Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

Szerda, 1984. április 4. MAGAZIN 11 Álomvilág — fordulat előtt Lapozgatás egy régi folyóiratban Kezembe került. Végig olvas­tam. Az utolsó békeév lapszá­mait olvastam végig. A Magyar Üriasszonyok Lapja cikkeiben tallózom. Megtudom például, hogy — amint ezt egy szalagcím is bizo­nyltja — feleségüknek köszön­hetik a milliárdosok karriérjü­ket és vagyonukat. Hát persze. Veressné Főző Er­zsébet talán ezért állapítja meg, hogy: „A nő lelke tengerhez hasonló / Néha csöndes, legtöbbször / há­borgó . . / Legkisebb hullám föl­korbácsolja: / S zátonyra fut lelkének hajója ..." Meg lehet tudni a lapból azt is. hogy a CAOLA szappan ham­vassá és bársonyossá teszi a bőrt, valamint, hogy a kozmetikában az arc makacs pattanásainál melegítő és baktériumpusztító hatásánál fogva szép eredménye­ket ért el a rövidhullám. Továbbá azt is, hogy a Kor­mányzó úr őfőméltósága Ger­Ióczy Géza min. tanácsosnak a Magyar Vöröskereszt érdemrend­jét adományozta. — A társasági élet eseményei voltak Álgya Sán­dor és felesége vacsorája, báró Karg György és felesége, Piret de Bihain bárónő bridge-teája, balásfalvi Kiss Jenőné szül. urai Uray Margit estélye, báró Pró­nay György és neje cocktail­partyja, Kárpáthy Kamillóék disznótoros vacsorája, Geiszt Gyuláék teadélutánja, Kosz­movszky Tiborék estélye, Mi­halyfy Dezsőék bridge-estélye, Tormav Gézáék teája, Pignatelli herceg és felesége cocktail-party­ja, Homonnay Tivadar és felesé­ge vacsorája, amelyen a társa­dalmi és közélet előkelőségei szép számban jelentek meg. — A bol­gár király Galánthay Glock Ti­vadar orsz. képviselőnek a Szent Sándor-rend nagy tisztikeresztjét a csillaggal adományozta. — A báli szezon kimagasló eseménye volt a február 1-én megtartott Atléta-bál, a Vigadóban, ame­lyen a MAC-teák közönsége és az előkelő báli közönség adott egymásnak találkozót" És hát persze vannak hímen­hírek is. Tessék figyelni! „Kal­már Jolán kedves előfizetőnket Nagy László m. kir. vizsg. esend­ői őrmester oltárhoz vezette a balatonfüredi ref. templomban." És, kérem tisztelettel innen már csak kb. 9 hónap... Vagyis. „Angyalkák érkezése: Börgöndi Ödön és neje, Patkó Teruska fel­sógailai kedves előfizetőink örömmel jelentik, hogy fiúgyer­mekük született, aki a szentke­resztsegben az Ödön. Károly ne­veket kapta. Keresztszülők: Fat- , ko Mariska és Juhász János." Tarjánban lakom. Lakótele­pen. Én is gondban vagyok, hogy miként ültessem le vendégeimet. A M. Ü. L. receptje szerint ne­héz volna. Így hangzik ugyanis: „Célszerű, ha kis névjegykártyá­kat teszünk a teritékek mellé, de 8—10 személyes asztalnál ez fö­lösleges. A háziasszony vagy a házigazda mutatja meg vendé­geinek a már előre meghatáro­zott helyet. Nálunk az a szokás, hogy mindig a háziasszony ül az asztalfőn. A háziasszony jobb­ján ül az a vendég, akit leg­inkább akarunk kitüntetni. Ha nagyon sok vendégünk van, ak­kor lehetőleg mindig jobbról és balról férfivendég üljön. Részem, rói a régi szokás híve vagyok és örömmel állapítom még, hogy a divat is, a közfelfogás is a leg­szebbnek a régi, megszokott hó­fehér asztalneműt tartja, szép simára vasalva, ízléses kézimun­ka, utóval vagy miliővel." A miliő valóban fontos. Mert vagy van, vagy nincs. Mert pél­dául. Az e hónap egyik hétfő­jére javasolt ebéd így kezdődik: „Hamis húsleves." Érthető mert... az OZOM PÚ­DER