Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

Szerda, 1984. április 4. 55 Az „időszerűtlenül" aktuális költő <5 a saovjet irodalom József [Attilája. Legalábbis én így, ilyesféleképpen helyeztem őt el magamban, ami nem is volna különösebben érdekes, ha annak idején — negyedikes gimnazista koromban — a meglepett, a már-már megvető, vagy az éretleneknek kijáró jóindulatú pillantásokat és megjegyzéseket nem kaptam volna szép szám­mal. amikor Vlagyimir Vlagyi­mirovics Majakovszkij akkori­ban megjelent válogatott művei­nek két kötetét megvettem. Már az Is föltűnhetne; aki ftyen szélsőséges indulatokat tud kiváltani, még akkor is, ha egy tizennyolc éves ifjonc bizonyos nevelői hatásokra, az óvatos ér­deklődés ízlelgető bizonytalansá­gaival kezd foglalkozni vele. nem lehet akárki. Ám ennél jó­val szemet szúróbb valami az, amit a kitűnő költő, fordító és publicista, Eörsi István öt esz­tendővel ezelőtt így fogalmazott meg Levél egy időszerűtlen klasszikushoz ómű írásában: „ön, Majakovszkij, nemcsak klasszikus lett, hanem ráadásul valóban az időszerűtlenség csú­csairól integet felénk: ön az el­képzelhető legidőszerűtlenebb klasszikus.. i Csupa olyasmit üvöltözik át nekünk a két Ma­jakovszkij-évtizedből, amelyben lakott, a tömegek gyakorlati mozgósításáról és más hason­lókról, ami nosztalgiánkat táp­lálhatja ugyan — már akiét, elég kévésünkét, attól tartok —, de amivel semmit sem kezdhe­tünk. Már roppant hangja és öblös szócsöve is. amellyel eljut­tatja hozzánk napiparancsait, megbocsásson, merő anakroniz­mus." Igen. ha valaki. Majakovszkij aztán nem időszerű. Sót! Értel­miségi körökben, igen nagy arányban, bizonyos elnéző lesaj­nálással emlegetik, ha netán szóba kerül, úgy, mint a jám­bor. naiv és persze jobb sorsra érdemes agitátorpoétát, olyasfé­le hangsúllyal, ahogyan a falu­si temetőkben a szerelmesétől eltiltott s ezért a kútba ugrott lány temetésén az öregasszo­nyok mondogatják: szegényke, ez is jobban tette volna, ha szé­pen férjhez megy. Majakovszkij ugyanakkor. természetesen, »hogy Eörsi is fejtegeti. tan­anyag. es ..még az ön tekintély­romboló dühét is köztisztelet és megbecsülés övezi, azzal a meg­szorítással. hogy ez az indulat merőben történelmi, történelmi okok szülték, és ma már nincs időszerűsége. Éppen ezért ne is remélje, hogy valaki célba ve­szi szoparittyaköveiveL Gyűlölő­it visszatartja ettől, hogy — ha­haha: — hivatalos védelmet él­vez. Hívei pedig olyan bejára­tott mondatokban dicsérik, mint­ha nemrég kapott volna állami díjat". Igen. valahol itt kezdődik a baj. Annál a pontnál, hogy „hi­vatalosan" Majakovszkij nagy költő, viszont stílusa, egész esz­tétikai alapattitűdje, amely a propaganda és az agitáció világ­megváltó feladatainak akart alá­rendelni egy, az avantgarde_ból kinőtt. szuverén, öntörvényű művészetet — manapság pateti­kusnak. „vonalasnak", legjobb esetben is időszerűtlennek ha.t. a fent nevezett módon és alapo­kon. Majakovszkijt nemcsak azért nem ' tartják aktuálisnak, mert az a történelmi pillanat, amikor fellépett, élt, alkotott és önként a halált választotta, va­lóban a múlté. Hanem abból az okból is. hogy a jól nevelt hiva­talos elismertség és tananvag­mivolt alól jottányit sem villan elő ennek a kivételesen tiszta embernek és — igen! — pom­pás költőnek mélyebb, ha úgy tetszik, személyiségközeli valósá­ga és ebből következő morális tartása. Vagyis mondhatni, egész igazi, megmásíthatatlanul egye­di és varázslatos „majakovszki­jossága". A párhuzam kísértő: a kép. valljuk be némileg emlékeztet a József Attiláéra. A Mondd mit érlel, a Favágó és a Szocialis­ták költője elsősorban a tan­anyagbéli az Óda. a Téli éjsza­ka. a Világosítsd föl vagy az Sszm&Ut szerzője inkább a „ina­sík" József Attila. Ám ne feled­jük, ő magyar költő volt, s ha még mindig él is a fenti, nem valami rokonszenves „belső föl­osztás", de mára már fölnőtt egy vagy talán két nemzedék is, amely (reméljük!) a teljes. a valóban „józsefattilás" József Attilát látja, érzi és szereti na­gyon. Majakovszkijnál viszont más a helyzet: idegensége némi­képp ugyanúgy determinálja úgynevezett időszerűtlenségét, mint az optimista, patetikus, harsány, teli torokiból szóló párt­poéta tankönyvízű fantomképe. Amelyre ilyen összefüggésben, sajna, nagyon is rímel a sok­féle pillantás és megjegyzés, amit valamikor 1969—70-ben a válogatott műveit olvasó tizen­nyolc eves kapott. Aki megvan győződve arról, hogy a paprikás krumpli a leg­jobb étel a világon, annak fölöt­tébb nehéz megmagyarázni, hogy — teszem azt — a pizza vagy a hagymás bélszín azért inkább. Hogy mégis megkísérlek némi, hangsúlyozottan „nem hivatalos" revíziót Majakovszkij ügyében, annak a nagyon is általános művészi morál óriási világképi fontossága az oka. Megkockáztatom: legelőször is egy időre most felejtsük el A marxizmus fegyver, a Vers a szovjet útlevélről vagy a Kom­szomol-dal című Majakovszkij­verseket, sőt — még a híres Le­tun-poémát is. Próbáljuk nézni „csak" a szolgálat vállalását, „csak" a kíméletlenül kemény, megalkuvás nélküli elvhűséget, az etikai normák könyörtelen számonkérését mindenkitől, leg­felülről legalulig. az önérzetes, néha már-már fenséges emberi tartást, a szívósságot, a hihetet­lenül eredeti, tűzön-vízen át vál­ialt „másságot", a taktikázgatás helyetti barcosságot és a mé­lyen átélt, őszinte humanizmust. Ha csak ezeket, a művészi mo­rál eme alapvető fontosságú vi­lágképi követelményeit vesszük szemügyre, időszerűtlenség he­lyett nagypn is kínzóan hiányzó aktualitást, naivul ágáló agitá­tor helyett valóban, átélten — mert merszenvedetten — tisz­tességes embert és főként: egy izgatóan időszerű, nagy művészt találunk Különben sem mindig az az időszerű, ami pro forma csak tartalom: a mód. ahogyan ez kifejeződik, az emberi ténye­ző, ami aranyfedezetként mögöt­te áll, a sors. amit csillagpályá­ján az igazi alkotónak be kell futnia — a Művet nem pár év­tized alatt gyorsan megváltozott históriai körülményekhez és mégcsak nem is politikai meg­fontolásokhoz köti. „A vezetőségek mennek, a művészet marad" — így vigasz­talta magát csalódásai során Vla­gyimir Majakovszkij. Persze az is igaz, amit Eörsi úgy fogalmaz meg: ,.a művészek is mennek — ön is elment —. és a vezetősé­gek is maradnak". De a költő mondata, azzal a kiegészítéssel, hogy a művészetet erkölcsileg minősítő tényezők igenis marad­nak, teljesen igaz. Miként az is, hogy éppen ezért az „időszerűt­lenségéért" lehet és kell csodál­ni ezt a majdnem József Atti­la-! kort megért, életének 37. esztendejében e földi