Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-08 / 83. szám

2 Vasárnap, 1984, április í.* Változó falvak, tanyák A Szegeden a közelmúltban rendezett agrártudományi konferencián néhány előadás a Dél-Alföld mezőgazdasági területein bekövetkezett társadalmi változásokkal is foglalkozott. Természetesen ezek szorosan öszefüggnek a vidék gazdasági helyzetének alakulásával. Az ma már tagadhatatlan, hogy a tanyavilág nem szűnik meg olyan gyorsan, ahogyan az ötvenes években képzelték. Ezekben a kutatásokban egyébként sem árt 4—5 évenként fölülvizsgálni a megállapításokat, ahogyan Mészáros Rezső is megjegyezte előadásában. Ennyi idő alatt ugyanis fontos tendenciák megváltozhatnak, újabbak indulhatnak. Nem árt, ha a tudomány adta rendszerességgel követik a változásokat, időről időre rávilágítanak okaikra, iparkodnak megállapítani a továbbfejlődés irányát. Rudi József előadásában azokat a gazdasági körülményeket foglalta össze, amelyek meghatározzák a tanyák sorsát: megszűnésüket, vagy hoszszabb távú megerősödésüket. A tanya a történelem során a munkahely és a lakóhely egységét valósította meg, az ott élő családok egységes munkaszervezetként funkcionáltak. Területenként eltérő módon, de gyengült vagy átalakult az alföldi mezővárosokhoz fűződő kapcsolat. A mezőgazdaság kollektivizálása eltérő módon hatott a különböző területek tanyáira. Ahol a nagyüzemi technika egy-egy növénykultúrában komoly konkurrenciát jelentett a tanyai termelésben, ott a tanyák vagy változtatni kényszerültek korábbi módszereiken. vagy fokozatosan elvesztették funkciójukat, la-» kőik elköltöztek. A tiszántúli tanyák jó része elnéptelenedett, vagy idős, kihalóban levő nemzedékek lakják — legalábbis a dél-alföldi részen. A Duna-Tisza közén viszont dinamikus, a termelési munkamegosztásban részt vállaló tanyák alakultak ki. Először a szőló-gyümölcs kultúrában, majd az intenzív zöldségtermelés meghonosításában találtak olyan, máig jövedelmező profilt, amely biztosítja fennmaradásukat. Kevésbé gépesíthető, sok élőmunkát igénylő termékekre szakosodtak. Ezeken a tanyákon megmaradtak a fiatalok, a házak jó részét villamosították, többé-kevésbé komfortossá alakították. Lemaradnak viszont azok a területek, ahol továbbra is szántóföldi növénytermesztéssel próbálkoznak. A városok környékén kifejlődött kisáru-termelés a személygépkocsik, magántulajdonú teherautók szaporodásával szinte az egész ország piaci ellátásába bekapcsolódik. A községek belterületén a primőrkertészet és az intenzív istállózó állattenyésztés vált jelentős jövedelemforrássá. A háztáji politika kedvezővé válásával a termelőszövetkezetek támogatni kezdték a kistermelőket, takarmánnyal, kihelyezett tenyészállatokkal látják el őket, szervezik e kisgazdaságok termékeinek értékesítését. A Duna-Tisza közén kialakult tanyák fennállásával hosszú ideig számolni kell. Mindez a nagyüzemeknek is érdeke, hiszen a tanyai családok megosztják munkaidejüket a termelőszövetkezet és saját kisgazdaságuk között. E területekről való elvándorlásuk társadalmi gondokat okozna a városokban. Mészáros Rezső megállapította, hogy a falusi átalakulás egyik legmarkánsabb jegye a foglalkozási struktúra változása. Általánossá vált a falun lakó emberek foglalkozási és térbeli mobilitása. Ez két szakaszban ment végbe. A hatvanas években, amikor szinte kizárólag a városokhoz kötődött az iparfejlesztés, megnőtt áz