Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-08 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 74. évfolyam 83. szám 1984. április 8., vasárnap Ara: 1,40 forint ^pgl^y^PSWH P SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ~" I Pazarlás T

akarékoskodni muszáj. A kijelentés túlságosan szigorú, éppen ezért ellenérzést válthat ki, ám igazságához mégsem férhet kétség. Valóságát egyebek között erősíti az is, hogy házunk táján egyre jobban belelendülünk a takarékos gazdálkodásba, kitanuljuk okos módszereit. Mostanában meggondoljuk, érdemes-e, szabad-e a szomszédos boltig beülni az autóba, vagy helyette a láb- és karizmainkat erősítsük. Vitathatatlan, a korábbinál nagyobb rangja a takarékosságnak a konyhában, s egyáltalán a családok pénzgazdálkodásában. így lenne ez a vállalati gazdálkodásban is? Bizonyára javult a munkahelyi fegyelem, erősödött a takarékosság, ám ellentétes példák sorát is ismerjük: délidőben, munkagépekkel felszerelt traktorok vesztegelnek még ma is a falusi porták előtt. Iróhet látni MTZ-t, de nagy teljesítményű Rába traktort is a virágoskert előtt várakozni. Mi több, egyszer-egyszer még pöfögnek is e gázolajat zabáló masinák, miközben vezetőjük elégedetten kanalazza ebédjét a konyhában. Nem másról van szó, mint hogy ugyanazon állampolgár másként értelmezi a takarékosságot, amikor saját zsebéről, s megint másként, amikor a köz pénztárcajárói van szó. Nem érzékelj kellőképpen, hogy saját kasszáját is apasztja, ha a köz — jelen esetben a szövetkezet — pénzével bánik mostohán. A takarékossági szemlélet még mindig jobban áthatja otthoni magatartásunkat, mint a munkahelyit. Ki hibáztatható e felemás magatartásért? Példánknál maradva: csak a levesét kanalazó traktoros felelős a gúzolajpazarlásért, az értelmetlen gépkopásért? A józan gondolkodás nem adhat felmentő ítéletet az amúgyis szűkös energiánkat herdálóknak. Ám nemcsak a traktorost kell elmarasztalni, ugyanis a járókelők és a gazdaság vezetői is láthatják a ház előtt pöfögő erőgépet, S ha elmarad a felelősségrevonás, csendes cinkosságot vállalnak a pazarlóval. A mezőgazdaságban a művezetés fogyatékosságai tekintélyes károkat okoznak. Ennek csak egyik alapesete az otthon ebédelő traktoros. Hasonló példákat tucatszám lehetne sorolni. Jórészt szervezési fogyatékosságból következnek ezek, de közös jellemzőjük az is, hogy a technológiai folyamatokat közvetlenül, a végrehajtás helyén irápyító vezetők képzettsége helyénként elmarad munkájúk fontosságától, s nemegyszer beosztottaik képzettségének is alatta marad. S

ott vannak a hosszan tartó, semmitmondó, tanácskozások. Gyakori eset, hogy fél napokat is kitöltő fórumokat kézlegyintéssel elintéznek szakemberek, s valóban csak ennyit is érnek e tanácskozások. Ezeken aztán nem okosabbak, hanem boszsz.úsabbak lesznek a résztvevők. Száz kilométereket utazgatnak, egész napjukat mégis feleslegesen töltik. Mások hibájából. Az előkészítetlen, hevenyészve öszszeállított fórumok, tanácskozások ugyanis a szervezők hanyagságát tükrözik. De közelíthetünk másfelől is. A népes hallgatóság útiköltsége, egy napra esö — feleslegesen kifizetett — munkabére esetenként tízezrekre rúghat. Az anyagi kárnál azonban nagyobb az erkölcsi veszteség, amely ilyenkor a szakmai tanácskozásokat éri. Legközelebb ugyanis fenntartással gondolnak a póruljárt résztvevők a hasonló eszmecserékre, s könnyen előfordulhat, hogy érdekes, hasznos fórumról maradnak távol a rossz példa miatt. Az anyagiak herdálásával azonos mértékű, vagy veszélyesebb a szellemi javak pazarlása. Az elmulasztott, okos tapasztalatcseréket nem lehet látszatintézkedésekkel pótolni, a hasznos, de sutba dobott találmányokat lehetetlen gyengébbekkel helyettesíteni. Kiváltképpen manapság, amikor kevés a pénz a fejlesztésre. A szakmai eszmecsere, a tapasztalatok széles körű ismertetése egyik lendítője