siralom­völgyből önként eltávozott, ko­rát, korunkat egész mai meg­ítélésével is minősítő költőt. Aki — nagyon is aktuális. Vagy az kellene, hogy legyen. Ahogyan József Attila. Juhász Gyula vagy az erdélyi Szilágyi Domokos. Ha valakinek azt bizonygat­juk. hogy talán mégsem a pap­rikás krumpli a legjobb étel a világon, még elismerhetjük, hogy azért igenis jó dolog a paprikás krumpli :s (sok kolbásszal plá­ne). és a hagymás bélszín drá­ga. a pizzát meg nem mindenütt csinálják jól. Csak egyvalamiről nem kéne megfeledkezni. ami ezerszer íontosabb mint. holmi gasztronómiai allegóriák: hogy a művészet mindig és mindenek­'ölöt i elsősorban erkölcsi kate­gória. És e? ö-öv aktuabtás Jót rni, ahogvan Illyés Gyula mond­ta. jellemkérdés És Majakovsz­kij jól írt De még milyen jól. Legyen otthonunk a város! S zeged legrégibb műemléke, a Dömötör-torony került a Szegedi Városszépítő Egyesület jelvényére és pecsét­jére. Nem véletlenül. Ez a tele­pülés legrégebbi műemléke, alapfala XI. századi, alsó, négy­szögletes részét román stílusban építették a XII. században, fel­ső, nyolcszögletű traktusa kora­gótikus. A másik ok, amiért jel­képéül választotta e társadalmi szervezet, a megmentésével függ össze. A városvédő szeretet és kiváló lokálpatrióták — minde­nekelőtt Cs. Sebestyén Károly és Móra Ferenc — mentették meg a pusztulástól. Móra 1930-ban írott Impériumátvétel című tár­cájában szállt szembe azokkal, akik le akarták bontani azzal az ürüggyel, hogy zavarja a dóm hatását Gunyorosan javasolta; ha itt útban van, tolják ki az átokházi legelőkre. írják rá: „Épült az első magyar keresz­tény király idejében, de nem helyben." Vagy ha lebontják, néhány tégláját majd kiállíthat­ják a múzieumjban ezzel a ma­gyarázó szöveggel: ,xt modern keresztény barbárság abban kü­lönbözik a régi tcutyahitű bar­bárságtól, hogy a török a saját ódon szent helyeit nem pusztí­totta el". Juhász Gyula pedig így írt: —A csonka torony ne­kem is szívügyem. Ez a beszé­des emlék túlélte a tatárokat és Mátyás királyt, Dózsa Györgyöt és a törököket, a szegedi boszor­kányokat és Dugonicsot, a sza­badságharcot és a világháborút. Bennünket is túl fog élni, Sze­ged szebb lesz mint volt és ő, nagy idők tanúja bizonyságot tesz ezer esztendő mellett." A történelmi folytonosság, a város­védői szív és a közös akarat jel­képe a Dömötör-torony, s mint ilyen, summázata a mai város­szépítők feladatainak, felelőssé­gének, kötelességeinek. Az elmúlt év nyarán jelent meg az első felhívás lapunk ha­sábjain a városszépítő egyesület alapítására. December 19-én ösz­sze is gyűltek a városukat sze­rető,' a település természeti és épített környezetének óvását és gyarapítását személyes közremű­ködéssel és társadalmi összefo­gással előmozdítani szándékozók, s kimondták társadalmi egyesü­letük létrejöttét. Azóta megtör­tént a bejegyzés, elkészült az embléma, csekkszámlát nyitot­tak, tagsági könyveket nyomtat­tak. Elindulhat hát a reménye­ink szerint hosszú időre szóló, sok-sok embert megmozgató munka! H ányszor halljuk a hízelgő mondatot: Szeged az or­szág legszebb városa! A városszépítök ezt úgy teljesíte­nék ki. hogy megfogalmazták mindent átfogó ielmondatukat: Legyen otthonunk a város! Él bennünk a lokálpatriótái büsz­keség, de élnie kell az öntudat­nak