Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

Szerda, 1984. április 4. 52 CsanádyJános Tarts, tüzes trón! Sárgaföld. gyurgyókák fészek-szeme sorakozik lukakkal bepöttyözve a szakadt falakon, homok-part a folyó fölött, amott öreg nyárfák dőlnek a vízbe, gyökér-csonkjaik még kapaszkodnak, rászállnak a parti fecskék, ott gyűléseznek, bogarak rajzanak a friss légáramlásban a víz fölött, zöld a folyó és szőke csíkot húznak homokját felkavarva a halak — homok-pad. gyurgyókák fészke falum hegyeiben, az erdők alatt messze villanó szakadt part, könnyű a szívem, repülök felétek vad Tisza-part, Tolna, Fejér, Somogy, a Koppány-járt vidékek s Tisza-menti urak, a lázadók, Vaták vas-üstökű unokája vagyok és dózsa györgy keresztes vitézek amikor hálni jár belém a lélek s már csak a Nap s a kard vasa ragyog. Magazinunk fi—12. oldalán levő rajzokat GACS GABOR grafikusművész anyagából válogattuk. Meditáció — változásokról J

ó néhány évszázada, hogy megjelent Európában a mágnestű, azaz: a iránytű. Már ekkor több száz esztendeje ismert volt Kínában, ám legföljebb játékként ha használták, vagy arra, hogy a kocsi utasának nagyjából jelezze, merre is kell fordulnia egy-egy útelágazásnál. Európában viszont alig kellett hozzá egynéhány évtized, s máris megkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések. És szintén a messze Keletről származott ide, mihozzánk a lőpor, a selyem, vagy éppen a nyomdatechnika, amelyek szülő közegükben semmiféle mélyreható változást nem indítottak útjára, nem úgy, mint Európában, ahol megváltoztatták a világtörténelmet Vagyis: olyanná tették, amilyenné lett Sokan törték már fejüket: nagy találmányok eredetir keleti közegükben miért nem indítottak utukra ölyafi fejlődést, mint Európában tették? Miért maradt meg játéknak a mágnestű, tűzijátéknak a lőpor Kinában" És a végkonklúzió: túlontúl is túlszabályozott volt a korabeli kinai társadalom, amelyben mindenki csak a születése folytán elrendeltetett helyet tölthette be — azt viszont mindenképpen! —, s így egyszerűen hiányzott az a személyes érdekeltség, amely az adott világ határainak kitágítására használta volna föl e korszakalkotó és korszakformáló találmányokat. És nem is csak az érdekeltség, hanem egyszerűen a személves lehetőség is hiányzott ahhoz, hogy valaki merőben új módszereket alkalmazzon. Nem ugy, mint a korabeli Európában. Érdekek, érdekeltsegek és lehetőségek mozdítanák előre a világot? Hiányuk bénítaná semmivé a sokszor olyannyira vart fejlődést? Lehet. Ilyesmit látszik igazolni, akárhány bénult, vagy éppen forradalmi hevülettől eltelt korszakai idézi vissza az ember a történelemnek. Próbáljunk csak idézni: polgári forradalmak, Volt egy feltörekvő, de a tényleges hatalomból lényegében kirekesztett polgárság, és csiráiban a tókés termelési mód. Ahhoz, hogy az új termélési szerkezet kibontakozhasson a maga teljes súlyával, nemcsak a lassan amúgyis kiépülő piacokra lett 6zükség, hanem a hatalom birtoklására is. És a polgári forradalmak mindkét céljukat elérték. Elérték, hogy a polgár, mint a hatalom részese is érdekelt legyen a polgári fejlődésben, úgy természetes, hogy vállalnia kellett e fejlődés vargabetűinek kockázatait is. És nézzük például minálunk a felszabadulást követően végbement szocialista forradalmat! Miről is volt szó többek között — a mi szempontjaink szerint — 1945 után, Magyarországon? Adott volt egy gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt elmaradott ország, amelyben egyszerűen senkinek sem volt igazán érdeke a valódi fejlődés, mármint ÍZ uralkodó osztályok köreiben. Mert hárommillió, szükség esetén csendörszuronnyal féken tartott koldus révén az adott társadalmi-gazdasági szerkezet viszonylag hosszú távon tisztes hasznot és életszínvonalat volt képes nyújtani a hatalomban részes osztályok tagjainak, vagy azoknak a százezreknek, akik múlhatatlanul szükségesek voltak az állam működésének biztosításához. (Innen az akkor irigyelt, állami nyugdíjasállások viszonylag szűk köre!) A