elvándorlók és az ingázók száma. A hetvenes évektől kezdődően viszont csökkent a falvakban is a hagyományos mezőgazdasági munkahelyek száma, nőtt a téeszekben is az ipari jellegű munka mennyisége. A lakosság több mint fele ma már munkásnak tekinthető a falvakban. Érdekesség, hogy a falusi ipartelepítéssel összefüggésben nemcsak a falu-város közötti ingázás tipikus, hanem egyik faluból a másikba is átjárnak az emberek, ha ott van megfelelő munkahely. A szerző tipizálja a Dél-Alföld falvait, aszerint, hogy adják a környező településeknek a munkaerőt, vagy saját gazdasági szervezeteikkel vonzzák azokat. A kérdéskörben egyelőre viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, annyi azonban világos, hogy a foglalkozási struktúra változásának fő mozgatója a jövedelmezőség. Helyben főleg a nők vállalnak munkát, rendszeres jövedelemhez jutnak, nyugdíjéveket szereznek, ugyanakkor a korábban ingázásra fordított időből marad a tekintélyes mennyiségű háztáji munkára is. Noha a falu foglalkoztatási szerkezete néhol szinte már városias arányokat mutat, ez nem egyenlő a települések urbanizálódásával. A fejlesztési források egyenlőtlen elosztása hátráltatja a falvakban a megfelelő kommunális hálózat kialakulását. A bölcsődék építése, a szolgáltatások fejlődése nem követte a nők munkába állását. A folyamat a későbbiekben erősödhet. Fölértékelődnek a helyi erőforrások, mind több kritika éri a korábban kialakított városcentrikus településpolitikát. A városok telítettek, további beköltözések csak növelnék a problémákat. Egyes helyeken megkezdődött a lakosság kiköltözése a kevésbé zsúfolt városkörnyéki körzetekbe. A családok tagjai másmás ágazatban dolgoznak. Általánossá vált a vegyes foglalkozású család, ahol a közös jövedelem a különböző munkahelyek és a háztáji többféle forrásából jön öszsze. Mindez kedvező jövedelmi viszonyokat, anyagiakban is mérhető jólétet hozott. E folyamat legfőbb húzóereje a nagyüzemi mezőgazdaság, amelynek ma már iparszerűen termel, és „harmadik főágazata" a melléküzemi tevékenység. T. I. ELMENTÜNK vetőmagot venni Naivan próbálkoztam érdeklődni vetőmagügvben. ugyanis a csörgő készülék kagylóját nem emelte föl senki. Igaz. szombaton kísérleteztem. s ugye a szabadnap a kereskedőknek is jár. Dé éppen a kezdő, haladó. vagy rutinos kertészeket kiszolgáló boltosoknak? Ésszerűbbnek tűnik a hét elején zárva tartás. mintsem a hét végi. A sikertelenül hívott vetőmagbolt a Mikszáth Kálmán utcai. Egyébként tudok olyan üzletet, ahol a hétfő a szabad szombat. Nem tettem le magvásárlási szándékomról, nem hagyhattam csak úgy, anynyiban, hiszen az idő (a vetési idő) sürget. Miként a piacon és a Bartók téri szaküzletben meggyőződtem, nem csupán én vagyok késésben. Mindenekelőtt a krumplit kerestem (a magyarosabb megnevezést nem érzem ide illőnek, mert ki vetett már burgonyát?). Hiába kerestem, a Bartók téri boltban megtudtam, raktározási nehézségek miatt nem tartanak, így maradt a szabad piac. Vettem, állítólag Kisvárdait, mivel ügyetlenül botorkálok a kertészek között, így kénytelenkelletlen elhiszem, hogy azt kaptam, amit kértem. Egyébként több bizalmam volna a fémzárolt szaporítóanyaghoz. Vetőmagot négy szakboltban árusítanak Szegeden: a Centrummal szemben (hétköznap!), a Marx téri pavilonban. a Nagyáruházban és a Bartók téren. Ez utóbbiban bármit kértem, a hagyományosak (répa, retek, zöldség...) közül