Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

5 emberek a békéért lázközi bizottság alakult In ^ehet a hizmegtiaFísat Ebben nem szerep jut a bérhizlalásnak. Évekkel . ezelőtt rájöttek már a disznóhizlaló gazdaságok, hogy nem szükséges SÉnyes-cirádás üvegpalota a malacoknak, kerekre gömbölyödnek azok a kazlak oldalánál, az elhagyott tanyákban, régi ólakban. Két dolog kell hozzá: legyen malac meg takarmány. Az alkalmi kanászok rögvest jelentkeznek, ha munkabért hizlaló lehetőséget vélnek a bérhizlalásban. A legnagyobb konda számolása idején — több a disznó Magyarországon, mint az «snber — joggal mondhatjuk: nem volt rossz elképzelés, bejött a számítás, kis túlzássá 1 ráfogható, hizlal boldog, boldogtalan. Domonkos László buszvezető például fölcserélte az ttjfEegedi házát domaszéki tanyára. A felgyői Róna Tsz sertéseit hizlalja. Szegedre jövet váltunk szót. — Az unokaöcsköstől vettem át ezt a majdnem üresen álló tanyát A gyerekek meg a feleségem is kiköltöztek. Jól jártunk, mert tanya is lett, meg kocsi is lett, Lacinak megvan a jogosítványa, a katonaságig itthon marad, segítségnek. — Honnan hozzák a tápot m malacoknak? — Speciel mi Bardányból, mert az övéké valahogy jobb az itteninél. Különben a felgyői téesz húsz disznónak már az udvarba hozza a takarmányt Időben kell rendelni, a bejegyzéshez két hétre szokták szállítani. De nem érdemes sokat hozatni, mert 90 napon túl nem nagyon bírja a táp. — Megérte a váltás? — Ka az állományt veszem alapinak, a havi fizetés busásan meglett. A szövetkezet ötven leadott disznó után adj^a bért. hétszáz forintot darabjáért. Ügy számolunk, ha karácsonyra leévtött szerlték a téhat saját ko'egy törzskönyvezés Tőtti nagy kan a dísze a csapatnak. A múltkori hóviharban fialt éppen három koca, munka árán igaz, de a harminchat malacból 33 megmaradt, és remélhetőleg gyorsan utána gyarapodnak a mostaniaknak. Jobban mondva, helyükre mennek, mert mint említették: nagy kar lenne, ha összehízna a fiatal az öreggel. Akkor ugyanis megakad valahol a körforgás. Zákányszéken, Rúzsán, meg Balástyán volt ilyenre is példa. Szokta is mondani a hizlaló ember: nincsen rózsa tövis, hizóleadás meg — zűrök nélkül. Vagy hamar vinnék, vagy későn. Borbás István, a zákányszcki Egyetértés Szakszövetkezet elnöke a küldöttek tanácskozásán erősítette, akkor viszik a hízót, amikorra a gazda mondja. Aki többször nevelt már malacot, annak tudnia kell, körülbelül mikorra érik el az állatok a kívánt súlyt. Erről jutott eszébe Dobó Lajosnak, és nyomban szóvá is tette a művelődési házban tartott tanácskozáson: — Nem ártana j óbban odafigyelni a takarmányra. A nyolcszáz forintos kocatápban sok nem oda valóf találtunk. Kiszitáltuk, és egy kilóból a negyede darabos volt Megmutatni nem keflett a zsebben hozott „mintát", •mert mindenki bólogatott, még a pódiumi asztalnál ülők is. Egyetértettek az Egyetértésben, hogy csak a jó takarmány segíti a pontosságot Hasonló esetek megelőzésére, és gazdaságosság okán is sokan ezért maguk keverik a vályúba, önetetőbe való eledelt A villanyos tanyáknál morzsoló, daráló, és a lelemény a segítség. A tápba való tápot — a szárított fehérjét — megveszik a boltban, és szakkönyvekből, egymástól kapott recept szerint a házi keverdékben állítják össze a takarmányt. Az előkészület is hozzátartozik a bérhizlaláshoz. len, az Aranyho'sz már jó pár éve biit malacokat ad a gazFülni