Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-11 / 60. szám

Ifosáraap, 1984. március 11. 7 Kommunista műszakot tartottak Szegeden A kommunista műszak külön leckét adott a Volánnak. Mert úgy kellett szervezniük a forgalmat, mintha hétköznap volna, hogy mindenki eljusson munkahely érc — szombaton is. Megtették. Emellett vagonokat rakodtak ki, más szállítási munkákat is végeztek, dolgoztak a karbantartók is. összesen 1800 dolgozójuk állt munkába, s 200 ezer forinttal járulnak hozzá a jégpálya építéséhez. Képünkön: buszokat javítanak a karbantartók Hat óra: export és Fesztivál Bali Ezékielné meglehetős műgonddal ütögeti a zsebszámológép billentyűit. — 1588-an vagyunk — mondja, amikor a kijelzőn megjelenik a végeredmény. — Vagyis? — Ez körülbelül az összes dolgozó négyötöde, de sok a beteg, tudjuk, hogy nincs influenzajárvány, de mégis sok a távolmaradó. A Szalámigyár és Húskombinát munkaverseny-felelóse újabb számításhoz lát hozzá. Mennyit ér a kommunista műszak munkabére forintban? Nemsoká ez is kiderül. Balat.óni József; a központi szalámiüzem vezetője adatokat sorol: — A kommunista műszak hat órája alatt gyártunk 200 mázsa szalámit, kicsontozunk 3500 kiló húst, becsomagolunk és vagonba rakunk 200 mázsa exportszalámit. Ez a tétel a Szovjetunióba megy. Eelföldi fogyasztásra 2000 kiló Fesztivál kolbász készül. Kihagytam valamit? Táborosi Zoltán . minőségi ellenőr segiti ki: — Valamint — mondja — 40 mázsa export húsrész is kimegy a gyárból. Táborosi öreg bútordarab. Harmincöt esztendeje dolgozik itt. Vérében van a szakma minden fogása. Azt mondják, elég, ha a kezébe vesz egy húsdarabot, megmondja. megfelelően van-e előkészítve. A szemére nincs is szüksége hozzá. — Benn van a feleségem is. Itt ismertem meg ötvenötben. Most meg egy brigádban vagyunk. Én vagyok a vezető. — Es otthon? Táborosi hunyorint egy nagyot: — Tudja, én vagyok a család feje. az asszony meg a nyalta. És a fej. ugyebár, mindig arra fordul, amerre a nyak ... — Tud korcsolyázni? — Biztosan tudok — állítja határozottan —, csak hát még nem próbáltam. De a korcsolyapályáért szívesen dolgozunk. Jó lesz majd az unokáknak. — Csak nehogy ők korcsolyázzanak rajta először — szól közbe Dobránszki Sándor. — Lassan születik ez a sportpálya! Dobránszki felesége is előkerül valahonnan. A névnapját ünnepli. Ildikó. A Mező Imre brigád kávéskészletÉjszaka és nappal a nyomdában tel lepte meg, a munkatársaktól is sok ajándékot kapott. Azon fő a feje, hogyan szállítsa haza a temérdek virágot. — Megoldjuk — szól röviden a férj, akitől — a pártbizottság szervező titkára — azt kérdezem, kellett-e az embereket agitálni, hogy bejöjjenek dolgozni. — Nem. Természetesnek veszik. Vállalták is. Most meg itt vannak. — Bemutatom Kiss Sándornét — áll fel Balatoni—. hinné, hogy copfos kislányként került hozzánk? A fiatalasszony nagyot nevet. — Hol van már az a. copf? Kissné utáncsontozó. 19J1 óta dolgozik a húskombinátban. Két gyermek édesanyja— Rájuk most a ferjem vigyáz — magyarázza. — Ha hazamegyek, én fogok azért főzni. — Szokta, nézni a tévében a műkorcsolyázókat? — Szoktam. De nem hiszem, hogy az én gyerekeimből korcsolyabajnokok lesznek. Nem is ezért vagyunk itt. És mindannyian itt vagyunk a brigádból, mert mindenki egészséges. Lekopogjuk? Lekopogjuk. Miközben kopogtatjuk bal kezünkkel az asztala alsó lapját, megszólal a telefon. Bali Ezékielné jelenti: a. szalámiüzem,ahol az emberekkel beszélgettem. 35 ezer forintot fizet be a csekkszámlára. Gvari összesített adatok hétfőn . . . r. F. Volt névtáblás szobája, asztala, puhatámlás, -cirádás széke és hangzatos hivatali rangja, mégsem kívánta tovább a könyöklős munkát. Munkálkodó szövetkezetbe vágyott, ahol a városi díszkertész is alkothat kedvéra valót. Ezért nyergelt át a városi kenyérkereső helyről a falusira. Domaszéken adódott az alkalom — akkoriban egyesültek a kis szövetkezetek —, s a fiatalember nekivágott az élet sűrűjének. Akkoriban nem egy csúfos példa Damoklész kardjaként lebegett az idegen tájékról jött ember feje fölött. Jó páran kalandorságból, helyismeret nélkü) hiányos szakmai tudással jégre vittek virágzó közösségeket Ettől tartottak a domaszékiek is. Nem ismerték, nem is ismerhették, milyen képességű embert „ültetnek