ztán jött a felszabadulás. A fokozatosan teret nVerő szocialista eszmék, a magyar társadalom és gazdaság átalakításának nagv vállalkozása. És át is alakultunk, szerencsére. Agráripari országból ipari-agrár országgá lettünk, amely átalakulás nélkül mai életszínvonalunknak lehet, hogy felét-háromnegyedét sem élvezhetnénk. Átalakultunk, folyamatosan, amely folyamat tíz- és tízezreket megfosztott kényelmes helyzetüktől, mármint a volt uralkodó rétegekből, osztályokból, százés százezreket, milliókat pedig kiszakított megszokott környezetükből, áldozatokra is késztetve őket, hogv aztán tisztes helyhez és megélhetéshez juttassa őket egy megújhodott világban. Harmincöt-negyven éve mindent megrázó váltow***. ¿¡ytoyAA to tiÁteQ-été QRrliftÜ™!"» OÜséiA «66»: társadalmi érdekeltségek jegyében, amelyek sokakat átmenetileg hátrányosan is érintettek, kiszakítva őket megszokott közegükből. És közben a változások osztályok előtt nyitották meg a felemelkedés útját, hogy részesei lehelnek a hatalomnak, hogy dolgozhatnak az ország átalakításáért. Erdekeket és érdekeltségeket kínál föl ez a folyamat. Olyanoknak, akik felelősséget éreztek ez iránt az ország iránt, akik rendelkeztek ambícióval és tudással is. de valaha legföljebb cipészsegédig vagy a legjobb esetben a pedagógusi katedráig vihették volna. Mindent megmozgattak e forradalmi változások ebben az országban. Milliók érdekei szerint, hiszen a társadalmi érdekek személyi érdekeltségben jutottak kifejezésre. Ügy is, hogy sokszor milliók ellenállása, vagy ellenérzülete ellenére hajtottunk végre olyan változásokat ebben az országban — vagy nem ilyen volt a téeszszervezések időszaka? —, amelyek mai; tisztes és biztos életszínvonalúnk alapjaiként szolgálnak. M

ostanában pedig mintha ismét új konfliktusok előtt (vagy után, netán közepette?) volnánk. Mintha ismét elszaladt volna mellettünk egy kissé az idő. Évek óta lomlanak, folyamatosan cserearányaink a külkereskedelemben. Kezdetben elsősorban azért, mert mértéktelenül megszaladt az energiahordozók ára, amelyekből nagy mennyiségű importra szorulunk. Mostanában, az utóbbi pár évben viszont inkább azért, mert amit produkálunk, azt egyre kevesebbre becsüli a világ. Nem azért, mintha általában a magyar munkás kevesebbet vagy rosszabbul dolgozna, mint külföldi társa. Csak eppen a külföldi munká6 hasonló szaktudással, munkaintenzitással (legföljebb nagyobb precizitással) jóval értékesebb es kelendőbb terméket állit elő. mint hazai kollégája. És, sajnos, mi emiatt is egyre nehezebben élünk. Ki kell lábalnunk ebből a helyzetből, vitathatatlan, Es az is vitathatatlannak tűnik, hogy új érdekek, érdekeltségek és lehetőségek révén leszünk képesek változni és változtatni a szükséges módon es mértékben. Mert érdeket és érdekeltséget kell teremtenünk a szaktudás számára, amely értékesebbé és értékesíthetővé teheti a munkás munkáját. tnunkaidejét és szaktudását. Úgy. hogy ne romoljanak végre tovább cserearányaink, ne kelljen ismét összébb húznunk nadrágszíjunkat. Veszélyesek a reflexek. Mert nehéz helyzetben könnyen hihetjük, hogy az egyszer mar eredmény-' re vezetett út újabb eredményeket hozhat. De ahhoz, hogy Magyarországon a mindennapok gyakorlata (valamennyiünk életszínvonala