Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-22 / 118. szám

8 Kedd, 1984. május 22. Szordínó Bizony, megfésült viták zajlanak, vagy inkább — mint csöndes csermelyek, zordon hegyek-völgyek, zúgó erdők között — csordogál­nak. önkényesen kapcsolha­tó össze néhány, a hét tévé­műsoraira visszagondolva. Karinthy Ferenc Szellem­idézés című darabjának Ka­rinthy Márton-rendezte be­mutatója kapcsán maga a rendező idézi föl azt a kel­lemetes feleselgetést, ami író e« kritikusok között mindig is megesett, valahányszor színházban játszották a szín­művet. Azzal, hogy a műsor­lapban fölemlegeti az író (Karinthy Ferenc) fölszólí­tását, ne gondoljunk kulcs­drámára, mert „egy dráma alakjai vagy a maguk lábán állnak meg, vagy sehogy...'' Nos, a kritikusoknak ki­váló kiindulási pontot szol­gáltat ez az írói óhaj a bí­rálathoz, sose nem is hagy­ják ki: milyen igaz, de hát nincs mód eldönteni, hogy a Szellemidézés szereplői valóban megállnak-e a sa­ját lábukon. Mert a képtelen kívánságnak — hogy tudni­illik ne gondoljunk rá, ez a mű Karinthy Ferenc édes­apjáról, Karinthy Frigyesről szól — lehetetlenség eleget tenni. Azon egyszerű oknál fogva, hogy szimpla fölszó­lításra bájos amnéziában szenvedni. A dolgot tudjuk, nem feledhetjük, belegondol­juk a darabba. Ha most jöt­tünk volna mondjuk a Fü­löp-szigetekről, akkor meg nem egyszerűen azért lenne „problémás" számunkra a színdarab, mert nem ismer­nénk a Karinthy-familiáris viszonyokat, hanem azért, mert hozzá se tudnánk sza­golni ehhez a jellegzetesen Közép-Kelet-Európához, melynek kultúrája, szellemi­sége. tragédiái és komédiái ott zsúfolódnak a novellából és emlékező esszékből írt drámában. És alighanem ez az értéke — érdekessége számunkra. A Szellemidézésben olyan eleven életképek vannak egy meghatározott korról és embereiről, amelyek mindig vonzzák figyelmünket. Frap­páns, szellemes dialógusok­ból és helyzetekből ismer­szik a sajátosan pesti pol­gári miliő, benne az európai kultúra emberei, tehetségük­kel, esettségükkel, szellemi és hétköznapi vergődéseik­kel — a háború köréjük fonódó gyűrűjében. Karinthy Márton rendezé­sében is ezek az életképek a legjobban megoldottak. Érezhetően azért is fordí­tott külön figyelmet rájuk, mert az volt a szándéka, hogy amennyire lehet kí­vülről, a megismerés és a megértés igényével szemlél­je-szemléltesse a múlt-vilá­got Az unokák nézőpontjá­ból. A megoldást abban vélte föllelni, hogy a darab­beli író, Donáti Sándor idő­sebb fiának, Dezsőnek az alakját kiemelte az epizód­szereplők közül. Nyilván a távolságteremtő szándék munkálta ki azt a rendezői fogást, hogy az ideggyenge fiú sűrűn sétálva föl-alá, a lakás homályos zugaiból vá­ratlanul előbukkanva, ne­künk mondta énközpontú monológjait. Azt mondhatni, hatástalanul. A darab ugyanis nem „rendeződött át" oly mértékben, hogy ez a Dezső lehetett volna a fő­szereplője. Bizony benne maradt a meglehetősen erő­szakolt konfliktus, Donáti Sándor belső drámája, a napi apró-cseprőre elfecsé­relt tehetség önvádló elége­detlensége, AjneJy kon^iktus azért erőszakólt mért mint mondám, nem tudjuk feled­ni, hogy Karinthy Frigyes zseniális életművet hagyott ránk. Drámai konfliktussá növeszteni — meglehet való­ságos — elégedetlenségeit, melyek egyébként minden nagy művészre jellemzők, ez ebben a darabban a lóláb, ami kilóg. A drámaszerkesz­tői igyekezet mesterkedése. A