a nyakukra". Jó fél évtizedes tapasztalat terelgetésekor tolakszik a kérdés, miként jöttek ki egymással? Az elnöki szoba süppedős fotelébe helyezkedve a tágas ablakon máskor jól látható a gondosan ápolt udvar, a pedánsan sorakozó műhelyekkel. A szakszövetkezet elnöke megfontoltan eregeti mondatait I — Társaim joggal várják el, hogy mindenről tudjak. Azt is megkockáztatom, jobban is kellene tudnom a dolgokat. Idősödő véleményem, hogy az elnöknek szavahihetőnek kell lennie, és csak olyat szabad a tagok elé tárnia, amit utólag nem szív vissza. Ez hozzátartozik a vezetéshez éppúgy, mint az állandó optimizmus. Lehet, hogy a nagy gazdaságokban másképp fogalmazódik, de a mí vidékünkön a szakszövetkezet ilyenné- alakit ja a kapcsolótokat. r — Sikerül megtalálni a kötSs Ttdffawr " r — Van a tagjainknak velem szembein egy óriási előnyük. Könnyebben megjegyeznek egyet, mint én 1600at. Lassan nyolc éve lesz, hogy maguk közé fogadtak, és alkalmanként megesik, nem ismerem föl hirtelen, kivel is beszélek. A területünkön csaknem ezer tanyában gazdálkodnak, és több mint négyezer hektáros a gazdaság. — Kérhette az elnök a helybeliek segítségét? — Anélkül nem lehet mozdulni sem. Mindjárt induláskor, 1978-ban örököltem egy elképzelést, amire már a tervek is elkészültek. Mégpedig. hogy pecsenyebárányt nevelünk, a kisivánszéki semlyéken. Teljesen tanácstalan voltam, és az első közgyűlésen ezt ki is mutattam: szerencsénkre akkor olyan javaslatokat kapott a vezetőség, hogy sikerült megválDr ECeiivoda iníre a domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke. Életkora: 39 év. Végzettsége: kertészmérnök. Dolgozott szakmunkásként (egyetemi tanulmányai előtt), volt a pincegazdaság borászati előadója, a szegcdi városi tanács fökertésze. 1978 óta a domaszéki gazdaság elnöke. toztatni a tervet Talán hiÉjszaka is dolgoztak a Szegcdi Nyomdában, immár a kommunista műszak szerves részeként, s tegnap délelőtt is, összesen 290-cn. Könyveket nyomtak, a Kincskereső folyóiratot. És amit fölajánlanak: 43 ezer forint. A többletmunka exportra is megy és a könyvnapi kiadványok időben történő elkészítését is szolgálja izfonságosobb rizstermelés Ebben az esztendőben a tavalyinál valamivel nagyobb területen, összesen 12 000 hektáron termelnek rizst a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény Termelési Együttműködés huszonnyolc taggazdaságában. Az utóbbi három évben elért három tonnánál magasabb hektáronkénti hozamok, illetve a rizstermelés ezzel helyreállt gazdaságossága következtében tovább növekedett a termelési kedv. A rendszerközponttal együttműködésben több gazdaságban már jelentős beruházások, korszerűsítések is történtek. Modern, lézervezérlésű, nagyteljesítményű gépekkel újabb 3800 hektáron fejezték be a tereprendezést, talajegvengetést, s az ilyen módon előkészített területen egyenletesebben tudják elborítani vízzel a növényt, gyorsabban tudják elvégezni az árasziást és a lecsapolást is. A KITE és taggazdaságainak szakemberei felismerték, hogy a biztonságos rizstermesztest nem lehet egyetlen technológiai, főként vetési módszerre alapozni. Nálunk ugyanis igen gyakran hűvös és csapadékos az április — a rizsvetés időszaka —. ami két-háróm héttel késlelteti a vetést, az elmaradás pedig mindenképpen terméskieséssel jár. Az idei tavaszon éppen ezért a terVezett területnek már csak alig felén vetik földbe a rizst, a többit más módszerekkel, például vízbe vetéssel, vagy palántázással termelik. Jelentősen megnövelték a korán érő fajták arányát, ami ugyancsak feltétele a biztonságosabb termelésnek. hetetlen, de a döntés meghozatalakor az „ott még az öregapám sem tartott birkát" vélemény segített (Gyakorta hallani manapság, a szabályzók erdejébe belekényszeredett vezetőktől, hogy nem tájékozódási pont már a tagok véleménye, hiszen a gazdasági szorításokat csak az elnökök érezhetik igazán. Aki saját dolgával van elfoglalva, nem érezheti át e feladat súlyát, és nem is nagyon érdekli.) — Ki kockáztatott nagyobbat: a tagok, akik bólintottak a jelöltre, vagy a kertész, aki ismeretlen fába kezdett új hajtásokat oltogatni? — Az idő majd eldönti. Egy biztos*, ha akikor a juhászatot behozzuk a közösbe, most nem azt mondanák, hogy a tagok választottak rosszul. Ültettünk 