és életmódja) a legtöbbünk által kívánt irányba fejlődjön, minálunk szokatlannak tűnő megoldásokat kell keresnünk és alkalmaznunk. Azaz: kifejezésre kell juttat.nunTs a szakemberek érdekeit és megteremteni érdekeltségüket, lehetőségeiket, politikai, társadalmi, anyagi, gazdaságszervezési szempontból egyaránt, hogy tisztes jövőt mondhassunk a magunkénak. Lehet, sokan ellenérzéssel vannak e progreszszív változásokkal szemben, mert nem értik igazán, miről is van szó. (Hiszen tegyük szívünkre a kezünket: sokan nem értjük, mire és hogyan jó az elektronika, csak élünk mindennapi áldásaival, és nem tudjuk elképzelni nélküle már az életet!) De aligha értetlék a valahai változások lényegét azok a nyírségi zsellérek, akik közegükből kiszakítva íölépíteltek Dunaújvárost, s akik nincstelenből mára hét-nyolcezret kereső kohászok, nyolc-tizezret kereső bányászok lettek, fiaikból pedig kohó- és bányamérnökök. V

áltoznunk és változtatnunk kell — ez bizonyos. És, ha nem visszafelé akarunk változni, a szegénység felé. akkor csak egy lehetőségünk van: a szaktudás érdekeit elismerve, annak érdekeltségeit, lehetőségeit is megteremteni. Érdekeltsegel az ország, valamennyiünk jövőjében. SZAVAI ISI VAN Nem lenni A Csalogány utca Budán a Batthyány teret köti össze a Széna térrel. A Csalogány utca 1944 decemberében sem volt frontvonal. Működött a pékség. Kenyeret nem árult ugyan, de vállalta a pincében dagasztott kenyértészta sütését. Az ember Itt tehát tovább állt sorba, de kevésbé tülekedett, mint a lótetemek körül, melyekből ki-ki szeretett volna kihasítani egy Ievesrevalót. Álltunk a Csalogány utcában és vártuk, hogy szólítson a pék, ha végre megsült a kenyér. A férfi a túloldalon sietett valamerre. Egyenruhát viselt. Postás volt-e vagy vasutas, nem tudom már. Egyensapkására sem emlékszem pontosan, csak sötét köpenvére. Repülőgépzúgást hallottunk, es behúzódtunk a kapu alá a pékség mellett. Nem féltünk, fel se néztünk az égre. megszoktuk már a repülőgépeket. három hete állt az ostrom. Az egyenruhás a túloldalon nem húzódott fedezékbe, csak sietősebbre fogta lépteit. És aztán felbukott. Felbukott és elterült a járdán, moccanatlan, mint e/iv tárgy. A repülőgépzúgás eltávolodott, néhány idősebb nő átszaladt a túlsó járdára. A hasán fekvő ismeretlent a hátára fordították. Aztán viszszajöttek a pékség előtti sorba. Volt. aki sóhajtott egyet, és azt mondta, szegény. Más csak a fejét csóválta. Egy érzelmes hölgy kenetteljes hangon jegyezie meg: legalább nem szenvedett. Szerencsés halál. Én akkor láttam életemben először meghalni embert. Nem fájdalmat, bánatot, nem is iszonyt éreztem. Fel voltam háborodva! Hát csak ennyi az egész? Hát itt senki nem érzi. hogy ez a dolog képtelenség, aljasság. ezt a dolgot nem lehet tudomásul venni?! Hisz ez az ember láthatóan haza sietett. Ennek felesége van otthon és . gyerekei, talán azért sietett úgy. •mert rég látta őket, de az is •lehet, hogy éhes volt. talán náluk is dagasztják a kenyértésztát. és jött volna vissza vele a Csalogány utcai pékhez megsüttetni. Talán szidják is odahaza, hol marad ilyen sokáig ez a Lajos vagy János vagy István, dehogy István, ez Pista, Jancsi, Lali, hol csavarog Édesapa, az Apuska, a Tata és csak holnap döbbennek rá. hogy már soha többé nem érkezik meg. Most még igazságtalanul szapulják, mert nem tudják, hogy a minden elképzelhetőnél nagyobb igazságtalanság esett meg vele. számára nem volt kérdés a lenni vagy nem lenni, egyszerűen megtörtónt vele. ami történt, számára már végérvényesen beköszöntött a nem lét állapota. Ennél nagyobb igazsagtalanságot én addig még soha nem