szándékozóknak. Sőt, még a kötelező évj munkaidőbe. a ledolgozandó munkaórákba is beszámítják az otthoni helytállást A Pántlika út mentén, többek udvarában tarkállanak a jószágok. Ha a gazda nem kíván a közös állományból, maga veheti meg a szándékának tetsző állatot a piacon. Vígh Tiborék is választhattak, hogy a nyolcszáz forintot kérik a hizlalt sertések darabjáért, vagy a tápot kapják — ingyen, ök a legjobbnak vélt megoldást választották. A fiatalasszony tésztacsíkozás közben mondja: — Van, akj azt mondja, nem éri meg a hizlalás, van, aki meg azt, hogy igen. Dt csak megéri, mert csinálják. Tavaly mi 800 forintot kaptunk darabjáért. Olyan volt, mintha eljártam volna dolgozni. Mondás nélkül is látszott, hogy miért fészkel a kis Renáta a pillanatra leülő anyuka ölébe. Vele van gyesen a fiatalasszony. Különben a baromfineveidében dolgozott, most még nem tudja, mi lesz, ha lejár a gyes. Egyben biztos: a munka megduplázódik, mivel a férj a kisteleki távközlési üzembe, a nagyobb gyerekek az óvodába, a fiatalasszony a csengelei téeszbe indul majd reggelente. A szomszédasszony, Tóth Zoltánné közben már egy lakodalomra való tésztát csíkozott a diódarálóhoz hasonló szeletelővel. A tél végi munkák idejét éljük, és a hatalmas tésztarakás láttán kívánkozik a kérdés: — Tán a tésztát is bérbe .Mzlalják"? — Dunántúlról jönnek palántáért, ide, a' másik házba. Nagyon szeretik a hoszszú tésztát és azoknak csináljuk. Hogy biztos meglegyen a hizlalás bére. Majoros Tibor nemzetközi is egyaránt égű esemény 5 elmúlt év demegalakult — is egyházak kezsére — az Országáé tanács Egyházközi izottsága. A protes, ortodox és izraelita aliásfelekezetek által megalakított békebizottság céljának tekinti — többek között — „az egyes vallásfelekezetek együttes társadalmi és békeaktivistáinak szervezését, közös békeszol gálatuknak az Országos Béketanács munkájával való összehangolását". E nemes célkitűzéseknek a helyi megvalósításán munkálkodva — az országban elsőként szűkebb pátriánkban — tegnap, szerdán életrehívták a Csongrád megyei Egyházközi Békebízottságot. Az ünnepi alakuló ülésen Molnár Sándor. a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük Szabó G. Lászlót, a Csongrád megyei tanács elnökének helyettesét, Szalva Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető-helyettesét. dr. Varga Istvánt. a megyei tanács egyházügyi titkárát és Viczián Jánost, az egyházközi békebizottság elnökségi tanácsának tagját, a Szabadegyházak Tanácsának főtitkárát. Az üdvözlő szavak után Molnár Sándor megnyitójában elmondta, hogy a békemozgalom számára különösen nagy jelentőségű volt az 1983-as esztendő, ami kőris világszerte milliók emelték fel szavukat a háborús veszély ellen. A tiltakozás elemi erejű hullámai — határokat nem ismerve — új mozgalmakat teremtettek, illetve megsokszorozták a régebbiek erejét is. Megélénkült a hazai békemozgalom is, s ezzel párhumazosan gazdagodott az egyházak békeőrző munkálkodása is. E gondolatok jegyében a Hazafias Népfront megyei elnöksége nevében tett javaslatot a Csongrád megyei Egyházközi Békebizottság megalakítására, illetve a bizottság tisztségviselőinek megválasztására. A résztvevők egyhangúlag elfogadták a bizottság elnökének Imre Ernő református lelkészt, aki tagja a Hazafias Népfront Szentes városi és Csongrád megyei bizottságának. Titkárrá pedig Imrényi Tibort, a Magyar Ortodox Egyházközösség parókusát