rendezői igyekezeté pedig: az ennek jótékony homályo­sítására való törekvés (De­zső alakjának kiemelésével). Így állt elő a „több lólá­bas", kissé zavaros tévé­adaptáció — több jó részlet­megoldás és több jó színészi teljesítmény ellenére. De hát a Szellemidézéssel kap­csolatos kritikai megjegyzé­sek — voltak, s lesznek — amolyan szolid, halk dör­mögések, végtére zseniről, jó író, tehetséges rendező beszél. Mint ahogy amolyan csön­des jószándékkal folyik a purparlé mostanában a te­hetség dolgáról. Az ország­gyűlésen kezdte Király Ist­ván ... A múlt héten rípor­tázs volt róla a Stúdió '84­ben, s kerekasztaltéma lett a Pedagógusok fórumán. A népesedési problémákról meg a Tudósklub vendégei beszél­gettek nemrégiben. Mindezek hogy jönnek egy lapra? Magamnak se tudom precízen indokolni. Homá­lyos rossz érzés bujkál ben­nem; lapokat olvasva, tévét nézve — meg a való életün­ket, olyan benyomásom tá­mad rendre, hogy szoronga­tóan szordínós, jól fésült be­szélgetéseink, „vitáink" van­nak mostanában, életbe vá­góan fontos dolgokról... Ta­lán nem pontosan tudjuk, mi most az életbe vágó jelen­tőségű? - • « II •- C. - — —\ . Sulyok Erzsébet Madame Chauchat teste Ömóndhataflan kár. aho­gvan közhellyé kopnak leg­negyőbb költóirik-iróink bi­zonyos sorai. írásrészletei. 'Példákat hosszú lenne idéz­getni. de fölösleges is: le­gyen elég most mindössze a József Attila által megéne­kelt Thomas Marín-üdvöz­lésre utalni, s benne érre a rövidke részletre: ..... ahogy Hans Castorp Madame Chauchat testén, hadd lás­sunk át magunkon ez es­tén." Ekét sor, mint annyi más hasonló József Attila-i gondolat is: páratlan tö­mörségében beláthatatlan mélységeket érzékeltetni tu­dó. önmagunkon — saját személyiségünktől a világ­egyetemig — átlátni: talán a legplasztikusabb megfogal­mazása Thomas Mann mű­vészetének. s ezén belül ama csodálatos alkotásának, amélynek A varázshegy a címe. s amelyet két héten át négy folytatásban sogárzott a Kossuth-adó. A rádióváltozatot rendező Török Tamás vallomása szerint .különösen szívszorí­tó föladat... az évszázad ta­lán leggazdagabb, legegye­temesebb gondolatívű és legnagyobb hatású széppró­zai teljesítményének" földol­gozása. Hogy ez a rokon­szenves alkotói kezdő lépés mennyire igaz is. akkor ért­hető meg igazán, ha az em­ber — mondjuk két Va­rázsheev-részlet között — tízegynéhány év után ismét előveszi a regényt, és meg­merül benne. Az élmény egy­szerűen lenyűgöző. Mit tehet ilyen esetben a rádió? Hi­szen maidnem biztos, hogv mindazok, akik a rádiós ftd*Ot*aoóái akárcsak egyet­len (egy-másfél órányi hoez­szúságú) darabot is meghall­gattak. később e sorok írójá­hoz hasonlóan belemerültek a könyvbe, amit pedig sem könnyed strandfürdői kötet­ként, sem pedig nekibuz­dult elméleti tanulmány­boncolgatással nem lehet ol­vasni. S így a rádióban hallható, szükségszerűen tö­mörített részletek legföljebb ha a katalizátor szerepét tölthetik be. Török Tamás — gondo­lom. a művet rádióra alkal­mazó Zeley Lászlóval eavtitt — ezen a műfaji gondon úgy segített, hogv tökélete­sen megvalósította hitvallá­sát, miszerint a rendezés mindenekelőtt olvasástudo­mány. az olvasás jól alkal­mazott művészete. ,.Az én látomásom", írja „csupán annyi volt, hogy a fogalommá rögződött Varázshegv-figu­rák a manni látásmódhoz minél hívebben válianak va­lóságossá, öltsenek testet, képzeletünk szférájából, ha nem