Lát'tam. Budán, az ostrom nyolc hete alatt, majd békében, betegágyon sok halottat láttam még ezután. A hozzám legközelebb állók halálát is. De az akkori érzést, azt a kamaszlázadást azóta se tudtam kinőni. Az élethez való jog számomra mindenekfölött álló joga az emberi lénynek, mindaddig, amíg nem esett át a matuzsálemi kor természetes kopásán. azon a stádiumon, amikor a létezés már vegetációvá silányul. Az egyen ruhá.s ember har. minckilenc évvel ezelőtt vágódott el a budai Csalogány utcában. Áprilisban harminckilenc éve. hogy Magyarországon véget ért a háború. Májusban beköszöntött a béke Európába. Szeptemberben — úgy mondjuk — a világon is. a japán fegyverletétellel. Meglett emberek közt élek, akik csak történelemkönyvekből és filmvászonról Ismerik a háborút. Eközben nem volt azóta sem nap a Földön, amikor valahol ne lőttek volna egymásra emberek. Most Irán—Irak, Libanon áll a nemzetközi figyelem előterében. De helyi háborúk nem csak ott találhatóak. S ha így volna is. Az a béke ahol csecsemők éhhalálra születnek, nem teljes béke. A csecsemő joga az élethez semmivel sem kisebb, mint a miénk. A magyar büntető törvén v. könyv XIV. fejezete (A személy elleni bűncselekmények című) — első helyen említi az emberölést. „A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytiglan tartó szabadságvesztés vagy halál, ha a bűncselekményt különösen kegyetlen, előre kitervelt vagy sok ember életét veszélyeztető módon ... több emberen vagy visszaeső, ként követték el..A közvélemény a törvénykönyvnél is szigorúbban ítél. ha gyilkosról van szó. Szelíd' háziasszonyok fejeket követelnek. Vajon az ő békében fogant magánítélkezéseik szerint hány halállal kellett volna meghalniuk azoknak, akik a második világháborút kitervelték. kirobbantották, akik hadszíntérré tették a magyar fővárost, akik ily módon közvetett, de elszánt gyilkosai voltak az egyenruhás embernek, függetlenül attól, hogy a golyó, amelv végzett vele angol, amerikai vagy szovjet gyártmányú volt is. S e szelíd háziasszonyok, akik a köztörvényes bűnözők, gyilkosok fejét követelik (én értem és megértem őket) vajon miért nem fogják fel, hogy a békemenetek fiataljai nem csak forgalmi akadályt okozó gyerekek, hanem önvédelemre és életvédelemre szövetkező csapatocskák. akiknek jelszavai, még ha netm saját fogalmazványé szövegek is. a mindennél értelmetlenebb halál ellen mozgósítanak? Van. aki még ma is úgy véli. az ő legelemibb jogát képviselni csak a politikusok dolga, a világ sora valahol „fent", már-már mennyei magasságokban fordul jóra vagy a legrosszabbra, a kisember csak végezze a maga dolgát, gyarapodjék. egyen, aludjon, gyermekeivel népesítse be a hazát es a Földet. Valószínűleg így gondolkozott az a postás vagy vasutas is. Aztán meghalt. Hang nélkül, fahasábként eldőlt a járdán. Gyermekei azóta félárván felnőhet, tek. Talán ők is sietnek munka után haza, mint ahogy ő tartott hazafelé. A különbség csak anv. nyi. hagyha a hidegháborús szelek ismét forró háborúhoz vezetnének. a mai családapa nem magányosan pusztulna el az utcán. A szemközti pékség előtt se maradna életben ember, és a családja se szidhatná, hol maradt ilyen sokáig. MÁRIÁSSY JUDIT Mester Attila Előtted állva A homok tűhegyes kristályai karcolják itt az idó üvegét, szabdalják korszakoljak metszenek belőle arcokat, mutatnak szerbnek oláhnak magyarnak is a szó jogán, a földet termővé fakasztó fogcsikorító szerelem jogán. Homok — hazám. Hullámzó dombok szoknvaszélibe kapaszkodó kis falvaiddal együtt fohászkodom egy cseppért, mely megáztatja a magot s egy szóért, ami pontos, és amit előtted állva is kimondhatok.