választották, akit az alakuló ülést követően kérdeztünk, hogyan képzeli-tervezi a béke ügye melletti nemes szolgálatot? — Valóban csak elképzelésekről beszélhetek mind a magam, mind a bizottság nevében, hiszen az „újszülöttnek" még nem állt mód. jában konkrét programot összeállítani. Tevékenységünk célja kétirányú: a külső és belső béke megteremtésének segítése, aa. objektív és szubjektív feltételek harmóniájának kialakítása. A valóságos béke alapvető — külső — biztosítéka a társadalmon belüli és a népek közötti igazságosság szolgálata, míg a belső béke az ember lelki nyugalmának megteremtése. Ez utóbbi a konkrétabb, a számunkra hozzáférhetőbb. — Konkrétan milyen belső pusztító erőkre gondol? — A rossz beidegződések, a negatív hajlamok — amelyek az ember személyiségén belül „dolgoznak" — ugyanolyan pusztítást végezhetnek, mint a nemzetek közötti nagy konfliktusok. Hisszük és valljuk az ember belső békéjének fontosságát, amely feltétele és segítője a külső béke védelmének. K. K. Színes, szinkronizált olasz film. Irta: Laura Toscano és Franco Marotta. Fényképezte: Silvano Ippoliti. Zene: Pierd1 Umiliani. Rendezte: Giorgio Capitani. Főbb szereplők: Johnny Dorelli, Glória Guida, Lia Tanzi, Alessandro Haber, Lory Del Santo. Van egy bizonyos fajta humor, ami számomra majdhogynem merőben érthetetlen módon Igen erőteljes hatást gyakorol a mozilátogató emberiség tekintélyes reszére. E humort alkalmazva a vásznon emberek sűrűn hasraesnek, netán kétszázaclszorra is indiánüvöltés közepette lezuhannak egy rejtett csapóajtón, orrbaütik egymást az ajtóval, megégetik egymás fenekét és hasonlóan magas röptű humorsziporkák röpködnek — s eközben harsog a nevelés a nézőtéren. A burleszk, ősi eredetű fiknkomikumfoiTás lévén, úgy tűnik, elpusztíthatatlan. Ami még nem is lenne annyira nagv baj, de véle és általa több hasonló, ezerszeresen agyoncsépelt vígjátéki fogás is sorjázik különböző, vígjátéknak nevezett. tömegfogyasztásra szánt alkotásban, akár a fecskék így tavasz felé a viUanydróton. Negyven év - negyven kinyv Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Néphadsereg meghirdette a „Negyven év — negyven könyv" elnevezésű olvasópályázatot, amelyet most. indítottak útjára. Az akcióval a katonafiatalok ezreinek figyelmét kívánják a felszabadulásról és az azóta eltelt négy évtizedről szóló, kiemelkedő irodalmi alkotásokra irányítani. Az olvasók által választhaló könyvek között szerepelnek többek között Cseres Tibor, Dobozy Imre, Darvas József, Fejes Endre, Garai Gábor, Gyurkó László. Juhász Ferenc es Nagy. Laszlo tBmes. Hallom, hogy... ... a BÁV is hozzá kíván iarulni a Nemzeti Színház építéséhez. Amelyik állampolgár adakozni akar e célra, ezentúl nemcsak pénzt ajánlhat föl. hanem műkincseket, használati tárgyakat is. amelyeket a bizományiban átvesznek. és vagv a BÁV üzleteiben vagv árverésen értékesítenek, az árát pedig átutalják a Nemzeti Színház építésének számlájára. Az adakozó ke'dvű lakosság természetesen figyelemmel kisérheti, hogv árverésen, avagv csak a boltban kelnék-e el értékei, nyilatkozta szerida reggel a rádióban a BAV illetékese. Azt várná ezek után az ember, hogv a BÁV a maga közvetítői hasznát is fölajánlja a Nemzeti építésére. Csakhogy az ilyen eljárást — mármint hogy állami vállalat aiánlion föl pénzt a színházépítésre — már sok kritika érte. Mint a beszélgetésből kiderült, ez olyan lenne, mintha az