lehet az értelmes munkának, a fejlődésnek. De ehhez a tapasztalatcserék tisztaságát, pótoihatatlanságát is meg kell őrizni. Farkas József Epen, szépen, költözik gyorsan, pontosan q SomogY'-k"nYVt<Sr Magyar—olasz közös vállalkozásban rőrnűexport A magyar gépipar több évtizede együttműködik az olasz iparral komplett erőművek közös harmadik piaci exportjában. A Transeleklro Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével eddig mit v 40 gá ' -binás erűmi f l közösen az asz Fiat TTG c . ko. orciumi megállapodás alapjan Líbiában, Törökországban és Finnországban. A generátorokat és a villamos berendezéseket a Ganz Villamossági Müvek készítette, s az olasz partnerek szállították a gázturbinákat. Hasonló együttműködés jött létre a Grandi Motori trieszti vállalattal is. Az elmúlt években közös vállalfcozasban harminc dhzeleiöművet építettek fel, elsősorban a görög szigeteken. Ezekhez az erőművekhez is a generátorokat és a villamos készülékeket a Ganz Villamossági Művek és a VBKM gyártotta, a - dízel'ységeket az olasz partner. Á magj • as • < gvüt< zuködéssel készülő erőművek egy részét ez. kbsn a hónapokban heiyezik üzembe, többségüket máratadták. Minden esetben magyar szakemberek is segítik a helyszíni szerelésvezetést. A kooperáló partnerek hosszú távú együttműködési szerződés alapján vállalkoznak az erőműexportra, az eddigi üzleteket sikeresnek ítélik, és most új piacokat is keresnek. iMTXi _ Ezt a mesterséget nemigen tanítják; valószínűleg csak az tudja igazából, aki már megcsinálta, túl van rajta. Igen ám, de kies hazánkban ekkora mennyiségű könyvet nem költöztetett mostanában senki! Mégis, aki odaáll a rámpára, vagy a Közművelődési Palota előcsarnokába, e páholyokból nézvést úgy láthatja: megy itt minden, mint a karikacsapás. Itt vannak hát a régen várt napok: egy hálló hete költözködik a Somogyikönyvtár. Egy hete? Bár csak március 28-án zárták be a központi részlegeket, az előkészületek réges régen megkezdődtek. Gondolják«: a réginél hatszor nagyobb területre, vagyis a régitől teljesen különböző rendezésben kell a Dóm téri új palotába átvitt könyveket elhelyezni. Most, a költözködés első, de legfontosabb szakaszában összesen 7 ezer 553 folyóméterre rúg az átszállítandó „könyvfolyam". A legnagyobb gond az első pillanattól az volt, hogy a polcokról leszedett kötetek (a legkülönbözőbb nagyságúak és súlyúak) (miben és hogyan kerülnek le az utcára. Mindenáron meg kell őrizni épségüket ; különösen a nyütteb. az. idő meg az olvasók által sokat használt, de rendkívüli értékéket jelentő régi állománnyal kell úgy bánni, mint hímes tojással. Meg kel] tartani aztán az egymásutániságuk szigorú-szakszerű rendjét. Ha most a csomagok fölcserélődnek, ne adj' isten elkallódnak, a könyvtengerben kutathatnak utánuk napszám ... Főtt a feje régóta már sok könyvtárosnak: a régi házban nincs lift, márpedig kézi erővel, kisipari, ősi módszerekkel a „vasraktárból" lehordani a könyvmázsákat — elképzelhetetlenül nehéz és időigényes feladat. Nemhiába ért a szerszámokhoz, kismesterségekhez, mechanikákhoz a Somogyi író-igazgatója, Tóth Béla. Az előkészületek során a leghamarabb azok a ..szerszámok" voltak meg, amelyekkel a legfölül raktározott könyveket eregethették le az emelet szintjére. Fából készültek az ügyes liftek, házilag, olcsón. A vasrácsos raktárból ezeken érkeznek a könyvhalmok a járószintre. Ha lehet, itt még nagyobb akadály tornyosult a költözködést tervezők előtt. (A könyvtár teljes munkatársi gárdája gondolkodott a részleteken. már tavalyelőtt pályázatokat is szerkesztettek a „nagy vonulás" mikéntjéről.} Azaz, dehogy tornyosult! Éppenhogy a mélység okozta a gondokat. 