Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

Kedd, 1984. március 13. 3 H lemondás pillanata — Érdekelhet bárkit is tez én életem? — kérdezett elsőnek szokásos szerénysé­gével Szabó Lajosné, beszél­getésünk kezdetén. — Legalábbis annyi, amennyit jónak lát... — Akkor kezdjük azzal, hogy itt — pillant körbe a konzervgyár KlSZ-irodájá­ban — én már csak ven­dég vagyok. Február 17-én a küldöttgyűlésünkön új bi­zottsági titkárt választot­tunk. Helyettem. — Miért mondott le? — Nehéz ezt megfogal­mazni. Hisz nem mondha­tom, belefáradtam a moz­galmi munkába. Haragosom, ról sem tudok, úgy gondo­lom. szeret a közösség. Hat évig voltam a KISZ-bizott­ság titkára. Jól emlékszem, 78-ban mekkora lelkesedés­sel vállaltam a megbízatást. Minden új volt, meg kellett tanulnom a reszortfelelősök dolgát, hogy ellenőrizni, követelni tudjak. No, és érteni is kellett ahhoz, amit számonkérek. A tagszerve­zéssel különösebb gondunk nem volt. Inkább azon tör­tük a fejünket, milyen új­donságokat kezdeményez­hetnénk. Üjabb és újabb ötletekkel próbáltunk a konzerv ifjúsági mozgalmán frissíteni, ami egyébként akkoriban általános igény­ként fogalmazódott meg az egész mozgalommal szem­ben. Közben teltek az évek, fölöttem is, s mostanában észrevettem magamon, né­hány dolgot másként csi­nálnék, mint ahogy azt ná­lamnál fiatalabbak teszik. Az örökös megújulásra ké­szen kell állni a vezetőnek Pénzt habzsoló automaták — Pajzsoljon be! — Nem megy. Csak újabb ötösért indul? — Kérem, a tandíjat meg keli fizetni. — Ki nyitja a pénzes do­bozokat? — Nem tudom ... a főnök. — Ki ellenőrzi? — Senki... a főnök tudja. — Melyikkel lehet nyerni ? — Itt nincs olyan. Ahhoz külön engedély kell. — Kizárólag bukhatok? — Nem így kell felfogni: pénzért szórakozik. A vendéglő ablakában táb­la virít, szerződéses üzlet: X. Y. és Y. X. szerződéses üzletvezetők. Akivel beszél­tem, közülük az egyik volt. Én tudtam, ő csak ügyetlen kezdőt látott bennem. Fiatalember bosszankodik egy rakéta miatt Személyi igazolványát frissnek gondo­lom. Mennyibe került a mai játék? — Nem sokba. — Az mennyi? — Nem sok. A gépen 16 darab ötös áll Btócban. Pár perce lett a százasból darabokra több, s ki tudja hányadik piroshasú szaporodott már osztódással, és mennyi fog még elapró­zódni? Belátom, a kúszált mon­datok már-már az értelmet­lenség határát súrolják. Ezen össze-visszasággal kí­sérlem idézni a kattogó, fo­rintot habzsoló géptermek légkörét. Nincs ott idő ösz­szetett mondatokra, „játsza­ni" kell, telik az idő, megy a pénz. Irigykedve lestem néhány éve a külföldről belopott té­vépingpongot. Kitűnő ötlet­nek éreztem, ügyességet fej­lesztő játéknak- Az is. Kár, hogy az elektronika tudorai kreáltak dollárt gyűjtő já­tékautomatákat, de még na­gyobb kár, hogy itthon is fertőznek! Mire is taníta­nak? Háborúsdit játszani, rengeteg pénzért (Hát nem elég, hogy temérdek millió­kért különben is „játszado­zunk" a fegyverekkel?) Meg­tudhatják az ifjak — gyak­ran iskola helyett — miként lehet pénzhez jutni azért, hogy legyen mit elveszíteni. (Élőfordult már: kamaszok kisgyerektől raboltak öt-tíz forintot.) Na és arra meg különösen hibátlanok ezek a gépek, hogy a tulajdofiosaik vagyont gyűjtsenek. * Ki üzemeltethet játékau­tomatákat? Teljesen egyér­telmű a 12/1978. (VIL M