is teljesen földöniárók­ká átvarázsolódva. mégis éles. hegvi megvilágítás­ban." Vajon kell-e több en­nél. kérdezhetnénk Az éles. metsző hegví le­vegő, vagyis ama bizonyos látásmód egésze — e gran­diózus vállalkozás legna­gyobb dicsérete — végig ér­ződött. olykor szinte áradt kifelé a hangszóróból. Wag­ner-muzsikával. és kiváló Mensaros László-i narráció­val együtt. Általában a rá­diós Varázshegv-alakok rit­ka akusztikai telitalálatok­nak bizonyultak: Gáti Jó­zsef Behrens tanácsosa épp­úgy. mint Pa-pp Zoltán Set­tembrinije vagy Márton András Naphtája. Nekem mégis a Dunai Tamás-féle Hans Castorp tetszett leg jobban. Nemcsak azért, mert időnként zseniális hanghor­dozással volt képes érzékel­tetni ..az élet féltett gyerme­kének" bájosan polgári lé­nyét, és pedagógiai „terep­nek" roppantul alkalmas személyiségét, s még csak nem is azért mert rádió­színházi bravúrnak számí­tott. ahogvan (akárcsak a regényben) franciául vallott szerelmet Madame Chau­chatnak (úgy, hogv egysze­rűen nem lehetett nem ér­teni) a világirodalom egvik legvarázslatosabb szerelmi jelenetében. Dunai úgv volt Castorp. ahogyan Kovács Nóra (persze jóval rövidebb időtartamú szereplése alatt) Clawdia Chauchat: átláthat­tunk testükön, ezen keresz­tül önmagunkon egy nagy író télies világképi univer­zumán, s mindezekkel egvütt az egész mindenségen is. Szuverén, öntörvényű, a rádiószínház műfa Iában az adaptációk között akár mée úttörő jelentőségűnek is ne­vezhető produkciót hallhat­tunk négyszer egvmás után az elmúlt két hétben. Aho­gyan Madame Chauchat. a kiálló pofacsontú tatár szép­ség teste megvilágosodott a varázshegvre föl zarándokolt, és ott gyökeresen megválto­zó polgárfiú előtt, úgy állt elénk ®gv bámulatos műal­kotás ezzel egyenértékű akusztikai változata. Befeje­zés helyett: ilyesmit csak megköszönni lehet. Domonkos László Érettségiző gimnazisták, szakközépiskolások Hétfőn, tegnap, az ország középiskoláiban megkezdőd­tek a két napig tartó közös érettségi-felvételi vizsgák. Matematikából több mint 18 ezer, fizikából mintegy 13 ezer, biológiából csaknem 8 ezer, kémiából 2900 fiatal írja dolgozatát A szakkö­zépiskolákban csak a főisko­lára jelentkezettek számára szerveztek összevont érett­ségi-felvételi vizsgát és ott, ahol azt legalább 15 tanuló kérte. Így az idén összesen 1600 szakközépiskolás tesz a falvételi vizsgával összevont érettségit A gimnáziumok nappali tagozatán idén csaknem 22 ezer, a szakközépiskolák nap­pali tagozatán majd 27 ezer tanuló ad számot a négy éven at tanultakról. A gim­náziumban érettségizők egy idegen nyelvből és három kötelező tárgyból — magyar nyelv és irodalom, történe­lem, matematika — adtak számot tudásukról. Ötödik­ként olyan fakultatív tár­gyat — például fizikát, ké­miát. biológiát — kellett vá­lasztaniuk a diákoknak, ame­lyet a harmadik és negye­dik osztályban tanultak. A szakközépiskolások írásban és szóban vizsgáztak magyar nyelv és irodalomból, csak szóban történelemből. Szak­tól függően kötelező vizsga­anyag lehetett a matemati­ka, a biológia, a fizika, vagy más tantárgy. Minden szak­középiskolásnak érettségiz­nie kellett a szakmai elmé­leti tantárgyból és a gya­korlatból. Azok a gimnazisták, akik a gyakorlati fakultatív tan­tárgyak valamelyikét nagy óraszámban tanulták, záró­vizsgát tehettek. Erre az érettségin is módjuk nyílott, ám, ha valaki nem élt ezzel a lehetőséggel, az