100 hektár- szőlőt — bár ennek már manapság csak a kertészek örülnek igazán —, ötvenhektáros barackosunk van és építkezünk. A szikkasztó dolgozik, a gépműhely elfogadható, csináltunk termálkutat, a vödörnyomó műanyagüzem is épül. — Ezek kényszerű cselekedetek? — Évente 20 százalékkal növekedett a termelési értékünk, és majdnem mind a hagyományos növénytermesztésből és állattartásból adódóan. Nem kesergésképp említem, de az elmúlt esztendei aszály pusztítását még kétszeri jégverés követte. Mi mást tehetnénk, kockáztatunk a melléktevékenységben. (Míg az elnököt telefonhoz hívják, van idő meditálni. A szántásra, vetésre, aratásra fölvett hitelre 14— 16 százalékos kamatot kérnek és jó esetben lesz belőle 7—8 százalékos nyereség. Ha rossz évek követik egymást, biztos „befuccsol" a szövetkezetnek, mert so' kat vetnek, és alig arat! nak. Szinte kínálják maguj kat a mellékes munkák, :amelyeknek egész évben i biztos a bevétele.) De mondja tovább a beszélgetőtárs: ' — Ügy láttuk, hogy a mi tagjainkból erős, ütőképes munkacsapatokat nem tudunk összeállítani, a „brazil gépsor" se az igazi megoldás, ezért a közös szőlőparcellákat kiadtuk vállalkozóknak. Azokkal is számoltunk, akik eljárnak a ciztal? városba kevés pénzért, meg azokra, akik otthon maradtak, de nem szívesen kapálnak. így döntöttünk a melléküzemek bővítése mellett. A mostani számítgatások évi 30 millió forintos árbevételt jeleznek. Ez biztos talajt adhat a talponmaradáshoz. Változott a közös munka megítélése. Most már nyugodtan elmondhatom. ha idekerülésemkor tudom, hogy húsz napot kell dolgozni a közösben, és el is mondom, biztosan nem választanak meg. Akkor ugyanis még csak 3 nap „kötelező robotot" írt elő az alapszabály. — Ehhez nyilván társak is kellettek. A személyi döntéseknek is megvan a kockázata... — Fiatal asapat jött öszsze! Ösztöndíjasunk volt a mostani főagronómus. a gyümölcsös ágazat, vezetője, a növényvédős a mérnök. Nem titok, lehet velük dolgozni, gondolom az embereknek is hasonló az észrevételük. Persze mindez nem jelenti azt, hogy nálunk minden csupa idill. Viták. enyhébb szakmai veszekedések előfordulnak, de idővel tisztázódnak. Ezek eldöntésekor érzem igazán előnyét, hogy rokoni szálak nem kötnek, és nem engedtem magam klikkel körülvenni. — A dlszfőkertészböl lett elnök gyerekfejjel is kertész akart lenni? — A leghatározottabban. Kései gyermeke vagyok a szüleimnek, öt hold gyümölcsösük volt Szigetcsépen. Igaz, amikor én születtem, akkor apámat éppen munkásnak titulálták, de kivehetően emlékszem a holdvilágos éjszakákra, mikor ásóztak, metszettek. Apámék is inspiráltak, de magam sem idegenkedtem sem a technikumtól, sem a kertészeti egyetemtől. Talán azért is vágytam az alkotó munkára. — Meg is gyökeresedett Domaszéken? — Bént alszom a városban, az biztos. Az Északi városrészben lakunk, úgyhogy nem mondhatom, hogy itt élek. De a munkámat vissza nem cserélném a régire semennyi pénzért sem. Megvan az a lehetőségem, hogy amikor már nagyon kibukok, beülök a kocsiba, és kimegye a szőlőbe. Legyen az éppen virágzás» vagy más, érzem, hogy ebben az én alkotó munkám is benne van. — Ilyeneket öregemberek szájából szokás • hallani... — Néha már én is fényképalbumot nézegetek, gondűzőnek. Ügy érzem, sokszor nagyon nyom a felelősség. Évfolyamtársam. Tóth Jóska, akivel együtt raktuk le a közös szőlészet alapjait, például már nem bírta tovább. Kérte, hadd menjen el innét. Nem lát perspektívát maga előtt, belefáradt az állandó csatározásba. Legszívesebben kiszántaná a tőkéket. Igaz, nem tudtam mindenkor segítségére lenni mert a legnehezebb időkben voltam belemerülve az egyik legfontosabb elnöki teendőbe, a kapcsolatok tartásába. A jövőt akkor is muszáj építgetni, ha nem a legrózsásabb a hangulatunk. — A hivatali jártasság segített? — Talán tudtam, mivel hová Leli kopogtatni, de a szövetkezet mégis a kedvező „politikai szélnek" köszönhette erősödését. Amióta helyükre sorolták a szakszövetkezeteket. elhárult több megkülönböztető akadály — a gyaraoodás szemmel is látható. Az ilyen tanyás területeken a tagok szorgalmára, leleményére alannzott gazdálkodás a leggazdaságosabb ... — Mondaná ezt a szívére tett kézzel is? — Ebből írtam a doktori disszertációmat. Majoros Tibor