napjainkban a „csak tizennyolc éven felülieknek" tiltott-gyümölcs-varázsa szinte ismeretlen már, idestova az egész hazai és nemzetközi film- és színházi világ legnemesebb szervei is minden erőltetett koreográfa, ok és cél nélkül, csak úgy, nyitott könyvként tárulnak elénk korhatár nélkül. Humoristáink és mora listáink kedvenc, kiapadhatatlan témája lett a délegyházi tó, lassan izgató antinudizmusról álmodnak a kamaszok, és némi nosztalgiától elandalodva azok az őszinte felnőttek. akik suta szemérmességgel merik vállalni a begyepesedett álszentség vádját. 6Őt, talán szemérmetlenül tükörbe néznek meztelen önmagukkal és a látványnak a lehetőségekhez képest elfogulatlan szemlélése után meggszületik bennük a szomorú elhatározás: ezt mégsem kellene, nem kell, nem szabad közszemlére tenni. Véget nem érőn töprenghetnénk, hogy mit szabad és mit nem, mi nem volna szabad, amit mégis megteszünk, fölveszünk és levetünk. A megfoghatatlan, ún. jó ízlés, a gyanús hagyománytisztelet, a másképpen gyanús ál-polgárbotránkoztatás érveinek kuszaságában újból és újból előbukkan egy kérdés: hol? Vagy mindegy lenne, hol mit teszünk, hol veszünk le magunkról valamit, és hol fel? Irma idejében, aki befizetett a Szeged-bár műsorára, tudta, mi vár rá, mire számíthat, éppúgy, mint — durván bicegő hasonlattal élve — a nyilvános illemhelyeken sem érhet több-' nyire meglepetés. Nem árulnak zsákbamacskát. Ha az ember a pihenőnapon a szabad idő eltöltésének azt a kispolgárian tunya módját választja, hogy úszás, futás, kocogás, break dance, hobbikert-művelés helyett a tavaszi napsütésben a Virág cukrászda dicséretes rugalmassággal már áprilisban üzemelő toraszán kávé mellett napfürdót vegyek, rr.in-. den izgalom nélkül lép át a teraszt elhatároló virágtartók között. Hiszen nem érheti meglepetés. Nagyjából hasonló céllal ücsörögnek az áprilisi napsütésben a vendégek, a kutyák szabályszerűen parkolnak a teraszon kívül, a kisasszonyok a szezonnak megfelelő formában, taktikailag átgondolt, megfontolt lassúsággal szolgálnak fel, fiatal párok olvadó fagylaltjuk fölött jelentőségteljesen nézik egymást, idősebb hölgyek arcán olvad a festék, miközben az árakról sopánkodnak, és hosszabb-rövidebb történeteket mesélnek az asztalok között ádázul szaladgáló unokákról, az urak a helyi futballhelyzetet, majd átfogóan a világfutballt vitatják meg. s közben jóleső ingerek jelentkeznek a közelgő vasárnapi ebéd puszta gondolatától is. A teenagerek némán, illedelmesen, fülhallgatón keresztül hallgatják Komjáthyt Colával. A kép megszokott, nyugtatóan álmos, majdhogynem unalmas. A meglepetés fgy kétszeres erővel hat. Az egyik asztalhoz többtagú társaság telepedik. Látszólag itt sem számíthatunk semmi rendkívülire. amíg az egvik férfi vetkőzni nem kezd. Először csak férfias hasát láthatjuk a nadrág és a felhúzott ing közötti sávban, azután szertartásos tempóban kibújik ingéből, mellel a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat homlokzata felé, arccal a napnak. Mi, felöltözöttek, lelki fülünkkel a nagy mutatványt jelző dobpergést halljuk, néhányan tétován gombjaikat keresik, sokakban felmerül a kérdé«: vetkőzzenek vagy menjenek; ne vetkőzzenek, és ezek után mégis maradjanak, netán siessenek haza, öltözzenek nyári estélyibe és nézzék meg, nyitva-e a SZUE. Elvégre Szeged nemcsak fesztivál-, de fi.rdővárr*» is. A napimádó úr, aki a meglepelestszerezte. unottan sütkérezik tovább, nyilván nincs melege, mert nadrágja, meglazított derékszíjjal ugyan, de fennmaradt. A közelgő igazi nyárra és a várhatóan — remélhetőleg — nagy idegenforgalomra gondolva javasolnia kellene a vendéglátóipari vállalatnak. vagy akár a Hungarhotelsnek, hogy néhány egységet, például a Virágot, minősítsék át nappal strand, éjjel cukrászdává, ahol a vendégek fürdőruhában és papucsban napozhatnának, igazán kulturált körülmények között, a fürdőváros szívében, a felszolgáló kisasszonyok pedig a kávé árában bennefoglalt Fabulon-naptejet kínálnának — természetesen bikiniben, ami ellen a feltétlen nudizmus hívei minden bizonnval felemelnék tiltakozó szavukat. HALASZ ESZTER L5di Ferenc Bolyongás Míg aludtál, a házból kiosontam, mint aki saiát énjétől szökik s nem iut tovább, csak áll a hült romokban s leltárt csinál az utqlsó szögig. 5- & Jártam pedig a csillagoknak útján s voltam alul. a gyehenna tüzén. A gvarló isten sok áldása hullt rám és megátkozott édes. ió szülém. A fekhely, ami testemtől meleg, kilétem titkát nem nevezte meg. hogv Krisztussal vagv Luciferrel háltál. Látod, nem mentem éjfélig se messze, csak megbújtam a csontszárnyú magánynál, hogy megtalálja, ha karod még keresne. Sass Ervin S. töpreng voltál-e több hideg szónál királvodhoz hogvan szóltál szót a szóhoz odakötve devisnótákat pörögve bolond hittel hoov ez a rend te vagv alul ő mindig fent „Rómáról jut eszembe.. 40. Az aranycsinálás receptje A régi római házaknak az oszlopokkal körülvett. díszes virágoskert volt a legimpozánsabb része. benne szökőkutakkal és halastavakkal. Természetesen nem mindenki lakott ilyen házban. A természet nvúitotta előnyöket is igyekeztek kihasználni. ezért a házak legtöbbször úgy épültek, hogv szén természeti táira nézzenek. Horatius római költő már arról panaszkodik, hogv a házak építésénél magát a tengert is hátraszorítják. (Ezt a régi római szokást a tehetős olasz családok most is követik.) Róma ma is sok virágoskerttel, parkkal, örökzöld növénnyel dicsekedhet. A város szívében, a Viktor Emánuel-park közepén állt a XVII. században egy pompás palota, amelynek gazdáját Palombara márkinak hívták. Ma már a palota nincs meg. sőt a helyén naponta nyüzsgő, forgalmas piac van. de az épület kapuja megmaradt a parknak, a piacteret körülvevő kőfalába ágyazva. Bárki mérhetetlen kincset szerezhet, ha a kapu titkos írását elolvassa, rejtjeleit megfejti. Nem egyébről van benne szó. mint az aranycsinálás receptjéről. Azt mondják, hogv Palombara márki egv napon régi könyveiben misztikus írásielekre bukkant. titokzatos asztrológiai rajzokra, amelyeket kora tudósai se tudtak megfejteni, csupán annyit okoskodtak ki belőlük, hogy az aranycsinálás titkát reitik. Amikor a márki látta, hogy minden fáradság hiábavaló, és az írás megfejtése teljesíthetetlen kívánság marad, a receptet hatalmas márványtáblába vésette, és azt a palotáját körülvevő park kerítése egvik bejárata fölött helyeztette el. abban reménykedve, hogy a véletlen majd segítségére siet. Ki tudia. talán valamelyik járókelő megfejti a titok kulcsát? A régi. kúszónövényekkel teli kőkaput a Viktor Emánuel téren most Bűvös kapunak (Porta Magica) hívják. Fölötte a Palombara-címer és a kabalisztikus írás. jobbrólbalról pedig egy-egy csukott szemű kőmonstrum látható. A felirat 1680 óta várja, hogy valaki megfejtse. A Rómába menő. aranyat csinálni szándékozó turisták a kaput könnyen megtalálják, ha tudják, hogv a Viktor Emánuel tér közepén van egv régi kűtrom a III. századból. A Porta Magica a kút északi oldalával szemben található. Én a kapu fölött látható jeleket sehogy se tudtam megfejteni, de mindenkinek jó szerencsét kívánok! TIMARNÉ MAKKAR ERZSÉBET