valamennyivel szolgálnak, mikor cukkinit, köményt, kakukkfüvet, s az ezekhez hasonló divatos, mindemellett rendkívül fontos fűszernövények szaporítóanyagát kerestem, tárt karokkal jelezték: ezeket kérem nem tartunk. Kár! Szaktanácsra is szükségem lett volna, olyanra, miként javasolják „berendezni" a kertemet, ekkor így szólt az üzlet vezetője: ilyen igény még nem volt. Minden bizonnyal így igaz, s az is való, hogy inkább szakkönyvekből, vagy a tapasztalt szomszédoktól érdemes tanácsot kérni . Miként elmentem vetőmagot venni, csupa jókat hallottam, tapasztaltam. A virágmagvakat (ez a kisebb hányad) is beleszámolva, 800—1000 féle áll a vásárlók rendelkezésére. Ügv hiszem, sokan tapasztalták azt is, hogy amit kértek. az nem volt, mégsem érzem ellentmondásnak a megállapítást, miszerint az ellátás jó. Lehet, valaki nem kapott Rajnai törpét, de biztosan volt Velő. Ha bizonyos fajta hiányzik, az még nem jelenti azt, hogy nincsen borsó! Csupán figyelemfelkeltőnek: kár, hogy nem kapható képes (netán színes) tájékoztató a különböző növényekről, azok vetési, illetve betakarítási idejéről, mert ugye, mindenki volt kezdő ... Ács S. Sándor Ön például mit kockáztat? — Hogyan lett az agrármérnökből kereskedő? — Az „utcáról" kerültem az Agrokerhez. Gorzsán dolgoztam akkor, bejöttem valamit vásárolni, kérdeztem. nincs-e hely. Éppen szükségük volt növényvédőszer-osztályvezetőre, a képesítésem megvolt, fölvettek. Ellőtte kijártam már a gyakorlat iskoláját, több mint egy évtizedet töltöttem el a két állami gazdaságban, a brigádvezetőtől felfelé mindenféle beosztásban. Jó iskola volt: sokat ránk bíztak de sokat is követeltek: amikor már a negyedik vasárnapomat töltöttem a kombájnszérűn, hajnali negyed öttől este fél tízig, mondtam a főnökömnek, szeretnék hazamenni a szüleimhez. — Azt hiszed, tán nyaralni jöttél? — ez volt a válasza. — Elosztó vagy valóban kereskedő cég az Agroker? — Mind kisebb azoknak a termékeknek a köre. amelyekből olyan kevés van, hogy csak elosztani lehet. Viszont ezek a szembetűnőbbek. Azt azonban — más kereskedelmi vállalatokkal együtt — elmondhatjuk, hogy ki vagyunk szolgáltatva az iparnak. Ahol laza a szerződéses fegyelem, ott továbbgyűrűznek a problémák. A mezőgazdasági termelést nem szabadna rossz áruellátással veszélyeztetni. az exportban és a belföldi ellátásban olyan óriási feladat hárul a téeszekre. állami gazdaságokra. Mégis gyakran előfordul, hogy egy-egy áruféleség, a gyomirtó szer a szezon után érkezik, holott arra egy adott pillanatban lenne szükség. Vagy aratás után szállítják a megrendelt kombájnokat. Hosszú távon korrekt, megbízható partnerei szeretnénk lenni a vásárlóinknak, ez azonban nem csak rajtunk múlik. — Az ön kinevezésével egy időben vált önállóvá a vállalat. Milyen változásokat hozott az önállóság? — Az Agrotröszt Agrotek néven vállalattá alakult, amelynek nem alárendeltjei, hanem egyenjogú partnerei vagyunk. Az importbeszerzéseket az Agrotek intézi nekünk. Itthon viszont választhatunk: minimális jutalékért az Agrotek szerzi be az árut. vagy közvetlenül a gyártóművel létesítünk kapcsolatot. Általában az utóbbit választjuk, így mégis szorosabb a kapcsolat, persze, van ahol szóba sem állnak velünk, a hazai ipari vállalatok is válogatnak a vevőkben. — Mi alapián? — Nem tudom. — És oz import? — Most. 1984 első negyedévében néldául már a 85ös műszaki ellátáshoz szükséges árut rendeltük