Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

10 Szerda, 1984. március 7.' Dokumentumok A TOT titkársága mellett munkabizottság alakult a téesadk. szaiks zövetkezetek. társulások és a TESZÖV-ök történelmi értékű dokumentuma inak. kiadvánjsainak gyűjtésére és rendsaereaéséne. Olyan kiadványok: visszaemlékezések, betykörténeti anyagok, könyrek. szakdolgozatok, saociolóeáaá felmérések, fényképek, filmek, jelentősebb publikációk jönnek számításba, ameivek korhű dokumentumai a téeszmozKalomnak. A TOT munkabizottsága kéri. akS itrenek birtokában van. s azokat közkinccsé kíván ia termi. az anyagot a TOT titkársása címére (Budapest. T, Akadémia ntca 1—3.) WBcfje be és a borítékra írja rá: Dokumentáció. Országos játékra készülnek az úttörők Ezekben a napokban az ország valamennyi úttörőcsapatánál lázas á készülődés: a gverekek kipróbálják a riadóláncot, gyakorolják a titkosírások megfejtését, hogy felkészülten érje őket az országos parancsnokság közeljövőben várható riadóielaése. A közös akaratra és egységes cselekvésre buzdító országos játékot régi úttörőhagyomány felelevenítéseként iktatta a jelenlegi úttörőév programjába a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa. A várhatóan minden résztvevő számára érdekes megmozdulás irányítására országos parancsnokság alakult. oLvan személyiségek részvételével, akiknek életútja példát ad az áldozatkészségre, az öszszefosásra. az önzetlen cse, lekvérse. A tiszteletbéli parancsnok Suránv Pál, az 1919-ben alakult Marx Károly úttörőcsapat, volt őrsvezetője és Farkas Bertalan ű rha j ős -alezredes. A rendezvény nemcsak az elődök tiszteletére. hazánk eredményeinek megismerésére sarkallja a pirosnyakkendősöket, hanem alkalmat teremt a gyerekek öntevékenységének erősítésére. A zákányszéki parasztkórus két évtizede Bna k0eanszá7ha*vannég y februárjában történt, hogy a zakányszeki szakszövetkezetek valamelyikében az egyik parasztember kitalálta. hogy nőnapra valamilyen műsorral kedveskedni kellene a szövetkezet asszonyainak. lányainak. A tervbe csakis férfiakat avattak be. Ez sikerült, de mit csináljanak? Eldöntötték, hogy dalolnak. Jó, jó, de mit és ki tanítsa be őket, mert csak úgy odaállni, mégsem való. Kitűnő emberre találtak Szabó István tanárban, a helyi művelődési ház igazgatójában, aki szívesen gyámolitgatta őket Titkon készültek a Homokkultúra Szakszövetkezet egyik, falun kívüli irodájában. Az az évi nőnap ináig a legkellemesebb emlék a zákányszékiéknek. A nagy házisikeren fölbuzdult társaság úgy döntött, nem hagyják abba; dalolnak, hátha még vihetik valamire. Hetente egyszer tartottak próbát — most mar a művelődési házban — Szabó István és Pápp István irányításával. — Tizenöt évvel ezelőtt ismertem meg őket Nyugodtam mondhatom, hogy a lehetőségekhez es a helyi adottságokhoz mérten már akikor is igen magas fokon dolgoztak. Pedig mindegyikük parasztember, téesztag volt. akik dolgoztak a közösben és a saját kis — sok helyen már gépesített háztáji gazdaságukban. E emellett volt idejük. kedvük arra, hogy közösen daloljanak. elsősorban a saját szórakozásukra. Monoki Lajos karnagy, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense a zákányszéki parasztkórus vezetője. Vele beszélgettem a napokban abból az alkalomból, hogy az időközben gondjaira bízott gárda húsz éve dalol együtt. — Engem Szabó Pista egykori főiskolás évfolyamtársam hívott meg