francia módszerrel készül, a hajfestés pedig KOMOL haj­festékkel. Szóval. .. „Az állástalan okleveles tanu­lók „Házitanító" című lapja fel­hívja a szülő figyelmét, hogy ha eleim sta vagy polgárista gyerme­kük mellé instruktorra, házitan í­tora, nevelőre lenne szükségük — forduljanak a „Házitanító" szerkesztőségéhez, Budapest, V., Szent István körút 20. I. 5." Aztán pedig azt írja, Debre­czeny Árpád: „Szobrot a köz­tisztviselőnek! Öh, hány bölcs államférfi, tüzes politikus ajkán virágzott ki e szókép és hány közíró szántott barázdákat vele a fehér papíron. Szobrot a köz­tisztviselőnek! A kötelességtelje­sítés szobrát, mert híven teljesí­tette feladatát a nagy világégés­ben, a világháború idején." És most hadd halljunk valamit a női cipellők történetéről! „Amíg a kecses női lábat" el­takarta az uszályos szoknya, a suhogó alsószoknya, a zsopán, addig nem győztek érte rajon­gani a költők. Mióta rövid szok­nyák jóvoltából reggeltől estig látható ugyanez a kecses lábacs­ka — elnémultak a poéták, ki­ment divatból a női láb." Tallózzunk tovább! A társaság­ból című rovatban olvasom, hogy csaknem íztelen és szagtalan a csukamájolaj. És azt is, hogy férje esedékes nyugdíjba vonulá­sa után letelepedhetnek. Vala­hol. És főtanácsosné jeligére. Fiam van. Nem lányom. Ám engem is megragadott egy cikk a folyóiratból: „Mit adjunk uzsonnára, ha kislányunk barát­nőit látja vendégül?" Az ugyan­ebben a lapban szereplő recep­tek közül a burgonyás almás he­ringsalátát eleve elvetettem. Ma­radtam a javasoltaknál: „Nem is olyan egyszerű a mai modern időben a helyzete a mamának, ha kisleánya avval állít be, hogy anyukám, kérem most már le­gyen szíves és hívja meg a ba­rátnőimet, mert én már annyi helyre voltam hivatalos az iden és ezt nekünk is viszonozni kell. A régi jó világban, mikor a jó habos kávé, vagy csokoládé volt a kitűnő uzsonna, mazsolás cso­koládés kuglóffal, gyümölccsel és esetleg egy tortával, nem oko­zott nagy fejtörést az uzsonna összeállítása. Ma azonban, ami­kor a gyerek elmeséli otthon, hogy Mártáéknál libamájas szendvics volt, Ilonkáéknál meg még parfét is kaptunk, sőt likőr is volt, gondolkodóba esik a mama, hogy ő vajon mit is ad­jon? Én most nem a bálozó nagy lányokról beszélek, hanem a 12 —16 évesekről, akik ma már ki­forrott, tapasztalt nagy leányok­nak képzelik és érzik magukat, és akikről nem egyszer hallottam, hogy olyan kijelentéseket tesz­nek, hogy anyukám, ez más, mint a maga fiatalságában volt, ma modern kort élünk, stb." Hölgyeim, lehetséges, hogy ki­ment a divatból a lábuk. Mégis megkérdezem, nem jobb így? PETRI FERENC Milyen lesz 2000-ben a magyar népgazdaság? Már-már belátható közelségben van a „bűvös" ezredforduló. Várhatóan mi történik addig, milyen lesz 2000-ben a magyar népgazdaság? Miből meny­nyit és hogyan termelünk, és miképp élünk? Hol tartunk maid a világ hasonló fejlettségű orszá­gaihoz viszonyítva? Megannyi nyitott kérdés, amely­re azonban — mert az idő sürget — legalább ter­vezéssel. előrelátással válaszolni kell. Ezért bízta meg a Minisztertanács az Orszá­gos Tervhivatalt, hogy készítse el a hosszú távú, 2000-ig szóló tervet. Nehezebb feltételek Lehet-e a mai nehéz és bizonytalan világgaz­dasági helyzetben csaknem két évtizedre előre tervezni? A válasz: nemcsak lehet, de feltétlenül kell is! Éppen azért, mert a világgazdasági prob­lémák nem lehetnek