állam egvik zsebéből a másikba rakná át a pénzt. Azt is megtudtuk, hogv a BÁV-nak ez üzlet. a máskor szokásos haszonnal. Még mondia valaki, hogv a szocialista vállalatokban nincs üzleti érzék. Mondjuk például a doppelganger-megoldás. Vagyis, hogy valakiből kettő van, s e kettős szerep mindig a legkiválóbbnak tartott terep megfelelő rutinnal nagy sikerrel kecsegtető színészi teljesítményekre. Ez történik ezúttal is, ám a szokványosságőrületet csak fokozza a humoros kísértethistóriák eredetinek megintesak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető alkalmazása. no meg a sikamlós alaphelyzetek összedolgozása az ódon kastély-szellem-tévedések- félreértések - b urleszk-helyzetek örökérvényű receptegyüttesével. Ilyen esetben mindig az dönthet(ne) a viszonylagos eredetiség javára, amit lendületes cselekményszövésnek, no meg valódi, az intellektuális humort legalább néha súroló szellemességnek nevezhetnénk. S mivel ilyesmikre csak elvétve találni, a sztori látszólagos túlbonyolítása szinte kizárólag fenti panelekből építkezik. a viccelődésen idővel csak kínosan sóhajtani lehet, a kölcsönös félreértések ügyében meg a harmincas évek néhány magyar filmje óta rekeszizmunkat már amúgy sem érheti különösebb meglepetés. De hát azzal vagyunk kénytelenek beérni, ami van. S hogy végül is mi van? Leginkább: jó néhány csinos nő. Nem a megszokott moziszépségek, hanem igen karakteres arcú és megjelenésű hölgyek. olyannyira, hogv láttukra az ember még inkább vágvhat Itáliába, hiszen ahol ilyen nők teremnek, nem számíthat a maffia, meg a terrorista brigádok jöjjenek a kitűnő olasz ételek és a vörös bor után az efféle ínyencségek, íme, maga a földi paradicsom (il paradiso). Csak egyvalami zavart: hogy e ragyogó nőneműek kivétel nélkül, teljesen egyöntetűen, mindnyájan hófehér alsóneműt viseltek. (Bőven volt alkalom látni eme intim ruhadarabokat. egyéb kellékekkel egyetemben.) Pedig az uniformizáltság, tudjuk, ritkán vezet jóra. s bár a forróvérű, harmincéves korában szűzen meggyilkolt (atyaisten, micsoda borzalom!) s imígyen háromszáz éve nők után vágyódó jámbor kísértetnek ez az idővel útban levő ruhadarab színe nyilvánvalóan nem számít, azért én ezúton tanácsolnám az illetékes filmgyárnak: ha egy mód van rá. legközelebb legyen gondja ilyesmikre is. Őszintén szólva, sokkal nagyvonalúbbnak ismerem én az olaszokat annál, hogysem ilyen csekélység gondot okozzon. Ráadásul éber csendőrségük immár az utolsó képrablót is elfogta, ki minden bizonnyal olvan, ahogyan a rádiókabaréban Markosék parodizálták. (Én inkább ezen tudtam nevetni.) „Ismeri Raffaellót? No, Hsiiaello no ... Bettega. Rossi. Gentile ... Beckenbauer . . e Torocsik. Nvilasi... e Raffaello ... Raffaello no." De a gyártásvezető azért néhány különböző színű női alsónemű beszerzéséről gondoskodjék. Hátha ő Raffaellót is ismeri. Domonkos László Szabályozzák a Rábát Az idén tovább folytatják a Rába szabályozását A munka már meg is kezdődött: a folyó középső szakaszán — Sárvár és Árpás — térségében dolgoznak a gépesített brigádok. Több helyen átvá'gják a folyó medrét és eltávolítják a kavicszátonyokat. A 150—200 méterefi, XSSX. ¿tó annál valamivel hosszabb kanyarokat vágják át, hogy az árhullámok és a jég gyorsabban tudjon levonulni. A szabályozási munkák során a gátakat nem bontják meg. Az új mederszaksszokat előbb kiépítik és csak utána engedik a mederbe a xk&fc i