Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

10 Hétfő, 19S4. április 30: WLDM IZ333E Veres Péter Munka és erkölcs V

asútimunkás-életemről még a»nyit, nogy később, amikor' már elméletileg tiszt ázottabb meggyőződésű szocialista lettem, az itt lefolyt életem tanulságai erősítették meg végleg a kollektivizmusban való hitemet. A barakkban folyó élet ugyanis annyi különbséggel, hogy nem egy tálból ettünk, tiszta kollektív élet volt. Nem olyan, mint a katonák, foglyok es rabok élete, akik fölött egy rendszerint ellenséges felsőbbség uralkodik, hanem a magunk körében meglehetősen szabad szellemű és önkéntes közösség. Munkavezető nem élt velünk, az csak a munkában parancsolt, de viiszont mert gyakorlott emberek voltunk, s mert a vezető értelmes és jó ember volt, nem sok baj volt vele. Ami baj volt, az mindig felülről jött. és azt a munkavezetővel együtt kellett kivédeni. Például többet és másképp kellett dolgozni, mint eddig. vagy megkerülni a parancsot. mert teljesíthetetlen volt, és közös akarattal félrevezetni a felsőbbséget, ezt az előnnunkással közösen csináltuk. Sőt, ebben ő volt a vezetőnk. ' Itt győződtem meg arról, hogy minden csak mese, amit az emberi természetről, főleg annak végleges és alapvető rosszaságáról írnak és beszélnek a tudósok, írók és politikusok. Én. legénykoromat is beleszámítva, tíz évet töltöttem egyhuzamban már addig is csoportos munkában, amiközben több száz ember fordult meg körülöttem. De nem emlékszem, hogy valaha, valakivel személyes összetűzésem lett volna. Sőt abban a csapatban, amelyikben a legállandóbban dolgoztam, a vasúton, nemcsak köztem, de a többiek között sem igen volt baj. És nem lehet mondani, hogy ezek az emberek szocialisták lettek volna. Nem. Átlagos földmunkások. legfeljebb, hogy önérzetes. rendes emberek és jó munkások voltak. De mert. amint mondtam, a felsőbbségtől meglehetősen távol éltünk, törtetés, szolgaszellem nem férkőzhetett közénk. Igy elég jól megegyeztünk. Eleinte persze csak az igazság útján. Minden munkát, akár az államit, akár a magunk közül valót, a barakk tisztán tartását, sepregetéeét. vízhordást, favágást stb., még a hideg hajnalokon való tűzgyújtást is, úgy igyekeztünk beosztani, hogy az a lehető legigazságosabb sorban menjen. Még ha az emberek változtak is. Más hasonló csoportok szokása az volt ilyenkor, hogy minden terhes, közös munkát az újoncra nyomtak, miáltal a bizalmatlanság, a gyűlölködés szelleme mindjárt beköltözött a csoportba. Mi azonban mindig inkább a nehezebbjét választottuk a dolognak, hogy az újonc ne mondja, hogy kibánunk vele. S a házi kötelességekből úgy mutattunk példát, hogy mi kezdtük. Természetesen a legtöbbször én, hogy ezzel is példát adjunk. Mindez persze nem volt olyan szándékos, olyan kiszámított, mint ahogy így leírva látszik. Ez természetes volt, a csoport szelleméből jött. Ez a szabad közösségek szükségképpeni, mert egyedül lehetséges rendje. Később azonban még ezen is túlmentünk. A jól beosztott igazság is gyatra dolog még, tökéletes beosztást úgyis lehetetlen csinálni, s mi elértük azt az állapotot, amit minden emberi csoport elérni óhajt, s egyáltalán elérhet: a törvény nélküli kollektivizmus állapotát. Mert később, amikor megismertük egymást, amikor már mindegyik természetesnek tartotta, hogy semmilyen munka alól nem szabad kihúznia magát, nem sokat törődtünk az igazság hajszálhasogatásával. hanem ha tévedés volt a beosztásban, vagy különböző felsőbb intézkedések következtében összezavarodott a sor, nem kerestük, hogy ki hova következik, kinek hol van a sora, hanem beálltunk, ahova éppen estünk. És nem martuk egymást, mint a rossz szellemű csoportokban, mivel tűztünk egymásban, hogy szándekosan egyik som húzza ki magát. így alakult ki közöttünk az az igazi, jó munkásközszellem, amely tulajdonképpen a jövő társadalom legbiztosabb alapija lehet És elértük azt is. hogy az erősebbek olyan természetesen, olyan magától értetődően végezték el a gyengébbek számára túl nehéz munkát, hogy ez a gyengébbeket egyáltalán nem sértette, nem alázta meg. Mindegyik tudta, hogy nem ravaszságról, nem kibúvásról van szó, hanem az emberi akaraton kívül álló erőkülönbségről. t És ez nemcsak arra a néhány emberre vonatkozott, akik öszszeszokva megszerették egymást Sok esztendő miatt sok ember megfordult a csapatunkban, sok újonc jött és tanult be köztünk. de a rendhez és az igazsághoz mindegyik hamar hozzászokott Ha voltak is, akik a zavaros szolgaéletből, a napszámossorsból naplopó erkölfcsöket hoztak közénk, az itteni szellem hamarosan átalakította őket Kigyógyultak, mert máskülönben nem bírták volna ki köztünk. Még a legnehezebb volt a helyzet a zsugori. magának való. elzárkózó paraszttal szemben, de sokára az ilyeneket is átalakította a csoportszellem, legalább annyira, hogy szégyellték ezeket a vérré vált tulajdonságaikat és igyekeztek legalább közöttünk, legyőzni. És érdekes, hogy odahaza a családban, ezer baj közt, sokszor bosszúsak és türelmetlenek voltunk, de itt. a munkában hétszámra. sőt hónapszámra nem volt rá ok. hogy egymásra megharagudjunk. Különösen, ha akkordrendszerű napszámban dolgoztunk, amikor a feljebbvalók hajszája nem rontotta meg a kedvünket. Esténként, ha sorban megfőztük a vacsoránkat, elbeszélgettünk, olvastunk vagy durákoztunk, s éjszaka nyugodtan aludtunk, ha nem fáztunk. Igaz, hogy ez a mi csapatunk kivételes volt, hiszen körülöttünk olyan csoportok voltak, amelyek mindig veszekedtek. Macerálták egymást, egyesek stréberkedtek meg árulkodtak, aztán a munkavezetőt pálinkával. borral traktálták, a pályafelvigyázónak tojást, tyúkot, az osztálvmérnököknek hizott libát hordtak, emiatt aztán bizalmatlanság, lógás, naplopás, a közös munkából, a piszkos és nehéz munkák alól való kibúvás szinte közszellemmé vált. De egyik is, a másik is a vezetéstől és a belső rendtől függött. Mindegyik lehetett volna jó csapiét. Mert ugyanezek az emberek, ha más vezetés alá kerültek, mindjárt rendesebb emberek lettek. Négy évig arattam egy aratócsapatban. Fige Gábor keresztkomám bandájában, ahol szintén alig volt veszekedés, piedig véleménykülönbség ott is volt. míg más csapiatokban meg sokszor kaszára kaptak az emberek ingerültségükben. Ezekből meggyőződtem, nemcsak arról, hogy az ember alapjában jó is, rossz is, a körülménj'ek szerint, tehát a körülmények a fontosak, de az a régi hitem is megerősödött bennem, hogy az emberi társadalom átalakításával piárhuzamosan, de ebben is élen járva, magunknak a kollektivistáknak kell először átformálódnunk, jó piéldával elöljárva, mert egy mozdulatnyi tett többet ér, mint önmagában véve bármennyi jó beszéd. Nehéz dolog, tudom, de nem lehetetlen. Mert aki különb akar és tud lenni az átlagnál csak akkor ér a mi szempontunkból valamit, ha ezt a különbséget nagyképűség nélkül tudja érvényesíteni. Ellenkező esetben, bármilyen hős is a mozgalomban, de a mindennapi életben ellenszenvessé és gyűlöletessé válik, mert megalázza a többit. (Részlet a Számadásból) Szikszai Károly Rajz Meg kéne már tanulni Egv másik magatartást Talán vigyázzba állítani Minden beszélgetőt és Beszélgetést ahogy a Felsőházban egykoron de A tükörben mindig egv női kép Mása megzavar elkísér Jövőmet elárultam egy Régi képen melv Most is olvan mint egykoron: Kopár gyanús és Egy madár rikoltozik benne Pintér Lajos Vadkacsák Gyerekkorom lámpa-üvegén se füst. se korom. gyerekkorom, hol az út nem zsákút: a végtelen völgyéhez futó. hol szép metafora csak a halál. zene s illat, szalag fátyolán áttűnő gyöngybetű — gyerekkorom, hol pengeél ruhák bársonv-rétiein nem kaszál. réteiden. gyerekkorom. csak napszítta férfihad kaszál — gyerekkorom, hol vadkacsák s vadkacsák iézusos lábnyoma a vízen! Úri murik és majálisok K S