BkM. sz. rendelet, amely az állami üzletek működését hi­vatott engedélyezni. Ennek a melléklete, annak pedig a ,,C'' pontja kimondja: az üzletköri jelzőszámtól füg­getlenül vendéglátó üzletben milyen szolgáltatások nyújt­hatók. Ezek: ruhatár, házhoz szállítás, szórakoztató játé­kok (biliárd, rex, kártya stb.). A 6007/1983. (K. É.) BkM. állásfoglalás azt is ma­gyarázza, hogy a játékauto­matákra nem kell külön en­gedély. A tanács kereskedel­mi osztálya csupán azt el­lenőrzi, hogy a gép elfér-e az illető helyiségben. Persze rendelkeznek a magánkeres­kedelemről is. Ez egy tör­vényerejű rendelet, amelyet 7-es számmal jelöltek 1982­ben, hogy módosítsa a 15/1977. sz. TvR-t, valamint ez utóbbi végrehajtását ma­gyarázó 10/1982. (V. 14.) BkM számú rendeletet. Ebben pontosították a „magánerős" kereskedelmi szakmákat, töb­bek között a játéktermek üzemeltetését is. összegez­ve: működtethető a játéko­san pénzt szipolyozó auto­mata gépezet. * Az Állami Ifjúsági Bizott­ság nemrégen állást fog­lalt a játéklehetőségek mó­dosítása mellett, pontosabban kezdeményezte, hogy nyerő gépeket csak ott szerelhesse­nek fel, ahol fiatalkorúak nem tartózkodhatnak. Java­solta azt is, hogy amíg a kétes vagy káros hatású já­tékok nem tűnnek el a már működő klubokból, úgy sza­bályozzák azok nvitvatartá­sát, a gépek üzemeltetésének idejét, hogy gyermekek ne használhassák azokat. Ész­szerű előrelátás, az ifjúság érdekét védi. Ezek mellett más gondo­kat is szül az elektronikus játékláz. Táptalajt adott a munka nélküli jövedelem­szerzésre. Tudniillik a gépe­ket az üzemeltetők ürítik, s a bökkenő ott van, szinte lehetetlen bizonyítani a va­lós bevételt, amely az adó­zás alapjául szolgálhat(na). Egyelőre működő gépenként a bruttó bevétel 10 százalé­ka az adóösszeg, de havonta minimum 500 forint! Várható tehát, hogy ha­marosan rendeződik a mind­jobban kínossá váló ügy. Az ifjúság érdekvédelme már belefér a szemhatárba, mi több, megszülettek a Pénzügyminisztériumban a játékautomatákra vonatko­zó adófizetési irányelvek is... Ács & Sándor is ... A tapasztalat, a meg­fontoltság, ami szintén rendkívül fontos, egyszer csak fékezi az embert lel­kesedésében. — Nagy önismeretre, ön­fegyelemre van szükség, a pillanat felismeréséhez. — A titkári megbízatá­somban sohasem a funk­ciót láttam, hanem a fele­lősséget és a munkát. Fur­csa is lett volna a kollek­tívának, ha pont az én fe­jembe száll a dicsőség! — Miért? — 1967-ben kerültem a konzervgyárba. segédmun­kásként. Innen küldtek ta­nulni a Rózsa Ferenc Szak­középiskolába. Munka mel­lett végeztem a szakmun­kások középiskoláját. Nehe­zen tanulok. Éjjel-nappal könyv volt a kezemben. Egy dolgot tudtam: le kell érettségiznem. Kezdetben busszal jártam be dolgozni, aztán albérletben laktam, s a hét végéken utaztam ha­za, Tömörkénybe. Otthon voltam KISZ-tag .is. Érett­ségi után a sűrítőüzemben, majd a csontozórészlegnél lettem csoportvezető. 