meg. Haidú László A Csongrád megyei Agroker igazgatója. Életkora: 47 év. Iskolai végzettsége: A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett agrármérnöki diplomát. Növényvédelmi szakmérnök. Volt a Szarvasi Állami Gazdaság gyakornoka, majd agronómusa, később a Gorzsai Állami Gazdaság kerületvezetője, központi agronómusa, 1971-től az Agroker osztályvezetője, 1974-től igazgatóhelyettes, 1982-től igazgató. A Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat szakemberei a korábbinál gazdaságosabb, anyagtalcarékos földgázbekötési módszert dolgoztak ki. Lényege, hogy a lakosság költségére készülő — az utcától a lakásig húzódó — bekötő vezetékhez a korábbi 32 milliméteres műanyag -csövek helyett 20 millimétereseket alkalmaznak. Eddig az országban ilyen vékony gázcső nem készült. Újabban már ilyenre adtak megrendelést a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnak. A hozzá való összekötő idomokat a DÉGÁZ szakemberei állítják elő. A vékonyabb csövekhez a korábbinál negyven százalékkal kevesebb anyag elegendő, ami azért is jelentős, mivel ez csak konvertibilis valutáért szerezhető be. A megi takarítás évente — a tervezett 12 ezer lakásbekötést számítva — meghaladja majd a három és fél millió forintot, a módszer bevezetése esetén ennyivel kevesebbet kell befizetnie a lakosságnak. Ugyancsak a DÉGÁZ szakembereinek korábbi újítása a középnyomású acél gázvezeték felváltása polietilénnel. Ebből a három megyében már ezer kilométert helyeztek a földbe, amivel jelentős acélanyag- és munkaerő-megtakarítást értek el. A hagyományos vastag csöveknél gazdaságosabbak, olcsóbbak a lakáson belüli szerelésekhez idén először alkalmazott acél- és rézvezetékek. Ezpk olyan vékonyak, hogy akár a padlószegély alá is helyezhetők, így nemcsak gazdaságosak, hanem tetszetős megoldást is lehetővé tesznek. Sőt, a 86-os év megalapozásához szükségeset. Ez borzasztó nagy kockázat, mert most még fogalmunk sincs. 85-ben milyen pénzügyi lehetőségei lesznek a gazdaságoknak. Bejön egy aszályos év. vagy megnövelik az elvonásokat, és nem marad pénzük a betervezett gépvásárlásra. — Mi a helyzet az import alkatrészekkel? — Közel egymilliárd forint értékben gyártat az Agrotek itthon alkatrészeket a hiányzó import pótlására. Az összes Agroker együttműködik, hogy legalább ebben ne keletkezzenek felesleges készletek. Van, amit nem is lehet hazai kooperációban gyártatni. mert olyan nagy értékű berendezések. különleges anyagminőség kellene hozzá. Van. amikor újra kell terveztetni itthon az alkatrészt. megvizsgálni, s csak úgy jöhet a sorozatgyártás. Előfordult már, hogy évekig nem szállítottak az egyik baráti országból, mire itthon legyártattuk az alkatrészt, akkorra megérkezett az ő szállítmányuk is, kénytelenek voltunk átvenni. növelve a készletünket. — Hiába van tizenhét Agroker vállalat, ezek szerint nem jelentenek konkurrenciát egymásnak. — Az alkatrészgyártatásban muszáj együttműködnünk. Népgazdasági érdek, hogy az ország minden mezőgazdasági üzeme el legyen látva a munkájához szükséges műszaki cikkekkel. Ha a megyei szakvállalatok közt jó a kapcsolat, kiküszöbölhető, hogy valamiből az egyik vidéken hiány legyen, másutt elfekvő készlet. — Mégis hallani olykor, hogy Szegeden ez sincs. az sincs, bezzeg Kecskeméten vagy Békéscsabán. — Ez kölcsönös, mert onnan is jönnek hozzánk anyagbeszerzők. A leggyakoribb ok az, hogyha beérkezik az