és felelősségnek is. A Sze­gedi Városszépítő Egyesület az eddig is meglevő ám sok szá­lon futó kezdeményezéseket igyekszik összecsomózni, az öt­leteket. javaslatokat egy tégely­be gyűjteni, az akciókat közös mederbe terelni, a város érde­keiért szólók hangját fölerősíte­ni. Nem elégednek meg a meg­levő értékek védelmével, az örökség ápolása éppúgy legfon­tosabb feladataik közé tartozik, mint a karakter erősítése, az értékes vonások gyarapítása, a jövőkép alakítása és a szemé­lyesen vállalt aktív részvétel. Nem az a dolguk, hogy átraj­zolják Szeged térképét, átren­dezzék a város struktúráját, má­ról holnapra piinden igénynek kielégítői. minden panasznak gyógyítói legyenek. Nem akkor végzik jól dolgukat, ha kielégít­hetetlen igényeket támasztanak, ha a reális lehetőségeket meg­haladó vágyakat ébresztenek, ha kiveszik a vonalzót és a rajzce­ruzát a tervezők, a szerszámot az építők, a döntési jogot az arra illetékes szervek és szer­vezetek kezéből. Erejük a töme­gességben és a nyilvánosságban rejlik! E nyitott társadalmi szer­vezet fórumot teremt a városát szerető polgároknak, a Szege­dért tenni is kész embereknek. Feladatuknak tekintik, hogy népszerűsitik a városi környe­zet értékeit, segítik ezek megis­mertetését és megszerettetését, figyelemmel kísérik a történeti, régészeti, városszerkezeti, építé­szeti, ipar- és képzőművészeti, technikatörténeti, kegyeleti és természeti emlékeinek és érté­keinek óvását támogatják ezek méltó állapotban való fennma­radását. védelmét és igyekeznek előmozdítani rangos, új értékek létrejöttét. Az ötletek, észrevéte­lek és javaslatok itt gyűlnek össze, rejtőzködő értékek kerül­nek napvilágra, így közösen tu­dunk elébe állni a pusztulásnak és pusztításnak, teret adni a vé­leményeknek és vitáknak, meg­fogalmazni egy város közösségé­nek javaslatait, képviselni állás­pontjait. S azzal, hogy tartal­mas és mély kapcsolatot kötöz város és lakója között, tudatot formál, személyiséget fejleszt. Ha erősödnek a városlakókat idekötő gyökerek, ha mélyebb lesz a lokálpatriotizmus tartal­ma. jobban tudjuk majd becsül­ni mások erőfeszítéseit, otthono­sabban érezzük magunkat nem­csak saját bőrünkben és nem­csak városunkban, de ebben a hazában is. A Szegedi Városszépítő Egye­sület legutóbbi választmá­nyi ülésén — figyelembe véve a már eddig is beérkezett levelek és telefonok észrevétele­it — körvonalazta egy program ívét. Több mint negyven téma­kör gyűlt össze, melyeket érté­kelve, súlyozva kialakult egy terv, amelyhez várják mindenki véleményét, kiegészítését. De ve­gyük sorjában! Mindenképpen elengedhetetlen egy olyan katalógus készítése. amely a város értékeinek pon­tos felmérésén alapul. Ez a lel­tár tartalmazza majd a már meglevő műemlékeket és mű­emlék jellegű épületeket, azok­nak állagát és az egyesület ja­vaslatait: fölsorakoztatja a vé­désre erdemes városrészeket, épületeket, 'díszeket, tereptárgya­kat, s javaslatokat tesz óvásuk­ra. Ezen kataszterek elkészülte­kor dokumentálni lehet a mai állapotot és javasolni a fejlesz­tés irányait Jelentős erőfeszíté­seket szeretne tenni az egyesü­let a város tisztasága parkosí­tása érdekében. A lakosságra számítva föltérképezik a város azon pontjait, ahol rendszeresen és indokolatlanul szemetet, kü­lönböző