1971­ben kerestek meg a gyár­ban, legyek itt KISZ-tag. Két év múlva alapszerve­zeti megbízott titkárnak vá­lasztottak, 74-től 78-ig „ren­des" titkár voltam. A kö­vetkező hat esztendőben dol­goztam a KISZ-bizottság u ó-áraként. Ahogy tanulni kezdtem, akkor éreztem először, mennyit tud segí­teni a közösség. A puszta érdeklődésével, figyelmes­ségével. Bátyi Zoli bácsi, akit itt mindenki különösen tisztelt és szeretett, mondo­gatta rám, „a mi lányunk". Egyedül, de a férjemmel, aki söntén itt dolgozik, sem tudtunk volna egyhamar összegyűjteni lakásravalót. A gyár ebben is segített, 76-ban kaptam lakást. Mind­ez elég magyarázat. ugye, a bizonyítási kedvemre, a gyár iránti hűségemre? — Szó volt az ifjúsági mozgalom megújításáról. Hogy történt ez a konzerv­ben? — Mindig mi kerestük a gazdasági vezetőket. így volt 5 éve, az építőtábor elindításakor. Pedig min­denki ismerte az országos, nem éppen kedvező tapasz­talatokat a konzervipari tá­borokról. Sikerült úgy meg­szerveznünk, hogy az utób­bi években négyszeres, öt­szörös a túljelentkezés. Az idő bennünket igazolt, jól tettük, hogy ' meghirdettük a Kiváló ifjúmunkás szak­mai, politikai versenyt. Üj módon foglalkozunk, ne­gyedik éve, a pályakezdők­kel. Azóta mintha kevesebb fiatal hagyná el a gyárat. — Nem maradt el a kö­zösség elismerése sem. — Így igaz. 1979-ben a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, 80-ban. 81-ben a Kiváló KISZ-szervezet címet, 82­ben a Vörös Vándorzászlót nyertük el. Tavaly ismét a kiváló szervezet elismerés­ben részesültünk. — Hogyan tovább? — A csontozóüzem cso­portvezetőjeként dolgozom tovább, de kötelességemnek érzem a fiatalok segítését. Ha igényt tartanak rá . .. Mag Edit Á kereskedelem és a szakszervezetek Beszélgetés a KPVDSZ megyei titkárával A szakszervezetek á párt eszmei, politikai útmutatá­sait követve önállóén tevé­kenykednek és látják el sa­ját feladataikat. Hozzájárul­nak tagságuk érdekképvise­letéhez és érdekvédelméhez. Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1983. október 12-i ülésén a szakszervezetek fel­adatait sorolva, elhangzott, hogy erősítsék tovább érdek­képviseleti és érdekvédelmi tevékenységüket, vegyék job­ban figyelembe az egyes tár­sadalmi rétegek, szakmák, foglalkozási ágak eltérő, sa­játos érdekeit. Ezúttal a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók érdekképviseletéről, a szerződéses és jövedelem­érdekeltségű üzletek tapasz­talatairól, a szakszervezeti munka jelentőségéről beszél­gettünk dr. Cselőtei István­nal, a KPVDSZ megyei bi­zottságának titkárával. — A KPVDSZ a kereske­delmi vállalatok, áfészek, szövetkezetek, a vendéglátó­ipar és néhány speciális vál­lalat érdekképviseletét látja el. Közel 18 ezer szakszerve­zeti tagunk van a 27 alap­szervezetünkben. A nők ará­nya 70 százalékos. — A kereskedelem egyre jobban az érdeklődés hom­lokterébe kerül. Az cletszin­vonal-politikát. a boltokban érezzük először. Mi erről a tapasztalaluk? — Szűkült az importcik­kek és az importból szárma­zó alapanyagok beszerzése. Éppen ezért eltűnt néhány olyan árucikk, amely már megszokottá vált. A hiány­cikkek szűkítésére hazai gyártókat keresnek szövetke­zetek, egyéb vállalatok. — Hogy vált be a szerző­déses üzemeltetési forma, mi­lyen visszásságokra derült fény a tanulóévek után? — A szerződéses üzlet si­keréhez kereskedelmi tevé­kenység, vállalkozó kedv, bátorság és rátermettség kell. Tudjuk, indokolatlan licitá­lások is voltak, felverték az árakat. Többségében mégis sikeresnek mondható a szer­ződéses üzletek működése. A Tisza Gyöngye például 6— 800 ezer forint veszteséggel zárt évente. Az áfész 3 évre 5 millió forintért