Agrotekhez egy importszállítmány, idő kell, míg a 17 vállalathoz kiszállítják. Egyik előbb, másik később kerül sorra. Ha nagyon keresik azt az árut, már megtalálják Kecskeméten, mielőtt mi megkapnánk a magunk szállítmányát. Egyébként, ha kérik az 1 anyagbeszerzők, mi telexen megkérdezzük a társvállalatokat, s ha tud várni, be is szerezzük az árut. — Milyen a kapcsolatuk a téeszekkel? — Jó. A gazdaságokban ma már mindenütt kiválóan felkészült szakemberek dolgoznak. Legtöbbjükkel személyesen is kapcsolatban állunk, időszakos konzultációk keretében kikérjük a véleményüket, tájékoztatjuk őket a lehetőségekről Egyetlen nagyobb vitán K van: hogy gépigényüket jelentsék be akkor — a szállítás előtt egy-másfél évvel, amikor nekünk meg kell rendelni. Jelenleg ugyanis úgy rendelünk gépet, hogv az igényeknek csak 25—30 százalékát ismerjük. Ezt a kockázatot túlzottnak tartjuk. Ismerjük a gazdaságok érvelését: nem biztos, hogy lesz rá pénzük. Részben indokolja is ez a tartózkodásukat, mi mégis úgy gondoljuk, a nagy értékű gépiek cseréjét tervszerűen, valamiféle hosszú távú koncepció keretében kellene megvalósítani, s ha ilyen van, akkor másfél évre előre mégis csak lehetne az igényüket jelezni. — Mi alapján ítélik me& az Agroker igazgatójának tevékenységét? — Három szempont van: a területünkön levő mező gazdasági üzemek anyag.műszaki ellatasanak javiu. sa; eredményesen gazda, kodjék a vallalat; munk, társaim, akik hozzáértéssé odaadással dolgoznak, met, talaljak számításukat a va lalatnál. Az első kettő gyau ran ellentétbe kerül eg) mással. Például a műtia gyán kisebb a vállalat ai rése, mint amennyibe a szállítás kerül. Vagyis erre a 4—500 milliós tetelre — ha nem is sokat — ráfizetünk. A vállalati eredmény szempontjából az lenne logikus. ha nem forgalmaz, nánk műtrágyát. Megszűnt az ellátási kötelezettségünk is. Ennek ellenére megtehetem-e? — Mit nyerhet, ha jól dolgozik? — Legfőképpen — jó közérzetet. Az eredményszintünk egy százalék alatt van. Kiugró nyereségre nincs kilátás. 1983-ban az utóbbi évek legjobb alkatrészellátása volt nálunk. Ha ilyet — vagy jobbat — sikerül biztosítani anélkül, hogy a készleteink túllépnék a normát, s közben munkatársaim életszínvonalát is sikerül megőrizni vagy emelni, nos, akkor elmondhatom. hogy sikeres volt a munkám. — Es ha nem? — Hát akkor előbb-utóbb elkezdik firtatni, hogy tán nem is alkalmas az igazgató a posztjára. Ha fizetésképtelenné válik a vállalat. Ha tartósan rosszabb az ellátás. mint más megyében. A munkatársaim véleményére különösen érzékeny vagyok. Nemcsak abban, hogv döntések előtt konzultálok velük, hanem mert lassan másfél évtizede egy kenyeret eszünk, közülük választottak ki igazgatóvá, s ez óriási felelősséget jelent. Gondolkoztam már rajta: hová mennék, ha egyszer megköszönnék a munkámat, hogy tovább nem tartanak rá igényt. Az életemet erre — nem az igazgatóságra, hanem a kereskedelemre — tettem föl. A mezőgazdaságból tizenhárom éve eljöttem. Öriási változások történtek azóta. Figyelem mel kísérem ugyan a folyó iratokat, de ez semmi ar> nak a tudásához képest. •>'' napról napra ..élesben' benne van a dolgokban. Itt mennék alacsonyabb beosztásba? Az is képtelen szituáció. Talán más vezető is végiggondolta mindezt. Ez a helyzet, hogy nincs valódi visszaút, legalább annyira ösztönzi ió munkára a vezetőket, mint az elérhető nem túl nagy személyes nyereség. Tanács István