örökéletűek. gondosan kell elő­re tervezni az utána következő időszakra. S ter­vezni kell azért is. mert a hosszú távú tervezés eredményeit hasznosítani lehet a középtávú — öt­éves — tervek elkészítésénél, a gazdaságirányítás korszerűsítése során. De nem utolsósorban azért is, mert ez segít a KGST-tagországokkal folytatott tervegyeztetésben. és általában a külkereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésében is. Természetes, hogy az ilyen, hosszú távra szóló terveknél sok bizonytalansági tényezővel kell szá­molni. Elsősorban talán a munkaerőhelyzettel, hi­szen ha feltételezzük, hogy ugyanannyi lesz a munkaképes ember az országban, mint ma — köz­ben meghosszabbodik a tanulási idő. viszont rö­videbb lesz a munkaidő, és mind több munkaerőt igényélnek a szolgáltató ágazatok. Mindebből kö­vetkezik. hogy a termelő ágazatok számára a mai­nál kisebb munkaidőalap marad. Előrelátható az is. hogy a beruházások mér­téke — bár a mainál gyorsabb gazdasági növeke­déssel számolunk — nem éri el a korábbi évti­zedek átlagát. Energia- és alapanyag-ellátásunk mintegy fele ma importból származik, ennek nö­velésére kevésbé lesz lehetőség, mint eddig. Tar­tósnak kell tekintenünk, hogy piaci pozícióink ked­vezőtlenebbekké váltak, több a versenytárs, ne­hezebben tudiuk értékesíteni a mezőgazdasági és más termékeinket a feilett tőkésországokban, a diszkriminációs és protekcionista intézkedések mi­att. Nehezebben tudiuk árucikkeinket értékesíteni a KGST-tagországokban is. Mindez nem túl biztató. Hozzá keTI azonban tenni, hogy a hosszú távú terv a legnehezebb fel­tételekkel számolt, s ha ezek közül valamelyik (vagv akár több is) kedvezőbben alakul, az min­denképpen éreztetni fogia ió hatását. Versenyképesség és nyitottság A teljes foglalkoztatottságot ügy kell fenntar­tani — húzza alá a Minisztertanács által elfogadott terv —. hogy az segítse elő a munkaerő hatékony hasznosítását, mobilitását és a kollektív újító tö­rekvéseket. Ehhez tartozik, hogy jobban kell ho­norálni a minőséget, a jövedelmező termelést, a hozzáértést: a vállalkozó- és innovációs készséget. A termelés hatékonyságának elsősorban a belső és külső piac elismerésében, azaz a többletjövedelem­ben kell kifejeződnie. Minőség, minőség és ismét minőség. Ennek kell előtérben állnia a termelésben — de a köz­életben. a mindennapi életvitelben is. Része ennek az ésszerű takarékosság, az anyagi értékek, a nemzeti vagyon gondos megőrzése is. Minőségileg magasabb szintre kell emelkednie a szocialista tu­lajdonformák együttműködésének és munkameg­osztásának is. Gazdasági kapcsolatainkat erősíteni kell a KGST-tagországokkal. a harmadik világ országai­val és a fejlett tőkés országokkal is. Meg kell őriznünk gazdaságunk nvitottságát és kiegyensú­lyozottságát. Túl a jelenlegi kapcsolatokon, módot és lehetőséget kell adni arra. hogv a gazdálkodó egységek úi tornákat, önálló és közvetlen kapcso­latokat alakítsanak ki a határokon túl. s hogy íeileszléöi dcwHeüeikben mérlegelhessék, erveaye­síthessék azokat az irányelveket és követelmé­nyeket. amelyek a világ gazdasági-technikai fej­lődésében mutatkoznak. Nem megy ez egyik napról a másikra, ele meg egyik évről a másikra sem. hiszen ehhez jelentős szerkezeti átalakításokra és a hatékonyság javí­tására van szükség. Olyan termékeket kell előál­lítani. amelyek korszerűek, s éppen ezért verseny­képesek