meghirdet­te, és 8 millió 12 ezer forin­tért vették át szerződéses üzemeltetésre. Két év után elmondhatjuk, hogy hozzá­értő szakember vette meg, hiszen fizetési kötelezettsé­gét maradéktalanul teljesíti. Itt a jó, üzleti szellem páro­sult a rátermettséggel. A szerződéses rendszerben van­nak kalandorok, felelőtlen vállalkozók is, ezek azonban előbb-utóbb belebuknak a vállalkozásba. — A szolgáltatásokat bő­víteni kell. Ennek ellenére jó néhány üzeletben inkább a nagyabb bevételt jelentő játékautomatákra, video­áiszkó-programokra specia­lizálják magukat a szerződé­ses üzletvezetők. Mi erről a véleménye? — Mi is kaptunk több jel­zést, hogy egyes helyeken nem törődnek a vendégekkel, az étlapokon szereplő ételek közül alig kapható valami. Ezeken a helyeken nem ér­vényesül a fogyasztói érdek­védelem. A tanulóévek után, az újabb szerződésekben minden valószínűség szerint szerepelnek majd az üzlet­vezetők kötelezettségei is. A jövedelemérdekeltségű egy­ségeknél a várható bevéte­len felüli összegen osztoznak. — Miként érvényesül a KPVDSZ érdekképviselete, egyszerűbben fogalmazva, mit ad a szakszervezet? — Most tartják a bizalmi testületi üléseket, ahol a ve­zetők értékelik az elmúlt évi munkát, és előterjesztik az idei terveket. Számunkra fontos, hogy a szociális és munkavédelmi körülmények ne romoljanak. Az üzemi ét­keztetésnél a magasabb költ­ségeket a vállalatok átvállal­hatták, vagy megoszthatták. Továbbra is támogatjuk a lakásépítési akciókat, segít­jük a nagycsaládosokat, és a gyermekeiket egyedül neve­lő szülőket. Továbbra is biz­tosítjuk a szakszervezeti se­gélyeket a szociális körül­mények mérlegelésével. Ér­dekvédelmi munkánknak van egy tágabb és egy szű­kebb értelmezése. Tágabb az érdekképviseletünk, amikor részt veszünk a vállalati ter­vek készítésében. Itt figye­lemmel kell lennünk, hogy feszített, de reális tervek ké­szüljenek a hatékonyság ér­dekében. Szűkebb érdekkép­viseletünk a bér és munka­körülmények területén je­lentkezik. A vezetők, káde­rek kiválasztásában is ad­nak a szakszervezet vélemé­nyére. A KPVDSZ-nek me­gyei szintű jogsegélyszolgá­lata van, nagy hozzáértéssel intézik a dolgozók munkajo­gi, családvédelmi és egyéb vitás ügyeit. A KPVDSZ kulturális munkájáról Lung Milán szervező titkár és Seláf Bol­dizsárné politikai munka­társ tájékoztatott: — Az idén októberben rendezzük meg a XXIV, KPVDSZ kulturális napokat. A Juhász Gyula Művelődé­si Központtal közösen kép­zőművészeti kört szervezünk, ahol grafikusaink, kirakat­rendezőink, és amatőr fes­tők dolgozhatnak szakmai irányítás mellett. Minden év végén az elkészült művek­ből kiállítást rendezünk. Most értékeljük a szakszer­vezeti bizottságok éves kul­turális munkáját, s a pálya­művek elbírálása után a két legjobb bizottság vándorser­leget kap. A Nemzeti Szín­ház építéséhez 430 ezer fo­rint értékben járultak hoz­zá a KPVDSZ-hez tartozó dolgozók. Bagaméry László Orszáip'esi bizottság lepiszÉíése képviselők meghallgatták Csikós-Nagy Béla államtit­kárnak. az Országos Anyag, és Árhivatal elnökének tá­jékoztatóját a gazdaság­irányítás rendszerének to­vábbfejlesztésével kapcso. latos időszerű árpolitikai kérdésekről. Hétfőn, tegnap a Parla­mentben Bognár József el­nökletével ülést tartott az országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottsága. A