hulladékot raknak le. A Járj nyitott szemmel!" akció keretében észrevételeket, ötlete­ket és javaslatokat igyekeznek gyűjteni (akár írásban, akár szó­ban) ezekről a pontokról, a par­kok, ligetek gyarapítási lehető­ségeiről. Természetesen mozgó­sítják tagságukat a Hazafias Népfront tisztasági és parkosítá­si munkaakcióira. Szegedi városszépítök napját szerveznek — először ez év őszén, majd a jövő esztendőtől az április 18-1 műemléki világ­naphoz kapcsolódva. Ezeken a napokon a gyerekektől a nyugdí­jasokig olyan munkára hívják a város polgárait. amelyeknek céija az emléktáblák, szobrok, városképi jelentőségű műtárgyak és emlékek tisztítása, gondozá­sa. Ezeken a napokon kiállítá­sokat rendeznek, ilyenkor tart­ják majd az egyesület közgyűlé­seit. Számítanak a fiatal korosz­táiyokra is. Terveik között sze­repel játékos pályázat kiírása középiskolásoknak és szakmun­kástanulóknak. Ennek keretében a tizenévesek nemcsak jobban megismernék szűkebb környeze­tüket. de elkészítenék javasla­taikat, kiáltványaikat is. Kiderült az is, melyek Szeged legallergiásabb pontjai. Ezeket dokumentumkiállításokon mutat­ják be, s nyilvános beszélgeté­seket is szerveznek. Már látható a Szegedi Nemzeti Színház épü­letet és az átalakulás munkála­tait bemutató tárlat a szegedi Sajtóházban (április 12-én vitát rendeznek a városi teátrumról), ősszel a Dóm tér kerül „teríték­re , majd az újszegedi üdülőkör­zet és Alsóváros, illetve a Má­tyás tér környéke. Pályázatot ír­nak ki egy városi információs rendszer kialakítására, melv se­gítené az eligazodást, a tájéko­zódást, és színesítené a város­képet is. Terveik között szere­pel egy olyan műhely létreho­zása, ahol részint összegyűjtenék a régi városkép dokumentumait, az egykori építkezések terveit, rajzait, részint az idős mesterek szerszámait, épületdíszeik, ková­csoltvas dekorációik, famunkáik megmaradt példányait, sablonja­it, mintáit. Pályázat útján igye­keznek választ kapni arra a kérdésre: Milyen is a jó játszó­tér? A terveket, elképzeléseket oldaiakon keresztül sorolhat­nánk. Ám jól tudja mindenki, hogy mennyi ötlet szunnyadhat a varos lakóiban. E zért kérnek mindenkit, hogy javaslataikat, elkép­zeléseiket juttassák el a Szegedi Városszépítő Egyesület címere (6720 Szeged, Vörösmarty utca 3.), vagy személyesen mondják el ugyanott az egyesü­let fogadóóráin hétfőnként dél­után 5-től 6-ig (első alkalommal április 9-én). Azok akik már kitöltötték és leadták jelentke­zési lapjaikat postán megkapják azokat a csekkeket, amelyeken befizethetik évi tagsági dijukat (120 forint) Akik a fogadóórá­kon kívánnak belépni az egye­süleibe. a helyszínen juthatnak csekkhez. A befizetést igazoló szelvény birtokában kapják meg a tagsági könyvüket. Eddig több százan vannak, akik jelentkeztek e nemes célokért küzdő társa­dalmi egyesületbe, de bízunk abban, bogv számuk a közeljö­vőben jócskán növekedni fog. T. L •I Meze/ András Mintha hívásra Mintha az erdőn minden é éjszaka szárnyat bontana, gyökerestől szakadna ki erős talajából a fa. mintha hívásra törne föl önmagából a iegenye úgy hallani a zúgását, ahogy a lélek száll vele: nvr.ths harám mintha hazád szállna - eled szállna velem. Felismert édes szabadság lélegzete lélegzetem. DOMON&ttó LAPéLO

Next

/
Thumbnails
Contents