több piacon is. Nagyon időszerű a tech­nikai-technológiai korszerűsítés, elengedhetetlenül fontos a szervezés megiavitása. a termelési folya­matok ésszerűsítése. Így lehet csak a mai magas fajlagos anyag- és energiaköltségeket jeientőeen csökkenteni. Indokolatlanul magas ma az élőmun­ka-ráfordítás is. A vállalatok és az állam Javításra, korszerűsítésre szorul a magyar gaz-' daság belső munkamegosztása, a gazdasági egysé­gek közti együttműködés — például a nyersanya­got. az alkatrészeket félkés «termékeket szállító vállalatok és a készterméket előállítók között —. továbbá, nem utolsósorban az ehhez kapcsolódó érdekeltségi rendszer. Ismét példaként: az export­ból származó jövedelemtöbbletben nincs érdekelt­sége a mégoly fontos félkészterméket vagy alkat­részt gyártó vállalatnak. Növelni kell az érdekelt­séget az importot helyettesítő anyagok bevezetésé­nél. felhasználásánál is. Növekszik a következő, bő másfél évtizedben az infrastruktúra, azaz a szolgáltató ágazatok szerepe. Ez —úgynevezett háttériparral együtt — feltétele annak, hogy növekedjék az ipari fés általában az anyagi) termelés hatékonysága. Az iparon belül pedig a feldolgozóipar egyes tevé­kenységeit kell már a 80-as évek második felében korszerűsíteni, versenyképessé tenni bernhazasai arányának növelésével. önállóság, vagy irányítás? Sokszor feltett kér­dés ez napjainkban, s kétségtelen, hogy az ezred­fordulóig — vagyis hosszú távon — erre feltétlenül válaszolni kell, mégpedig egyértelműen. A Mi­nisztertanács által elfogadott terv kimondja: a struktúraváltozások döntő részéhez vállalati kezde­ményezésre van szükség, a piaci követelményekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva. Ez azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a fő irányok megjelölésénél, a műszaki-termelési kultúrák, tudományos irány­zatok elterjesztésénél az állami befolyásolást, illet­ve azt, hogy a fejlesztéseknél az állam határozza meg az elsőbbséget, a sorrendet. Ugyancsak az ál­lam tevékeny, irányító részvételére van szükség a termelés fejlesztéséhez szükséges képzési és egyéb feltételek megteremtésénél, az együttműködési te­rületek gyors kijelölésénél és összehangolásánál. A növekedés várható üteme Hosszú távon ilyen elsőbbséget ad az állam a „bioprogram"-nak, a mikroelektronika és a számí­tástechnikai kultúra népgazdasági elterjesztésének, az anyag- és energiatakarékos, környezetkímélő technológiák és technikák kifejlesztésének és alkal­mazásának. Ugyancsak állami feladat a komplett technológiák és komplex rendszerek olyan mértékű és irányú fejlesztése, hogy azok exportálhatók le­gyenek, továbbá a szellemi export súlyának növe­lése. Mit jelent mindez a számok közérthető nyelvére lefordítva? Húsz év (1981—2000) átlagában éven­ként a nemzeti jövedelem 2—3 százalékos növeke­désével számol a terv. Ugyanakkor a lakosság fo­gyasztása évenként másfél, két és fél százalékkal, a reáljövedelem ugyancsak éves átlagban 1,8—2,9 százalékkal növekszik. S hogyan alakulnak addig a feltételek? A terv­dokumentum erre vonatkozólag több változatot dolgozott ki. Rugalmasan, hogy alkalmazkodni le­hessen az élet változásaihoz. S hogy a népgazdaság minden lehetőség legjobb, legésszerűbb kihasználá­sával fejlődjék tovább az ezredfordulóig, meg az­után is, ILLÉS JÁNOS, ka Or&aafiCb TecKjuwuaá fóosétaáxweaeeóje

Next

/
Thumbnails
Contents