482 méter hosszúságú a könyvtár járószintje és az utca szintje közötti távolság. Mivel lehet fuvarozni a levegőben? Daruval, de az drága. Létezik aztán egy sínen szaladó, távkábellel vezérelhető, nem balesetveszélyes elektromos csörlő, a futómacska. Az emeleten kötélre veszi a telhet, kibújik vele az ablakon, s leereszti az utcára. Láttam, megvan. Kipróbálták az első napon. Kicsit lassúnak találtatott, Akkor, hogy „mennek" most a könyvek? Szép sorjában műanyag zöldségesládák halmozódnak a volt kölcsönző padlóján. A konzervgyárból valók, egyenként 54 centiméter hosszúak, vagyis az átszállítandó könyvmenynyiség pontosan 15 ezer és 66 ládában fér el. (Ne engem tessék csodálni; a könyvtárosok számoltak ki mindent. Pontos forgatókönyvük Van, „A birtokbavétel igaz útjára vezérlő kalauz" címet kapta, abból aztán bármikor meg tudják Csúszik a nehéz könyv... Aszállítól.inc els5 szakasza Somogyi Károlyné felvételei Zöld szőnyegen, barna polcon — már vagy 30 ezer kötet l az új helyen mondani, centiméternyi pontossággal, hogy. a régi ' házban különböző helyekrpl „csomagolt" kötetéknek hol van az új helyük, hogy milyen sorrendben következnek a ládák, s melyiket ki fogja meg, ha rákerül a sor — és így tovább.) Amint a katonai teherautó följár a kapu elé, megindulnak a ládák. A szállítólánc: a lépcsőig kézben viszik (a nok ketten, a férfiak egyedül), ott ráteszik az ugyancsak házilag „összeütött", fából készült sínre, a fordulónál elkapja egy kiskatona, ráhelyezi a földszintig vezető másik sínpárra, ott elkapja egy másik katona és adja a társainak, akiknek lánca az autóig ér. Egyszerű, nem? Bizony mondom, rettentő munka. Pedig magam csak — nézterh. 80 könyvtáros és 20 „előfelvételis", Zalka-laktanyából idevezényelt katonafiatal dolgozik napi 8 órában, erőt megfeszítve — de azért igen jó hangulatban. Hiszen, végtére is, évek óta erre vártak . . . Vártunk, mindannyian, hogy a régen kinőtt Palotából ama „nagyobbacska ékszerdobozban" (Tóth Béla a névadó) legyen végre méltó helye a szellemi kincsestárnak... Március 27-e, a műszaki átadás után is bizony elég tennivalója akad ott még a legkülönfélébb építőmestereknek. Miközben a könyvek egyre jönnek. Mit könyvek? Becsomagolt katalóguscédulák. még hiányzó bútorok (remélhetően mihamarabb). Szerencsére már működnek a liftek. De még azt is megszervezték, hogy az új házban dolgozóknak ki főzze a kávét, hordja az ivóvizet (mert az még, sajnos, nem jön magától), ki kezelje a CB-rádiót (telefont, egyet a földszinten hagytak az építők), De legfőképpen, ki védje a már átkerült értékeket, s még inkább, ki rakja, a megfelelő helyre a könyveket —, hogy mielőbb nyitni lehessen. A fantasztikus munka tökéletes fegyelmet követel, nincs hát mit csodálkozni, hogy a költözködők „parancsnokokat" jelöltek maguknak. A régi épületben Gyuris György, az újban Kabainé Tokácsli Boglárka irányítja a „hadakat". A „főparancsnok" Lippai Jánosné igazgatóhelyettes. Közben a nemes anyagokkal felöltöztetett és belül kibélelt új palotában szüntelen a „finomtakarítás". Az elmúlt héten a társadalmi munkára jelentkezett 32 szocialista brigád közül hatot hívtak polcokat, ablakokat mosni. D,olgozott is vagy 60 ember, a Posta, a DÉMÁSZ, a Konkordia, a Gyógyszertári Központ, a Szalámigyár munkásai. Folyamatosan hívjak majd a többieket is, kire mikor lesz szükség, a dolog bevégeztével pedig valamennyiüket vendégül lát- , ják a tisztaságtól nyilván ragyogó üvegpalotában. Hogy mikor? Tóth Béla igazgatót nehéz előtalálni ezekben a napokban, de addig kerestem, míg ... — Ha semmi nem jön közbe, sok rossz nem ér bennünket, így haladhatunk, mint a mögöttünk hagyott héten: a szép május első napjaiban nyitunk. Végezetül: márpedig jól haladnak. Tegnap a szabad szombatot áldozta a Somogyi gárdája, a mielőbbi nyitás érdekében. A „vasraktár" állványzatáról pakolták át a régi hírlapokat rejtő hatalmas köteteket a kölcsönzőben már megürült polcokra. Hiszen a vas állványzatot még Csabán „átszerelik", s aztán kerü] az új épület legfelső szintjére, a hírlaptúr szolgálatára. Sulyok Frzscbct /