bi­zottság ülésén, amelyen részt vett Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke, a Megállapodás r Életmentő kitüntetése Tegnap, hétfőn délelőtt Szegeden, a megyei tanács székházában Szabó Sándor, a Csongrád megyei tanács elnöke adta át Koszka Fe­rencnek, a Szegedi Vízmű­vek és Fürdők úszóházi gondnokának a Miniszterta­nács adományozta Életmen­tő Emlékérmet. A bátor férfi 1984. febru­ár 2-án 14 órakor Szegeden, a Tömörkény üdülőtelep előtt, a Tiszából puszta kéz­zel kimentette Faragó Pál 53 éves fuvarost a jéghideg vízből. Faragó egy meredek partszakaszon földet rako­dott a lovas kocsijára, ami­kor a kocsi hátrafelé meg­indult, és a lovat is magá­val vonszolva, a folyóba esett. A fuvaros megpróbál­ta a lovát kimenteni, ezért a vízbe ment, de a sodrás eltávolította a kocsitól. Koszka Ferenc a zajra és a kiabálásra az üdülőjéből ki­futott és látta, hogy Faragó feje a vízbe merül. Ruhás­tól a vízbe ugrott, és úszva kimentette a fuldoklót. Ez­után egy késsel vissza­úszott a kocsihoz, elvágta a lószerszámot, így a kocsitól megszabadult ló kiúszhatott a partra. A KISZ Központi Bizott­ságának, valamint a Tej­ipari Vállalatok Trösztjének támogatásával szocialista együttműködési szerződést kötött a Zala, a Szabolcs­Szatmár és a Vas megyei Tejipari Vállalat a megyé­jükben működő baktaló­rántházi, ikervári és kehi­dakustányi nevelőotthonok­kal. A megállapodás célja az, hogy segítse a tejter­mékfogyasztás népszerűsí­tését, és előmozdítsa a nö­velőotthonokban élő fiata­lok között, a korszerűbb táplálkozási szokások kiala­kítását. Az akciót a válla­latok fiataljai társadalmi munkával támogatják, a tröszt pedig anyagiakkal segíti. A patronálág további cél­ja a fiatalok társadalmi be­illeszkedésének. pályavá­lasztási gondjainak megol­dása, és a szabad idő hasz­nos eltöltésének segítése. Azt is tervezik, hogy ked­vező tapasztalatok esetén t tovább szélesítik ezt a tár­sadalom számára, és a gye^ rekek személyiségfejlődése szempontjából egyaránt hasznos akciót. Emlékezés a szegedi nagyárvízre Hétfőn reggel hét órakor megszólalt a szegedi Foga­dalmi templom három ha­rangja. Negyedóráig zengett a hangjuk — a sok évtize­des hagyományok szerint ezzel is emlékezett a város az 1879. évi március 12-i sze­gedi nagyárvízre. A ka­tasztrófa 151 emberéletet követelt, s a Tisza elszaba­dult árja a város épületei­nek 93 százalékát elpusztí­totta. A százöt évvel ezelőtti tragikus eseményről és kö­vetkezményeiről hétfőn a Magyar Hidrológiai Társa­ság szegedi területi szerve­zetének előadóülésén is meg­emlékeztek. Mint rámutat­tak: az árvíz után Szeged modern városrendezési ter. vek alapján épült újjá, t máig is megőrizte a közle­kedést jól segítő széles kör­utak és sugárutak szerkeze­tét. Az akkori újjáépítésnek is köszönhető, hogy Szeged kiterjedt belső zöldövezet­tel rendelkezik. A közelmúlt években teljesen újjáépült a várost védő csaknem két kilométer hosszúságú tiszai partfal, amely az eddig mért legnagyobb vízszintnél egy méterrel magasabb ár­hullám esetén is biztonsá­gosan védi Szegedet. A Ti­sza múlt századi pusztításá­ra ma már csak a folyó partján 12 méterre magasló acéllemez-kompozíció, Se. gesdi György szobrászmű­vész alkotása emlékeztet

Next

/
Thumbnails
Contents