Zákányszékre, hogy szépen dalolnak, most már csak egy jó szakemberre van szüksége, aki dirigálná őket. hát énrám gondolt. Jólesett a kérés. ki is mentem, s ígértem, elküldöm az egyik jó képességű hallgatómat. Énekeltek, tetszett. Az egyik szünetben odajött hozzám egy aranyos parasztember, és kért, ne küldjek senkit, hanem én legyek a vezetőjük. Meglepődtem a bácsi kérésén, s már nem is gondolkodtam, hanem ott maradtam közöttük. Hát így kezdődött. — Mi az a varázs, arni a kapcsolatotokat elmélyítette? — Magam is parasztcsalád sa.ja vagyok. Kisújszálláson születtem. Szüleim cselédem'erek voltaik, nyolcan voltunk testverek. Én egy tehetségkutató est kére jéb TI kerültem Békéstarhosna: hegedültem, citeráztar-a. mindig zenetanár akartam lenni. Zeneiskolás úaxsabaa aoteí szekírozták az apámat, hogy „tán csak nem cigánynak nevelteted a Lajos gyereket?" Középiskolámat két év késéssel fejeztem be a háború miatt, azután kerültem Szegedre. Tanulmányaim végeztével tanítottam, majd a tanárképző főiskola tanársegéde voltam, amikor jött a zákányszékiek tisztes fölkérése, 15 évvel ezelőtt. — Mi volt akkor az együttes neve? — Semmi. Vagyis hát a zákányszéki Mikszáth Kálmán Művelődési Ház énekkara. Mire jött a pávaimozgalom, mi már parasztkórus voltunk. — Honnan van ez a szép név? — Amikor dalos találkozókon szerepeltünk, csak úgy mondták, hogy valami paraszt csoport következik. Így aztán mi hivatalosan is fölvettük ezt a nevet, ma is így tartanak bennünket számon. Zákányszéket — főként népzenét kedvelő berkekben — az időközben országos hírű parasztkórusáról szokták emlegetni. Népe a gyümölcskultúra „rabja", akik munkájuk közben is. de főként közös szórakozásokon, szívesen énekeltek. Ezekből a közös dalolásokból nőtt ki a parasztkórus. Ám eljött az idő, amikor tovább kellett lépni. A sajátjuk mellé más tájak dalait kezdték tanulni. — Igen. Éreztem. hogy újítani, egyben repertoárt bővíteni szükséges. Madrigálokat, balladákat, népdalfeldolgozásokat és komolyabb kórusműveket vettünk elő. Fokról fokra ugyan, de megszerettük, s megszerettettük, hogy Zákányszéken ma már természetes a több szólamú dalolás. — Hány taggal dolgozol? — A pár évvel ezelőtt alakult citerazenekarral együtt hatvanan vagyunk. A zenekar erénye a többszólamúság, amelyre a legtekintélyesebb népzenetudósok is fölfigyeltek, s erre mi nagyon büszkék vagyunk! Már csak azért is. mert az országban mi csináltunk ilyet legelőször az általam — különböző nagy művekről citerára átírt — művekkel, amely „fölfedezésen" mi tovább dolgozunk, eredményesen. A sikerek és az elismerések egymást követték. A nemes munkában Zákányszéken az eltelt húsz esztendő alatt közel háromszáz dalos és félszáz citerás vettvesz részt. Most már nők, férfiak vegyesen. — Sokfelé eljutottatok? — Fölsorolni is nehéz, amelyek mindegyike nagyon szép és kellemes emlék mindannyiunk számára. Jómagam is úgy örülök, mintha született zákányszéki lennék! — Hivatalos elismerések? — Mi annak tekintjük a különböző mi nÁsi'lá.tekAa elhangzott szép — hál! istennek elmarasztalásban nem volt soha részünk! — bírálatokat. Az együttes 1976 óta — mint a Kóruspódium állandó szereplője — folyamatosan arany minősítésű. Ugyanabban az évben kaptam meg a Szocialista Kultúráért érmet, amelyet nyolcvanegyben Pap Pista is kiérdemelt Jómagam nyolcvankettőben a termelőszövetkezet kiváló dolgozója lettem. Azt sem hallgatom