érettségit kővető két éven belül záró­vizsgázhat Gimnáziumi érettségi, Il­letve szakközépiskolai érett­ségi-képesítő bizonyítványt azok kapnak, akik minden tárgyból megfeleltek a kö­vetelményeknek. A szak­munkásképzést folytató szakközépiskolákban kapott érettségi-képesítő bizonyít­vány szakmunkásállások be­töltésére, a középfokú szak­képzést folytató szakok bi­zonyítványa pedig középfo­kú szakmai képzettséget igénylő munkák végzésére képesít. A felsőoktatási intézmé­nyekbe pályázó végzős gim­nazisták felvételi eredmé­nyeibe a magyar nyelv és irodalomból, a matematiká­ból, a történelemből, egy ide­gen nyelvből, a fizikából, e biológiából, vagy a kémia, a földrajz és egy további idegen nyelv valamelyikéből a harmadik és negyedik osz­tály végén szerzett ^rdernji­gyeket beszámítják.' A szakközépiskolákból je­lentkezőknél a magyar nyelv­és irodalomból, a matema­tikából. a történelemből és az intézmény képzési irá­nyának megfelelő tantár­gyakból a harmadik, negye­dik osztály végén szerzett érdemjegyekből alakítják ki az eredményt. A 12, tanév végi osztályzat alapján hál­ván pontot vihetnek a tanu­lók a középiskolából. A fel­vételi vizsgán is hatvan pont szerezhető; ebből 15—15 a két felvételi tárgy Írásbeli vizsgáján. Himosz — Dorottya Az ógörög szó — „mimos" — utánzót, az emberi vi­szonyokat, jellemeket ábrá­zoló színészt jelent, latinos formája — „mimus" — pe­dig ókori népi bohózatot, il­letve ilyenben szereplő, még pantomimet is előadó szí­nészt, sőt, még a drámai költészet egyik prózai nemét is, amely hű utánzása a kü­lönféle szenvedélyeknek, in­dulatoknak. E talán hossza­dalmas, de talán elkerülhe­tetlen szómagyarázat után le­het érthető, ha egy mai ama­tőr színpad a Mimosz nevet viseli, elnevezése többszö­rös értelemben jelent profilt és sajátos hitvallást, utalva a csoport alapvető ábrázolá­si föladataira is. A Volán 10-es számú Vál­lalat és a DÉLÉP munkás­színpada a Mimosz, harma­dik éve létezik, s a vezető­rendező, Tóth Gyula szavai szerint nincs is más célja, mint alapvetően vidám mű­veket előadva, örömet, gond­talan időtöltést biztosítani munkában megfáradt embe­reknek. A cél szép, de a Mi­mosz színpad esetében ennél többről is szó van. Egyszer­re foglalkoztatnak fiatal, te­hetséges munkásokat, és propagálnak olyan, a fenti repertoárstílusba illő műve­ket is. melyeket, megismerni másképp is lenne módja kö­zönségüknek. Ilven darab Csokonai Vitéz Mihály Do­rottya című, eredetileg „fur­csa vitézi versezetnek" ne­vezett komikus eposza amelyet előadásukban szom­baton este a Juhász Gyula Művelődési Központban levő Volán-klubban láthattunk. Előre bocsátandó: nem az eredeti, még csak nem is egy. az amatőr színpadi elő­adásmódhoz igazított Doroty­tva került a nézők elé. Ha­nem a jő néhány evvel ko­rábban a debreceni színház­ban bemutatott Tarnay— Cser-féle musicalváltozat, amelyet a valamikori Mi­nerva Színpad is játszott an­nak idején. Ezt a Dorottyát a Mimosz színpad mostani produkciója úgy vette elő, hogy egyrészt „visszaprózá­sította" a darabot, másrészt a, rendező Tóth Gyula né­hány eredeti ötlettel föl is dúsította a művet — s ez az előadás így egyszerre vált az amatőr színpadot minősítő észrevételek és a Dorottya lehetséges színpadi megva­lósításainak foglalatává. öst világirodalmi műfaj­hoz kapcsolódik Csokonai Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című vígeposza. A régi iskoladrá­mák, a népies farsangi vér.