zigligeti Ede híres színdarabja, a Fenn az ernyő, nincsen kas. A cím jelentése: a vagvon. a csillogás, az úrhatnámság látszata mögött nincsen semmi. Űri muri vagy majális, úrhatnámság. vagv valódi népünnepély? Olyan kérdés. melyről sok szempontból érdemes elgondolkodni. Az úri muri a mulatni tudás, a pózvilág. a sújtások, a külsőségek világa; a díszmagyartól a darutollig. a nagy fogadásoktól a nagy partykig minden, ami póz. ami külsőség, ami hetvenkedés, hozzátartozott. A majális viszont igazi népünnepély, mindig az emberek valóságos vidámságának, éln'ivágvásának és közösségének a kifejezése. A népünnepély nem mulatozás abban az értelemben, hogy ott vetélkedés folyna: ki tud a legjobban mulatni, lehet játékos, lehet közvetlen, de nem tűri meg a pózt. A majális mindig népünnepély volt. mindig a szabad természet, a tavasz élvezetét, és a tömegek sorsának könnyebbre fordulását jelentette. S a munkásmozgalom ehhez az ősrégi népi örömünnep spontán megnyilvánulásához hozzákapcsolta a szabadság tudatos akarását. Innen ered ennek a népünnepélynek a póztalansága. közvetlensége, mesterkéletlensége és természetessége: A