eh hogy gyakori vendégei vagyunk a tévének, még inkább a rádiónak, szóval eredményeink, sikereink vannak. — És gondok? — Gazdáink a zákányszéki tanács, a művelődési ház és a helyi szakszövetkezet, valamint a mórahalmi áfész és a Csongrád megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége. Sok jó gazda, de a kiadásokkal — főként az utaztatásokkal — mindig baj van. Igaz. a mostani jubileumra kaptunk egy garnitúra új citerát. ám attól még szűkek a szép ruhák, a busz se visz sehova kedvezményesen. csak ritkán. De mi dolgozunk, küldetésünk a dalolás ... IH Lele Joíscf Kiállítási napló Á szélárnyék erényei Figyelmeztető és elgondolkodtató adatra kaptam fel a fejem vasárnap, a megyei amatőr képző- és iparművészeti kiállítás megnyitásán a megyei tanács úiszegedi oktatási és továbbképző központjában. Eszerint a legutóbbi seregszemle kürtszavára 540 alkotás érkezett, az idei többszöri felhívásra is „csak" 250. A szigorú zsűri végül is 52 amatőr alkotó 82 művét tartotta bemutatásra érdemesnek. Ez a jelenség mindenképpen figyelmeztető. Különösen értékes tanulságokat vonhatunk le a bemutatott anyag ismeretében A kevesebb pályamunkából is az eddigieknél értékesebb kiállítás jöhetett létre. Mintha szelídült volna az amatőrmozgalocn hullámverése, előtérbe került volna az elmélyültebb munka, a következetes és mind szigorúbb megméretés, egyszóval tisztulóban az amatőr képző- és iparművészeti mozgalom látlelete. Előcsillantak a szélárnvék erényei. Persze a kép kicsit túl leegyszerűsített. Kiindulópont lehet a helyzet megértéséhez és további elemzéséhez a Népművelési Intézetben néhány évvel ezelőtt lefolytatott vizsgálatsorozat melynek alapkérdése — Ki az amatőr képzőművész Magyarországon? — önmagában hordia a válasz bizonytalanságát. A mostani megyei bemutató félszáz alkotója között is pontosan rajzolhatok föl a legpregnánsabb típusok. Az egyik azoknak a munkásoknak a rétege. akik munkahelyük közegében. ottani élményeik hatására és abban a közösségben megméretve egyfaita közízlést képviselnek, jórészt tájképeket, csendéleteket — lakásdíszeket — festenek. Egy másik vonulat képviselői idős korban nyúltak ecsethez, faragókéshez, s a régi paraszti-falusi élet naiv szemléletű megörökítésére vállalkoznak. Ismét másik vonal a profi képzőművészethez közelít. Tematikai, kifeiezésbeli változatossággal. de gyakran utánérzésekkel próbál fölkapaszkodni arra a szekérre, amelyről vagy I lepottyant, vagy még nem ért utol. S egyre kevesebb — legalábbis ez a tárlat azt bizonyítja — a rajztanárok sajátos csoportjának közösségvállalása az „amatőr művészekkel". Még egy elgondolkoztató tanulsága van ennek a tárlatnak, mégpedig az, hogy igen kevés az anyaghoz kötött, tehát iparművészeti jellegű, mesterségcentrikus tárgyformálás. Néhány munka külön Is felhívta magára a figyelmet. A naiv szemléletű festők között Bata Albertné kristálytiszta emlékképei. Bénák János síkba transzoonált. bátor virágoskert-szőnveee és Kerekes György szatirikus látásmódja jelentős teljesítmény. Ebből a forrásból táplálkozik Cserjés János Summás lányok című faragott csoportja. még ősibb rétegek inspirálták Hegyi Flórián tömbös alakjait. A profizmushoz közelít Popovics Lőrinc érzékeny éremsorával, kár. hogy az előképek nem szellemi hatásokban, hanem motívumokban és témákban érhetők tetten. Hasonló a véleményem Hajas Ferenc kozmikus magányt sugárzó