­lánvcsúíolók és a debreceni kollégium hagyományosan vaskos-izes tréfái nyújtottak alapot az aggszüzek lázadá­sának könnyed és eleven ábrázolásához, amelyet a Mimosz nagyrészt hagyomá­nyos eszközökkel, bár olykor egy sajátosan „szavalókóru­sos" hangvételt is tükröző színpadi formációban való­sított meg. Az előadás leg­jobb percei azok voltak, amikor a rendezés teljesen szabadjára engedte az ama­tőröknél olyannyira kívána­tos önfeledt-játékos előadás­módot, s e percek (például Hímes karneválherceg meg­jelenései) szerencsésen eg\ ­beestek a mű harsányabb részleteivel Külön érdemes megemlíteni a sötétben Cso­konai verseibe „átúszó" be­fejezést, amely nemcsak hangulatosnak, de megkom­ponáltságában igen eredeti­nek, hatásosnak is tűnt. A szereplők közül az Orsolyát alakító Raffai Sarolta, to­vábbá a karnevál herceget játszó Nagy Mihály említhe­tő elsősorban, a többiek fi a műkedvelői teljesítmények szokásos hiányosságai és időnkénti erényei jellemez­ték. Ám gyanítható: ennél a Mimosz-produkciónál sem ez utóbbi szempont * dönű5. Hanem az időnkénti nyílt­színi tapsok, a derű a néző­téren, és a boldog, önfeledt szórakozás-szórakoztatás té­nye. Vagyis. ha ugy tetszik, a betöltött funkció maga D. L. Vízi tragédia Az. elmúlt hét végén, va­sárnap délután 6 órakor két­ségbeesett szülők jelentkez­tek — segítséget kérve — a szegedi rendőrkapitányságon, bejelentve egyben, hogy nyoma veszett 7 éves kis­fiúknak és vele egy idős játszótársának. Aznap Újsze­geden, Traktor utcai kis­kertjükben tartózkodtak, amikor észrevették a két gyermek eltűnését. Hiába igyekeztek megtalálni őket. A rendőrség rögtőn nagy erőket mozgósított a kisfiúk felkutatására. Még vasárnap I éjszaka sikerült rájuk talál­ni a Maros — a kerthez nem messzire levő holt ágá­nak vizében: de már a kis Szabó Péter Pái és Erős Ist­ván halott volt. Rekonstrukció Végéhez közeledik az Iparművészeti Múzeum több mint két éve tartó felújítása. A megifjodott műemlék épü­let a tervek szerint idén nyáron nvitia meg kapuit a lá­togatók előtt, akik elsőként — iúnius 29-től — finn üveg­művészeti kiállítást láthatnak. A múzeumot 1982 januárjában zárták be. mivel az 1896-ban. a millennium évében Lechner Ödön és Pártos Gvula tervei alapián elkészült épület az esztendők során igencsak megkopott, fűtési és világítási rendszere elavult. Tavaly 14 ember lelte ha­lálát megyénk szabad vizei­ben, és közülük két gyermek éppen ilyenkor, májusban, az egyik szegedi bányagödör­ben. Testvérek voltak, az idősebb érte meg csak a he­tedik esztendőt. Országszerte ugyanakkor 1983-ban 156 fia­tal vált a meggondolatlan fürdőzés áldozatává, és kö­zülük 43-an nem töltötték még be 14. életévüket. A Belügyminisztériumban áz> Országos Rendőr-főkapitány­ság közbiztonsági osztálya az elmúlt héten tartott tájékoz­tatót á vízi balesetek — ful­ladások — elmúlt hétévi adatairól, tapasztalatairól. Ott hangzott el egyehfk kö­zött az is, hogy tavary az országban 32U ember lelte halálát tavainkban, folyó­inkban, egyéb szabad vize­inkben, s ugyanakkor 294 fuldoklót sikerült megmen-' teni. A strandolás, fürdés a fo­I lyókban,. más vizekben még csak most kezdődik. A mos­tani kettős családi tragédia legyen minden szülő és egy­| ben minden felnőtt számára I is nem felejtendő figvelmez­tetes! Z. P.

Next

/
Thumbnails
Contents