dv Endre azt írta: „A Május: szabad." S ez a szabadság, ez a kötetjpqség ahban is megnyilatkozik. hogy a népünnepély sohasem valamely bezárt téren folyik. A tér végtelenségét fe:ezi ki a májusfák' sbrá is. Az úri muri ezzel szemben mindig — még szabad téren is — zárt Lehatárolt. S mi határolja le a teret? Vas István az Egv szerelem három éjszakája című musical úriasszonyát így énekelteti. így búcsúztatja a régi Budapesttől: „Pannónia szálló és Vadászkürt, / Ó, a disztingvált különterem! / Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt? / És a Grill, a kis Párisién? / Jánoshegyi reaaeli utána. / És a sikk. amellyel vétkezünk — / Isten veled, édes életünk! / Ö. Királydí), vólózsúr meg estélv. / Pezsgőzés meg Zserbo-bo-boba. / Néha nyáron egy vidéki kastély. / Ezt szeretjük. ez nekünk való. / Egész ország, de csupán az úri / Ez kellett csak. ez jutott nekünk." Az űri murit tehát keretbe szorítja az egész ország, de csupán az úri. Vagyis, az úri muri résztvevői csak az úri világot tekintik országnak, s az úri világ „természetét": a jánoshegyi éttermet és a vidéki kastélyt azonosítják a természettel. Az úri muri világában minden torzán jelentkezik, s ezért válhat joggal gúnv tárgyává. önnvű dolog persze elmúlt dolgokról ítéletet mondani, midőn a- történelem már kimondta. Sokkal nehezebb, de legalább ennyire szükséges a múlt furcsa és torz továbbéléséről ma véleményt mondani. Mert. mi tagadás, köztünk él az úri muri szelleme, a ..fenn az ernyő"-é. és pusztítja a népünnepély ösztönös vidámságának hangulatát. Ez a szellem valahogy, akarva-akaratlan. lefokozza a +iaiálist. a népszórakozást, durvának, illetlennek és műveletlennek becsmérli. Pedig éppen az ellenkezője az igaz. A ..fenn az ernvő" ezer formában támadhat fel. Hol egv magát görög diplomatának kiadó, kék ruhás fiú csillogtatja meg alakváltoztató képességeit. hol a hivalkodó lagzik. mulatozások, hol pedig a kerítések, az autók, a nagv borravalók, a „pénz nem számít" jelszavak élesztik fel újra az úrhatnámságot. S nem az a legfájdalmasabb, hogy csak a régi világ vonzásában felnőtt emberek kerülnek a fennhéjázás hatása alá. hanem néha ugyanazoknak az osztályoknak a tagjai is. melyek oly mélyen és évszázadokon át megvetették a talmi ragyogást. A máius. a majális, a népünnepély és május elseje a szabadság szimbólumává vált. S néha ugyanazok akik ezt a napot megünneplik, lemondanak szabadságukról., elvesztik az úrhatnamsag által nvúitott. látszólag vonzó, de valójaban mégiscsak a személyiséget beszűkítő magatartás miatti Olvan benső konfliktusba sodorja magát az urhatnámkodó paraszt- vagv munkásember, de az értelmiségi is. amelytől bízvást megmenekülhetne. S mindez annak az eredménye, hogv ott érez értéket, ahol az értéknek nvoma sincs. Ott akar csillogni, ahol a csillogás legfeljebb szemfényvesztés, s a saját szabad ünnepét áldozza fel érte. hogy rabja legven egv hamis elképzelésnek. E

gvedi esetek ezek ugyan, és mint az irodalom. a közhangulat mutatja, ma általában ugyanúgy megmosolyogják, megszólják és megvetik, mint ahogyan régen utálták az urak mulatozását. Nagvon jól tudják, hogv az úri muri nem kultúra. Nem tévesztik össze az úrhatnámságot a tényleges emelkedettséggel, a tényleges műveltséggel és szépséggel. De azért sajnálják is a tévútra került energiákat, amiket másra, jobbra lehetne fordítani. Ez- azonban nem akadályozza meg. hogy a sajnálat mellett ítéletet is alkossanak róla. S az ítélet nem hízelgő. A nép ünnepe, máius elseie a szabadság, a pihenés, a szórakozás, a ió időtöltés jegyében zajlik. És ha valaki a másik fölé azzal szeretne kerülni, hogv a népünnepélyt fitvmália és előkelősködik. akkor saját magát teszi nevetségessé, mint az úri murik szereplői, mint a Duda Gvurik. Az idő elhaladt a dáridók világa felett És ha még kísért is a múlt. a józan látású embereket nem téveszti meg és a maguk szája íze szerint fejezik ki felszabadult örömüket. HERMANN ISTVÁN