képeiről. mert nem kergethetem el emlékeimből ifi. Benedek Jenő direkt hatásait. Magabiztos rajztudás jellemzi Józsa Gábor érzékeav portréját. Sajátosan gyöngyházfényű festményeket állított ki dr. Sánta Sándor, tetszett Simoniés János széD tájképe. Mehelka Béla finom akvarellie. Újvári Margit naiv megközelítésben is biztos portréja, Bánvölgyi László groteszk figurája. Sej ben Lajos határozott konstruktivizmusa és csodálom Szabó Antal indákat virágzó nagyméretű réztáliát. Hadd szóljak külön két idősebb alkotóról, Szekfű Jánosról és Bárkányi Józsefről. Hetven körül megújulni igencsak friss lélekre és alkotó akaratra vall. Szekfűt még sosem láttam ilven lendületesnek és erőteljesnek. bátornak és tudatosnak. Bárkányi pedig egy új. fújt technikával, finom faktúráival, leheletnyi tónusváltásaival lepte meg az érdeklődőket. Sajnálhatjuk, hogv néhánv ismert, és régóta szereplő amatőr alkotó nincs ielen a tárlaton, részvételükkel talán még teljesebb és tartalmasabb lenne ez az értékes kéo. T. L. Esszékötet — a professzornak A márciusi Miként arról már beszámoltunk: nemrégiben 70. születésnapját ünnepelte Vajda György Mihály professzor, a JATE összehasonlító irodalomtudományi tanszékének vezetője. Az ünnepi alkalomból — neves külföldi és hazai szakemberek közreműködésével — többnyelvű tanulmánykötetet jelentetett meg a József Attila Tudományegyetem. Angol címe szerint Essays presented to György Mihály Vajda °n his seventieth birthday, magyarul: Tanulmányok Vajda György Mihálynak 70. születésnapjára. s jó - néhány összehasonlító irodalomtudományi írást tartalmaz. Angol, német és francia nyelven olvashatók a tanulmányok, s a szerzők között olyan ismert szaktekintélyeket találhatunk, mint például Köpeczi Béla (A filozófia és a francia forrada. lom a kortárs magyar vélemények tükrében című írásával), Klaniczay Tibor (Egy francia nyelvű magyar irodalomtörténet ürügyén)vagy Szegedy.Maszák Mihály (Narratológia és irmd lomtörténet) és Sőtér Istvan (-1 nemzeti ePosz és a rorcMntika a magyar a horvát és a szerb irodalombané Szép számban képviseletik magukat poölikac »óikkal a ezcgedi egyetem oktatói, Vajda György Mihály tanítványai is, közöttük például a kötetet szerkesztő Kanyó Zoltán, Pál József és Fried István. Ám osztrák, angol, kanadai, csehszlovák, francia és olasz szerzők is tisztelegtek a nemzetközi hírű tudós előtt azzal, hogy az ünnepi tanulmánygyűjtemény szerkesztőinek rendelkezésére bocsátották alkotásaikat. Az összehasonlító iroda, lomtudomány története, Az irodalom összehasonlító jellegű megközelítése, Az irodalom és a többi művészet — e három nagyobb tárgykörbe tagolódnak a profeszszornak ajánlott kötet írásai. amelyek nemcsak a szerzők — egy. egyébként meglehetősen ritkaságszámba menő. szimpatikus „akció" résztvevői — tiszteletéről, a szegedi professzor iránti megbecsüléséről, de magas fokú felkészültségről, elmélyült, alapos tudományos munkásságról is tanúskodnak egy dekoratív kiállítású, kifejezetten reprezentatív könyvben, amelynek élén igen stílusosan, az ünnepelt portréja látható. A tanulmánygyűjteményt Vajd« György Mihály munkáinak Kürtösi Katalin által összeállított válogatott bibfivgv af1 áj a z&i ja. Csoóri Sándor négy új versével nyit a folyóirat, a klaszrszikusan eszköztelen versbeszédnek, az ellentéteket merészen ötvöző képalkotásnak és versszerkezetnek példája mindegyik. Nagy László megidézése, Állok dermedten, Mint titkos megbízatás, Kezemben zöld ág — egyértelműen a költészet magaslatai. Kányádi Sándor, Pttrőczi Éva, Tandori Dezső, Belányi György és Szöllősi Zoltán versei mellett most költők prózáját olvashatjuk. Baka István Margit cimű elbeszélésével szerepel, Pintér Lajos pedig Látomás híres gyógyulásokról című írásával. Tamás Menyhért regényéből két részlet jelent meg. Az Esőrácsok cselekménye 1941. júniusában játszódik és — miként- a szerkesztői jegyzetből is kiderül — „a Bukovinát odahagyó székelyek kálváriájának egyik stációját örökíti meg. Az író (az áttelepülésnek gyermekként részese) meggyőző erővel ábrázolja a legszorongatóbb órák légkörét". (A regény többi része egyébként a januári Kortársban jelent meg.) Tóth Béla ars poetica-jellegű írásai közül a jövendő irodalomtörténete valószínűleg nem hagyhatja ki a Tiszajárás jubiláló, ötvenedik részét. írói hitvallás? Az, a legnemesebbek közül való. „Engem, Dózsa maradékai, a csigamezei vereség után Csanád posványaiban elbújdolva, továbbtengődve, jobbra törve, Viharsarkosan állva arra buzdítottak ...' hogy ne csupán magamért, de a -pórosztály emböre lögyek! A tudomány, a szépség, a jólét, az emberi kiteljesedés nektáros mezeire vezesd a mindenben eléhezett földijeidet!-» Ez nékem örökéltemig való parancs. S fülelem, tán idomítom a kultúra széljárásának minden sussanatát, Aggódásaink között tán fölserken itt-ott már a nekünk való nektárt hozó termés, de a televény, aminek szántunk, vetünk, melegágyként szolgál a régen levetett polgári kacatnak..." Negyven évvel ezelőtt szállták meg a német fasiszták Magyarországot. Az Örökség rovatban Vigh Károly az akkori magyarságot — miként Illyés mondja — „úgy jelképesen, hogy valóságosan is megtestesítő" Bajcsy-Zsilinszky Endre börtönleveleit közli. Zsilinszky egy ételhordótermosz aljában juttatta ki börtönéből a leveleket. A ceruzával írt sorok az évtizedek során el~ halványodlak, szerzőjük kézírása egyébként is nehezen olvasható volt. Vigh Károlyé az. érdem, hogy „megfejtette" a leveleket, melyek megmutatják, miként látta Zsilinszky, a Gestapo foglyaként, saját sorsát és a nemzetét. „Olyan szemelvényeket válogattam ki a levelekből, amelyek ... hűen tükrözik vissza Bajcsy-Zsilinszky börtönéletét, kapcsolatait a külvilággal, a magyar helyzetről és jövőről kialakított véleményét, és — nem utolsósorban — érzelmeit hűséges élettársa, majd ... felesége iránt." A Kritika rovatban Farkas Árpád prózaköltőről Görömbei András Asztalos István második világháborús emlékezéséről Márkus Béla, s három erdélyi prózairóról (Györffi Kálmánról, Mózes Attiláról és Bogdán Lászlóról) Fűzi László ír. Tamás Menyhért Holtág című kisregényét Mátyás István, Raffaj Sarolta könyvét (Föld, ember, folyó) Papp István Géza bírálja. Deák István Kossuth-könyvét Gergely András mutatja be. Szakolczay Lajos a Herder-díjas Entz Géza művészettörténésszel készített interjút. Entz nemcsak a középkor jeles kutatója, hanem a magyar műemlékvédelem restaurátorképzés megszervezője is. A Tiszatáj márciusi számát Tardi Sándor rajzai illui.-.trálják. Számítógépek A VILATI az Országos giai folyamatirányító berenPiackufcató Wzet Nagvme- aMtt A ^^t kompiéit ző utcai bemutatótermében . ., március 1-9-22. között kiöl- autor.»r.tika-rendszereket lítia úi. mikrosuámítógéoes gyárt, tervez, fejleszt és headatfe'dolgOGÓ ós technoló- lyez üzemig